Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz – II. rész

„Különösebb észrevételem nincs, de azért felvetnék néhány problémát. Itt van egy ilyen: „az-zal a kéréssel fordulok […] Önhöz, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi pénzügyi helyzetéről, a magyar–szovjet gazdasági kapcsolatokról megbeszélést folytathassak Önnel”. […] ismerik Brezsnyev elvtárs egészségi állapotát. […] Van olyan józan értékítéletem, ma-gam sem vagyok teljesen tárgyalóképes ezekben a kérdésekben, nem vagyok annyira benne, mint miniszterelnökünk, vagy gazdasági titkárunk; Brezsnyev elvtárs még kevésbé van benne ezekben a dolgokban, ilyen értelemben. Már engedelmet kérek!”

Források

Előterjesztés a Nemzetközi Valuta Alappal és a Világbankkal kapcsolatos állásfoglalásra az MSZMP Politikai Bizottságának 1973. december 4-ei ülésére

MSZMP KB Gazdaságpolitikai Bizottsága

Szigorúan bizalmas
Készült 1 pld-ban
Előterjesztés
a Politikai Bizottságnak

a Nemzetközi Valuta Alappal (IMF) és a Világbankkal (IBRD) kapcsolatos állásfoglalásról
(tervezet)

A Politikai Bizottság 1967-ben foglalkozott Magyarország csatlakozása kérdésével a Nemzetközi Valuta Alaphoz és a Világbankhoz. A Politikai Bizottság úgy határozott, hogy a kérdésről a Szovjetunióval kell kormányszinten konzultációt kezdeményezni. Annak eredményeként akkor az az álláspont alakult ki, hogy a Nemzetközi Valuta Alaphoz (és a Világbankhoz) való csatlakozás nem időszerű.
A Gazdaságpolitikai Bizottság november 19-én megtárgyalta az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium együttes előterjesztését a fenti nemzetközi szervezetekbe történő belépésről. Az előterjesztők javasolták a Nemzetközi Valuta Alaphoz és Világbankhoz való csatlakozásunk kezdeményezését.
Az 1967 óta eltelt időszakban számos külső ős belső körülmény megváltozott. A nemzetközi politikai viszonyokban kedvező változások következtek be, elsősorban a Szovjetunió békekezdeményezései nyomán a szocialista és tőkés országok gazdasági kapcsolataiban tartós fejlődés van folyamatban. A KGST országok az utóbbi két évben jelentős gazdasági, pénzügyi megállapodásokat kötöttek és igyekeznek az előnyöket kihasználni. Hazánk gazdasági fejlődésében igen nagy szerepet játszanak a külgazdasági kapcsolatok, amiben a szocialista országok túlsúlya mellett a fejlett tőkés és fejlődő országoknak is növekvő szerepe van. Ez utóbbi országokat tömörítő nemzetközi pénzügyi szervezetek segíthetik e kapcsolatok általános fejlődését, ehhez a tagok által igénybe vehető pénzalapokkal és a gazdasági fejlődést segítő más előnyökkel rendelkeznek.
A fentieket figyelembe véve indokolt, hogy hazánk csatlakozása a Nemzetközi Valuta Alaphoz és a Világbankhoz, ismételten mérlegelésre kerüljön.

A népgazdaság távlati és ezen belül az V. ötéves tervre vonatkozó gazdaságpolitikai elgondolások kidolgozásakor kitűnt, hogy a tervezés a jelenlegi forrásaink és feltételeink között évi 5-5,5%-os átlagos nemzeti jövedelemnövekedési ütemet tud biztonságosan megalapozni. A népgazdaság fejlesztésének beruházás igényessége (hazai beruházások és a nyersanyagtermelést és késztermék kivitelt segítő külső befektetések együtt) növekvő, miközben a nemzeti jövedelem elosztásában a fogyasztás-felhalmozás arányán lényeges módosítást az életszínvonal-politikai célok sérelme nélkül nem hajthatunk végre. A gazdasági fejlődés ütemének meggyorsítása (kívánatos lenne évi 6%-os nemzeti jövedelemnövekedés) és a gazdasági növekedés által [a] következő időszakban kívánt nagyobb felhalmozás veti fel tehát a külső források igényét.

A távlati népgazdasági terv keretében és az V. ötéves terv gazdaságpolitikai elgondolásaiban egyre inkább olyan - egyidejűleg megvalósítandó - fejlesztési irányok érvényesítése látszik szükségesnek, amelyek az energia és nyersanyag-ellátás biztosítását, nagy infrastrukturális beruházások megvalósítását, valamint a népgazdaság korszerűsítését és a hatékonyság javítását jelentő beruházások növelését célozzák. Előtérbe került több olyan fejlesztési koncepció, amelynek mind a beruházási igényessége, mind a nemzetközi jelentősége nagy. Ilyenek a recski rézvagyon hasznosítása, a dunántúli szén-bauxit együttes kitermelése, az alumínium fejlesztési program folytatása, autópálya építése, a Duna-Tisza vízrendezése, a légi közlekedés fejlesztése. E nagylétesítmények összköltsége az elkövetkező 10 évben mintegy 100-120 milliárd forintra becsülhető, amely összeg a népgazdaságunk szokásos beruházási keretein felül volna szükséges.

Az V. ötéves tervidőszakban gépexportunk gyors növelését tervezzük. Míg várhatóan 1976-80 között teljes nem szocialista exportunk mintegy 50%-kal bővül, addig gépkivitelünk kétszer olyan gyors növekedésével számolunk, vagyis azzal, hogy az V. ötéves terv során a gépexport aránya a teljes tőkés kivitelünkben megkétszereződik. Fejlődő országokba a gépkivitel nagymértékű növelése csak kormányhitelek nyújtásával valósítható meg. Gépkivitelünk növelése fejlett tőkés országokba csak versenyképes feltételekkel nyújtott céghitelekkel valósulhat meg. Ez előreláthatólag a hosszúlejáratú export-hitelnyújtás számottevő bővítését igényli majd, ami ugyancsak szükségessé teszi, hogy időben gondoskodjunk ennek pénzügyi hátteréről is. A gépkivitel emelkedésének tervezett ütemét, továbbá a gép- és berendezés kereskedelem egyre növekvő hiteligényességét figyelembe véve, a következő ötéves tervidőszakban a jelenlegi előirányzat kétszeresével, kereken 600 millió dollár értékű közép- és hosszúlejáratú export hitel-nyújtással kell számolnunk.

Számolni kell továbbá azzal is, hogy a fejlődő országok nyersanyagforrásainak fokozottabb igénybevétele a hagyományos hitelnyújtási tevékenység bővítésén túl igényli a jelentősebb és csak hosszabb megtérülést adó érdekeltségvállalást is a szóban forgó országok kitermelési lehetőségeiben.

Az említett beruházások megvalósítása és az aktív export hitelpolitika folytatása miatt nem volna célszerű szűkíteni a hazai fejlesztésre és az életszínvonal-politika megvalósítására rendelkezésre álló alapokat. Az ebből adódó ellentmondás feloldása folyamatosan igényli a külső forrásokat. Az elmúlt években jelentős összegben sikerült közép- és hosszúlejáratú finánchitelt felvennünk. Ennek eredményeként jelenleg nettó adósságunkat teljes egészében közép- és hosszúlejáratú hitelekkel fedezzük, 1971. végén tartozásainkból még 40% rövidlejáratú kötelezettség volt. (Nettó adósságállományunk aránya a tőkés exporthoz viszonyítva ez év végére várhatóan 60% alá csökken, míg 1972. év végén elérte a 80%-ot.) A felvett közép- és hosszúlejáratú hiteleink 5-10 éves időtartamúak, egy esetben - a második kötvénykibocsátásával - sikerült 15 éves lejáratot elérnünk. A nemzetközi gyakorlatban ennél hosszabb lejáratú hitelek felvételére a pénzpiacon nincs lehetőség, a hitelek kamata pedig magasabb a Világbank által nyújtott hitelek kamatainál. Mindezek alapján a Nemzetközi Valuta Alaphoz való csatlakozást Magyarország számára nem gazdasági kényszerűségként kell megítélni, hanem számottevő gyakorlati gazdasági és pénzügyi előnyei miatt lehet politikai mérlegelés tárgya.

* * *

Magyarországnak a csatlakozásból fakadó előrelátható előnyeit a következőkben lehet összefoglalni:

1./ A Világbanktól hosszúlejáratú, kedvező kamatozású hiteleket vehetünk fel az infrastruktúra és a gazdaságfejlesztés fontos céljaira. Az infrastruktúra tekintetében olyan célokról van szó, amelyeket saját forrásból nem, vagy csak jóval lassabban valósíthatnánk meg. A termelés fejlesztésével pedig jelentős az az előny, amit a legkorszerűbb technika behozatala jelent gazdaságunkra és ezen keresztül más KGST országok számára is.

Ezek nagyságrendjét a megfelelő beruházási programok kidolgozása határozza meg. A belépést követő 5-6 éven belül azzal számolhatunk, hogy összesen mintegy 300 millió dollár nagyságban nyílnék mód 20-25 éves lejáratú, alacsonyabb kamatozású kölcsönök felvételére, amelyek az ilyen célokra kiválasztott fejlesztési programok 50-80%-ának finanszírozására nyújtanának fedezetet. Ez annyit jelentene, hogy az V. ötéves terv tartozás növekedése nettó előirányzatának mintegy felét, egyharmadát kedvező feltételű hosszúlejáratú hitel felvételével lehetne megoldani. Ezzel az ötéves terv adósság-szolgálati terhei is jelentős mértékben csökkennének. A Világbank hitelek feltételeivel számolva ugyanis az első törlesztések csak 1980. után válnának esedékessé, és évenként mintegy 2,5%-os kamatmegtakarítás jelentkezne. A számításba vett 300 millió dolláros hitelfelvételt figyelembe véve, az V. ötéves terv fizetési mérlege az áttolódó tőketörlesztés (300 M $) és a kamatnyereség (30 M $) következtében együttesen mintegy 330 millió dollárral tehermentesülne.

2./ Előnyösebb feltételeket teremthetünk exportpolitikánknak, különösen a gépek és berendezések kivitele számára. A Világbank tagság ugyanis lehetővé teszi a Bank által finanszírozott versenytárgyalásokon való részvételt. Gépiparunk előtt új piacok is megnyílnának a fejlődő országokban, ahol a beruházások számottevő részét a nemzetközi intézmények finanszírozzák. Mivel e létesítményekbe való beszállításokat a Világbank készpénzben egyenlíti ki, az exportált gépek és berendezések nem terhelnék saját exporthitel fedezeti alapunkat sem.

3./ Mint a Valuta Alap tagországa részt vennénk a nemzetközi valutarendszer reformjának előkészítésében: képviselhetnénk a szocialista országok álláspontját, rajtunk keresztül bizonyos befolyást gyakorolhatnának a szocialista országok a fejlődés irányára és rendszeres, részletes információkhoz jutnának.

Csatlakozásunk révén részesülnénk azokból a lehetőségekből, amelyeket a nemzetközi valutarendszer reformja nyújthat. Kívülmaradásunk esetén nemcsak a tagságból fakadó előnyöktől esnénk el. Számolni kell ugyanis azzal, hogy a bekövetkező reform megszigorítja a nemzetközi hitelezés jelenlegi rendszerét. Ez számunkra nehézségeket jelentene, mert az új elszámolási pénzrendszer működési körének tervezett kiterjesztése, a nemzetközi fizetések bevezetendő új eszközének [popup title="(SDR)" format="Default click" activate="click" close text="„Az SDR-rendszer a Nemzetközi Valuta Alap jelenlegi szabályai szerint olyan nemzetközi elszámolási pénzkibocsátását jelenti, amelyből a tagországok kvótájuk arányában részesülnek és azt meghatározott módon a jegybankok közötti elszámolások keretében fizetésre használhatják fel.„ [A dokumentum eredeti jegyzete.]"] megszerzésétől a nem tagországokat elzárja, vagy bizonytalanná teszi számukra annak megszerzési lehetőségét.

A jelentkező kötelezettségek a következők:

1./ Az IMF tagsággal járó adatszolgáltatási kötelezettségek jó része egyébként is nyilvánosságra hozott adatok bejelentésével jár. A devizagazdálkodásunkról adandó tájékoztatás a GATT-hoz való 

 keretében vállalt kötelezettségeink szellemében és módszerével megoldható. Néhány olyan új adat szolgáltatása is szükséges lehet azonban, amelyet eddig nem közöltünk. Ezeknél kialakíthatók olyan módszerek, amelyek segítségével érvényt szerezhetünk biztonsági követelményeknek. Az adatszolgáltatási kötelezettség nem terjed ki a nem IMF tagokkal való kapcsolatokra, és így adatainkon és információinkon keresztül nem adunk meg nem engedhető betekintést a KGST tagországok gazdaságába.
Megjegyezzük, hogy a GATT tagságunk - elvileg értelmezett, rugalmasan kezelhető - IMF kötelezettségek vállalását is eredményezte IMF tagsági jogok (előnyök) nélkül.

2./ Csatlakozásunk keretében, határidő megjelölése nélkül, elvi nyilatkozatot kell tenni arra vonatkozóan is, hogy a feltételek megteremtése esetén, későbbi időpontban sor kerül a forint-valuta konvertibilitására. A forint-valuta külső konvertibilitására vonatkozó kötelezettség vállalása távlati gazdaságpolitikai törekvéseinkkel nincs ellentétben, nem érintené a KGST pénzügyi rendszerében való részvételünket sem.

3./ Csatlakozásunk esetén megállapításra kerül pénzügyi hozzájárulásunk mértéke a Valuta Alaphoz (az IMF kvóta 200 millió $-ra tehető.) Az IMF kvóta egynegyedét kellene aranyban befizetnünk, háromnegyedét forintra szóló magyar állampapírok formájában. A kifizetett egynegyed hitelként azonnal lehívható.

Tőkejegyzést kell eszközölnünk a Világbanknál is (kb. 100 millió $). A tőkejegyzésnek csak kb. 10%-át kellene ténylegesen, dollárban befizetnünk.

A belépéssel kapcsolatos pénzügyi kötelezettségek tehát nem olyan jelentősek, hogy rendkívüli hitelműveleteket igényelnének.

A csatlakozási eljárás rendje szerint a felvételre jelentkező ország kormányának ebbeli szándékát hivatalosan, egyénileg kell bejelentenie. A Valuta Alap európai képviseletével korábban folytatott konzultációk során kapott információ szerint csatlakozásunk esetén, az előírt eljárás lefolytatása előreláthatólag a jelentkezéstől számított 6-12 hónapot venne igénybe.

Ezen a napon történt december 07.

1916

Az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Császárság csapatai elfoglalják Bukarestet.Tovább

1917

Az Egyesült Államok hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának.Tovább

1926

Az Electrolux szabadalmaztatja a gázzal működő hűtőszekrényt.Tovább

1929

Új alkotmányt hirdetnek ki Ausztriában.Tovább

1930

Horthy Miklós kormányzó felavatta a margitszigeti Nemzeti Sport-uszodát.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő