a Nemzetgyűlés – a magyar történelem folyamán negyedszer – kimondja a Habsburg-ház trónfosztását. (1921. XLVII. törvénycikk)Tovább
Pierre Francfort francia követ jelentése a francia-magyar kapcsolatok nagyköveti szintre emeléséről
„A kormány és még inkább a lakosság, amelynek a nemzeti érzése igen erős, különösen Románia vonatkozásában, presztízs kérdésnek tekintik azt, hogy már többet ne várjanak és a Szovjetunió után a nyugati hatalmak is legitimnek ismerjék el a magyar kormányt. Ugyanakkor történelmi összefüggésekbe is el kell helyezni a kelet és közép európai államok 1918 utáni, és érzelmek által meghatározott viszonyát a nyugati országokkal.”
Forrás
Pierre Francfort követ jelentése a francia-magyar nagyköveti kapcsolatok tárgyában
Budapest, 1963. október 26.
Tárgy: A követi kapcsolatok nagyköveti szintre emelései
Érdeklődéssel tanulmányoztam a Központ október 7-ei feljegyzését a bukaresti, szófiai és a budapesti követségek nagyköveti rangra emeléséről.
1./ Általános értelemben, ahogy azt a Központ gondolta, és mint ahogy már jeleztem nem tűnt az utóbbi hónapokban szükségesnek, hogy az Egyesült Államok által követett politikát támogassuk. []
2./ Mindazonáltal, ha megvizsgáljuk azt, hogy a román és a bolgár kapcsolatok nagyköveti szintre emelése hamarosan bekövetkezik, Magyarország számára kényelmetlen lenne a határidő eltolódása. Ha csak a bolgár és a román kormánnyal lenne azok számára kedvező megegyezés a magyar kormány diszkriminálva érezné magát.
A/ Úgy tűnik azonban, hogy a francia és a brit kormány döntése folytán Washington nemtetszésére kell számítanunk.
B/ A kormány és még inkább a lakosság, amelynek a nemzeti érzése igen erős, különösen Románia vonatkozásában, presztízs kérdésnek tekintik azt, hogy már többet ne várjanak és a Szovjetunió után a nyugati hatalmak is legitimnek ismerjék el a magyar kormányt. Ugyanakkor történelmi összefüggésekbe is el kell helyezni a kelet és közép európai államok 1918 utáni, és érzelmek által meghatározott viszonyát a nyugati országokkal.
C/ Ebben a vonatkozásban Románia és Magyarország összehasonlítása a következő aspektusokból vizsgálható meg: "a nemzeti érzelem" érezhetően erős mind az egyik, mind a másik lakosságnál. Ugyan Románia az utóbbi időben bizonyos mértékben a Moszkvától való eltávolodás felé hajlik, azonban az kevésbé a nacionalizmus ideológiájával, mint inkább az eltérő gazdasági érdekekkel magyarázható. Ezek a KGST szabályozási rendszerétől való megszabadulás szándékában mutatkoznak meg, mint ahogy az Birlandeau úrnak [a gazdasági kérdésekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettes volt. G. Z.] a KGST október 22-ei végrehajtó bizottsági üléséről elhangzott nyilatkozatából is kiderül.
D/ Erkölcsi értelemben nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a magyarok, és még a kormányuk sem mutatkoznak a románokhoz képest kevésbé érzékenynek a nemzeti "érzelem" és "magányosság" érzése iránt. Ennek a létezését az elmúlt fél évszázadban már bebizonyították; még akkor is, ha szerencsétlenek voltak és rosszul terveztek. Az 1956-os forradalom idején mutatott bátorságuk ezen hagyományaikat mutatják.
E/ Végül pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a román rendszer sokkal sztálinistább maradt, és kevésbé változik a "tolerancia" irányába mint a magyar.
3./ Ha tehát a három népi demokráciában található követi poszt nagyköveti szintre emelése felmerül, és ha azok között nagy időeltéréssel következne be, Magyarország vonatkozásában politikai jelentőséggel bírna. Ezt ugyan nem kell eltúlozni, de utólag - hosszabb távon - következményekkel járna, és a magyar kormány politikájára nézve nagy eltolódás következne be. Úgy tűnik tehát, hogy abban a szereposztásban, ahogy ezt hosszú távon elképzelik, és az a mód, ahogy ez a három népi demokrácia a nyugat felé közeledik, Magyarország a nyugati játszmában földrajzi fekvése, kultúrája és nyugati hagyományai révén nem kisebb szerepet tölthetne be a balkáni szomszédaihoz képest. Ez a közeledés a lakosság teljes támogatását is bírja, és nem zárható ki az sem, hogy a jövőben a lakosság hangja erősebben fogja befolyásolni a jövendőbeli kormányok politikai orientációját, ha azok a nyugat részéről bátorító jeleket kapnának.
4./ Végezetül emlékeztetni kell arra, hogy kulturális cserekapcsolataink fejlődése és az Intézetünk tevékenysége megfelelő módon zajlik, és arra is, hogy a kereskedelmi kapcsolataink alig nyolc százalékkal maradnak alatta a francia-román kereskedelmi kapcsolatoknak, és a magyarok komoly hitelezői pozíciókat biztosítanak számunkra Bukaresthez viszonyítva.
5./ Ezen körülmények ismeretében úgy tűnik tehát, hogy a diplomáciai kapcsolatok követi szintről nagyköveti szintre egy időben történő emelése a három országban ugyan elsősorban adminisztrációs kérdésként jelenik meg, de annak a politikai jelentősége sem lebecsülendő.
Pierre Francfort |
CADN Ambassade de Budapest, Carton 149., N 434/DP Elévation des Légations au rang d'Ambassade./ Centre des Archives Diplomatiques de Nantes, Fond de l'Ambassade de Budapest, Carton 149., Elévation des Légations au rang d'Ambassade/
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 06.
Molotov tájékoztatja a szovjet pártvezetőséget, hogy az „atomtitok már nem titok”.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő