Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz – II. rész

„Különösebb észrevételem nincs, de azért felvetnék néhány problémát. Itt van egy ilyen: „az-zal a kéréssel fordulok […] Önhöz, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi pénzügyi helyzetéről, a magyar–szovjet gazdasági kapcsolatokról megbeszélést folytathassak Önnel”. […] ismerik Brezsnyev elvtárs egészségi állapotát. […] Van olyan józan értékítéletem, ma-gam sem vagyok teljesen tárgyalóképes ezekben a kérdésekben, nem vagyok annyira benne, mint miniszterelnökünk, vagy gazdasági titkárunk; Brezsnyev elvtárs még kevésbé van benne ezekben a dolgokban, ilyen értelemben. Már engedelmet kérek!”

Jelentés Kádár János és Leonyid Iljics Brezsnyev 1979. március 6-ai moszkvai tárgyalásairól - Az MSZMP PB 1979. március 20-ai ülése

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT
KÖZPONTI BIZOTTSÁGA
SZIGORUAN BIZALMAS!
Készült: 28 pld-ban

JELENTÉS
a Politikai Bizottságnak
az 1979. március 6-i moszkvai tárgyalásokról

Kádár János elvtárs az SZKP Központi Bizottságának meghívására, a Politikai Bizottság határozata értelmében március 5-7. között látogatást tett a Szovjetunióban.
Március 6-án találkozott és megbeszélést folytatott Leonyid Brezsnyev elvtárssal a magyar-szovjet kapcsolatok helyzetéről és továbbfejlesztésének feladatairól, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről.

[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="Brezsnyev tájékoztatta Kádárt a Szovjetunió belső helyzetéről, és ismertette az SZKP álláspontját aktuális nemzetközi kérdésekről."]

A magyar-szovjet kétoldalú kapcsolatok

A Szovjetunió Kommunista Pártja következetesen arra törekszik, hogy kapcsolataink évről-évre erősödjenek, hogy a magyar-szovjet együttműködés a szocialista közösség összefogásának egyik jelentős összekapcsoló láncszeme legyen.

Együttműködésünk fejlődésének fontos eseménye lehet a - Leonyid Brezsnyev elvtárs vezette - szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatása, amelyre a helyzet jelenlegi ismeretében május második felében sor kerülhet.

Az MSZMP és az SZKP minden téren teljesen azonos tevékenységet folytat, kölcsönös a bizalom a pártjaink között. Pártközi kapcsolataink, a társadalmi szervezetek, az alkotó szövetségek együttműködése megelégedéssel tölthet el mindannyiunkat, s megfelelő az ideológiai együttműködés is.

Gazdasági kapcsolataink dinamikusan fejlődnek, árucsereforgalmunk az elmúlt évben húsz százalékkal bővült. Együttműködésünk fejlesztésének jelentős eseménye a „Szövetség" gázvezeték és az Albertirsa-Vinnyica közötti villamos-távvezeték üzembe helyezése.

Brezsnyev elvtárs hangsúlyozta, hogy az SZKP vezetése elvtársi figyelemmel kíséri gondjainkat, s ismeri eredményeinket is. Az MSZMP magas életszínvonalat biztosít a tömegeknek, ugyanakkor szakadék van a nemzeti jövedelem növekedési üteme és a belső felhasználás lehetőségei között. Az MSZMP KB elmúlt év decemberi ülésének döntései az SZKP vezetése számára helyesnek 

Szovjet gazdasági szervek folyamatosan dolgoznak a Kádár János elvtárs elmúlt év nyarán írt levelében felvetett problémák megoldásán, s a Politikai Bizottság is már öt ízben tárgyalta e kérdéseket. Ugyanakkor a Szovjetunió még maga sem tudja, milyen lehetőségekkel számolhat, de mindent megtesz annak érdekében, hogy enyhítse a szocialista testvérországok gondjait. Ezzel együtt sem tud azonban minden nyersanyag- és energia többletszállítási igényt teljes mértékben kielégíteni.

Gazdasági együttműködésünk korábban felvetett, illetve még nyitva maradt konkrét kérdéseire vonatkozóan Brezsnyev elvtárs a következőket közölte:

  • A Szovjetunió kész az árveszteségek egy részének fedezésére korábban biztosított 800 millió rubeles hitelt további 200 millióval növelni.
  • A speciális szállításokban keletkező árveszteségeket a Szovjetunió ugyancsak meghitelezi.
  • A hosszúlejáratú hitelek törlesztési határidejének kezdetét a Szovjetunió 1985 utánra halasztja.
  • A Szovjetunió kész kapitalista olajexportjának egy részét húsért és gabonáért cserében Magyarországra irányítani. (Hasonló lehetőségeket más árucsoportoknál is keresnünk kell.)
  • A Szovjetunió lehetőséget lát a timföld-alumínium megállapodás meghosszabbítására, ennek feltétele azonban, hogy hazánk vegyen részt a termelő kapacitások fejlesztésében, és az alumínium egy részét adja át a Szovjetuniónak.
  • A Szovjetunió támogatja a Kádár János elvtárs levelében felvetettek szerint a szakosodás és kooperáció továbbfejlesztését a gépiparban és a vegyiparban.
  • A Szovjetunió lehetségesnek tartja az agrokémiai megállapodás kibővítését.
  • A két ország Tervhivatalai változatlanul keressék az áru-csereforgalom növelésének további lehetőségeit, ez annál inkább lehetséges, mivel a tervkoordináció még nem fejeződött be.

Brezsnyev elvtárs hangsúlyozta, az SZKP vezetése mindent megtesz annak érdekében, hogy a fenti megállapodásokat az illetékes szovjet gazdasági szervek maradéktalanul végrehajtsák.

Javasolta, hogy a konkrét feladatok meghatározása érdekében a közeljövőben ismét találkozzon Lázár György és A. Koszigin elvtárs. Kádár elvtárs felvetésére közölte, hogy a találkozóra március végén - április elején sor kerülhet.

Válaszában Kádár János elvtárs kiemelte a találkozó kétoldalú és nemzetközi jelentőségét. Belső helyzetűnket értékelve elmondta, hogy társadalmunk normális, egészséges mederben fejlődik. Pártunk egységes, a tömegekkel jó kapcsolata van. Társadalmunk érett, ez különösen tükröződik nemzetközi kérdésekben, Kína vietnami agresszióját a tömegek helyesen értékelték, spontán szolidaritási akciót indítottak.

Kádár János elvtárs ismertette gazdasági építőmunkánk 1978-as eredményeit és szólt nehézségeinkről is. Kiemelte, hogy a szocialista országok felé nagyjából eleget tettünk fizetési kötelezettségeinknek, növekedett azonban tőkés adósság-állományunk. Ismertette az adósságállomány szerkezetét, amelynek következtében szinte naponta nagy összegeket kell visszafizetnünk.

Tájékoztatást adott a feszített 1979-es népgazdasági tervről, ismertette, hogy az alacsony növekedési ütemmel számol, s csak kismértékben emelkedhet a reáljövedelem. Gazdasági szerveink fegyelmezetten dolgoznak feladataink végrehajtásán, a tömegek pedig politikailag is értik, és elfogadják az idei tervet.

A három százalékos nemzeti jövedelem növekedés mellett a növekmény nagyobb részét adósságaink törlesztésére kell felhasználnunk, s csak kisebbik felét tudjuk beruházási tevékenységre, és az életszínvonal emelésére fordítani. Ez a gazdaságpolitikai program nemcsak egyéves időszakot ölel fel, hanem hosszabb távon érvényesül.

Kádár elvtárs ismételten részletesen szólt gazdasági alapproblémáinkról, a magyar népgazdaság nyitott jellegéről, a nemzetközi árviszonyok jelentős mértékű megváltozásáról, amelyek fizetési mérlegünk ilymértékű romlásához vezettek. Elmondta, hogy fizetőképességünk megőrzését központi kérdésként kezeljük.
Rámutatott, hogy jelentős pénzügyi problémáink miatt merült fel a vezetés szűk körében a Nemzetközi Valutaalapba való belépésünk kérdése. Miután GATT-tagok vagyunk, népgazdaságunkról bizonyos információt annak keretében jelenleg is adunk. A Nemzetközi Valutaalaptól olyan jellegű kölcsönöket nem kívánunk felvenni, amelyek ezen túlmenő információ-biztosítási kötelezettséggel járnak. A 20-25 évre szóló kölcsönök mellett tagságunk lehetővé tenné az olyan jellegi versenytárgyalásokban való részvételt is, amelyekből jelenleg ki vagyunk rekesztve. A rövidlejáratú hitelek kedvezőtlenek, s gondjainkat nem oldják meg. A megoldást keresnünk kell, mert nemzeti jövedelmünk jelenlegi növekedési ütemét sem politikai, sem gazdasági szempontból a jelenleginél alacsonyabbra nem szállíthatjuk.

Kádár János elvtárs rámutatott, hogy nehézségeink nem életszínvonal politikánk miatt keletkeztek, hanem népgazdaságunk lehetőségei és a világpiaci árak között kiszélesedett szakadék következtében. A megfelelő közellátást többek között politikai okokból színvonalasan kellett megszerveznünk. A közellátás, a fogyasztás szintjét nem önmagában kell nézni, látni kell (a gabonánál, a húsnál) a termelésben elért magas színvonalat is. Ezzel összefüggésben Kádár elvtárs ismertette a statisztikai adatokat. Ennek kapcsán rámutatott a kérdés történelmi hátterére, az ellenforradalmi események politikai tanulságaira is.

Kádár elvtárs hangsúlyozta, nehézségeink megoldásában fokozott mértékben támaszkodunk belső tartalékainkra, növeljük a gazdaságosságot, javítjuk a termelékenységet, fokozottabb mértékben takarékoskodunk. A külső erőforrások közül elsősorban a szocialista együttműködés további lehetőségeit kutatjuk, ezen belül is előtérben van a Szovjetunió és a KGST tagállamok. A fejlődő országokra nem támaszkodhatunk, mert azok tőlünk várnának hiteleket.

Kádár elvtárs rámutatott, hogy népgazdaságunkban csak valós árakkal tudunk dolgozni, ezért még ebben az évben árreformot kell végrehajtanunk mind a termelői, mind a fogyasztói árak területén s ismertette a két árszint közötti különbséget.

Kétoldalú kapcsolatainkról szólva Kádár János elvtárs kiemelte, hogy a magyar-szovjet barátság számunkra egyfelől elvi kérdés, kommunista meggyőződésünkből fakad, másfelől ily módon szolgáljuk legeredményesebben hazánk nemzeti érdekeit is.

A megbeszélések időbeni elhúzódására való tekintettel Kádár János elvtárs csak röviden szólt a nemzetközi kérdésekről, egységünkről a főbb problémák megítélésében, Románia magatartásáról, Kína vietnami politikájáról, kommunista mozgalom néhány időszerű kérdéséről és az új pápával kapcsolatos egyeztetett politika szükségességéről.

Ezt követően Brezsnyev elvtárs átadta a szót K. V. Ruszakov elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának, aki a következőket mondta:

A magyar gazdasági problémák (életszínvonal-politika, ár-reform) kezelését a Szovjetunió belső ügyként kezeli. Egyetért azzal, hogy nehézségeink megoldásában fokozott mértékben kívánunk támaszkodni a szocialista együttműködésben rejlő további lehetőségekre.

A Nemzetközi Valutaalaphoz való csatlakozás azonban közös politikai kérdés. Erről A. Koszigin elvtárs a KGST XXXII. ülésszakán részletesen szólt. Az SZKP KB Politikai Bizottsága is több ízben tanulmányozta az utóbbi évek folyamán e kérdést, és arra a következtetésre jutott, hogy a lépés megtétele politikailag nem célszerű, nem felelne meg a szocialista közösség sem politikai, sem gazdasági érdekeinek. Ruszakov elvtárs hozzátette, lehetséges, hogy a Magyar Népköztársaság és a többi szocialista ország hasonló fizetési problémáit idővel képesek lesznek megoldani a szocialista közösség együttműködésének keretein belül. Erről a kérdésről Lázár György és A. Koszigin elvtársak találkozóján is lehetne eszmecserét folytatni.

Válaszában Kádár János elvtárs hangsúlyozta, hogy a fenti érvelés egy kérdés, ugyanakkor hazánk fizetési problémáit adott tényként, konkrét, objektív helyzetként kell kezelnünk. Magyarország a Szovjetunióval szoros szövetségben és testvéri együttműködésben halad a szocializmus építésének útján, azonban sohasem élősködött, és a jövőben sem kíván élősködni.

* * *

A találkozó és a megbeszélések a megvitatott bonyolult gazdasági kérdések és az eszmecsere teljes nyíltsága mellett is a hagyományosan meleg baráti légkörben, a teljes, kölcsönös bizalom és megbecsülés jegyében zajlottak. A találkozó eredményesen járult hozzá sokoldalú együttműködésünk továbbfejlesztéséhez és gazdasági kapcsolataink néhány nyitott kérdésének kedvező értelmű rendezéséhez.

Az SZKP KB Politikai Bizottsága március 6-án díszvacsorát adott Kádár János elvtárs tiszteletére, amelyen a két hivatalos, nyilvánosságra hozott pohárköszöntő mellett három meleghangú pohárköszöntő hangzott el A. Koszigin,

 és  elvtársak részéről, akik ugyancsak pozitívan értékelték a tárgyalásokat és kiemelték a magyar-szovjet sokoldalú együttműködés jelentőségét.

Kádár János és Leonyid Brezsnyev elvtársak többi találkozói is (fogadás és búcsúztatás, illetve a március 6-i, esti sportprogramban való közös részvétel) a teljes bizalom és kiemelt megbecsülés jegyében zajlottak.

* * *

Kádár János elvtárs a látogatás keretében - szovjet javaslatra - látogatást tett az olimpiai építkezésen. Továbbá nagykövetségünkön találkozott a misszió vezető beosztottjaival, és az ott dolgozók egy nagyobb csoportjával.

Budapest, 1979. március 14-én

A jelentést összeállította:
/Barta Istvánné/
/Kótai Géza/
Jóváhagyta:
/Kádár János/

MOL M- KS 288. f. 5. cs. 768. ő. e. Eredeti géppel írt jelentés.

A Politikai Bizottsági ülés vitájának jegyzőkönyve

SZIGORÚAN BIZALMAS!
Készült: 2 pld-ban

1. Tájékoztató Kádár János és L. I. Brezsnyev elvtársak moszkvai tárgyalásairól.

KÁDÁR JÁNOS elvtárs:
Van egy írásos jelentés, amit szerkesztgettünk a közreműködő elvtársakkal a március 6-i moszkvai tárgyalásokról. Gondolom, az összes lényeges kérdés szerepel az írásos anyagban. Visszaadja annak lényegét.

Talán elsőként: szeretném átadni az üdvözleteket. Brezsnyev elvtárssal, a vezetők széles körével találkoztam; a Politikai Bizottság is üdvözli az elvtársakat; a moszkvai pártbizottság képviselőivel is találkoztam, azonkívül a moszkvai nagykövetünk és a misszió vezetői is kérték, adjam át üdvözletüket az elvtársaknak.

Ami a munkát illeti: a tárgyalás és az egész találkozó a terv szerint ment végbe. Volt egy két- és félórás tárgyalás Brezsnyev elvtárssal; a terv szerint ezt kétórásra tervezték; két és fél órát tartott. Ezt követően ebéd volt, illetve vacsora. Ez is jól ment le. Volt még egy nem lényeges ugyan, de figyelemre méltó mozzanat: Brezsnyev elvtárssal együtt elmentünk a Sportstadionba. Ő évek óta nem volt ilyen helyen. Mindenki örült ennek a szovjet vezetők részéről is. Ezt csak azért említem, mert nagyon jó elvtársi beszélgetés folyt le; különösképpen Brezsnyev elvtárs részéről, aki azért végig jelen volt a programokban: kijött a pályaudvarra, ő kísért ki, a munkában is részt vett. Meg kell mondani, egészen tűrhetően bírta ezt a programot. A tárgyaláson is minden rendben ment. Ő arra készült, hogy először beszél, flottul és jól beszélt, körülbelül egy óra hosszat. Tulajdonképpen akkor nehéz neki, amikor már más beszél, hallás-problémája van, ez is idegesíti, és ilyenkor már hamarabb elfárad. Ott olyan gyakorlat van, hogy más is bekapcsolódik a tárgyalásba, azonkívül ott mindent írnak, és Brezsnyev elvtárs ezt megkapja, így utólag is elolvassa az egész tárgyalást. A körülményeket figyelembe véve munkaképes, egészséges állapotban találtam Brezsnyev elvtársat.

A légkör szívélyes volt, minden tekintetben, a sajtó, a televízió is megfelelő nyilvánosságot biztosított.

A szovjet programon kívül rövid megbeszélésre kerítettünk sor[t] az ottani missziónk vezetőivel. Anélkül, hogy részleteztük volna a tárgyalásokat, beszéltünk az ebből adódó munkáról.

A tárgyalásról: Brezsnyev elvtárs beszélt először. Írás alapján adta elő felszólalását, és politikai bizottsági határozat alapján ismertette azt, amit ismertetett. Nem akarom részletezni a dolgot, de röviden végeztünk a politikai kontaktusokkal, azok rendesen működnek minden vonalon. Ennek egyik fontos aktusa a szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatása, amellyel kapcsolatban hangsúlyoztam: nagyon szeretnénk, kifejezetten szeretnénk, ha sor kerülhetne rá. Brezsnyev elvtárs maga is - és a szovjet vezetők is - szeretnék, ha ez bonyolítható lenne. Ez külső okoktól, körülményektől is és sok minden mástól is függ. Azt mondták, remélik, hogy ez a május végi terminus áll.

A magam részéről elmondtam: mi úgy képzeljük, hogy kicsit rugalmasabb formát kell itt alkalmazni, ha erre a látogatásra sor kerül. Felvetettem: talán a tömeggyűlést el kellene hagyni, esetleg más formát találni. Tárgyalás lehetséges, ebédet is lehet csinálni; ez a csepeli kitüntetés-átadás is lehetséges, 20-30 embernek átadja a kitüntetést, utána lehetne valamilyen gyűlés, talán TV. Brezsnyev elvtárs szeretné, ha erre a látogatásra sor kerülhetne.

A kultúra is szerepelt - röviden. Igen jó értékelésben. Kulturális-ideológiai területen az együttműködés rendesen, zavarmentesen bonyolódik.

A központi kérdés a gazdasági tematika volt. A legtöbbet erről beszélt Brezsnyev elvtárs, és én is.

Részünkről előadtam a dolgot. Számomra kicsit meglepetésszerűen kiderült, arról van szó, hogy a múlt évi, júliusi levelünk volt még napirenden, tulajdonképpen egész idő alatt napirenden volt. A jelentésünkben fel is tüntettük, hogy a Politikai Bizottság azóta ötször foglalkozott vele, és végül is határozat született, s tulajdonképpen ezzel fogadtak engem. Ez nagyjából tételesen le van írva a jelentésben. Emlékeznek az elvtársak arra a levélre; sok kérdésre pozitív választ adtak a szovjet elvtársak. Most nem akarom külön elemezgetni ezeket a kérdéseket. A lényeg, hogy az általunk felvetett kérdések jelentős részére pozitív választ adtak. Elmondták: sokat meditáltak, vitatkoztak, főleg a gabona, hús, olaj stb. dolgában. Olyan elvi döntés született, hogy valamit levesznek az egyéb exportjukból, és ebből átcsoportosítanak. Ezt mi már régen szorgalmazzuk.

Ezt a hozzáállást megköszöntem. Meg szeretném említeni: szerepelt egy olyan dolog, hogy a miniszterelnök elvtársaknak minél előbb konkretizálni kell - a további munka miatt - a dolgokat. Ez rendkívül fontos, hogy hamar megtörténjék, hogy a különböző szakemberek megfelelő irányban dolgozhassanak. Tehát szükség van a miniszterelnöki szintű tárgyalásra, minél előbb. Én még egyszer szót kértem, s elmondtam, hogy erre minél előbb kerüljön sor. Azt mondták: Koszigin elvtárs most megy Indiába, és ahogy onnan visszajön, beszélünk róla. Még a vacsoránál is kértem, hogy minél előbb próbáljunk sort keríteni a miniszterelnökök megbeszélésére. Koszigin elvtárs ezt meg is ígérte.

Brezsnyev elvtárs is hangsúlyozta, mások is közölték, hogy a Politikai Bizottságnak ez a határozata, amit velem ismertettek, alaputasítás az állami szervek számára is. Ajánlották, hogy fejtsünk ki erőfeszítéseket, hogy még további lehetőségeket, konkretizálásokat találjunk ennek a PB döntésnek a vonalán.

A másik tárgyalási téma a Nemzetközi Valuta Alappal kapcsolatos. Szeretném megemlíteni, hogy ez a téma Brezsnyev elvtárs expozéjában nem szerepelt. Én azonban elég részletesen beszéltem az általunk többször tárgyalt kérdésekről; méltattam a politikai kapcsolatokat, és több mint egy órán át fejtegettem a mi problémáinkat. Mondtam: az Önök számára nem új, mi már néhány éve emlegetjük, mert nagyon fontos számunkra, hogy a Szovjetunió megértse a mi helyzetünket. Említettem a Nemzetközi Valuta Alapot úgy körülbelül, hogy mi azt a Politikai Bizottságban tárgyaltuk a múltkoriban, s ahogy itt a jelentésben is írjuk: valamilyen szükségszerűség diktálja azt, hogy financionális [!] dolgainkat bonyolíthassuk. Expozémban közvetlen és kézenfekvő példákat emlegettem.

Brezsnyev elvtársank volt egy megállapítása, hogy mi arra törekszünk, hogy magas életszínvonalat biztosítsunk a lakosságnak, közben szakadás van a termelés és felhasználás között.

Hangsúlyoztam: számunkra politikai kérdést jelent, hogy mi súlyt helyezünk a közellátásra, az életszínvonalra is. Ez számunkra rendkívül fontos kérdés, és mi visszalépni nem tudunk.

Ahogy elmondtam mindezeket, Brezsnyev elvtárs engedélyt kért tőlem, hogy Ruszakov elvtárs felszólalhasson, ami tehát azt jelentette: ha én szóbahozom ezt a bizonyos dolgot, akkor ők reflektálnak.

A reflexió számunkra nem új, sok éve képviselik a szovjet elvtársak, és mondják is. A legutóbb Kirilenko elvtárs is felvetette Havasi elvtársnak. Itt egy kicsit kategorikusabb volt ugyan a pozíció. Nem tudom, a fogalmazás szerencsés-e a jelentésben, de valahogy így hangzott: a jelen helyzetben ők nem tartják helyesnek, hogy szocialista országok oda belépjenek; a saját lehetőségeinkkel kell dolgoznunk, keresni a kiutat ebből a nehéz helyzetből; s ha nekünk, mint szocialista országnak, KGST-országnak más pozíciónk lesz, akkor majd újra visszatérhetünk erre a kérdésre stb.

Van egy fogalmazási hiba a jelentésben. Én erre azt válaszoltam, hogy ezt az elvi pozíciót mi ismerjük, sok új ebben számunkra nincs. Egyébként a mi elvi megítélésünk is hasonló. Csak egy sor dologgal nekünk szembe kell nézni. Beszéltem a mi politikánkról, arról is, hogy mi Nyugattól sem remélünk csodát, illúziónk nincsenek; a dolog másik oldala: mi tartósan élősködni senkin nem akarunk, sem a Szovjetunión, sem más szövetségeseinken.

NÉMETH KÁROLY elvtárs
[...]
A Politikai Bizottságnak legutóbb volt egy elvi állásfoglalása, hogy ez az állásfoglalás itt is maradjon a Valutaalappal kapcsolatban. Úgy ítélem meg, most, ebben a pillanatban, politikailag nem lenne helyes és járható út, ha a belépés mellett döntenénk. Az a véleményem, hogy ezt halasztani kellene. Arra az együttműködésre kellene fordítani a figyelmet, amit a Szovjetunió nyújt nekünk, a miniszterelnökök tanácskozásán el kell érni azt, ami elérhető. Újból és újból elő kell venni azokat a kérdéseket, amelyekre eddig nem kaptunk választ és amelyek gazdasági helyzetünket erősíthetik. A Valuta Alappal, a Világbankkal kapcsolatos dolgot most prolongálni kell. Az elvi egyetértés fenntartásával vegyük most ezt le napirendről, s majd adott esetben sor kerülhet erre, más körülmények között.

APRÓ ANTAL elvtárs
[...]
Ami a Valuta Alap kérdését illeti: ami történt, az már hosszú ideje ismert előttünk. Emlékszem azokra az évekre, amikor a Szovjetunió vezetői részéről ellenérzéssel találkozott, amikor egy-egy nagyobb hitelt vettünk fel Nyugatról. Múltak az évek, közben a Szovjetunió is vett fel nyugati hiteleket. Úgy ítélem meg, hogy a Valutaalappal kapcsolatban is hasonló a helyzet.

Amit Németh elvtárs javasolt, azt figyelembe kellene venni. Folytatni kell a tárgyalásokat, szorgalmazni, hogy amit csak lehet, érjünk el, a nagyon fontos részkérdések összességében, meg kell nézni, hogy mit eredményeznek azok anyagi vonatkozásban, a fizetési mérleg javításában, a termelési együttműködésben, tehát mindent, ami perspektívában is segíthet. [...]

FOCK JEN? elvtárs
Az egész tárgyalás jobban sikerült, mint reméltük, kivételt képez gazdasági helyzetünk megítélése. Sok segítséget kapunk annak nyomán, amit megírtunk júliusban. Ahhoz képest azonban, aminek alapján elhatároztuk, hogy belépünk a Nemzetközi Valutaalapba, ez a segítség kevés. Világosan le volt írva, ha nem tudunk hosszú lejáratú hitelhez jutni, a következő ötéves tervben életszínvonal-csökkentéssel kell számolni. Az első, amit át kell gondolni: komolyan kell-e felfogni azt, amit a múltkor komolyan vettünk? Néhány hónapon nem múlik a dolog. Lázár elvtárs tárgyalását meg kell várni, még egyszer át kell nézni ezeket a dolgokat. [...]

A másik kérdés, amit felvetnék, a Világbank kérdése. Ha komolyan kell venni azt, amit az elvtársak a múltkor leírtak, akkor várjuk meg Lázár és Koszigin elvtársak tárgyalását. [...]

LÁZÁR GYÖRGY elvtárs
A látogatás fontosságával, értékelésével egyetértek. Ami a gazdasági részt illeti, úgy ítélem meg, az utóbbi hónapok fejleményeit figyelembe véve, ez mindenképpen határozott előrelépés, minden eddiginél biztosabb talajt ad a lábunk alá ahhoz, hogy a szovjet elvtársakkal a gazdasági tárgyalásokat abban a szellemben, ahogy ez le van fektetve, folytathassuk, s nyilvánvaló, a magas szintű tárgyalás után nem marad hatás nélkül a Szovjetunió illetékes szerveinek a magatartása sem. [!] Bár minden bizonnyal igaz, hogy itt azért nagyon következetes és kemény munkát kell folytatni a mi oldalunkról. És hozzáteszem: amennyire ez lehetséges, a mi gazdasági terveinkbe is jól beilleszthető újabb egyezmények lehetőségét is meg kell vizsgálni. Ehhez mindenképpen érdekünk fűződik, helyes és szükséges. [...]

A Világbank ügye: [...] Nem tudom természetesen - és felelőtlen dolog is volna vitatkoznom abban, amit nem ismerek, hogy a szovjet elvtársak mire gondolnak, amikor a KGST és a másik oldal viszonyának változásáról beszélnek, a KGST-országok helyzetének változásáról beszélnek. Úgy ítélem meg, ezen a téren nincs a láthatáron sem olyan momentum, ami a kérdésben új helyzetet teremtene, olyan erős KGST-pozíciót teremtene, aminek figyelembe vételével több segítségre számíthatunk, mint jelenleg. Természetes, hogy a Világbankhoz való csatlakozás nem oldja meg a problémánkat. A mi helyzetünket tekintve lehetséges, hogy a további munkában kisebb korrekciókat el lehet érni ahhoz képest, amit a Politikai Bizottságnak az előterjesztők bemutattak. Azt kell mondani, sajnos, ebben olyan nagyságrendű változást, ami miatt elejthetjük azt, amivel a Politikai Bizottság elvben egyetértett, és aminek konkrét megvizsgálását kérte, hogy ezt a forrást igénybe vehessük - nem látok és nem is remélek.

Azzal egyetértek, hogy most napokon, heteken belül ne történjék érdemi lépés. Bár ha nagyon komolyan akarunk vele foglalkozni, rövid időn belül konkréten is napirendre kellene tűzni. De nem volna célszerű, ha a Szovjetunióval folytatandó tárgyalások előtt foglalkoznánk ezzel.

HAVASI FERENC elvtárs
Tisztelt Politikai Bizottság!
A levél megírása óta tulajdonképpen, az összes gazdasági körülményeket figyelembe véve, a helyzetünk nem javult. A kilátások sem olyanok, hogy a hatodik ötéves terv előkészületei során bemutatott előzetes anyaghoz képest jobb képet lehetne festeni. Így van ez az 1979-re tervezett tőkés egyenlegünk kérdéseiben is. Komoly erőfeszítéseket kell tenni ahhoz, hogy a tervben előirányzott 600-650 millió dollár egyenleg-szaldónál meg tudjunk állni.

Azzal egyetértek, hogy a múltkori PB állásfoglalás realizálásához, a nemzetközi pénzügyi szervezetbe történő belépést illetően, most nem lehet hozzáfogni. Véleményem szerint Lázár és Koszigin elvtársak találkozója után, annak eredményeit áttekintve a kérdést mindenképpen napirendre kell tűzni, hiszen legjobb esetben is, mi ettől a lépéstől pénzt csak két év múlva remélhetünk. Hamarabb talán az export esetében látszik ennek előnyös lehetősége, de a hitelfelvételeknél hamarabb, mint két év, nemigen. [...]

NEMES DEZS? elvtárs
[...]
A Világbank kérdése: nem egészen értem a szovjet elvtársak álláspontját; bizalmatlanok. Véleményem szerint, ha mi belépünk, ez ad egy olyan lehetőséget is, hogy hatással lehetünk a Világbank tevékenységére, s ez nemcsak nekünk, de a szocialista országoknak, a Szovjetuniónak is lehetőséget ad valamilyen betekintésre, s ők is jobban tudnák ezt hasznosítani. A mi belépésünk esetén tehát számukra is lehetőség nyílik a Világbank bizonyos dolgaiba történő betekintésre. Ez olyan tényező, amelyet ha jól hasznosítunk, bennünket erősít.

Egyetértek Németh elvtárs javaslatával, hogy most ne lépjünk, de tartsuk napirenden a kérdést és folytassunk megbeszéléseket. Többoldalúan meg kell ezt vizsgálni. [?]

KÁDÁR JÁNOS elvtárs
Kedves Elvtársak!
Nem szokásunk a politizálásnál, hogy pletykákkal, kulisszatitkokkal foglalkozzunk. De azért egy valamit szeretnék mondani, csak itt és most! Ez csak itt és most hangzik el, és aztán felejtsük is el! A munka menetében érzékeltünk bizonyos magatartásbeli különbséget a szovjet szervek részéről, amivel bizonyos értelemben számolni kell. Brezsnyev elvtárs említette - jelentésünkben is leírtuk -, hogy az SZKP Politikai Bizottsága ötször foglalkozott levelünkkel, ötször tárgyalta azt. Ehhez szeretném még hozzátenni a következőt: különböző emberekkel beszéltem, akik elmondták, hogy Brezsnyev elvtárs, ha kell, tízszer is visszaadja a kormányszervek előterjesztéseit. Ezt azért nekünk jó tudni! Hangsúlyozták, az, amit velem ismertettek, az a Politikai Bizottság álláspontja, alapállása, s ez kötelező náluk az állami szervekre. Én itt tehát egy bizonyos javulást remélek, ami persze a lehetőség határain belül mozog. Azt akartam érzékeltetni mind a két kérdésben, a tavalyi júliusi levélre adott válaszban is, és a Világbankkal kapcsolatos válaszban, véleményben is politikai döntésről van szó.

Meggyőződésem, hogy mi a Szovjetunió hasonló természetű gondjait nem ismerjük és nem is fogjuk persze megismerni, hiszen nem fogják úgy kiteregetni nekünk a gondjaikat, mint mi. Meggyőződésem, hogy a mi levelünket az SZKP Politikai Bizottsága azért tárgyalta ötször, hogy lehetőségeik határáig pozitív választ adhassanak az MSZMP Központi Bizottságának levelére. Nem lehettek ezek könnyű tárgyalások. Ezt így kell felfogni!

Még egyszer szeretném megmondani: ami itt elhangzott erről, az itt maradjon! Azokat a szovjet partnereket, akikkel nekünk keserves, hosszú, évek óta folyó munkánk van, azokat se tekintsük árulóknak, ellenségnek, azoknak is megvan a maguk gondja. Lehet, hogy itt-ott találkozunk szűklátókörűséggel, kevesebb megértéssel, vagy nem figyelnek eléggé a gondjainkra, ez lehetséges. De nem ellenséges szándékból, hogy tönkre tegyék a Magyar Népköztársaságot. Rendes módon kell nekünk dolgozni mindenkivel.

Azt is meg szeretném mondani, hogy nekünk sok drukkerünk van. Megint csak nem pletykaként említem: kaptam tanácsot több elvtárstól, szakértőtől, s meg kell mondani, kritikusan nyilatkozott az ő tervhivataluk munkájáról. Kicsit nyersen fejezte ki magát, azt mondta, az ő tervhivataluktól mi sok kezdeményezést nem várjunk, de azért mi ne hagyjuk nyugton az ő tervhivatali embereiket, és sok dolgot kezdeményezzünk. Még példát is mondott. A lengyelek rendkívül aktívak, a javaslatok özönével árasztják el a szovjet tárgyaló partnereket. Vannak köztük jók, rosszak, érdemiek, s valami kijön belőle. Mi pedig passzív alapállásból próbáljuk a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat bővíteni. Kutassunk, keressünk lehetőségeket.

A Világbank kérdése: évek óta foglalkozunk vele. Azt hiszem, van abban valami, hogy az nem tisztán leányálom. De úgy érezzük, ha belépünk, komolyabb függőséget nem tudnak nálunk elérni. A szovjet pozíciót is meg kell érteni. ?ket a politikai aggodalom vezeti ennek a magyar szándéknak a megítélésében; nem is csak Magyarországról van szó. Ezt azért értsék meg!

Mindig gondoljanak a világpolitikai helyzetre, az ezekkel összefüggő szovjet dolgokra. Itt vannak a kínai, a jugoszláv, a román politikai álláspontok, s mi is elmondjuk, hogy belépünk a Nemzetközi Valutaalapba. Benn volt Lengyelország, Csehszlovákia, s valamilyen szituációban kiléptek. Ez olyan mozgást indítana meg, amivel szemben a Szovjetuniónak politikai aggodalmai vannak. Erről van szó! Ezt is érteni kell! Nem a semmiből jön ez a szovjet magatartás. Nem azért, hogy nekünk ártsanak vele, vagy valamilyen lehetőségtől megfosszanak bennünket.

Mi, saját magunkkal kapcsolatban beszéltünk arról, hogy fontolgassuk, foglaljunk el valamilyen álláspontot, de konzultálni kell. Ezt nekünk figyelmen kívül hagyni nem lehet. Ha a másikkal, a levélre adott válasszal hozom összefüggésbe, politikai erőfeszítést, bizonyos áldozatkészséget látok, amire nem lehet az a válaszunk, hogy - közlik ezt velünk szerdán - mi a következő héten belépünk a Nemzetközi Valutaalapba.

Egyetértek azzal, amit Németh elvtárs mondott. Fogalmazzák meg. Egy konkrét intézkedéssel egészíteném ki: most újra jegyzőkönyvezni kell, hogy ebben a pillanatban további lépést ebben az ügyben nem teszünk. Szükség esetén visszatérünk rá. Egyébként még az is eszembe jutott, hogy ebben az ügyben a Központi Bizottság nélkül nem dönthetünk. Most ezen a KB ülésen nem vetjük fel ezt a dolgot, mint konkrét dolgot; de amikor ez időszerű lesz, a Központi Bizottságnak is állást kell ebben foglalnia.

[...]

Azzal szeretném befejezni, hogy ott most számunkra kedvező döntés történt. Nyomatékosan elhangzott ez a politikai bizottsági döntés, ami az összes szovjet állami szervre kötelező. Nekünk egy itt levő drukkerünk azt mondta, hogy ő már olvasta a tárgyalás jegyzőkönyvét. Lehet, hogy odaadják neki, ezt nem tudom. Azt mondta, ő nagyon örül annak, hogy előadtuk gondjainkat; azzal biztatott bennünket, hogy ezt kellene folytatni akkor is, amikor majd Lázár és Koszigin elvtársak beszélgetnek egymással. Ez egy fontos tárgyalás. Ott majd további konkretizálások történnek, s határozottan kell képviselni a saját pozíciónkat; minden lényeges kérdésről beszélni kell, a Valutaalap kérdéséről is, hogy félretettük; arról is, hogy mik a nyitott kérdések. Ruszakov elvtárs is azt mondta: majd Lázár és Koszigin elvtársak beszélnek erről a dologról.

Németh és Havasi elvtársak gondoskodjanak arról, hogy megfelelő tájékoztatást kapjanak azok az elvtársak, akik a múltkori ülésen részt vettek. Ugyancsak megfelelő eligazításról kell gondoskodni azoknál az elvtársaknál, akik szakértőik ennek a dolognak.

[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A hozzászólások kihagyott részeiben a témát kevéssé érintő „töltelék mondatok” találhatók. – A jegyzőkönyvben szó van még az „Előterjesztés az 1980. évi általános árrendezés fogyasztói árintézkedések ütemezéséről” és a „Jelentés a veszteséges és alaphiányos nagyvállalatokról” témákról is."]

* * *

A Politikai Bizottság határozata

  1. Tájékoztató Kádár János és L. I. Brezsnyev elvtársak moszkvai tárgyalásairól
    Előadó: Kádár János elvtárs
    Hozzászóltak: Németh Károly, Apró Antal, Fock Jenő, Lázár György, Havasi Ferenc, Nemes Dezső elvtársak

A Politikai Bizottság elfogadja az 1979. március 6-i moszkvai tárgyalásokról készült jelentést Kádár János elvtárs szóbeli kiegészítéseivel együtt.

Kádár János és Leonyid Brezsnyev elvtársak megbeszéléseit hasznosnak és eredményesnek tekinti: hozzájárult a magyar-szovjet kapcsolatok erősítéséhez, a tárgyalt gazdasági kérdésekben az álláspontok kölcsönösen jobb megismeréséhez. A Politikai Bizottság elégedetten veszi tudomásul, hogy a gazdasági együttműködés területén az SZKP Politikai Bizottságában számunkra több kedvező döntés született.
Figyelembe véve a tárgyalás eredményeit, úgy foglal állást, bár nincs kilátás a nemzetközi fizetési mérlegünk javítására számottevő külföldi hitel igénybe vételére, a Világbankba, illetve a Nemzetközi Valuta Alapba történő belépés, mindent mérlegelve, pillanatnyilag nem lenne célszerű. Ezért a kérdésben történő döntést elhalasztja és a Központi Bizottság március 28-i ülésén sem veti fel.

Megbízza Németh Károly és Havasi Ferenc elvtársakat, hogy a Politikai Bizottság 1979. február 20-i ülésén, a nem rubel elszámolású külső hitelforrás-bevonás lehetőségeinek tárgyalásán részt vett Tímár Mátyás, Madarasi Attila, Hoós János és Szikszay Béla elvtársakkal személyes tájékoztatásként ismertesse az új állásfoglalást. A témát továbbra is belső ügyként kell kezelni.

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 5. cs. 768. ő. e. Eredeti géppel írt jegyzőkönyv.

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő