A Mikroelektronikai Vállalat tragédiája (II. rész)

Bevezetés

Az első részben említett Elektronikai alkatrészek és részegységek Központi Fejlesztési Programjának (EKFP) a végrehajtása és a Mikroelektronikai Vállalat (MEV) létrehozása során a számítástechnikai szakemberek mellett az állambiztonság tudományos-műszaki hírszerzése is aktív munkát végzett. Bár az összes irat vélhetően még nem érhető el ebben az ügyben, Haraszti Tegze Péter integráltáramkör-szakértő villamosmérnök, válogatott úszó és vízilabdázó eddig be nem mutatott állambiztonsági megfigyelésének és a beszervezésére tett kísérletnek a története jól szemlélteti a III/I-5. tudományos-műszaki hírszerzési osztály költségeket és időt nem kímélő erőfeszítéseit.

Haraszti Tegze Péter 1941-ben született Budapesten. Apja, az elismert szentesi vízilabdaedzőként is tevékenykedő Haraszti Ervin fogorvos nyomdokaiba lépve a szintén sportemberré váló Tegze „volt a leggyorsabb vízilabdás az országban”.[1] Emellett a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán a Híradástechnikai szakot is elvégezte, majd 1965-től a Budapesti Villamos Automatika Tervező Intézetnél (VILATI)[2] dolgozott a műszaki fejlesztési osztály gyakornokaként és tervezőmérnökeként.[3] Az itteni főosztályvezető, Bánhegyi Ottó[4] által írt, később az állambiztonság tudományos-műszaki hírszerzése által is beszerzett értékelés szerint Haraszti fő feladata a mozgómágneses lemeztár jelsűrűségének növelése és a fejválasztó áramkör korszerűsítése volt. Ezeket a feladatokat jól is végezte, azonban kollégáival és vezetőivel szemben bizalmatlan volt, ráadásul az Intézet bizalmas tevékenységét, nevezetesen a Haditechnikai Intézet (HTI) számára készülő C1 nevű számítógép fejlesztését[5] veszélyeztetve más vállalatoknak és intézeteknek panaszkodott helyzetéről. Bánhegyi mindezek miatt Haraszti egy másik műszaki fejlesztési osztályra való áthelyezését kérte.[6] Itt már elégedettek voltak a teljesítményével, és 1967 augusztusában a katonai szolgálat alóli felmentését szorgalmazták.[7] Az erre vonatkozó kérelmet a VILATI igazgatója, Landgraf Béla küldte meg a Magyar Néphadseregnek: a Dunai Vasmű automatizálásában, valamint az integráltáramkör-kutatásban elért eredményeire hivatkozva kérte Haraszti besorozásának az elhalasztását, mert „munkájának kiesése komoly népgazdasági hátrányt” jelentett volna.[8] A bevonulást így elkerülő Haraszti azonban még e hónapban, 1967 augusztusában disszidált. Menyasszonyával – későbbi feleségével –, a szintén a VILATI-nál dolgozó Tóth Ibolyával együtt érvényes útlevéllel Jugoszláviába utaztak, ahonnan Olaszországon és Ausztrián keresztül az NSZK-ba szöktek Haraszti édesapjához,[9] aki pár évvel korábban, egy egészségügyi célú utazást követően telepedett le ott a hazatérést megtagadva.[10] Távollétükben csak majdnem két évvel később, 1969 áprilisában indított tiltott határátlépés miatt nyomozást a Csongrád megyei[11] Rendőrfőkapitányság Politikai Osztálya, amely nyolc hónap szabadságvesztés ítéletével zárult.[12]

Haraszti 1974-ben, egy titkos munkatárson keresztül került a III/I-5-A.[13] alosztály látókörébe, de kapcsolatteremtési lehetőség híján megszakították a nyomozást.[14] 1977-ben azonban a BM Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságnak a külföldi hírszerzéssel foglalkozó III/I. alosztálya a helyi „K” ellenőrzés[15] során kiderítette, hogy Haraszti gyakran levelezik a veszprémi Városi Tanácsban titkársági osztályvezetőként dolgozó gyerekkori barátjával, Szijjártó Szabó Antallal. A postaforgalomból összegyűjtött információk alapján úgy vélték, hogy Haraszti az NSZK-ban az IBM-hez tartozó[16] AEG-Telefunkennél a mikroelektronikai áramköröket fejlesztő osztály vezetője lett, majd egy sportsérülést követően a Texas Instrumentshez került. 1975-ben itt lehetőséget kapott, hogy Houstonba utazhasson, és a NASA villamossági kutatómérnökeként dolgozzon. Eddigre már számos nemzetközi szabadalommal rendelkezett. A levelezés alapján a Veszprém megyei hírszerzés úgy gondolta, hogy Haraszti „megközelíthetősége” politikai és anyagi szempontból is kedvező.[17] Szijjártót „Szabolcs” fedőnéven pár hónapon belül beszervezték operatív kapcsolatként, és a III/I-5. osztályt vezető Szombath József rendőrezredes engedélyével folytatódott az operatív munka. Haraszti a „Merkle” fedőnevet kapta.[18]

Szijjártó az állambiztonság 200 márkás támogatásával turistautat tett az NSZK-ban, ám Haraszti ekkor épp az Egyesült Államokban tartózkodott. Szijjártó azonban találkozott a Harasztitól ekkorra már elvált Tóth Ibolyával, aki azt állította, hogy Haraszti az AEG-Telefunkennél nagyra becsült mérnök volt, de többszöri fizetésemelés-kérelme után elbocsájtották. Hamar állást kapott viszont a Texas Instrumentsnél, amely egy évre az USA-ba hívta, ahonnét azonban nem akart hazautazni. Végül a Rockwell vállalat megbízásában a NASA houstoni központjában helyezkedett el.[19] Az átadott információk és a sikeres kapcsolatfelvétel miatti köszönet jeléül a veszprémi III/I. alosztály egy üveg drága italt adott ajándékba Szijjártónak, aki azonban a következő évben, 1979-ben sem tudta hazacsábítani Harasztit.[20] Szijjártó 1980-ban állambiztonsági hátszéllel ismét az NSZK-ba utazott, de Haraszti távollétében csak annyit tudott meg, hogy utóbbi 1979 nyara óta a Hughes Aircraft Company-nél dolgozott fejlesztőmérnökként.[21] Szijjártó azt javasolta, hogy egy általa küldött csomag átadásának ígéretével bírják rá Harasztit egy személyes találkozóra az USA-ban. A tudományos-műszaki hírszerzés úgy döntött, hogy a washingtoni rezidentúrán lévő dr. Kőhalmi Zsolt tudományos attasé (egyben „Pákai” fedőnéven a magyar hírszerzés embere) személyesen keresse fel Harasztit Kaliforniában.[22]
 

A kaliforniai találkozó és az FBI

A találkozó fő célja Haraszti hazacsábítása lett volna, amely elől az állambiztonság minden akadályt elhárított.[23] Kőhalmi attasé telefonon egyeztetett Harasztival, majd egy védelmiipari konferencián való részvétel fedésében Washingtonból a kaliforniai San Mateóba repült, ahonnan 600 kilométert vezetett Santa Monicáig. Korábbi kaliforniai útjain már tapasztalta, hogy az amerikai titkosszolgálatok figyelik, ezért útközben folyamatos „önellenőrzést”[24] végzett. Santa Monicából ismét felhívta az egyre gyanakvóbb Harasztit, aki igyekezett is kibújni a személyes találkozó alól, de Kőhalmi a csomagra hivatkozva végül meggyőzte őt. Másnap találkoztak a Rusty Pelican nevű tengerparti étteremnél, majd Haraszti „paprikapiros” Mercedesén egy másik étteremhez hajtottak. Mivel a tárgyaláson Haraszti egyértelművé tette, hogy nem fogadja el a csomagátadást a találkozás indokaként, Kőhalmi „szigorúan fedőszervi formában”, azaz tudományos attasé mivoltában felvázolta neki, hogy miként tudná segíteni tudásával és információival a magyarországi félvezetőgyártást.[25]

Haraszti ettől látszólag megnyugodott, de nem hitte el, hogy Szijjártó önszántából küldte volna a csomagot. Azt állította, hogy amióta a Rockwellnél töltött négy év után a kizárólag katonai célra termelő Hughes egyik vezető mérnöke lett, folyamatos titkosszolgálati ellenőrzés alatt állt, például lehallgatták otthoni telefonbeszélgetéseit. Ezért elzárkózott a segítségnyújtás lehetőségétől, de megígérte, hogy semmit sem árul el a találkozóról, ha az amerikaiak kérdeznék, ahogy a disszidálását követően az NSZK-ban sem szolgált információkkal a BND[26] és a CIA képviselőinek. Kőhalmi és Haraszti találkozóját a washingtoni rezidentúra úgy értékelte, hogy bár valóban rendkívül értékes forrásról van szó, a körülmények esetleges jövőbeni megváltozásáig nem szabad erőltetni Haraszti beszervezését és egy újabb találkozót sem, mivel az Kőhalmit is veszélybe sodorhatta volna.[27]

Pár nappal később, 1981. április 2-án azonban egy magát meg nem nevező személy váratlanul telefonon kereste Kőhalmit a washingtoni követségen, és „virágnyelvű szöveggel” újabb találkozót kért. Kőhalmi tudta, hogy Harasztiról van szó, és azt is hitte, hogy ő telefonált, de mint a következő bekezdésből kiderül, egy közvetítőről volt szó. Kőhalmi a hívás után nem tudta biztosan, hogy nem az amerikai kémelhárítás akarja-e őt tőrbe csalni, de ettől még a találkozó elfogadását javasolta feletteseinek.[28] A tudományos-műszaki hírszerzés ugyanezen a napon az ügy lezárása mellett döntött, de Kőhalmit végül mégis arra utasította, hogy fogadja el a találkozót.[29]

A találkozón Haraszti helyett annak egy barátja, Dóri Sándor[30] fogadta Kőhalmit. Mint kiderült, Haraszti eleinte attól tartott, hogy Kőhalmi az FBI embere, és bár belátta tévedését, óvatosságból csak Dóri Sándoron keresztül óhajtotta folytatni a kommunikációt. A beszélgetésből kiderült, hogy Kőhalmi konspirációs igyekezete ellenére sem sikerült titokban tartani a Santa Monica-i találkozót. Harasztit ugyanis két nappal azt követően kihallgatták az FBI ügynökei, akik arra is rákérdeztek, hogy Kőhalminak lehet-e vele szemben valamilyen beszervezési alapja. Haraszti erre nemmel felelt, a csomagátadást említette a találkozó indokaként, valamint azt mondta nekik, hogy nem számít újabb megkeresésre Kőhalmitól.[31]

 

Dóri Sándor 1991-ben.
Forrás: Kurír, 1991. november 9. 7. (reggeli kiadás) Fotó: Förster Tamás
 

Az ajánlat

Az FBI-nak tett állításaival szemben azonban Haraszti Dóri Sándorral együtt azt találta ki, hogy utóbbinak az Intrascope Development Corporation nevű kaliforniai cégén keresztül anyagi térítés ellenében nagy mennyiségben tudnának Magyarországra juttatni nem katonai jellegű félvezető-technológiai információkat és gépeket. Kőhalmi a hallottak alapján valószínűbbnek tartotta, hogy az 1963-ban disszidált Dóri inkább az igazat mondja, minthogy az FBI ügynöke lenne, ezért nem vetette el az együttműködés lehetőségét, de arra kérte a magyarországi központot, hogy a washingtoni rezidentúrának lehetőleg ne kelljen részt vennie az ügyben.[32]

Kőhalmi aggodalma nem volt alaptalan, hiszen kiderült, hogy az FBI nemcsak a korábbi találkozóról szerzett tudomást, hanem arra is gyanakodott, hogy az attasé be akarta szervezni Harasztit. Nem sokkal később azonban Kőhalmi lehetőséget kapott arra, hogy megpróbálja igazolni magát az FBI előtt, és egyben megvédeni Harasztit is: 1981. május 13-án a washingtoni magyar nagykövetségen fogadást tartottak az MSZMP Központi Bizottsága Külügyi Osztályának helyettes vezetője, Horn Gyula tiszteletére, amelyen Kőhalmi is részt vett. Az eseményen a State Department magyar referense, Thomas Longo arról kérdezte őt, hogy mit csinált Kaliforniában. Kőhalmi korábbi tapasztalatai alapján valószínűsítette, hogy Longo az FBI embere, ezért megemlítette a korábbi fedőtörténetéül is szolgáló San Mateo-i védelmiipari konferenciát, mint eredeti úticélját. Longónak azt mondta, hogy csak odaérkezésekor értesült arról, hogy a konferencia elmaradt, ezért néhány apró tennivalót elintézett és a tervezettnél korábban vissza is utazott Washingtonba. Bár a Santa Monica-i utat és a Harasztival való találkozást ezzel nem tudta megindokolni, Longo ezekről nem kérdezősködött.[33] Később a magyar szervek azzal próbálták enyhíteni a Kőhalmi körüli gyanút, hogy a Santa Monica-i találkozó ürügyéül szolgáló ajándékcsomagot küldő Szijjártó egy képeslapot postázott Harasztinak abban a reményben, hogy azt az FBI is elolvassa majd.[34]

Haraszti munkahelye, a Hughes Aircraft ebben az időben az amerikai elhárítás célkeresztjében állt. Ugyanebben az évben, tehát 1981-ben robbant ki ugyanis a Zacharski–Bell-botrány: a Hughes Aircraft egyik mérnöke, William Holden Bell éveken át szolgáltatott bizalmas információkat a lengyel titkosszolgálat ügynökének, Marian Zacharskinak, aki a Polish American Machinery Corporation nevű fedővállalat vezetőjeként tartózkodott az Egyesült Államokban. Bell anyagi juttatásért például a Patriot rakétákról adott át anyagokat, amelyek Zacharskin és a lengyel titkosszolgálaton keresztül a Szovjetunióban landoltak. Az FBI végül Bellt beszervezve kapta el Zacharskit, akit 25 év börtönre ítéltek, de pár évvel később, 1985-ben a híres berlini Glienicke hídon, azaz a „kémek hídján” kicserélték, 25 amerikai kémért cserébe.[35] Az eset jelentőségével a magyar állambiztonság is tisztában volt. Kőhalmi külön jelentést küldött a feletteseinek Zacharski lebukásáról,[36] és természetesen Haraszti is értesült róla: amikor 1982 februárjában a San Francisco-i repülőtéren teljesen véletlenül összefutott Kőhalmival, és elpanaszolta neki, hogy a Hughes-nál mekkora szigort vezettek be a Zacharski–Bell-esetet követően.[37]

Marian Zacharski 2015-ben.
Forrás: Wikimedia Commons

Az első ausztriai találkozás

Haraszti 1981 nyarán egy konspiratív módon megfogalmazott levélben arról értesítette Szijjártót, hogy ősszel a németországi Freiburgba utazik, amit kedvező lehetőségnek tartott egy találkozóra. A tudományos-műszaki hírszerzés is így vélte, de mivel úgy gondolták, hogy Haraszti „pénzért hajlandó csak dolgozni”, az akció megszervezése előtt fel kellett mérniük a szovjet társszerv hírigényeit.[38] A találkozóra az ekkorra már balatonfüredi tanácselnökként dolgozó Szijjártó nem tudott elmenni. Az állambiztonság által időközben leinformált és „Mobille” fedőnévvel ellátott Dóri Sándor azonban újabb európai útra tervezett indulni Harasztival, amelynek során Ausztriában kínálkozott lehetőség a szervek számára a konspirált találkozásra. Ekkorra már valószínűtlennek tartották, hogy Dóri az FBI provokátora lenne, és úgy látták, hogy a cégén keresztül valóban biztonságosan meg lehet szervezni a Harasztitól érkező anyagok Magyarországra juttatását.[39]

Az ausztriai találkozásra végül 1982 szeptemberében került sor, több állambiztonsági tiszt, valamint Szijjártó részvételével. Harasztit állítása szerint az európai út előtt az FBI hat órán át próbálta rávenni, hogy mondjon igent egy esetleges megkörnyékezésre és vállalja el a kettős játszmát, de ő ezt megtagadta. Telefonját lehallgatták, leveleit felbontották, és szakmailag is korlátozva volt: mivel a Hughes szigorúan titkos állami megrendelésein dolgozott, még akkor sem publikálhatta eredményeit, ha azokra a cég nem tartott igényt. Haraszti 3-4 példányban készült, katonai célfeladatokra kifejlesztett mikroelektronikai eszközöket tervezett, így a kutatás élvonalában állt.[40]

Mivel a Harasztival Ausztriában találkozó Pathó András rendőr őrnagy a MEV megalapításán dolgozó Mikroelektronikai Kormánybizottságban viselt fedőfoglalkozása szerint szervezési feladatokat látott el, ezt a pozícióját alkalmazta a tárgyalás során. Haraszti tehát gondolhatta azt, hogy a Kormánybizottság nevében keresték fel, és nem a magyar hírszerzéssel van dolga. A tárgyaláson végül abban állapodtak meg, hogy Haraszti készít egy információcsomagot azokról a legkorszerűbb amerikai mikroelektronikai technológiákról, amelyek Magyarországon is felhasználhatók, bár Haraszti úgy vélte, hogy ezek finanszírozására az ország aligha lesz képes. Pathó elmondta neki, hogy a Kormánybizottság az ő javaslatai alapján dönthet majd a követendő irányokról, és ezzel sikerült őt meggyőznie az együttműködés fontosságáról.[41]

A következő találkozó szervezése közben az állambiztonság vélhetően Haraszti kedvében kívánt járni azzal, hogy az NSZK-ban élő édesapjának, Haraszti Ervinnek egyszeri beutazási engedélyt adott, miután a birtokukba került az apa által Kádár Jánosnak írt levél, amelyben amnesztiáért folyamodik.[42] Szintén a találkozó szervezése közben úgy határoztak, hogy Dóri Sándort gyanús, adóelkerülési célú amerikai ügyletei miatt kizárják a Haraszti körüli operatív munkából, bár magyarországi üzleti tevékenységét továbbra is támogatták.[43]

Időközben azonban Dóri váratlanul Budapestre érkezett, és magával hozta az információcsomagot, amelyet Haraszti állított össze az előző ausztriai találkozón kötött megállapodásnak megfelelően. A dokumentumok között szerepeltek a Mikroelektronikai Kormánybizottságnak szánt írások, valamint kifejezetten katonai jellegű, a szovjet hírigényeket kielégítő anyagok is. Ahogy már említettük, ezekre azért is volt szükség, mert a magyar hírszerzés a szovjet társszerv anyagi támogatására számított ebben az ügyben. Haraszti mindezen felül egy három szakaszból álló hosszútávú együttműködési tervet is küldött. Mindezek nyomán a szervek Haraszti fokozatos, hazafias és anyagi alapon történő beszervezését fontolgatták, és mivel Haraszti Dóri Sándor bizalmát is élvezte, őt sem lehetett kizárni.[44]

Haraszti a mellékelt ütemterv alapján úgy gondolta, hogy Magyarország nem rendelkezik a megfelelő technológiával és anyagi háttérrel ahhoz, hogy az általa küldött információknak megfelelő számítástechnikai eszközöket gyártson. Ehelyett azt javasolta, hogy a magyar mikroelektronika-ipar felfuttatásához és a Kormányprogram[45] mihamarabbi megvalósításához Nyugaton, akár az Egyesült Államokban lenne célszerű létrehozni egy gyártóbázist és céget, amelyen keresztül le lehetne gyártani a hazai igényekre szabott áramköröket, és kiképezni a szakembereket. Ehhez ő bérelte volna a szükséges berendezéseket, amelyhez eleinte 50, majd 100 ezer dollárra tartott volna igényt. Pathó őrnagy mindezt „szakmailag okos” ötletként értékelte, főleg annak fényében, hogy a hírszerzésnek a „Hartay” fedőnevű titkos munkatárson[46] keresztül már volt tapasztalata egy hasonló vállalkozásban,[47] amely ugyanebben az időszakban, 1982-ben vette kezdetét. Ekkor indult el ugyanis üzemszerűen az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) online adatbáziskereső szolgáltatása, amellyel Kelet-Európában Magyarország az elsők között tett nyilvánosan elérhetővé nyugati adatbázisokat. Az ily módon az internet hőskorába becsatlakozó OMIKK-nak önellátónak kellett lennie, ezért a Technoinform nevű külkereskedelmi részlegük online információkereskedelmet folytathatott.[48] Mint az állambiztonsági forrásokból kiderül, a részleg szervezésében éppen egy magyar-svéd szoftverfejlesztő bázis létrehozása zajlott, amelynek egyik feladata a devizatermelés volt. Az így létrejött stockholmi székhelyű cégnek az Egyesült Államokba történő bővítéséről 1982 novemberében kötöttek szerződést az USA-ban élő magyar származású személyekkel. Az így létrejövő svéd-amerikai cégnek a tervek szerint egy évvel később kellett megkezdenie a működését; a folyamatban a korábban említett „Hartay” fedőnevű titkos munkatárson keresztül a magyar hírszerzés is részt vett.[49]
 

A lista

A Haraszti által küldött dokumentumokat a tudományos-műszaki hírszerzés a következőképp listázta:[50]

• MOS RAM-technológiák hibatoleranciái
• Technology Transfer – COCOM-lista
• GOMAC-’82 konferencia programja (1982. november 2-4.)
• 1982-83 évre vonatkozó Kormánymegrendelések összefoglalása mintaprojektekre
• A mikroelektronikai technológia fejlődése (tanulmány)
• Plazmamaratás technológiai módszerei (tanulmány)
• Hughes Co. gyártmányfejlesztési programja
• Üzleti-gyártási-fejlesztési programvázlat
• Beruházási költségvetés az USA-ban
• Eszközök és folyamatszabályozások költségei az amerikai kormányszervek megbízásai alapján
• Számítógépes technológiai folyamatmodellezési tesztábrák
• Mikroelektronikai technológiák fejlődése és fejlesztésének tendenciái
• Fotolitográfia, szeletmegmunkálás, plazmás maratás

A lista válogatott elemeit megküldték a szovjet társszerv szakembereinek és a Mikroelektronikai Kormánybizottságnak is. A szovjet társszervtől egy bizonyos „Ribacsenkov elvtárs” – aki minden bizonnyal Vlagyimir Ivanovics Ribacsenkov[51] volt – előzetes felmérés alapján nagyra értékelte a kapott anyagokat, főleg azok „frissessége és stratégiai jellege” miatt.[52] A szovjetek érdeklődése tehát adott volt.

Magyar részről pedig Sándory Mihály mikroelektronikai kormánybiztos,[53] a MEV későbbi vezérigazgatója[54] adott értékelést. A fenti lista utolsó négy elemét nyújtották át neki, mivel Haraszti is ezeket szánta a Mikroelektronikai Kormánybizottságnak. Sándory kilenc nappal az anyagok átvétele után ismét tárgyalt a hírszerzés tisztjeivel, akik a jelentésükben a következőképp foglalták össze a szakember értékelését: „Az anyag nagyon értékes. A szakmai döntéshez a jelenlegi tárgyalásos időszakban felbecsülhetetlen segítséget jelent. Azonnal átutal érte akár 1-2 millió forintot is. Az anyagok és információk további megszerzésének elindításához szükséges 50.000,- dollárt nem tartja soknak. Sőt, ha garantált a folyamatos rákérdezés lehetősége, a gépek és berendezések, eljárások módszereire, 100.000,- dollárok sem jelenthetnek problémát, olyan nagy segítséget jelent egy ilyen információs csatorna – mondja.”[55] Sándory tehát nem tartotta soknak a Haraszti által kért 50 és 100 ezer dolláros összegeket, amelyek 1983-ban hozzávetőleg 2 és 4 millió forintnak, azaz a MEV-re szánt 1,9 milliárd forintos költségvetés 0,1-0,2 százalékának feleltek meg.[56] „Ezen információkkal máris 2,5 millió rubel felesleges kiadástól mentesülünk – említi – mivel a többoldalú tárgyalásokon friss ismereteink birtokában lehet a gépek és eszközök beszerzését orientálni, a tárgyalások menetét irányítani.”[57] A „jelenlegi tárgyalásos időszak” alatt megspórolt 2,5 millió rubel minden bizonnyal a MEV megalapításakor a Szovjetunióból beszerzett félvezetőgyártási eszközök árára utal. Sajnos ennek az átszámítása jóval bonyolultabb, és bár a forrásból nem derül ki, vélhetően a KGST-beli kereskedelemben használt transzferábilis rubelről,[58] és nem szovjet rubelről volt szó. A Magyar Nemzeti Bank adatai alapján az előbbi középárfolyama ekkor 26 forint volt,[59] így a 2,5 milliós összeg hozzávetőleg 65 millió forintnak felelt meg, ami a MEV 1,9 milliárdos költségvetésének 3,4 százaléka. Ha a Sándory által megadott összeg mégsem transzferábilis, hanem szovjet rubelben volt értendő, akkor már 140 millió forintról és a MEV költségvetésének 7,3 százalékáról beszélhetünk.[60] „Továbbiakban Sándory elvtárs a nagy nyereséget e hírszerző csatorna kapcsán abban látja, hogy korszerű technológia mellé korszerű műszaki, gyártási szemlélet társul. A legnagyobb hiányosságnak az előrelépéshez azt tartja, hogy a jelenlegi licences vásárlásoknál a megvalósítási szemlélet nem garantálja a korszerűséget, a versenyképességet. Ehhez társul így egy lényeges igény, a TELEPÍTÉS. [...] Sándori elvtárs vállalta, hogy a mikroelektronikai hírigények megfogalmazásán kívül ez utóbbira is elvi javaslatot fog tenni. [...] A tárgyalás során felmerült elektronsugaras maszkillesztő berendezés beszerzéséhez konkrét segítséget ajánlottunk fel – gondolva itt »Hartay« által már szervezésben lévő lehetőségekre.”[61]

Sándory a licences vásárlások inherens elmaradottságával szembeni kritikájával a MEV egyik legfőbb problémájára tapintott rá. A befektetett hatalmas összeg és energia ellenére az üzem részben emiatt mindvégig lemaradásban volt a nyugati vetélytársakkal szemben.[62] Ha az állambiztonság által felvázolt „hírszerző csatorna” bevált volna, talán másképp alakul a MEV története is.

 

Sándory Mihály 1982-ben.
Forrás: Ötlet, 1982. 20. sz. 14–15.

 

A második ausztriai találkozás

A szovjet féllel és Sándoryval folytatott egyeztetést követően 1983 februárjában az újabb ausztriai találkozóra készülve a hírszerzés tisztjei ismét tárgyaltak Dóri Sándorral, aki, mint később kiderült, kissé túlzó módon tolmácsolta az időközben az amerikai állampolgárságot is megszerző barátja álláspontját. Dóri szerint Haraszti ugyanis türelmetlenül várta a Mikroelektronikai Kormánybizottság döntését, és azt tervezte, hogy a Hughes-tól kilépve egy négy-öt fős félvezetőtechnológiai tervezőirodát nyit, amely Dórinak egy közvetítőcégén keresztül kaphatná meg konspirált módon a magyar megrendeléseket, lehetőleg nem stratégiai célú mikroelektronikai technológiák kifejlesztésére. Ezzel a módszerrel Haraszti zavartalanul működhetett volna tovább az Egyesült Államokban, ahol állami és magáncégektől érkező megbízásokat is teljesíthetett volna. A magyar féltől viszont 300 ezer dollár indulótőkét kért volna ehhez. A válasz sürgetése céljából Dóri azt is megemlítette, hogy Harasztit épp egy másik amerikai cég próbálta elcsábítani a Hughes-tól, de ő az évi 60-70 ezer dolláros jövedelmet kevésnek tartotta.[63]

A hírszerzés három lehetséges változattal számolt. Az első és egyben legkedvezőbb az volt, ha Haraszti a Hughes-nál marad, ők pedig évi 50 ezer dolláros juttatásért használhatják őt fel titkos stratégiai információk forrásaként. Operatív szempontból előnyösnek gondolták ezt, ugyanis azt feltételezték, hogy ha Haraszti elvállalná az ilyen jellegű információszolgáltatást, az csökkentené annak esélyét, hogy egy „FBI-vezette játszmával” legyen dolguk.[64] Ez annak fényében meglepő, hogy az állambiztonságnál tudtak a Hughes egyik amerikai mérnökét ugyanilyen módon felhasználó lengyel Zacharski 1981-es, korábban már említett lebukásáról.

Ha a következő változat lép életbe, azaz Haraszti kilép a Hughes-tól és saját vállalatot alapít, akkor szintén megkaphatta volna az évi 50 ezer dollárt, és ebben az esetben szakismeretére és az ügyfeleitől szerzett dokumentumok átadására vállalkozott volna. Ha pedig a harmadik lehetőség szerint Haraszti teljes mértékben az állambiztonság költségén hoz létre saját céget az Egyesült Államokban, akkor annak profilja az operatív igényekhez lett volna igazítva, amelyhez azonban a magas költségek miatt feltétlenül szükség lett volna a szovjet társszerv és Sándory kormánybiztos támogatására is.[65]

Egy hónappal később, 1983. március 12-13-án sikerült végrehajtani a következő ausztriai találkozót, amelyre Sándory Mihály a Mikroelektronikai Kormányprogram keretéből rendelkezésre bocsátott 50 ezer dollárt, és konkrét hírigényeket is megszabott Haraszti számára Az akcióban részt vett Pathó András őrnagy, valamint két másik hivatásos állambiztonsági tiszt, továbbá Dóri Sándor és Szijjártó Szabó Antal is. 60 kilométeres körzetben több megfigyelőponton is ellenőrizték az ellenséges elhárítás esetleges jelenlétét, de nem láttak erre utaló jeleket.[66]

A találkozón azonban az állambiztonság számára kedvezőtlen irányt vettek az események. Haraszti kijelentette, hogy bár marad a Hughes-nál, nem fog titkos információkat átadni a jövőben. A korábbi információcsomagért elfogadta volna az 50 ezer dollárt, de bárminemű jövőbeni tanácsadói munkát csak külön megegyezés alapján végzett volna el. Haraszti tehát nem volt hajlandó a hírszerzőmunkára, és alkalmatlannak is bizonyult rá. Amikor az első napi találkozót követően a második napi találkozó előtt Pathó és társai önellenőrzést hajtottak végre Salzburgban, véletlenül összefutottak Harasztival, aki azt hitte, hogy őt figyelik. Nem tudták meggyőzni az ellenkezőjéről, és miután Haraszti elfutott, ők is a lehető leghamarabb elutaztak a városból, és félbehagyták a költséges akciót.[67]

Pathóék számára az is kiderült, hogy Haraszti együttműködési hajlandóságát Dóri Sándor nagyította fel: „jó pókerjátékoshoz illő módon”[68] mindkét féllel elhitette, hogy a másik feltétlenül üzletet akar kötni. Dóri emellett konspirációs hibákat is elkövetett, többek között Haraszti egy kollégájának beszélt az ügyről. Az akciót mindezek ellenére a következő, jellemző szöveggel értékeltek: „Összességében az akciót eredményesnek tekinthetjük, mivel az ügy fejlesztésének kérdésében olyan lényeges információkkal szolgált, amelyek döntésünk meghozatalát eredményezik.” Ez a döntés az ügy lezárása volt. Mivel Haraszti ausztriai útját Dóri Sándor fizette ki, megtérítették neki az 5 ezer dolláros összeget.[69]
 

Befejezés, további kutatási irányok

Haraszti 1974-ben került a tudományos-műszaki hírszerzés látókörébe, és egészen 1983-ig tartott a vele kapcsolatos operatív munka. A hírszerzés időt és pénzt nem kímélve igyekezte elérni, hogy hosszútávú együttműködést alakíthasson ki vele, és bár a források alapján vélhetően nem kapta meg az 50 ezer dollárt az utolsó ausztriai találkozón, maga a tény, hogy a devizahiány időszakában ekkora összeget terveztek neki átadni, jól szemlélteti a tőle beszerezhető információk fontosságát. Ugyanezt bizonyítják a költséges ausztriai találkozók, valamint az is, hogy a washingtoni nagykövetség tudományos attaséját, egyben az állambiztonság ottani rezidentúrájának hírszerző tisztjét kockázatos bevetésre küldték, amelyről az FBI is tudomást szerzett.

Bár a hőn áhított hosszútávú együttműködés végül nem jött létre, a Harasztitól megszerzett mikroelektronikai információcsomag a fent tárgyalt módon hozzájárult a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásához és az előző részben tárgyalt Elektronikai alkatrészek és részegységek Központi Fejlesztési Programjának (EKFP) végrehajtásához. A tudományos-műszaki hírszerzés azonban e magyar érdekek kiszolgálása mellett azért is munkálkodott ennyit Haraszti ügyén, hogy segítséget nyújthasson a Szovjetuniónak a hidegháborús számítástechnikai versenyben.

 

Dokumentumok

1.

Tóth László rendőr őrnagy jelentése „Merkle” fedőnevű külföldi beszervezési jelölt ügyében

Veszprém, 1978. október 12.

BM Veszprém M RFK. III/I. ALOSZTÁLYA

Szigorúan titkos! Tárgy: „Merkle” fn. külföldi beszervezési jelölt ügyében

 

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS

Veszprém, 1978. október 12.

 

„Merkel” [sic!] fn. külföldi beszervezési jelöltünk / 37 éves, magyar nemzetiségű, hontalan, villamosmérnök szakképzettségű, elvált, munkahelye: USA Hauston [sic!] NASA, beosztása villamossági kutatómérnök / 12152. Adrian str. 8-304 Garden Crove Cal. USA. lakos.

Látókörünkbe a helyi „K” ellenőrzés során került, 1977. januárjában. Előzetes ellenőrzésének elvégzése után ügyét egyeztettük a Központi 5. osztállyal, majd a beszervezés célszerűségének megfelelően aktív feldolgozás alá vettük.

A felmerült egyik baráti kapcsolatával személyes kontaktot építettünk ki, majd fokozatosan bevontuk az ügybe „Szabolcs” fedőnéven. „Merkle” ügyében jóváhagyott operatív feldolgozási tervnek megfelelően „Szabolcs”-ot úgy irányítottuk, hogy 9178. nyarán célszemélyünkkel nyugati turistaútja alkalmával személyesen is találkozzon.

A tervünknek megfelelően „Szabolcs” egyeztette programját „Merkle”-vel, ami számunkra kedvező lehetőséget kínált az operatív feldolgozásának meggyorsítása érdekében.

„Szabolcs”-ot a kiutazása előtt, jóváhagyott javaslat alapján az alábbi feladatokkal bíztuk meg:

Elsősorban a meglévő baráti kapcsolatuk elmélyítésére törekedjen. Mérje fel „Merkle” politikai beállítottságát, hovatartozását, lojalitását volt hazája és a szocialista világrendszerrel szemben. Anyagi helyzetének, családi körülményeinek tisztázása, Magyarországhoz fűződő érzelmi kötődésének tisztázása. Fontos feladatként jelöltük meg „Szabolcs” számára „Merkle” hírszerző lehetőségének pontosítását is. Ugyanakkor feladata volt az is, hogy mérje be „Merkle” segítségnyújtási hajlandóságát, valamint arra törekedjen, hogy célszemélyünk az általunk biztosított lehetőségnek megfelelően még ez évben utazzon be hazánkba, ahol „Szabolcs” az ügyben hírszerző tiszt bevezetésének lehetőségét is készítse elő. Ennek alapján „Merkle” beutazásának esetére is felkészültünk, és a központ által kijelölt hírszerző tiszt bevezetésének kombinációját előkészítettük.

„Szabolcs” visszatérte után jelentette, hogy célszemélyünkkel a tervezett személyes találkozás nem jött létre, mivel „Merkel”-nek [sic!] csak az ő hazatérte után volt lehetősége Európába, illetve az NSZK-ba utaznia az USA-ból.

„Szabolcs” beszámoló jelentésében rögzítette, hogy kapcsolatuk elmélyítésérét sikerült fokoznia. A célszemély hírszerző lehetőségeit volt feleségén keresztül pontosította, mely egyértelműen pozitív eredménnyel járt. Volt felesége kapcsolatunknak beszélt arról, hogy „Merkle”-nek 18 patentált találmánya van. Houstonban a NASA kutatóközpontban dolgozik.

„Merkle” személyére, disszidálásának körülményeire, okára vonatkozóan is sikerült értékes adatokat beszerezni. Az NSZK-beli Essenben élő édesapjával kapcsolatosan ez ideig kevés adattal rendelkeztünk. „Szabolcs” célszemélyünk volt feleségén keresztül tisztázta azt is, hogy „Merkle” édesapja rábeszélésére disszidált, annak segédletével. Ennek ellenére az apa és fia között a viszony – ellentétes politikai nézeteik végett – nem jó. „Merkle” apja erősen ellenséges beállítottságú volt hazájával a Magyar Népköztársasággal szemben, míg „Merkle” lojális volt hazája és a szocialista táborral.

A feldolgozás során szerzett „k” értesülésünk is utal „Merkle” pozitív politikai beállítottságára és egyéb általunk hasznosítható családi jellegű körülményeire.

„Szabolcs” telefonon történt beszélgetése során megállapodott célszemélyünkkel abban, hogy NSZK-beli tartózkodását megszakítva, ha rövidebb időre is, de beutazik Magyarországra. Ezt „Merkle” később egy magyarországi telefonbeszélgetése során lemondta, hivatkozva idejének rövidségére. Megállapodtak „Szabolcs”-csal viszont abban, hogy az év végét – szilvesztert – Magyarországon „Szabolcs”-nál, együtt töltik el.

Kapcsolatunk által adott értékelés alapján feltehető, hogy „Merkle”-t volt felesége és édesapja befolyásolta abban, hogy beutazzon Magyarországra, ugyanis volt felesége és a célszemély is olyan útlevéllel rendelkezik az NSZK-ban, amiben „politikai menekült” bejegyzés van, ami a magyar hatósági szerveknél kedvezőtlen elbírálás alá esik. Volt felesége ennek alapján többszöri kísérletre is csak bizonyos csalással tudott beutazni Magyarországra, ugyanis másik, a fenti bejegyzés nélküli útlevél segédletével kettő esetben tehetett rövid látogatást hazánkba.
 

Összegezve a fentieket:

„Szabolcs”-nak remélhetőleg sikerült eloszlatnia „Merkle” kételyeit és minden reményünk adva van, hogy a közeljövőben célszemélyünk beutazik hazánkba, melynek során a tervezett hírszerző tiszt bevezetését végre tudjuk hajtani. Kedvezőek a kilátások „Merkle” megközelítésére is.

„Szabolcs” az ügyben továbbra is kulcsszerepet tud megoldani. Célszemélyünket kapcsolatunkon keresztül a Kölni Konzulátusra irányítottuk, ahol beutazásának ügyét kedvezően fogják elbírálni, az általunk megtett intézkedéseknek megfelelően.

„Szabolcs”-nak sikerült, több, a számunkra értékes információt összegyűjtenie célszemélyünkre, annak anyagi- erkölcsi körülményeire, hírszerző lehetőségére, életvitelére és politikai beállítottságára vonatkozóan.

Megállapítható, hogy a tervezett akció „Szabolcs” kiutaztatása a személyes találkozó elmaradásának ellenére is sikerrel járt és amennyiben „Merkle” beutazásának időpontja konkretizálható lesz, a megközelítésére teendő szükséges intézkedéseket megtervezzük, illetve végrehajtjuk.
 

LÁTTA   Dr. Kovács József r. alezredes alosztályvezető

Tóth László r. örgy.

Az irat jelzete: HU-ÁBTL-3.2.4.-K-2892. 141–187. Eredeti, gépelt.

 

2.

Kőhalmi kiegészítése a Harasztival folytatott 1981. március 17-18-i kaliforniai találkozójához

 

Merkle szóbeli információja

/1981 március 18./
 

• A buborékmemóriák térnyerése kizárólag a katonai területen tekinthető komolynak és tartósnak. Az eszközzel járó komplikációk és a még mindig magas ár gyakorlatilag kizárja, hogy polgári területen üzleti sikerré váljék.
• A Hughes jelenleg 1 mikronos spec. eszközök fejlesztésén dolgozik. Egyértelmű, hogy a legjobb Silicon Valley-ből származó technológiai eszközök birtoklása sem ad biztosítékot e munka eredményességére. Az elemi eszközök működésében és magában az előállítási technológiában is minőségi változások vannak a 3-5 mikronos tartományhoz képest. Teljesen új, hatalmas gépkapacitást igénylő fizikai modellező programokkal tisztázzák az elvi kérdések egyrészét, és újabb finomító technológiai lépésekkel az előállítást, a realizálás fázisait.
• A receptúrák, hőmérsékletek és időtartamok, valamint a gyártásközi ellenőrzés eszközeinek adatain túl az egyik legnagyobb titok ma a félvezető technológiában, hogy pontosan hány lépést tartalmaz egy adott szelettechnológia. /”Nem fogom senkinek sem megmondani, hogy egy adott technológia 36, vagy csak 29 lépést tartalmaz”./
• Poliszilícium helyett molibdén használata egy sor fázisban előnyösnek mutatkozik, azonban a molibdén repedésre hajlamos. Elmélyült fizikokémiai vizsgálat derítheti ki, miként akadályozható meg a repedések bekövetkezése.
• A japánok fantasztikus új memóriáiról szóló jelentésekbe sok propagandisztikus elem is vegyült. A Hitachi és a Fujitsu vezető kutatóival zártkörű konferencián folytatott beszélgetésen kiderült, hogy sokkal többet publikálnak, mint amennyit ténylegesen gyártani tudnak. /A forrás szerint még egyedi példányt sem tudnak úgy csinálni, ahogy leírják./
• A közvetlen személyi kapcsolatok és a hivatalos belső használatra szóló megítélés szerint is a nyugateurópai és a japán félvezetőtechnológia nagyrészt ledolgozta a korábban 4-5 évre becsült hátrányt az USA-val szemben. Az európaiak közül az NSzK és az angol INMOS legfeljebb kettő, a legjobb japánok mindössze egy évre állhatnak. A japánok egyes szűk spektrum területeken kétségtelenül meg is előzték Amerikát.

 

Az irat jelzete: HU-ÁBTL-3.2.4.-K-2892. 186-187. Eredeti, gépelt.

 

3.

Forgács [fedőnév, az állambiztonság washingtoni rezidentúrájának egyik tagja] megjegyzése Pákainak [Kőhalmi Zsolt] az 1981. március 17-18-i kaliforniai találkozóról szóló jelentéséhez

Washington, 1981. március 21.

 

 

Megjegyzés:

 

Pákai elvtárs a találkozó körültekintő és alapos előkészítése mellett az adott körülmények között a legjobb megközelítési módot és megbeszélési taktikát választotta, miután egy egyszerű csomagátadás gyenge alapnak bizonyult a megismerkedéshez.

A beszélgetés során azonban egyértelműen kiderült, hogy az operatív fogalmakkal és egy ilyen kapcsolat veszélyeivel is tisztában lévő emberrel van dolgunk, és hozzáállása miatt semmi reményünk nem lehet vele kapcsolatban.

Részemről még azt a lehetőséget sem zárom ki – ígérete ellenére – hogy megismerkedési kísérletünket önvédelemből jelenteni fogja, ami viszont Pákai elvtárs számára negatív következményekkel járhat. Ezért a jövőben alaposabban kell mérlegelnünk, hogy a célszeméllyel kapcsolatos elegendő ismeretek hiányában megkíséreljük-e a kapcsolatfelvételt.

Pákai elvtárs értékelésével és javaslatával egyetértek, amely szerint rezidenturális bázisról ismételten megkeresni nem célszerű.

 

Washington, 1981. március 21.

Forgács

 

Az irat jelzete: HU-ÁBTL-3.2.4.-K-2892. 185. Eredeti, gépelt.

 

4.

Jelentés a „Merkle” fedőnevű beszervezési jelölttel kapcsolatos ausztriai akcióról

Budapest, 1983. március 21.

 

 

BELÜGYMINISZTÉRIUM III/I-5-A. Aloszt.   67-70-6518/83.   Egyetértek:   Bogye János r. vörgy. főcsoportfőnökhelyettes

SZIGORÚAN TITKOS! KÜLÖNÖSEN FONTOS!               Tárgy: „Merkle” fn. ausztriai akcióról

JELENTÉS

Budapest, 1983. március 21.

Jelentem, hogy a jóváhagyott javaslatnak és végrehajtási tervnek megfelelően 1983. március 12-13-án személyes találkozót folytattunk „Merkle” fn. beszervezési jelölttel Ausztriában. Az akciót Pathó András 3. őrgy. és Nyiri Lajos r. fhdgy. elvtársak hajtották végre, annak egyes elemein részt vett Mokrai Ödön r. szds. elvtárs, valamint „Szabolcs” fn. hazai és „Mobille” fn. külföldi operatív kapcsolat. Az akció során Mokrai elvtárs részvételével 3 megfigyelő ponttal, mintegy 60 km-s távolságban ellenfigyelést szerveztünk. Ellenséges elhárító tevékenység jelenlétére utaló körülményt nem észleltünk. A találkozó két részletben, különböző helyszíneken, mintegy 11 óra időtartamban került végrehajtásra, melynek eredményei az alábbiakban foglalhatók össze.

1. A „Merkle” ügy célszerűségének és a beszervezhetőség kérdésének vizsgálata:

Jelöltünk a találkozó során elmondta, hogy ugyan megalapította a konzulens irodáját, de még egyelőre marad a Hughes Aircraft Co.-nál. Szaktudása miatt nem engedik el és – feltehetően – jó szakmai lehetőségei, konkrét feladatai miatt nem is akar egyelőre elmenni. Jelenleg is katonai projekten dolgozik, melynek témájáról azonban nem volt hajlandó nyilatkozni.

Kijelentette, hogy a velünk való kapcsolatot üzleti síkon képzeli el, amely teljesen mentes minden érzelmi alaptól, vagyis a személyes szimpátiának, a hazafias érzelmeknek, a hiúsági tényezőknek tárgyalásainkon nincsen helye. Szaktudását sokan kihasználják és egyes konkrét kérdésekben véleményét akár írásos, akár szóbeli formában kikérik. Ilyen irányú konzulensi munkájáért óránként 2000.- USD dollárt kap. Egy-egy feladat elvállalásakor mindig megvizsgálja azt, hogy annak végrehajtása megfelelő profitot eredményez-e számára /megj.: több konkrét számítási grafikont is mutatott erre/. Amennyiben ez nem teljesül, úgy az üzletet nem köti meg. Hasonló együttműködést képzel el velünk is. Kihangsúlyozta és a találkozó során sűrűn emlegette: ne is számítsunk arra, hogy bármilyen titkos információt kiszolgáltat. Pontosan ismeri az amerikai törvényeket és csakis a legális információkiadásra hajlandó. Ő nem lefizethető, korábban az FBI ezt már megpróbálta, de sikertelenül.

A fentiek alapján a novemberi anyagokért megelégszik 50 ezer US dollárral – bár ő 100 ezret kért „Mobille”-n keresztül érte –, de ez csak szándékunk komolyságát hivatott jelezni. Ezt követően minden egyes konzultánsi feladatnál, amit mi határozunk meg számára, előre el kell döntenünk az árat és ő annak megfelelő anyagot készít nekünk.

A beszervezhetőség vizsgálatának oldaláról a találkozó során lényeges új információkat kaptunk „Merkle” alkalmasságára nézve. Egyértelműen megállapítható volt az a tény, hogy jelöltünk személyiségébe mélyen beágyazva él egy komplexus, amely a társadalomban elidegenedett, magányosan élő ember görcsös félelmével és bizalmatlanságával jellemezhető. Ennek csírái már az évekkel ezelőtt „Szabolcs” fn. kapcsolatunknak küldött meleghangú leveléből kiderült, amikor disszidálásának – általa regénybe illőnek nevezett – körülményeiről ír. Ma is azt hiszi, hogy a magyar elhárítás egészen a jugoszláv-olasz határig a sarkában volt és nem egy esetben csak élete kockáztatásával tudott kisiklani a szorongató „kezek” közül. „Szabolcs” az akció során elmondta, hogy az 1982. szeptemberi személyes megismerés után „Merkle” szállodai szobájukban a vánkosa alá helyezett kb. 20 cm. hosszú késsel aludt el. A mostani akcióra külön biztonsági intézkedéseket vezetett be, amelyek – útiköltségével együtt – 5000.- US dollárjába kerültek. /Megj.: ezt a pénzt „Mobille” előlegezte meg számára, mivel enélkül egyáltalán nem akart eljönni!/. Nem volt hajlandó elárulni, hogy hol szállt meg és a találkozó során négyóránként telefonált valakinek jelezve, hogy biztonságban van-e. Ezt még akkor is megtette, amikor éjjel „Szabolcs”-csal egy bárban voltak. Az első napi találkozót követő napon – néhány órával a következő találkozóra megbeszélt idő előtt – önellenőrzésünk közben véletlenül Salzburgban összefutottunk vele, amelyet úgy értékelt, hogy mozgását figyeljük, ellenőrizzük, biztonsági emberét akarjuk felderíteni. A beszélgetés során nem sikerült megnyugtatni, hisztériás rohammal szaladt el telefonon jelezni „veszélyhelyzetét”. Ilyen körülmények között a találkozót megszakítottuk és a várost a legrövidebb úton elhagytuk. Fokozott önellenőrzést végeztünk, de gyanús körülményt nem észleltünk. „Merkle”-nek az előző éjjel „Szabolcs” kocsijába bedobott személyes tartozékai között talált kb. 60 oldal terjedelmű anyagot /szakmai önéletrajz, legális cikkek, szabadalmi leírások, project-tervezési grafikonok/ a fenti találkozó reggelén a szállodai szobánkban lefotóztuk, de a filmeket ezek után megsemmisítettük /!/ / Az anyagokat „Szabolcs hiánytalanul visszaadta/.

 

2. „Mobille” szerepe az ügyben:

A találkozó tisztázta „Mobille” eddigi szerepét az ügyben. „Merkle” elmondta, hogy az 1982-es kaliforniai megkereséskor számára kőhalmi elvtárs olyan benyomást keltett, mint aki egy naiv, de a jelenlegi politikai helyzetben természetes műszaki-tudományos információszerző törekvéssel jelentkezik. Mivel az FBI ezt a találkozót rögzítette és jelöltünket kihallgatta, úgy érezte, hogy kötelessége figyelmeztetni a magyar műszaki-tudományos attasét, hogy ne veszélyeztesse biztonságát ilyen módon. „Mobille” az esetről hallva közölte, hogy ő ismeri Kőhalmi elvtársat és majd közli vele „Merkle” üzenetét. /Megj.: ez nem volt igaz!/. Ezt követően – egy jó pókerjátékoshoz illő módon – „Mobille” irányította a „játékot”. „Merkle”-nek azt mondta, hogy mi akarunk vele üzletet kötni, nekünk viszont jelöltünk ilyen irányú törekvését sugallta. Az üzletből „Merkle”-től 15%-ot, tőlünk pedig 5%-ot kért. Megbízhatóságára vonatkozóan jelöltünk semmilyen felelősséget nem vállalt! „Mobille” konspirációs hibákat is elkövetett. „Merkle” egyik szakmai partnere előtt fecsegett a velünk fennálló kapcsolatról. Egyik magyarországi útja előtt megmutatta csomagját jelöltünknek, amelyben egy kisméretű lehallgatóeszköz volt /mikrofon kisteljesítményű adóval és a jel vételére kb. 200-300 méterre elhelyezett vevőkészülék/.
 

A fenti kérdések tisztázásánál „Mobille” nem volt jelen, így a leírtak tudomásunkra jutásáról nem rendelkezik információval. Az azóta itthon lefolytatott beszélgetés során sem említettük ezt neki, viselkedésünk nem utalt értékelésének hazai megváltozására.

 

Értékelés:

Összességében az akciót eredményesnek tekinthetjük, mivel az ügy fejlesztésének kérdésében olyan lényeges információkkal szolgált, amelyek döntésünk meghozatalát eredményezik.

A jelentésben foglaltak, valamint az ügy eddigi fejlődése alapján javaslom a „Merkle” fn. beszervezési folyamat lezárását és a keletkezett anyagok irattározását. Az intézkedést a következő tényezők indokolják:

• „Merkle” információs értéke ugyan nagy, de semmilyen hajlandóságot nem mutat a hírszerző-szintű együttműködésre;
• a kapcsolat fenntartása – és ezáltal annak lehetősége, hogy jelöltünk konspirációs és információs nevelésben fejlődést érhessünk el – várhatóan éveken át csak költséges, 100 ezer US dollár nagyságrendű kiadásokkal realizálható, ami a rugalmas ügykezelés szempontjából igen nehézkessé, esetleg lehetetlenné teszi a foglalkoztatást;
• „Merkle” személyiségének jelzett vonásai alkalmatlanná teszik a hosszútávú, szervezetszerű titkos együttműködésre;
• az ügyben eddig felderített dekonspirációs felületek erősen támadhatóvá teszik munkánkat.

 

A „Mobille” fn. összekötő irányában eddig meglévő operatív érdek a fenti javaslat tükrében megszűnik, a vele való egyéb hírszerzési foglalkozás nem célszerű. Az akció során felmerült költségei fedezésére javaslom 5000.- US dollár megtérítését részére, valamint a róla összegyűlt eddigi információink alapján összefoglaló jelentés küldését a III/II. Csoportfőnökségnek.
 

 

Nyiri Lajos r. fhdgy. alosztályvezető   Nyt.sz: 195-31/83. Készült: 1 pld. – 4 lap Készítette: PA/BGyné.

Pathó András r. őrgy.   Bazsó Tibor [rendőr ezredes aláírása, a III/I-5. Osztály vezetője]

 

Az irat jelzete: HU-ÁBTL-3.2.4.-K-2892. 310–313. Eredeti, gépelt.