A magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok helyzete 1956 után

„A két ország viszonya is sok tekintetben a nemzetközi helyzet függvénye, és a feszültségek enyhülése sokat jelenthet az európai országok régi barátságának helyreállításában is.” – Simó Gyula és Száll József római követek itt közölt szigorúan titkos beszámolói, valamint a Külügyminisztérium Politikai osztályának szintén titkos javaslata a kétoldalú kapcsolatok rendezéséről, az 1956 utáni nemzetközi elszigetelődés enyhüléséről, a partneri viszony helyreállításának szándékáról tájékoztatnak.

Forrás

Külügyminisztériumi javaslat az olaszországi kapcsolatok rendezésére   

III. Politikai Osztály

Javaslat
Olaszországgal való kapcsolataink normalizálására  

Számításba kell vennünk azt, hogy az olasz kormány, amely - hasonlóan az Egyesült Államok és a nyugat-európai tőkés országok kormányaihoz - komoly erőfeszítéseket tett a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány helyzetének gyengítésére az ellenforradalmi események alatt és után - főleg a nemzetközi szervezetekben -, részt vett abban az amerikaiak által irányított bojkottban, amely hazánk elszigetelésére irányult és (bár nem hosszú időre) nagymértékben nehezítette diplomáciai munkánkat Olaszországban, ma sem törekszik túlságosan kapcsolataink megjavítására. Saját országa közvéleményének szimpátiája miatt azonban nem is tudja az erre irányuló törekvéseket visszautasítani.
Diplomáciai kapcsolataink normalizálásában - ellentétben más NATO-országokkal - Olaszország viszonylatában komoly előnyt jelent számunkra az, hogy kulturális és gazdasági kapcsolataink megjavításában éppen a két ország történelmi tradíciói következtében nagyobb lehetőségekkel rendelkezünk, mint a többi népi-demokratikus ország. Az eddiginél sokkal hatásosabban kell kihasználnunk ezen történelmi hagyományokból eredő különleges adottságainkat elsősorban kulturális, de nem kevésbé gazdasági területen is. Az itt elért eredmények megteremtik a lehetőségét annak, hogy a jövőben a két ország közötti politikai kapcsolatok is, célkitűzéseinknek megfelelő irányban fejlődjenek.
Normalizálási törekvéseink mellett természetesen szem előtt kell továbbra is tartanunk azt a körülményt, hogy az olasz kormány, az Atlanti-tömb egyik legaktívabb résztvevője és mint ilyen - a közelmúlt eseményeihez hasonlóan - ezután sem fog visszariadni a hazánk ellen irányuló provokációs akciók szervezésétől, illetve más oldalról kezdeményezett akciók nyílt támogatásától. E próbálkozásokat a legrövidebb időn belül és a megfelelő határozottsággal kell visszavernünk.
Különös figyelemmel kell kísérnünk azokat a katonai előkészületeket, amelyek Olaszországot a NATO keretében a szocialista országok ellen felvonulási területté és katonai bázissá kívánják tenni. Tekintettel országaink földrajzi közelségére, különösen a rakétakilövő bázisoknak Olaszországban való létesítése ellen kell határozottan fellépnünk és támogatnunk minden olyan diplomáciai lépést, amely a szocialista országok, köztük hazánk biztonságát kívánja szolgálni e támadó tervekkel szemben.

A fentiekben ismertetett általános célkitűzések megvalósítására az alábbiak látszanak célszerűnek:

1. Olasz parlamenti delegáció meghívása

Fel kell újítani Rónai [Sándor] elvtárs, az Országgyűlés elnöke 1955. május 27-én kelt meghívását, melyet [Giovanni] Leone-hoz, az olasz parlament elnökéhez intézett. E meghívást a szenátus tagjaira is ki kell terjeszteni. Ily módon valószínűbbnek látszik pozitív eredmény elérése.
A fentiekben ismertetett elgondolás megvalósítására javasoljuk:
a.) olasz barátaink véleményének kikérését és - amennyiben elgondolásunkat hasznosnak és keresztülvihetőnek tartják - úgy
b.) új követünk udvariassági látogatásai során tapogatódzás formájában vesse fel a képviselőház és a szenátus elnökeinek a parlamenti delegáció meghívásának kérdését, hivatkozva az 1955-56-ban történt kezdeményezésre.
c.) Az előzetes tapogatódzás eredményeként kerüljön csak sor a magyar parlament elnökének az olasz parlament két háza elnökéhez intézett meghívó levelének diplomáciai úton való továbbítására.

2. Magyar-olasz parlamenti csoport alakítása

Tekintettel arra, hogy Olaszországgal való kapcsolatainkban, illetve ezek megjavítására irányuló törekvéseinkben jobban számításba kívánjuk venni és hasznosítani a két nép között kétségkívül meglévő egymás iránti rokonszenvet, amely közös történelmi hagyományokon alapszik, helyes volna parlamentünkön belül egy, a magyar-olasz kapcsolatokat ápoló csoport létrehozása.
Szükségesnek tartjuk utalni arra a tényre, hogy ilyen parlamenti csoportok már több államban aktív tevékenységet fejtenek ki, mind kapitalista, mind szocialista országok viszonylatában (szovjet-olasz, lengyel-francia, lengyel-belga, román-francia stb.). Olaszországban 1956-ban éppen a magyar parlament elnökének meghívása következtében alakult meg egy olasz-magyar kapcsolatokat ápoló parlamenti csoport, melynek első feladata a magyarországi látogatás előkészítése lett volna. Ebben a csoportban barátainkon kívül más pártok képviselői is részt vettek. Megvizsgáljuk, hogyan lehet a csoportot ujjászervezni és aktivizálni.
Amennyiben az 1. pontban kifejtett javaslat elfogadásra kerül, a parlamenti csoportok megalakulását mindkét országban már maga a magyar parlament elnökének meghívása is kívánatossá teszi. Ugyanakkor a két ország egymás közötti kapcsolatának továbbfejlesztésében a megalakulandó parlamenti csoportok további komoly eredményeket érhetnek el.

3. Néhány fontosabb olasz város polgármesterének meghívása

Ezen javaslatunk megvalósításához első lépésként szükséges megállapítani, hogy a Fővárosi Tanács elnöke olaszországi viszonylatban tud-e 1-2 személyt vendégül látni. Amennyiben erre van lehetőség, javasoljuk:
a.) barátaink véleményének kikérését arra vonatkozólag, hogy mely olasz város polgármesterének meghívása lenne célszerű, hasznos és keresztülvihető.
b.) A megadott információ szerint követünk egy udvariassági látogatás során tapogatódzás formájában vesse fel egy budapesti utazás lehetőségét. Kedvező fogadtatás esetén kerülhetne sor a meghívás továbbítására.

4. Szakminiszterek és szakdelegációk meghívása

Kellő tapogatózó lépések után helyes lenne egy-két olasz szakminiszter meghívása megfelelő magyar partnere nevében. Legnagyobb valószínűsége a meghívás elfogadásának a földművelési, a kulturális és az egészségügyi miniszter részéről van. Ha felsőbb szinten nem megy úgy alsóbb szinten is helyes azt szorgalmazni. A látogatások eredményeként szakdelegáció-cserét lehet létrehozni a két ország között.

5. Mozgáskorlátozás rendezése

Tekintettel arra, hogy a magyar kormány már közel két éve megszüntette az itteni diplomaták utazásának korlátozását, míg az olasz kormány csak módosításokat vezetett be, és az ország területének jó részét még mindig korlátozza diplomatáink előtt, szükséges, hogy e kérdést mielőbb határozottabban felvessük. Mivel eddig elég hosszú türelmi időt biztosítottunk, ne riadjunk vissza attól sem, hogy legkésőbb szeptember elsejéig a korlátozásokat az itteni olasz diplomatákra visszavezessük.

6. Kiskorú disszidensek problémái

Számos jel mutat arra, hogy fiatalkorú magyar disszidenseket az olasz hatóságok és az általuk fedezett magyar fasiszta csoportok erőszakkal és megfélemlítéssel visszatartanak a hazatéréstől. Ilyen eseteket összegyűjtve javasolni kell az olasz hatóságoknak olyan vegyes bizottság összeállítását, amely a panaszolt eseteket kivizsgálná. E kérdés elég kényelmetlen az olasz hatóságoknak, azért visszautasítás esetén széleskörű propaganda fegyveréhez kell nyúlni, s hivatalosan is e kérdést állandóan napirenden kell tartani.

7. Vízumproblémák

Az olasz hatóságok számtalanszor elhúzzák hivatalos megbízottaink, követségi vagy kirendeltségi munkatársaink vízumának megadását. Ezen helyzet felszámolására szükséges volna, hogy az olaszoknak hivatalosan tegyünk javaslatot olyan megegyezésre, hogy a vízumkérelmekre meghatározott időn belül kölcsönösen választ adunk.

8. MTI-tudósító ügye

Mivel ilyen terveink már több mint egy éve vannak, olasz szerveknek hivatalosan vessünk fel olyan megegyezés tervét, miszerint a két ország hírközlő szervei között tudósítócserét hajtunk végre.

9. Kereskedelmi Iroda felállítása Milánóban

Milánó az olasz gazdasági élet centruma, s éppen ezért nagy szükségünk volna kereskedelmi kirendeltség létesítésére ebben a városban. 1956-ban kérésünket elutasították. Most széleskörű munkát kell folytatni a velünk kapcsolatban álló olasz üzletemberek között, s segítségükkel nyomást gyakorolni az olasz kormányra. Viszontkérés esetén mi ki tudjuk mutatni, hogy hazánkban a gazdasági élet centruma Budapesten van.

10. Filmhetek rendezése

Az 1957 decemberében Rómában lefolyt olasz-magyar filmtárgyalások során felmerült olasz filmhét Magyarországon és magyar filmhét Olaszországban való megrendezésének gondolata. Elvi megállapodás is létrejött ezzel kapcsolatban, a zsúfolt programra és a számba jöhető delegáció-tagok nagy elfoglaltságára hivatkozva azonban olasz részről elhárították a filmhét időpontjának kitűzését. A velencei filmversenyen (1958 augusztusa) résztvevő hivatalos küldöttségünk igyekezzék megbeszélései során 1959 első negyedére rögzíteni a filmhetek kölcsönös megrendezésének időpontját.

11. A kulturális egyezmény jobb kihasználása

A NATO-országok közül csak Olaszországgal van jelenleg is érvényben lévő kulturális egyezményünk. Ez 1935-ben került megkötésre és 1947-ben megújításra. Az egyezmény számos lehetőséget biztosít számunkra olaszországi kulturális munkára, egyetemi magyar lektorátusok betöltésére, ez idő szerint azonban a Római Magyar Akadémia, illetve - olasz részről - a budapesti Olasz Intézet működésében merül ki az egyezmény realizálása. Az egyezmény adott kereteinek jobb kihasználására részletes tervet dolgozunk ki, melynek egyes pontjait - jóváhagyás után - megbeszéljük a végrehajtásban illetékes szervvel. E munkát július végéig elvégezzük, hogy az 1959. évi költségvetés összeállításakor az érdekelt szervek már figyelembe vehessék a költségkihatásokat.

12. Társadalmi szervezetek kapcsolata

Olaszországban a társadalmi szervezetek élén sok befolyásos személyiség található. Ezek közül többek részéről van érdeklődés kapcsolat kiépítésére megfelelő magyar szervekkel. A kapcsolatok kiépítését a jövőben aktívan szorgalmazzuk, s megvalósításában közreműködünk.
E kapcsolatépítés keretében kellene felvetni olyan bizottságok kölcsönös létrehozását, amelyek feladata a két nép történelmi kapcsolatának feldolgozása s egymás országában található emlékek gondozása lenne.

Budapest, 1958. október 10-én.

MOL XIX-J-1-j-Olaszország-1/a-002354/2-1958. 1. doboz (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium iratai - szigorúan titkos iratok.)

Ezen a napon történt augusztus 20.

1938

A gödi fészekben megtartott munkás–paraszt sporttalálkozó antifasisz-ta tüntetéssé változott.Tovább

1953

Százezer néző jelenlétében megnyitotta kapuit a Népstadion (mai neve: Puskás Ferenc Stadion). Befogadóképessége megközelítette a 100 ezer...Tovább

1961

Megnyílt Budapest első számú nyári szórakozóhelye, a Budai Ifjúsági Park. Nemcsak az első alkalommal, de a későbbiekben is nagyjából 2000–...Tovább

1963

Az utolsó falut (Aporliget) is bekötötték a villamos-energia hálózatba.Tovább

1969

A tisztavatást első alkalommal rendezték meg a Parlament előtt (egészen 2006-ig).Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő