Teleki Pál öngyilkosságától a második világháborúba lépésünkig

Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról

Magyarországnak a maga útját kell követnie saját nemzeti érdekei leghatékonyabb védelmében – írta Mussolini Horthy Miklósnak, Teleki Pál öngyilkosságának a hírére reagálva. A közölt iratok a magyar–olasz kapcsolatok csupán három hónapos, de rendkívül intenzív és tragikus időszakát mutatják be. Az olasz külügyminisztérium levelezéséből, a Berlinből, Zágrábból, Bukarestből érkezett táviratokból körvonalazódik ki hazánk történelme 1941. április 2-tól június 27-ig: ekkortól Magyarország hadiállapotban lévőnek tekintette magát Oroszországgal.

Magyarország hadba lépése

Az itt közölt utolsó négy dokumentum Magyarország háborúba lépésének körülményeiről szól. Talamo június 20-i jelentéséből megtudható: Halder német vezérkari főnök budapesti látogatásakor kifejtette véleményét a Szovjetunióval szemben a katonai megoldás elkerülhetetlenségéről. Június 23-án Talamo arról jelentett, hogy Horthy örül a Szovjetunió elleni német hadüzenetnek. Bárdossy Magyarország nem hadviselő státusának előnyeit fejtegette. A budapesti német követ kifejezte elégedetlenségét ezzel a magyar állásponttal. Egy nappal később Bárdossy még mindig a háborútól való magyar tartózkodás előnyeit hangsúlyozta. A budapesti német követ szerint Berlinben nem akarnak nyomást gyakorolni a habozó magyar vezetésre. Mindezzel ellentétben áll Talamo június 23-i lakonikus tájékoztatása: „Magyarország magát hadiállapotban lévőnek tekinti Oroszországgal".

1.
Talamo budapesti követ jelentése Ciano külügyminiszternek

Budapest, 1941. június 20.

Itt tartózkodott Halder tábornok, német vezérkari főnök, és hosszú tárgyalásokat folytatott az itteni katonai vezetőkkel (nem útban Bukarest felé, ahogy ezt Bartha és német kollégám mondották, hanem a román fővárosból jövet, ahová néhány nappal ezelőtt utazott el).
A miniszterelnök elmondása szerint Halder tábornok kifejtette véleményét a szovjetekkel szembeni katonai megoldás elkerülhetetlenségéről. Azt is értésére adta, hogy a német támadás Lengyelországon kívül Romániából is indulna, de nem valószínű, hogy most román egységeket is felhasználnának.
Eddig nem jutott tudomásomra, hogy kértek-e intézkedéseket a magyar fegyveres erők részéről, és ha igen, milyeneket.
Fenntartom magamnak a jogot, hogy érdeklődjek erről. Egyelőre úgy vélem, hogy Magyarországtól valószínűleg csupán a passzív együttműködést kérik majd.

DDI 9. s. VII. k. 281. dok. 269-270.

2.
Talamo budapesti követ távirata Ciano külügyminiszternek

Budapest, 1941. június 23.

A miniszterelnök, akivel ma délelőtt találkoztam, a szovjetek elleni olasz hadüzenet hallatán tartózkodott a folyamatban lévő események kommentálásától, követve ebben a tekintetben a tegnap délelőtti magatartását, amikor tudomásul vette német kollégám közlését, ahogy ez utóbbi elmondta nekem. Hozzáfűzte azonban, hogy Horthy kormányzó nagyon elégedett a szovjet probléma ilyetén megoldásával. Ezt német kollégám is megerősítette, miután közölte a hírt a magyar államfővel, akinek a bolsevizmussal szembeni engesztelhetetlen ellenségességéről és a vele való fegyveres leszámolásra vonatkozó reményéről már többször, a legutóbb is jelentettem Excellenciádnak.
Ezenkívül Bárdossy azt mondta nekem, hogy Magyarország - Berlinnel egyetértésben - csak elővigyázatossági és az egyéni védelemre irányuló intézkedéseket tesz, figyelembe véve azt, hogy az ország stratégiai helyzete a jelenlegi katonai műveletek céljai szempontjából nem kiemelkedő fontosságú. A nem hadviselő fél státusa ugyanakkor megkönnyíti Magyarország számára a szállításokat és a németek mozgását a Duna-medencében, figyelembe véve azt is, hogy - ellentétben Romániával és Finnországgal, amelyek az oldalszárnyi támadás kiemelkedő fontosságú támadási bázisai - Magyarországnak nincsenek területi követelései a szovjetekkel szemben.
Megjegyzi, hogy ennek ellenére a német követ - aki, amint nekem elmondta, nincs felhatalmazva a magyar együttműködés szorgalmazására - nem látszik nagy megértést tanúsítani Magyarország jelenlegi álláspontja iránt, figyelembe véve a magyar bel- és külpolitika állandó szovjetellenes irányultságát, valamint a

a mostani események során.
Bárdossy végül előre jelezte, hogy ma közölni fogja a diplomáciai kapcsolatok megszakítását az itteni szovjet követtel, akit azonban személyzetével együtt feltartóztatnak a moszkvai magyar követséggel való csere érdekében. A szovjet követ, amint ezt német kollégám is megerősítette, nem rejtette véka alá aggodalmait az események kényszerítő hatása miatt, valamint saját kormányának jóakaratát a teljesen békés megoldás érdekében. Az itteni politikai és kormánykörök hangulata, amelyet a sajtó teljes mértékben tükröz, teljesen egyetértő a szovjetellenes vállalkozással kapcsolatban. Ennek célja a bolsevik fenyegetés eltűnése és az orosz nyomás eltávolítása, valamint a nagy német nyomás csökkenése a dunai és balkáni Európában, amit ez az új nagy vállalkozás előidéz majd Németország széles keleti frontján. A jobboldali elemek nem titkolják akár csak szimbolikus részvételi szándékukat a szovjetek elleni háborúban.

DDI 9. s. VII: k. 298. dok. 284.

 

3.
Talamo budapesti követ távirata Ciano külügyminiszternek

Budapest, 1941. június 24.

380. sz. táviratomra. [Lásd az előző dokumentumot.]

Német kollégám közölte velem, hogy ma délelőtt találkozott a miniszterelnökkel, aki újból próbálta megmagyarázni neki a szovjetellenes konfliktustól való magyar tartózkodást. Megállapította, hogy a német kormány, amelyet a magyar kormány előzetesen többször is megkérdezett a német-szovjet kapcsolatok pontos helyzetéről, az utolsó pillanatig megnyugtató módon válaszolt, és maga Halder tábornok a közelmúltban történt átutazása alkalmából, amelyről

azt a véleményét fejezte ki, hogy a szovjetekkel való konfliktus esetén Magyarországnak teljes mértékben védekező álláspontra kell helyezkednie. Ezen kívül, Magyarország minden más álláspontja ellentétes lenne a politikai-katonai megfontolásokkal - figyelembe véve a lehetséges szlovák és még inkább román követeléseket -, valamint az olyan gazdasági szempontokkal, mint az aratás közelsége, aminek a katonai behívások súlyos károkat okoznának.
Ennek ellenére a miniszterelnök megkérte őt, kérdezze meg Berlintől, hogy így is kérik a magyar együttműködést, és ezt a német követ megtette.
A német követnek - aki a magyar magatartást, az ország minden nyilvánvaló érdeke ellenére, habozónak tartja - az a benyomása, hogy itt bizonyos módon óvatosak akarnak lenni a konfliktusban való részvételt illetően, és úgy véli, hogy Berlinben nem akarnak nyomást gyakorolni ezzel kapcsolatban.
A katonai körökben azonban állítólag a beavatkozás mellett vannak.

DDI 9. s. VII. k. 311. dok. 300.

 

4.
Talamo budapesti követ távirata Ciano külügyminiszternek

Budapest, 1941. június 27. 11 óra 05 perc

Tájékoztatok arról, hogy hivatalosan közlik: Magyarország magát hadiállapotban lévőnek tekinti Oroszországgal.
A hivatalos közleményt még nem közölte a sajtó, amely azonban a magyar nép legnagyobb felháborodást fejezi ki az orosz repülőgépek tegnapi támadásáért, amelynek 20 áldozata volt.

DDI 9. s. VII. k. 319. dok. 304.

Ezen a napon történt január 18.

1919

Ünnepélyesen megnyitják az első világháborút lezáró békekonferenciát Párizsban.

1945

A szovjet Vörös Hadsereg felszabadítja a pesti gettót.
A németek felrobbantják a budapesti Erzsébet hidat.

1946

Megnyitják a budapesti Kossuth hidat, a világháború után megépített első állandó dunai átkelőt.

1977

Újabb jelentős kölcsönt vesz fel a Magyar Nemzeti Bank. Nyugat-európai bankok 150 millió dollárt utalnak át Magyarországnak.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők