Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz – II. rész

„Különösebb észrevételem nincs, de azért felvetnék néhány problémát. Itt van egy ilyen: „az-zal a kéréssel fordulok […] Önhöz, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi pénzügyi helyzetéről, a magyar–szovjet gazdasági kapcsolatokról megbeszélést folytathassak Önnel”. […] ismerik Brezsnyev elvtárs egészségi állapotát. […] Van olyan józan értékítéletem, ma-gam sem vagyok teljesen tárgyalóképes ezekben a kérdésekben, nem vagyok annyira benne, mint miniszterelnökünk, vagy gazdasági titkárunk; Brezsnyev elvtárs még kevésbé van benne ezekben a dolgokban, ilyen értelemben. Már engedelmet kérek!”

Jelentés a Politikai Bizottságnak Lázár György és Alekszej Koszigin moszkvai tárgyalásairól - 1979. április 18.

Szigorúan titkos!
Készült: 2 példányban

JELENTÉS
a Politikai Bizottságnak

A kapott megbízatás alapján 1979. április 6-án Moszkvában megbeszélést folytattam A. N. Koszigin elvtárssal azoknak az elvi megállapodásoknak a konkretizálásáról, amelyek Kádár János elvtárs és Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs március 6-i találkozóján jöttek létre.

A megbeszélésen szovjet részről jelent voltak: K. V. Ruszakov elvtárs,

és A magyar küldöttség munkájában Marjai József, Kovács Gyula tervhivatali elnökhelyettes és Szűrös Mátyás elvtársak vettek részt.

I.

Bevezető szavaiban Koszigin elvtárs méltatta Kádár János elvtárs és Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs találkozójának nagy jelentőségét, majd hangsúlyozta, hogy gazdasági együttműködésünk kérdéseit a találkozón született megállapításokból kiindulva, a barátság és a kölcsönös megértés jegyében kell megközelítenünk. Ha nem sikerül mindenre kielégítő megoldást találni, az részükről nem az elzárkózás vagy a meg nem értés jele, hanem annak a következménye, hogy a Szovjetunió lehetőségei is végesek, és a miénkkel együtt az egész szocialista közösség igényeit is figyelembe kell venniük.

Koszigin elvtárs szavaira válaszolva elmondottam, hogy Politikai Bizottságunk a számunkra kedvező döntéseket azért is igen nagyra értékeli, mert tudjuk és megértjük, hogy a Szovjetuniónak is meg vannak a maga gondjai, és ismerjük azokat a terheket, amelyeket a világbéke megőrzése érdekében a Szovjetunió magára vállal.

[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="Lázár tájékoztatást adott a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fontosabb fejleményeiről, az 1979. évi magyar tervek fő jellemzőiről, annak végrehajtásáról, majd Koszigin reakciója zárja a kihagyott részt."]

II.

Gazdasági együttműködésünk konkrét kérdéseiben - Kádár János elvtárs és Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs megállapodásait alapul véve - az alábbiak szerint folytattuk a megbeszélést:

  • A hitelügyekkel összefüggésben mindenekelőtt azt kértem, hogy azok igénybevételét tegyük tervezhetővé. E kérdésekre válaszolva Koszigin elvtárs megerősítette, hogy a Szovjetunió:
    • kész a korábban kilátásba helyezett 800 millió rubel hitelt 1 milliárd rubelre növelni, és egyetértett azzal, hogy az illetékes szervek kapjanak megbízást a hitelfelhasználás lehetőségének biztosítására;
    • hajlandó a speciális  keletkező értékkülönbözetet meghitelezni, aminek mértékét a konzultációk lezárását követően lehet megállapítani;
    • hozzájárul a hiteltörlesztések prolongálásához úgy, hogy a visszafizetés 1985 után vegye kezdetét. Egyetértett vele, hogy a számszerűségeket a tervkoordináció menetében, illetve annak lezárása után kell pontosítani;
    • a komplett berendezésekre nyújtandó hitelfelvétel lehetőségének megvizsgálásával Koszigin elvtárs - a kölcsönösség igényét megismételve - egyetértett.
  • Javasoltam a hús-gabonaegyezmény olyan mértékű bővítését, ami lehetővé teszi, hogy 1985-ös szinten 1,5 millió tonna kőolajjal, 1 milliárd m3 földgázzal és 700 ezer tonna kőolajtermékkel növekedjék a A növekményt készek vagyunk hús és gabona, illetve a szovjet gáz- és kőolajipar számára szükséges gépek és berendezések szállításával ellentételezni. Koszigin elvtárs közölte, hogy hús és gabona ellenében a Szovjetunió kész olajat szállítani, a megállapodás bővítésének szovjet részről mennyiségi határa nincs, a mértéket a magyar hús- és gabonaszállítások lehetősége szabja meg. Az egyezmény olyan kibővítésére, hogy az gázszállításokat is magában foglaljon, nem lát lehetőséget.
  • Megköszönve a timföld-alumínium egyezmény 85 utáni meghosszabbítására adott pozitív választ, egyidejűleg javaslatot tettem az egyezmény 1981-től kezdődő bővítésére úgy, hogy 1985-ös szinten 200 ezer tonnával több timföldet szállíthassunk kohósításra. Közöltem, hogy a timföld és a visszaszállított alumínium értékkülönbözetének mintegy 30-40%-át készek vagyunk alumíniumtermékekkel kiegyenlíteni. Koszigin elvtárs a javaslatot kedvezően fogadta, és egyetértett vele, hogy a tervező szerveknek adjunk megbízást mind a bővítés, mind a meghosszabbítás
    [...]
  • Javasoltam, hogy a tervkoordináció során nagyobb és dinamikusabb kölcsönös forgalmat irányozzunk elő. A tervkoordináció mostani állása szerint ugyanis a Szovjetunióból származó magyar import 1981-85. között lényegében az 1980-as szinten maradna. Az általunk igényelt évi 5-6%-os anyagimport-növekedés feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megalapozhassuk VI. ötéves tervünk minimális változatát. A forgalom növelését azért is elengedhetetlennek tartjuk, mert e nélkül a Szovjetunió részesedése áruforgalmunkban érezhetően csökkenne, ami számunkra jelentős nehézséget okozna, és szándékainknak sem felelne meg. Kértem, tegyék lehetővé, hogy a magyar export struktúrája feleljen meg adottságainknak és szerkezet-átalakító törekvéseinknek. Koszigin elvtárs hangsúlyozta, hogy a forgalom növelésének elvi akadálya nincs, konkrét nehézségei viszont vannak, ezért mértéket most nem tudunk meghatározni, de egyetért vele, hogy a tervező szervek kapjanak megbízatást a további lehetőségek megvizsgálására, ideértve az árunomenklatúra szélesítését is. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az áruforgalom növelésében a kiegyensúlyozottságot tekintik kiindulási alapnak.

[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="Itt a magyar delegáció javaslatai következtek."]

* * *

Hivatkozva arra a megbízásra, amit Kádár János elvtárstól kaptunk, a megbeszélés végén Koszigin elvtársnak - a megvitatás igénye nélkül - még három olyan kérdést vetettem fel, ami nekünk gondot okoz, de amelyekről úgy véljük, részben közös gondok is. Ezek a következők:

  1. A tervkoordinációval párhuzamosan folyik közös védelmi képességünk fejlesztésének egyeztetése. Mi tudjuk és számolunk vele, hogy e téren fokozott erőfeszítésekre van szükség, elhatározott szándékunk, hogy ezt meg is tesszük. A mértéket tekintve azonban nem tekinthetünk el a magyar népgazdaság lehetőségeitől, erről azért kell szólni, mert az eddig megismert ajánlások lényegesen meghaladják azt, amit a magyar népgazdaság lehetőségei alapján felelősen vállalni és teljesíteni lehet.

    Koszigin elvtárs, utalva a védelmi képesség fejlesztésének fontosságára, a probléma megoldása szempontjából szükségesnek minősítette a magyar hadiipar lehetőségeinek jobb kihasználását. Mint mondotta: „kívánatos, hogy a magyar hadiipari termelés a szállítások kiegyenlítése irányában fejlődjön". E kérdéseket egyébként a folyamatban lévő konzultációk keretében lehet majd tisztázni.

  2. A „Nemzetközi Valutaalap"-ügyet levettük a napirendről. A Szovjetunió segítségét figyelembe véve, jobb helyzetbe kerültünk, de nemzetközi fizetőképességünk megőrzése ezzel együtt nem megoldott, ez változatlanul gondot okoz, és tovább kell keresnünk a megoldást.

    Koszigin elvtárs úgy reagált, hogy véleménye szerint, az egyensúly javítása érdekében tett és a külkereskedelemben foganatosított intézkedések segíteni fogják a gond elhárítását. Ha ezen az úton haladunk tovább, a problémát teljesen meg tudjuk oldani. Ismét hangsúlyozta a tőkés berendezés- és nyersanyag-behozatal csökkentésének szükségességét. A magam részéről megismételtem, hogy problémáinkat a tőkés import korlátozása önmagában nem oldja meg.

  3. Mint korábban többször említettük, véleményünk szerint a jelenlegi KGST-árelv a gyakorlatban sok problémát okoz. Az árak évenkénti változása nagyfokú bizonytalanságot visz a tervezésbe és a fejlesztési döntésekbe. Ezért olyan gyakorlatra kellene rátérni, ami nagyobb stabilitást biztosít, és erősíti a tervszerűséget. Úgy véljük, e kérdés külön figyelmet érdemel és megoldást kíván.

    Koszigin elvtárs a kérdést nagyon bonyolultnak minősítette. Közölte, hogy véleménye szerint az alternatív variánsok közül sem a stabil árrendszerre, sem a szabadpiaci árrendszerre való áttérés nem jöhet szóba. A kérdés mindannyiunkat foglalkoztat, azt a közeljövőben az SZKP Politikai Bizottsága is meg fogja vizsgálni. Amennyiben lesz konkrét elképzelésük, azt velünk is konzultálják, majd a KGST-ben előterjesztik.

* * *

A mindvégig baráti szellemű megbeszélés végén Koszigin elvtárs tájékoztatott, hogy a tárgyalásról készített jegyzőkönyvet utólag fogja megküldeni. Ez időközben megtörtént.

Kérem a Politikai Bizottságot, hogy a jelentést jóváhagyólag vegye tudomásul, és bízza meg a kormányt, hogy a megállapodások végrehajtására tegye meg a szükséges intézkedéseket.

Budapest, 1979. április 13.

Lázár György

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 5. cs. 770. ő. e. Eredeti géppel írt jelentés. - A Politikai Bizottság tudomásul vette a jelentést. - Mivel közvetlen témánkat nem érinti, a szószerinti jegyzőkönyvet nem közöljük.

Ezen a napon történt november 14.

1925

Statáriális bíróság elé állítják lázadás bűntettével vádolva az augusztus 22-én elfogott Rákosi Mátyást, Gőgös Ignácot, Hámán Katót, Vas...Tovább

1965

A vietnami háborúban elkezdődik a „Ia Drang”-i csata, az első jelentősebb ütközet az amerikai és észak-vietnami erők között.Tovább

1972

az MSZMP KB ülésén Kádár János keményvonalas beszéde, a reform visszafordítása, a visszarendeződés kezdete. Kádár Moszkva és a „...Tovább

1988

November 14-ről 15-re virradó éjszaka a Palesztin Nemzeti Tanács kikiáltja a független palesztin államot az Izrael által megszállt...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő