Az 1956. május 29-ei magyar–jugoszláv pénzügyi és gazdasági egyezmény

„Törekvésünk az volt, hogy a múlt nyitott kérdéseit azáltal háttérbe szorítsuk, hogy a további gazdasági együttműködés problémáját helyezzük előtérbe. Kitűnt azonban, hogy jugoszláv részről az utóbbi kérdések tárgyalására egyáltalán nem készültek, hanem kizárólag követeléseik rendezését kívánják a mostani tárgyalások során biztosítani."

Sik Endre feljegyzése Soldatic jugoszláv követtel folytatott tárgyalásáról

Másolat
Sik elvtárs 1956. június 20-án kelt feljegyzéséről

Június 20-án délelőtt 11 órakor kérésére fogadtam Soldatic jugoszláv követet. A követ elmondta, hogy négy napot töltött Belgrádban, ahol az illetékes tényezőkkel végigbeszélte a két ország között függőben lévő összes kérdéseket. Most, hogy a pénzügyi kérdések rendeződtek, minden vonalon gyors lépésekben fogunk előrehaladni, véleménye szerint azonban kapcsolatainknak gyors és minden vonalú fejlődése őszre fog csak a maga teljességében kibontakozni, tekintettel arra, hogy a nyári hónapok már túlontúl be vannak ütemezve, másrészt a szabadságok miatt. De egész sor kérdésben máris tehetünk és kell is tennünk lépéseket a függő kérdések rendezése, illetve kapcsolataink további elmélyítése irányában.

Mindenekelőtt öt olyan egyezmény kérdését vetette fel, amelyek megkötése - egyik vagy másik fél kezdeményezésére - máris aktuális.

1./ Légiforgalmi egyezmény. Véleményük szerint a kérdés megérett arra, hogy közvetlen tárgyalásokat kezdjünk, és az egyezményt megkössük. Az általunk javasolt tervezetet most tanulmányozzák, és a legközelebbi jövőben javaslatot fognak tenni arra vonatkozóan, hogy a két fél képviselői mikor üljenek össze az egyezmény kitárgyalása és aláírása céljából.

2./ Egyezmény a fertőző betegségek elleni küzdelem összehangolásáról. A magyar fél javasolta az 1928-ban kötött egyezmény felújítását. Ők ezzel egyetértenek, de egy újabb tervezet is készült, tekintettel arra, hogy a viszonyok a régi egyezmény megkötése óta eltelt több mint negyed évszázad alatt megváltoztak. A napokban javaslatot fognak tenni, hogy a két fél képviselői még július folyamán üljenek össze az egyezmény megtárgyalása és aláírása céljából.

3./ Egészségügyi és állategészségügyi egyezmény. Mindkét fél készített tervezetet. A napokban javaslatot fognak tenni, hogy még július folyamán üljünk össze, tárgyaljuk meg és írjuk alá az egyezményt.

4./ Jogsegély és kiadatásügyi egyezmény (amelyre most június 3-án a magyar fél tett javaslatot). Egyetértenek, tervezetünket most tanulmányozzák. Javaslatot fognak tenni, hogy az ősz folyamán üljünk össze az egyezmény kitárgyalására és aláírására.

5./ Növényvédelmi egyezmény. Mindkét fél tervezete készen van. Most tanulmányozzák a még januárban átnyújtott magyar tervezetet. Javasolni fogják, hogy az egyezmény kitárgyalása és aláírása céljából ősszel üljünk össze.

Ezután Soldatic elvtárs tájékoztatás céljából közölte, hogy holnap, június 21-én fel fogja keresni Gáspár [Sándor] elvtársat és közölni fogja vele, hogy a jugoszláv szakszervezetek meghívják a magyar szakszervezetek küldöttségét október elején Jugoszláviába.

Ugyancsak a napokban Soldatic elvtárs fel fogja keresni 

 elvtársat és tekintettel arra, hogy a közlekedés terén számos kérdés vár megoldásra a két ország közötti viszonylatban, kérni fogja Bebrits elvtársat, hogy készíttessen egy feljegyzést az összes függőben lévő, illetve elintézésre váró kérdésekről, hogy a jugoszláv fél mindezen kérdéseket illetőleg állást foglalhasson, illetve javaslatokat tehessen.

Soldatic elvtárs azután közölte, hogy szándékukban van felvetni egy új kérdést. Az utóbbi időben igen élénk közvetlen kapcsolatok bonyolódnak határkörzeteink között. Magyar helyi szervek illetve szervezetek közvetlenül meghívják jugoszláv körzetek szerveit és szervezeteit és viszont. Ez nagyon örvendetes jelenség, de jugoszláv részről kívánatosnak tartanák, ha az ilyen meghívások szervezett formában - magyar részről a belgrádi magyar követségen jugoszláv részről pedig a budapesti jugoszláv követségen keresztül - történnének, nehogy megtörténhessen az, hogy fontos, politikai jelentőséggel bíró meghívásokra esetleg nem reagálnak, s ugyanakkor jelentéktelen, vagy politikailag esetleg nem célszerű meghívásokat elfogadnak.
A kulturális kapcsolatok vonalán a jelentékeny felélénkülés ugyancsak majd ősztől kezdődőleg várható, de már jelenleg is egész sor kezdeményezés folyamatban van. A ljubljanai rádiózenekar júliusban Magyarországra jön; a belgrádi drámai színház Moszkvából visszatértében két előadást fog tartani Magyarországon. Mátyás Máriát meg szándékoznak [!] hívni a július-augusztusban tartandó dubrovnyik-spliti nemzetközi zenei fesztiválra. Magyar részről felajánlották Bartók „Csodálatos mandarin"-ját ugyanerre a fesztiválra, az ajánlat azonban későn jött, amikor a fesztivál programját már szétküldték különböző országokba; ennek ellenére foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehetne ezt a darabot valahogyan mégis beleszorítani a programba. Mindazokat, akik Magyarországról mint nézők részt akarnak venni a fesztiválon, szívesen látják.

Közölte Soldatic elvtárs, hogy Konyovics jugoszláv zeneszerző a Bartók fesztiválra Magyarországra fog jönni, és hogy a közeljövőben javasolni fogják egyes jugoszláv operaénekesek meghívását Magyarországra, továbbá grafikai kiállítás-cserét Belgrád és Budapest között.

Én köszönettel tudomásul vettem Soldatic elvtárs közléseit és hozzátettem, hogy csak egy kérdésben hiányolom a beígért választ: a jugoszláv parlamenti delegáció meghívása kérdésében. Soldatic elvtárs erre azt válaszolta, hogy tudomása szerint erre már Topaloszki elvtárs megadta nekem a választ, hogy ti. ők delegációcserére gondolnak azzal, hogy egyik delegáció még ez évben látogasson el a másik fél országába, a másik jövő év elején. Erre azt válaszoltam, hogy ezt tudom, ezt már Prica elvtárs mondta nekem, de nem mint hivatalos választ meghívásunkra, és azt ígérte, hogy a hivatalos választ rövidesen megkapjuk. Erre Soldatic elvtárs azt mondta, hogy hivatalosan semmit sem mondhat nekem, de bizalmasan, kizárólag az én számomra, közli, hogy a napokban fel fogja keresni 

elvtársat és meg fogja adni neki a hivatalos választ, aminek a lényege az lesz, hogy cseréljünk delegációkat. Hogy konkrétan hogy lesz megfogalmazva a válasz, azt még pontosan nem tudja, de tudomása szerint kormányának az az óhaja, hogy előbb a magyar parlamenti delegáció látogasson el Jugoszláviába, még ez év végén, a jugoszláv delegáció pedig majd jövő év elején jön Magyarországra. Kérésére megígértem neki, hogy erről egyelőre senkinek sem fogok említést tenni.

Jelzet: MOL M-KS 65. 276. f. cs. 207. ő. e. - Géppel írt másolat.


Ezen a napon történt február 03.

1924

Woodrow Wilson az Amerikai Egyesült Államok 28. elnöke (*1856)Tovább

1945

Révész Imre festőművész, grafikus (*1859)Tovább

1997

Bohumil Hrabal cseh író (*1914)Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Az ArchívNet idén utoljára összevont számokkal jelentkezik. A publikált forrásismertetések meglehetősen széttartó tematikával bírnak, azonban öt írás mégis rendelkezik metszéspontokkal, hiszen szó esik az 1956 után berendezkedő rendszer tisztségviselőinek lekáderezéséről, a Kádár-kor apróbb, mindennapos visszaéléseiről és egyedülálló, súlyos bűncselekményeiről, illetve az 1945 után fokozatosan állami kontroll alá nyomott római katolikus egyházról is. Az említett írásoktól témájával a hatodik különül el, amely azonban jövőbeli kutatások számára bírhat gondolatébresztő jelleggel.

Az időrendiséget figyelembe véve az első forrásismertetés Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság) Mihalovics Zsigmond jelentéseit bemutató írásának második része: a Katolikus Akció országos igazgatójának több beszámolóját prezentálja, amelyekben Mihalovics részletekbe menően tudósította a szentszéki vezetést arról, hogy az állam milyen, egyre durvább módszerekkel kívánta az uralma alá hajtani a magyarországi római katolikus egyházat.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) írása már az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik intézményének, a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának a működését tárja az olvasó elé, amely nem volt közismert, azonban a káderpolitikában 1957 és 1961 között mégis nagy szerepet töltött be.

Az 1950-es évek végén végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálási hullám Fejér megyei következményeit mutatja be Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) egy jelentés nyomán: kisebb gazdasági visszaélésektől egészen a komoly sikkasztásokig terjed azon bűncselekmények listája, amelyek a kialakított gazdasági-társadalmi rendszerre adott védekező reakcióként is értelmezhetők.

A korabeli Magyarországon példa nélkül álló bűncselekmény, az 1973-as balassagyarmati túszdráma utóhatásait Bedők Péter (belügyi referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) és Halász Tibor (referens, az államhatalom felsőbb szervei, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) két irat segítségével világítja meg, amelyek különlegessége, hogy az egyes megszólalók (például a lehallgatott Kisberk Imre püspök, illetve Nógrád megyei munkavállalók) annak ellenére rendelkeztek az eseményről információval, hogy a hatóságok hírzárlatot rendeltek el.

Szintén egy, a korszakban egyedülálló, maga után hírzárlatot vonó bűncselekményt mutat be levéltári iratok segítségével Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks). A Szépművészeti Múzeumba 1983 novemberében tört be egy olaszokból álló bűnbanda, az elrabolt festményeket végül egy görögországi kolostorban találták meg a nyomozás során. Az „évszázad műkincsrablásáról szóló ismertetés egyik érdekessége, hogy olyan iratokat is kiválogatott a szerző, amelyek a Népszabadságban a hírzárlat ellenére megjelenő rövidhír utáni rendőrségi vizsgálat során keletkeztek.

Magyarország huszadik századi történének egy-egy eseményéről szóló forrásismertetésektől eltér témájában Kiss András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írása, aki egy speciális forráscsoportot járt körül. A fényképek gyakran csak szemléltető eszközként, illusztrációként jelennek meg a történeti munkákban, azonban a fotók a történetírás – jelen esetben a gazdaságtörténet-írás – forrásai is lehetnek.

A hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2022. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő