Ismeretlen adalék az 1956-os forradalom utóéletéhez, egy norvég diák Magyarországon

„E. R., miután Magyarországról kiutasították néhány napra Oslóba érkezett anyjának meglátogatására. Ő szintén igen kedvezően nyilatkozott arról a bánásmódról, amelyben őt a magyar hatóságok részesítették, elmondotta, hogy jól bántak vele, elegendő kosztot kapott, megfelelő pokróca volt, jó cellája és a börtönőrök, valamint a kihallgatást végző magyar tisztviselők udvariasan viselkedtek vele szemben. Azt is elmondotta, hogy olyan németnyelvű szakkönyveket kapott, amelyeket igen szívesen olvasott, és ’semmiféle kommunista propagandának nem volt kitéve’.”

Források  

Szóbeli jegyzék

A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma kifejezi őszinte tiszteletét és Kormánya megbízásából az alábbiakat közli a Norvég Királyság budapesti Követségével:

A Magyar Népköztársaság illetékes szervei 1957. január 12-én őrizetbe vették E. R. ............norvég állampolgár, egyetemi hallgató, anyja neve: .........../...........szám alatti lakost.

E. R. miután értesült arról, hogy Magyarországról többen érkeznek Ausztriába, akik részére táborokat állítottak fel, valamint különféle segélybizottságokat alakítottak, elhatározta, hogy részt vesz e bizottságok munkájában. Itt tevékenykedett 1957. január 12-én történt letartóztatásáig.

A vizsgálat során bizonyítást nyert, hogy E. R. mintegy 8-10 alkalommal sértette meg a Magyar Népköztársaság államhatárát, melynek során kb. 40-50 személyt szöktetett át illegálisan Ausztriába.

1957. január 12-én éjjel 01-02 óra között Andau térségében ismét magyar területre lépett, hogy embereket a határon átszállítson, mely alkalommal a magyar határőrizeti szervek letartóztatták.

Kihallgatása alkalmával tevékenységéről beismerte: "... átjártunk csónakkal magyar területre és menekülteket vittünk Ausztriába a csatornán keresztül, melynek során kb. nyolc-tíz alkalommal léptük át a határt és kb. 40-50 személyt vittünk át Ausztriába. 1957. január 12-én éjjel 01-02 óra között Andau térségében a csatornán átkelve megsértettem a Magyar Népköztársaság határát, amikor magyar területen két katona elfogott."

E. R. fenti tevékenységével megsértette a Magyar Népköztársaság törvényeit, tiltott határátlépés, valamint csoportos határátlépés előremozdításának bűntettét követte el.

A Magyar Népköztársaság Kormánya, miután arra is lehetőséget nyújtott, hogy a Norvég Királyság budapesti követe személyesen is meglátogathassa E. R.-t, az emberiességtől vezettetve úgy határozott, hogy nevezettet, fiatal korára és töredelmes beismerő vallomására, valamint bűntudatos magatartására való tekintettel a fentiekben ismertetett törvényellenes tevékenysége miatt a Magyar Népköztársaság területéről kiutasítja.

A Külügyminisztérium egyúttal felhasználja az alkalmat arra, hogy felhívja a Követség figyelmét a következőkre:

A Magyar Népköztársaság oslói követsége korábban azzal a kérelemmel fordult a Norvég Királyi Külügyminisztériumhoz, hogy tegye lehetővé a Norvégiába telepített magyar kiskorúak mielőbbi visszaszállítását Magyarországon tartózkodó szüleikhez.

A Norvég Külügyminisztérium e kérelem teljesítése elől elzárkózott. A Magyar Külügyminisztérium ezzel kapcsolatban kéri a tisztelt Követséget, hasson oda kormányánál, hogy az a fenti ügyben követett eljáráshoz hasonlóan az emberiesség követelményeinek megfelelően járjon el. A Magyar Külügyminisztérium elvárja, hogy illetékes norvég szervek mozdítsák elő a magyar gyermekek és kiskorúak hazaszállítását és ennek érdekében bocsássanak az oslói magyar követség rendelkezésére hivatalos kimutatást azokról a magyar kiskorúakról, akik jelenleg szülői felügyelet nélkül Norvégiában tartózkodnak és egyidejűleg tegyék lehetővé az oslói magyar követség részére, hogy az ott tartózkodó magyar menekültekkel hazatérésük elősegítése végett zavartalanul érintkezésbe léphessen.

A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma ezúttal is megragadja az alkalmat, hogy a Norvég Királyság budapesti Követsége őszinte nagyrabecsüléséről biztosítsa.

Budapest, 1957. február 1.

Ezen a napon történt június 24.

1974

Földkörüli pályára áll az első szovjet katonai űrállomás, a Szaljut–3.Tovább

1977

Karakas Lászlót Trethon Ferenc váltja fel a munkaügyi miniszteri szében.Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő