Pénzügyminisztérium

ELŐTERJESZTÉS A MINISZTERTANÁCSHOZ

I.

1./ A Minisztertanács 1956. április 17-én kelt határozatával felhatalmazást adott a függőben lévő pénzügyi és gazdasági kérdések rendezése végett a Jugoszláv Szövetség[i] Népköztársaság kormányával való tárgyalások folytatására és a tárgyalások alapján létrehozandó egyezmény aláírására. Ez utóbbira vonatkozóan az említett minisztertanácsi határozat azt írta elő, hogy ebben a két ország között 1955. január 1. előtt bármilyen címen keletkezett kölcsönös követelések egyenlegeként 5 év alatt évi egyenlő részletekben 85 millió USA dollár értékű áru szállítására vállalható kötelezettség; a határozat azonban az 5 éves szállítási határidő elfogadását megfelelő árulista érvényesítésétől tette függővé.

2./ A kötelezettség 85 millió dolláros összegét a két kormány már előzetesen tárgyalási alapul elfogadta. A 85 millió dolláros egyenleg akként alakult ki, hogy Jugoszlávia lemondott jóvátételi követelése 98 millió dollár összegben kiegyenlítetlenül maradt részének kb. egyharmadáról és az így adódó összeghez járult az a mintegy 25 millió dolláros követelése, amely a kereskedelmi forgalomból származó, kamatokkal számított tartozások és követelések egyenlegeként maradt fenn.

3./ A kiküldött tárgyaló bizottság munkáját Belgrádban 1956. április 19-én kezdte meg, és az egyezmény aláírására 1956. május 29-én került sor. A tárgyalások legfontosabb feladata az volt, hogy megfelelő árulistát fogadtassunk el, és biztosítsuk az egyezmény végrehajtásához szükséges feltételeket.

Az árulistát illetően a jugoszláv részről bejelentett igények lényegesen eltértek az eredeti magyar elgondolástól. Jugoszláv részről, többek között, 20 millió dollár értékű vasúti gördülőanyagot és 10 millió dollár értékű cukrot is igényeltek. A tárgyalások során a végleges árulista akként nyert megállapítást, hogy az mintegy 60%-ban teljesen egyezik a magyar ajánlattal; az árumennyiség mintegy 40%-a, amely a magyar ajánlattól eltér, nagyobbrészt mégis olyan iparcikkekből áll, amelyek leszállítása - iparunk lehetőségeit figyelembe véve - nehézségek nélkül vállalható volt. A jugoszláv részről 20 millió dolláros keretben igényelt vasúti gördülőanyag mennyiséget 12 millió dolláros értékre sikerült csökkenteni és a jugoszláv kormány a 10 millió dollár értékű cukor szállítására vonatkozó igényéről lemondott. Végeredményben az árulista 66,7 millió dollár összegű keretben beruházási cikkeket, 18,3 millió dollár összegben pedig fogyasztási cikkeket és vegyes keretet tartalmaz.

4./ Az árulista megoszlása lehetővé tette számunkra az 5 éves határidő elfogadását. Jugoszláv részről azt kívánták, hogy a szállítások az 5 év alatt egyenletes ütemben történjenek. Ennek az igénynek az elfogadás esetében a szállítások millió dollárokban kifejezve évenként a következőképpen oszlottak volna meg:

A létrejött megállapodás ezzel szemben a következő:

5./ A jugoszláv részről előterjesztett egyezménytervezet három lényeges, elvi jelentőségű kérdésben eltért a magyar tárgyaló bizottság álláspontjától:

1. a jugoszláv tervezet szerint a magyar kötelezettség pénzfizetési kötelezettséget jelentett volna, amely fizetés áruk beszerzésére használható fel;
2. ha az esedékes évi részösszegnek megfelelő árumennyiség az adott évben nem kerül teljes egészében leszállításra, úgy az évenként esedékes részletekből fennmaradó összegeket szabad devizában kell megfizetni;
3. az áruk elszámolási ára a mindenkori legalacsonyabb világpiaci ár.

E három kérdésben sikerült a tárgyalások során a magyar álláspontot érvényre juttatni. Ehhez képest a megkötött egyezmény szerint

1. Magyarország kötelezettsége áruszállításra irányul;
2. ez a kötelezettség nem változhat át devizafizetési kötelezettségre (az esetleges szállítási késedelem esetén - amennyiben a magyar fél hibájából történik késedelem a magánjogi szerződésben kikötött határidővel szemben - a jugoszláv félnek csak a szokásos késedelmi kötbér kikötése nyújt biztosítékot, de ez a kötbér sem pénzben, hanem többletáruban jár);
3. a szállítandó árukat az 1956. évi árbázison kell elszámolni (a magyar"jugoszláv viszonylatban már kialakult és a közepes világpiaci árak alapulvétele mellett).

Nem tudtuk érvényesíteni a Minisztertanácsnak azt az utasítását, hogy a volumen 2/3-át irányárak megállapításával is rögzítsük, viszont az árulista 58%-a erejéig meghatároztuk a szállítandó áruk mennyiségét.

6./ Jugoszláv részről azt javasolták, hogy az egyezmény végrehajtása során felmerülő vitás kérdéseket nemzetközi döntőbizottság elé terjesszük. E javaslat helyett elfogadásra került az a magyar álláspont, hogy vitás kérdésekben az egyezmény lebonyolítása érdekében felállítandó magyar-jugoszláv vegyesbizottság, szükség esetében pedig a két kormány egyetértőleg dönt. A jugoszláv kívánságnak csupán annyiban kellett engednünk, hogy a szállításokat lebonyolító magyar és jugoszláv vállalatok között felmerülő olyan vitás kérdéseket, amelyeket a vegyesbizottság záros határidőn belül nem tudna megoldani, magyar és jugoszláv szakértőkből álló 3 tagú bizottság fogja eldönteni, amelyben magyar és jugoszláv szakértők felváltva elnökölnek.

7./ A 85 millió dollár értékű áruszállítással kiegyenlítést nyert a két ország, azok jogi személyei és állampolgárai között 1955. január 1. előtt keletkezett minden kölcsönös követelés a következő fontosabb kivételekkel:

1. az állampolgárok között polgári jogi jogviszonyból (pl. családjogi viszonyból, örökösödésből, stb.) keletkezett követelések;
2. az irodalmi és művészeti jogokból származó követelések;
3. egyes művészeti, történelmi és régészeti értékű javak kiszolgáltatására vonatkozóan a békeszerződésből folyó kötelezettségünk (ezekre vonatkozóan 3 hónapon belül tárgyalásokat kell kezdenünk);

Ugyancsak 3 hónapon belül tárgyalásokat fogunk kezdeni állampolgáraink nyugdíj és társadalombiztosítási igényeinek kölcsönös rendezése érdekében, de e tárgyalások alapján mindkét ország a saját területén fogja rendezni ezeket az igényeket, úgyhogy ebből fizetési kötelezettségünk Jugoszlávia irányában nem származhatik.

A két ország nem támaszt egymással szemben igényt a kölcsönös államosítások, kisajátítások miatt. Azokban az esetekben azonban, ahol a korábban elrendelt államosítások ténylegesen nem kerültek foganatosításra, ott erre ezután általában nem fog sor kerülni.

8./ A tárgyalások barátságos légkörben, a kölcsönös jóakarat és megértés jegyében folytak le. Az egyezmény megkötése feltétlenül szorosabbra fűzi a két ország gazdasági kapcsolatait és egyúttal lehetővé teszi országaink között a baráti kapcsolatok elmélyülését is.

9./ A gazdasági és pénzügyi egyezmény megkötésével egyidejűleg aláírásra került a két ország közötti tudományos és műszaki együttműködésre vonatkozó egyezmény, amely lényegében a népi demokratikus államok között kötött egyezmények elvein alapul.

10./ Az említett két egyezmény aláírásáig az árucsere-forgalmi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások még nem fejeződtek be.

Kérem a fenti beszámolóban foglaltak tudomásulvételét és a pénzügyi-gazdasági egyezmény végrehajtása érdekében szükséges intézkedések megtétele céljából a mellékelt határozati javaslat elfogadását.

Budapest, 1956. június 12.

Jelzet: MOL XIX-A-83-a. Minisztertanács elnöki ülése 1956. június 19., 98-101. l.

***

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSÁNAK
3487/VII.11/1956. számú

a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között függőben lévő pénzügyi és gazdasági kérdések rendezése tárgyában Belgrádban 1956. évi május hó 29-én aláírt egyezmény végrehajtásáról.

1./ A Minisztertanács tudomásul veszi Olt Károly elvtárs beszámolóját a magyar-jugoszláv pénzügyi tárgyalásokkal és a megkötött egyezménnyel kapcsolatban.

2./ A Minisztertanács nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az egyezményben vállalt kötelezettségeinknek, különösképpen az áruszállításra vonatkozó kötelezettségeknek határidő, mennyiség és minőség tekintetében pontosan eleget tegyünk. Ezért a Minisztertanács felhívja valamennyi, az egyezmény végrehajtásában érdekelt minisztert, hogy a zavartalan teljesítéshez szükséges minden intézkedést már most tegyenek meg. Az O.T. elnöke gondoskodjék arról, hogy az egyezmény szerinti áruszállításokat, valamint az azok teljesítéséhez szükséges nyersanyagokat, stb. a tervezésnél megfelelően figyelembe vegyék.

3./ Az egyezmény szerint 1956. június 1-től 1961. június 30-ig összesen 85 millió USA dollár értékű áru szállítására vállalt kötelezettség teljesítéséről a külkereskedelmi miniszter gondoskodik. A Minisztertanács felhatalmazza a külkereskedelmi minisztert, hogy az egyezmény végrehajtása érdekében szükséges szervezeti intézkedéseket saját hatáskörében tegye meg. A külkereskedelmi miniszter félévenként tegyen jelentést a Minisztertanácsnak az egyezmény végrehajtásáról.

4./ Az 1955. január 1. előtt bármilyen jogcímen keletkezett kölcsönös követelések megszüntetésével kapcsolatban szükséges intézkedésekről a pénzügyminiszter gondoskodjék.

5./ A Minisztertanács felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a költségvetésben biztosítsa az egyezményben vállalt kötelezettségek forintfedezetét, és szabályozza ennek kifizetését.

6./ A Minisztertanács felhatalmazza a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben az egyezmény keretében teljesített szállítások elszámolását és ennek nyilvántartását szabályozza, és a Jugoszláv Nemzeti Bankkal erre vonatkozóan megállapodjék.

7./ Felhatalmazza a Minisztertanács a pénzügyminisztert, hogy az egyezmény kiegészítő részét képező bizalmas jegyzőkönyv szerint mind a két fél állampolgárainak nyugdíj- és társadalombiztosítási járadékigényei és várományai tárgyában három hónapon belül tárgyalásokat kezdjen és a tárgyaló delegáció tagjait kijelölje. A tárgyaló delegáció vezetője felhatalmazást nyer olyan egyezmény aláírására, amely szerint a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kölcsönösen magára vállalja mindazon jogosultak igényeinek a rendezését, akiknek az egyezmény hatálybalépésének napján (1956. május 29-én) a saját területén állandó lakóhelye van, és ennek során beszámítja a másik fél társadalombiztosítási rendszerében szerzett időt is. Ezeknek az igényeknek átvállalása miatt egyik fél sem támaszthat követelést a másikkal szemben.

8./ A Minisztertanács felhatalmazza a népművelési minisztert, hogy az egyezmény kiegészítő részét képező bizalmas jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségnek megfelelően az egyezmény érvénybelépésétől számított 3 hónapon belül tárgyalást kezdjen a pári[z]si magyar békeszerződés 11. cikke, valamint 24. cikkének a művészeti, történelmi vagy régészeti értékű javaira vonatkozó rendelkezései alapján a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság részéről támasztható igények rendezése tárgyában.

A népművelési miniszter július 15-ig tegyen előterjesztést a Minisztertanácsnak a kötendő megállapodásra vonatkozóan. A tárgyalásról a pénzügyminisztert tájékoztassa.

Budapest, 1956. július 5.

Jelzet: MOL XIX-A-83-a. Minisztertanács elnöki ülése 1956. július 3., 323-324. l.