Az 1956. május 29-ei magyar–jugoszláv pénzügyi és gazdasági egyezmény

„Törekvésünk az volt, hogy a múlt nyitott kérdéseit azáltal háttérbe szorítsuk, hogy a további gazdasági együttműködés problémáját helyezzük előtérbe. Kitűnt azonban, hogy jugoszláv részről az utóbbi kérdések tárgyalására egyáltalán nem készültek, hanem kizárólag követeléseik rendezését kívánják a mostani tárgyalások során biztosítani."

Sik Endre feljegyzése Soldatic jugoszláv követtel folytatott tárgyalásáról

Másolat
Sik elvtárs 1956. június 20-án kelt feljegyzéséről

Június 20-án délelőtt 11 órakor kérésére fogadtam Soldatic jugoszláv követet. A követ elmondta, hogy négy napot töltött Belgrádban, ahol az illetékes tényezőkkel végigbeszélte a két ország között függőben lévő összes kérdéseket. Most, hogy a pénzügyi kérdések rendeződtek, minden vonalon gyors lépésekben fogunk előrehaladni, véleménye szerint azonban kapcsolatainknak gyors és minden vonalú fejlődése őszre fog csak a maga teljességében kibontakozni, tekintettel arra, hogy a nyári hónapok már túlontúl be vannak ütemezve, másrészt a szabadságok miatt. De egész sor kérdésben máris tehetünk és kell is tennünk lépéseket a függő kérdések rendezése, illetve kapcsolataink további elmélyítése irányában.

Mindenekelőtt öt olyan egyezmény kérdését vetette fel, amelyek megkötése - egyik vagy másik fél kezdeményezésére - máris aktuális.

1./ Légiforgalmi egyezmény. Véleményük szerint a kérdés megérett arra, hogy közvetlen tárgyalásokat kezdjünk, és az egyezményt megkössük. Az általunk javasolt tervezetet most tanulmányozzák, és a legközelebbi jövőben javaslatot fognak tenni arra vonatkozóan, hogy a két fél képviselői mikor üljenek össze az egyezmény kitárgyalása és aláírása céljából.

2./ Egyezmény a fertőző betegségek elleni küzdelem összehangolásáról. A magyar fél javasolta az 1928-ban kötött egyezmény felújítását. Ők ezzel egyetértenek, de egy újabb tervezet is készült, tekintettel arra, hogy a viszonyok a régi egyezmény megkötése óta eltelt több mint negyed évszázad alatt megváltoztak. A napokban javaslatot fognak tenni, hogy a két fél képviselői még július folyamán üljenek össze az egyezmény megtárgyalása és aláírása céljából.

3./ Egészségügyi és állategészségügyi egyezmény. Mindkét fél készített tervezetet. A napokban javaslatot fognak tenni, hogy még július folyamán üljünk össze, tárgyaljuk meg és írjuk alá az egyezményt.

4./ Jogsegély és kiadatásügyi egyezmény (amelyre most június 3-án a magyar fél tett javaslatot). Egyetértenek, tervezetünket most tanulmányozzák. Javaslatot fognak tenni, hogy az ősz folyamán üljünk össze az egyezmény kitárgyalására és aláírására.

5./ Növényvédelmi egyezmény. Mindkét fél tervezete készen van. Most tanulmányozzák a még januárban átnyújtott magyar tervezetet. Javasolni fogják, hogy az egyezmény kitárgyalása és aláírása céljából ősszel üljünk össze.

Ezután Soldatic elvtárs tájékoztatás céljából közölte, hogy holnap, június 21-én fel fogja keresni Gáspár [Sándor] elvtársat és közölni fogja vele, hogy a jugoszláv szakszervezetek meghívják a magyar szakszervezetek küldöttségét október elején Jugoszláviába.

Ugyancsak a napokban Soldatic elvtárs fel fogja keresni 

 elvtársat és tekintettel arra, hogy a közlekedés terén számos kérdés vár megoldásra a két ország közötti viszonylatban, kérni fogja Bebrits elvtársat, hogy készíttessen egy feljegyzést az összes függőben lévő, illetve elintézésre váró kérdésekről, hogy a jugoszláv fél mindezen kérdéseket illetőleg állást foglalhasson, illetve javaslatokat tehessen.

Soldatic elvtárs azután közölte, hogy szándékukban van felvetni egy új kérdést. Az utóbbi időben igen élénk közvetlen kapcsolatok bonyolódnak határkörzeteink között. Magyar helyi szervek illetve szervezetek közvetlenül meghívják jugoszláv körzetek szerveit és szervezeteit és viszont. Ez nagyon örvendetes jelenség, de jugoszláv részről kívánatosnak tartanák, ha az ilyen meghívások szervezett formában - magyar részről a belgrádi magyar követségen jugoszláv részről pedig a budapesti jugoszláv követségen keresztül - történnének, nehogy megtörténhessen az, hogy fontos, politikai jelentőséggel bíró meghívásokra esetleg nem reagálnak, s ugyanakkor jelentéktelen, vagy politikailag esetleg nem célszerű meghívásokat elfogadnak.
A kulturális kapcsolatok vonalán a jelentékeny felélénkülés ugyancsak majd ősztől kezdődőleg várható, de már jelenleg is egész sor kezdeményezés folyamatban van. A ljubljanai rádiózenekar júliusban Magyarországra jön; a belgrádi drámai színház Moszkvából visszatértében két előadást fog tartani Magyarországon. Mátyás Máriát meg szándékoznak [!] hívni a július-augusztusban tartandó dubrovnyik-spliti nemzetközi zenei fesztiválra. Magyar részről felajánlották Bartók „Csodálatos mandarin"-ját ugyanerre a fesztiválra, az ajánlat azonban későn jött, amikor a fesztivál programját már szétküldték különböző országokba; ennek ellenére foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehetne ezt a darabot valahogyan mégis beleszorítani a programba. Mindazokat, akik Magyarországról mint nézők részt akarnak venni a fesztiválon, szívesen látják.

Közölte Soldatic elvtárs, hogy Konyovics jugoszláv zeneszerző a Bartók fesztiválra Magyarországra fog jönni, és hogy a közeljövőben javasolni fogják egyes jugoszláv operaénekesek meghívását Magyarországra, továbbá grafikai kiállítás-cserét Belgrád és Budapest között.

Én köszönettel tudomásul vettem Soldatic elvtárs közléseit és hozzátettem, hogy csak egy kérdésben hiányolom a beígért választ: a jugoszláv parlamenti delegáció meghívása kérdésében. Soldatic elvtárs erre azt válaszolta, hogy tudomása szerint erre már Topaloszki elvtárs megadta nekem a választ, hogy ti. ők delegációcserére gondolnak azzal, hogy egyik delegáció még ez évben látogasson el a másik fél országába, a másik jövő év elején. Erre azt válaszoltam, hogy ezt tudom, ezt már Prica elvtárs mondta nekem, de nem mint hivatalos választ meghívásunkra, és azt ígérte, hogy a hivatalos választ rövidesen megkapjuk. Erre Soldatic elvtárs azt mondta, hogy hivatalosan semmit sem mondhat nekem, de bizalmasan, kizárólag az én számomra, közli, hogy a napokban fel fogja keresni 

elvtársat és meg fogja adni neki a hivatalos választ, aminek a lényege az lesz, hogy cseréljünk delegációkat. Hogy konkrétan hogy lesz megfogalmazva a válasz, azt még pontosan nem tudja, de tudomása szerint kormányának az az óhaja, hogy előbb a magyar parlamenti delegáció látogasson el Jugoszláviába, még ez év végén, a jugoszláv delegáció pedig majd jövő év elején jön Magyarországra. Kérésére megígértem neki, hogy erről egyelőre senkinek sem fogok említést tenni.

Jelzet: MOL M-KS 65. 276. f. cs. 207. ő. e. - Géppel írt másolat.


Ezen a napon történt június 06.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az ArchívNet idei második száma. A mostani lapszám négy forrásismertetése a 20. század második felébe, azon belül a Kádár-rendszer időszakába kalauzolja el az olvasókat. A dokumentumok által bemutatott események különlegesnek mondhatók: megelevenedik előttünk az utolsó Magyarországon kivégzett nő bűnügye, betekinthetünk egy beszéd legépelt szövegén keresztül a Kádár-korszak nőpolitikájának átalakításába, valamint egy Ukrajnában fennmaradt beszámoló révén szó esik arról, hogy miként tudott egy alkalommal Grósz Károly sikert aratni a nemzetpolitika terén.

Az időrendet követve a sorban az első Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) forrásismertetésének második része, amelyben Zágon József Mindszenty Józsefnek szóló levelének a tervezetét mutatja be. Az elküldött levél még nem került elő, azonban elég valószínű, hogy azt az akkoriban az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén tartózkodó Mindszenty kézhez kapta. Az esztergomi érsek egy későbbi levelében ugyanis felfedezhető Zágon papírra vetett gondolatainak a nyoma.

Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola) korábban már bemutatta az ArchívNet hasábjain a Magyarországon utolsó előttiként kivégzett nő esetét. Ezúttal az utolsó kivégzett, a többszörösen büntetett előéletű Besze Imréné ügyét mutatja be bírósági iratok alapján, aki 1967 szeptemberében gyilkolta meg nyereségvágyból Kertész Lajosnét Gyöngyösön.

Besze Imréné büntetőügye még zajlott, amikor 1968 májusában Székesfehérvár adott otthont egy népességtudományi konferenciának, ahol az egyik előadó Ortutay Zsuzsa volt. Beszéde szövegét Svégel Fanni (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történelemtudományi Doktori Iskola) ismerteti, aki Ortutay Zsuzsa szavai alapján tárja az olvasók elé, hogy az 1960-as években milyen minőségi változás ment végbe a magyarországi nőpolitikában.

A Kádár-korszak legvégének egy mindössze félnapos eseményét mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár): Grósz Károly kárpátaljai villámlátogatását. Ugyan Grósz és Nicolae Ceausescu aradi találkozója katasztrofális következményekkel járt a magyar politikus hírnevére nézve, az 1989. április 3-án lezajlott kárpátaljai útját mégis egyfajta sikerként könyvelhette el. Terjedelmi korlátok miatt a forrásismertetés első részét adjuk közre mostani számunkban.

A második idei számunk számára forrásismertetéseket küldő és publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Felhívjuk továbbá leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. május 19.

Miklós Dániel
Főszerkesztő