Az 1956. május 29-ei magyar–jugoszláv pénzügyi és gazdasági egyezmény

„Törekvésünk az volt, hogy a múlt nyitott kérdéseit azáltal háttérbe szorítsuk, hogy a további gazdasági együttműködés problémáját helyezzük előtérbe. Kitűnt azonban, hogy jugoszláv részről az utóbbi kérdések tárgyalására egyáltalán nem készültek, hanem kizárólag követeléseik rendezését kívánják a mostani tárgyalások során biztosítani."

A Minisztertanács határozata a Belgrádban 1956. évi május hó 29-én aláírt egyezmény végrehajtásáról

Pénzügyminisztérium

00361./M. T./1956.Szigorúan titkos!
Készült: 40 példányban.
001 sz. példány
Tárgy:A magyar-jugoszláv pénzügyi gazdasági
egyezmény végrehajtása.

ELŐTERJESZTÉS A MINISZTERTANÁCSHOZ

I.

1./ A Minisztertanács 1956. április 17-én kelt határozatával felhatalmazást adott a függőben lévő pénzügyi és gazdasági kérdések rendezése végett a Jugoszláv Szövetség[i] Népköztársaság kormányával való tárgyalások folytatására és a tárgyalások alapján létrehozandó egyezmény aláírására. Ez utóbbira vonatkozóan az említett minisztertanácsi határozat azt írta elő, hogy ebben a két ország között 1955. január 1. előtt bármilyen címen keletkezett kölcsönös követelések egyenlegeként 5 év alatt évi egyenlő részletekben 85 millió USA dollár értékű áru szállítására vállalható kötelezettség; a határozat azonban az 5 éves szállítási határidő elfogadását megfelelő árulista érvényesítésétől tette függővé.

2./ A kötelezettség 85 millió dolláros összegét a két kormány már előzetesen tárgyalási alapul elfogadta. A 85 millió dolláros egyenleg akként alakult ki, hogy Jugoszlávia lemondott jóvátételi követelése 98 millió dollár összegben kiegyenlítetlenül maradt részének kb. egyharmadáról és az így adódó összeghez járult az a mintegy 25 millió dolláros követelése, amely a kereskedelmi forgalomból származó, kamatokkal számított tartozások és követelések egyenlegeként maradt fenn.

3./ A kiküldött tárgyaló bizottság munkáját Belgrádban 1956. április 19-én kezdte meg, és az egyezmény aláírására 1956. május 29-én került sor. A tárgyalások legfontosabb feladata az volt, hogy megfelelő árulistát fogadtassunk el, és biztosítsuk az egyezmény végrehajtásához szükséges feltételeket.

Az árulistát illetően a jugoszláv részről bejelentett igények lényegesen eltértek az eredeti magyar elgondolástól. Jugoszláv részről, többek között, 20 millió dollár értékű vasúti gördülőanyagot és 10 millió dollár értékű cukrot is igényeltek. A tárgyalások során a végleges árulista akként nyert megállapítást, hogy az mintegy 60%-ban teljesen egyezik a magyar ajánlattal; az árumennyiség mintegy 40%-a, amely a magyar ajánlattól eltér, nagyobbrészt mégis olyan iparcikkekből áll, amelyek leszállítása - iparunk lehetőségeit figyelembe véve - nehézségek nélkül vállalható volt. A jugoszláv részről 20 millió dolláros keretben igényelt vasúti gördülőanyag mennyiséget 12 millió dolláros értékre sikerült csökkenteni és a jugoszláv kormány a 10 millió dollár értékű cukor szállítására vonatkozó igényéről lemondott. Végeredményben az árulista 66,7 millió dollár összegű keretben beruházási cikkeket, 18,3 millió dollár összegben pedig fogyasztási cikkeket és vegyes keretet tartalmaz.

4./ Az árulista megoszlása lehetővé tette számunkra az 5 éves határidő elfogadását. Jugoszláv részről azt kívánták, hogy a szállítások az 5 év alatt egyenletes ütemben történjenek. Ennek az igénynek az elfogadás esetében a szállítások millió dollárokban kifejezve évenként a következőképpen oszlottak volna meg:

1956/57 (másfélév)1958195919601961 (félév)
25,517,-17,-17,-8,5

A létrejött megállapodás ezzel szemben a következő:

1956/57 (másfélév)1958195919601961 (félév)
22,-20,417,117,18,4

5./ A jugoszláv részről előterjesztett egyezménytervezet három lényeges, elvi jelentőségű kérdésben eltért a magyar tárgyaló bizottság álláspontjától:

  1. a jugoszláv tervezet szerint a magyar kötelezettség pénzfizetési kötelezettséget jelentett volna, amely fizetés áruk beszerzésére használható fel;
  2. ha az esedékes évi részösszegnek megfelelő árumennyiség az adott évben nem kerül teljes egészében leszállításra, úgy az évenként esedékes részletekből fennmaradó összegeket szabad devizában kell megfizetni;
  3. az áruk elszámolási ára a mindenkori legalacsonyabb világpiaci ár.

E három kérdésben sikerült a tárgyalások során a magyar álláspontot érvényre juttatni. Ehhez képest a megkötött egyezmény szerint

  1. Magyarország kötelezettsége áruszállításra irányul;
  2. ez a kötelezettség nem változhat át devizafizetési kötelezettségre (az esetleges szállítási késedelem esetén - amennyiben a magyar fél hibájából történik késedelem a magánjogi szerződésben kikötött határidővel szemben - a jugoszláv félnek csak a szokásos késedelmi kötbér kikötése nyújt biztosítékot, de ez a kötbér sem pénzben, hanem többletáruban jár);
  3. a szállítandó árukat az 1956. évi árbázison kell elszámolni (a magyar"jugoszláv viszonylatban már kialakult és a közepes világpiaci árak alapulvétele mellett).

Nem tudtuk érvényesíteni a Minisztertanácsnak azt az utasítását, hogy a volumen 2/3-át irányárak megállapításával is rögzítsük, viszont az árulista 58%-a erejéig meghatároztuk a szállítandó áruk mennyiségét.

6./ Jugoszláv részről azt javasolták, hogy az egyezmény végrehajtása során felmerülő vitás kérdéseket nemzetközi döntőbizottság elé terjesszük. E javaslat helyett elfogadásra került az a magyar álláspont, hogy vitás kérdésekben az egyezmény lebonyolítása érdekében felállítandó magyar-jugoszláv vegyesbizottság, szükség esetében pedig a két kormány egyetértőleg dönt. A jugoszláv kívánságnak csupán annyiban kellett engednünk, hogy a szállításokat lebonyolító magyar és jugoszláv vállalatok között felmerülő olyan vitás kérdéseket, amelyeket a vegyesbizottság záros határidőn belül nem tudna megoldani, magyar és jugoszláv szakértőkből álló 3 tagú bizottság fogja eldönteni, amelyben magyar és jugoszláv szakértők felváltva elnökölnek.

7./ A 85 millió dollár értékű áruszállítással kiegyenlítést nyert a két ország, azok jogi személyei és állampolgárai között 1955. január 1. előtt keletkezett minden kölcsönös követelés a következő fontosabb kivételekkel:

  1. az állampolgárok között polgári jogi jogviszonyból (pl. családjogi viszonyból, örökösödésből, stb.) keletkezett követelések;
  2. az irodalmi és művészeti jogokból származó követelések;
  3. egyes művészeti, történelmi és régészeti értékű javak kiszolgáltatására vonatkozóan a békeszerződésből folyó kötelezettségünk (ezekre vonatkozóan 3 hónapon belül tárgyalásokat kell kezdenünk);

Ugyancsak 3 hónapon belül tárgyalásokat fogunk kezdeni állampolgáraink nyugdíj és társadalombiztosítási igényeinek kölcsönös rendezése érdekében, de e tárgyalások alapján mindkét ország a saját területén fogja rendezni ezeket az igényeket, úgyhogy ebből fizetési kötelezettségünk Jugoszlávia irányában nem származhatik.

A két ország nem támaszt egymással szemben igényt a kölcsönös államosítások, kisajátítások miatt. Azokban az esetekben azonban, ahol a korábban elrendelt államosítások ténylegesen nem kerültek foganatosításra, ott erre ezután általában nem fog sor kerülni.

8./ A tárgyalások barátságos légkörben, a kölcsönös jóakarat és megértés jegyében folytak le. Az egyezmény megkötése feltétlenül szorosabbra fűzi a két ország gazdasági kapcsolatait és egyúttal lehetővé teszi országaink között a baráti kapcsolatok elmélyülését is.

9./ A gazdasági és pénzügyi egyezmény megkötésével egyidejűleg aláírásra került a két ország közötti tudományos és műszaki együttműködésre vonatkozó egyezmény, amely lényegében a népi demokratikus államok között kötött egyezmények elvein alapul.

10./ Az említett két egyezmény aláírásáig az árucsere-forgalmi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások még nem fejeződtek be.

Kérem a fenti beszámolóban foglaltak tudomásulvételét és a pénzügyi-gazdasági egyezmény végrehajtása érdekében szükséges intézkedések megtétele céljából a mellékelt határozati javaslat elfogadását.

Budapest, 1956. június 12.

/Olt Károly/
pénzügyminiszter

Jelzet: MOL XIX-A-83-a. Minisztertanács elnöki ülése 1956. június 19., 98-101. l.

***

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSÁNAK
3487/VII.11/1956. számú

a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között függőben lévő pénzügyi és gazdasági kérdések rendezése tárgyában Belgrádban 1956. évi május hó 29-én aláírt egyezmény végrehajtásáról.

1./ A Minisztertanács tudomásul veszi Olt Károly elvtárs beszámolóját a magyar-jugoszláv pénzügyi tárgyalásokkal és a megkötött egyezménnyel kapcsolatban.

2./ A Minisztertanács nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az egyezményben vállalt kötelezettségeinknek, különösképpen az áruszállításra vonatkozó kötelezettségeknek határidő, mennyiség és minőség tekintetében pontosan eleget tegyünk. Ezért a Minisztertanács felhívja valamennyi, az egyezmény végrehajtásában érdekelt minisztert, hogy a zavartalan teljesítéshez szükséges minden intézkedést már most tegyenek meg. Az O.T. elnöke gondoskodjék arról, hogy az egyezmény szerinti áruszállításokat, valamint az azok teljesítéséhez szükséges nyersanyagokat, stb. a tervezésnél megfelelően figyelembe vegyék.

3./ Az egyezmény szerint 1956. június 1-től 1961. június 30-ig összesen 85 millió USA dollár értékű áru szállítására vállalt kötelezettség teljesítéséről a külkereskedelmi miniszter gondoskodik. A Minisztertanács felhatalmazza a külkereskedelmi minisztert, hogy az egyezmény végrehajtása érdekében szükséges szervezeti intézkedéseket saját hatáskörében tegye meg. A külkereskedelmi miniszter félévenként tegyen jelentést a Minisztertanácsnak az egyezmény végrehajtásáról.

4./ Az 1955. január 1. előtt bármilyen jogcímen keletkezett kölcsönös követelések megszüntetésével kapcsolatban szükséges intézkedésekről a pénzügyminiszter gondoskodjék.

5./ A Minisztertanács felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a költségvetésben biztosítsa az egyezményben vállalt kötelezettségek forintfedezetét, és szabályozza ennek kifizetését.

6./ A Minisztertanács felhatalmazza a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben az egyezmény keretében teljesített szállítások elszámolását és ennek nyilvántartását szabályozza, és a Jugoszláv Nemzeti Bankkal erre vonatkozóan megállapodjék.

7./ Felhatalmazza a Minisztertanács a pénzügyminisztert, hogy az egyezmény kiegészítő részét képező bizalmas jegyzőkönyv szerint mind a két fél állampolgárainak nyugdíj- és társadalombiztosítási járadékigényei és várományai tárgyában három hónapon belül tárgyalásokat kezdjen és a tárgyaló delegáció tagjait kijelölje. A tárgyaló delegáció vezetője felhatalmazást nyer olyan egyezmény aláírására, amely szerint a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kölcsönösen magára vállalja mindazon jogosultak igényeinek a rendezését, akiknek az egyezmény hatálybalépésének napján (1956. május 29-én) a saját területén állandó lakóhelye van, és ennek során beszámítja a másik fél társadalombiztosítási rendszerében szerzett időt is. Ezeknek az igényeknek átvállalása miatt egyik fél sem támaszthat követelést a másikkal szemben.

8./ A Minisztertanács felhatalmazza a népművelési minisztert, hogy az egyezmény kiegészítő részét képező bizalmas jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségnek megfelelően az egyezmény érvénybelépésétől számított 3 hónapon belül tárgyalást kezdjen a pári[z]si magyar békeszerződés 11. cikke, valamint 24. cikkének a művészeti, történelmi vagy régészeti értékű javaira vonatkozó rendelkezései alapján a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság részéről támasztható igények rendezése tárgyában.

A népművelési miniszter július 15-ig tegyen előterjesztést a Minisztertanácsnak a kötendő megállapodásra vonatkozóan. A tárgyalásról a pénzügyminisztert tájékoztassa.

Budapest, 1956. július 5.

Hegedüs András s. k.
a Minisztertanács elnöke.

Jelzet: MOL XIX-A-83-a. Minisztertanács elnöki ülése 1956. július 3., 323-324. l.

Ezen a napon történt augusztus 13.

1961

A keletnémet állampolgárok egyre fokozódó mérvű elvándorlása miatt, Berlinben az NDK hatóságai nagy létszámú csapatokkal lezárják a város...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő