Képgaléria megtekintéseA második világháborúban Németország elfoglalja Belgiumot – III. Lipót király feltétel nélkül kapitulál.Tovább
A tízéves Sztálinváros - szóban, képben
A Magyar Diafilmgyártó Vállalat 1960-ban „A tízéves Sztálinváros” címmel diafilmet hozott forgalomba. Az azóta eltelt több mint négy évtized igazi művelődéstörténeti adalékká érlelte a fekete-fehér kockákat. E diafilm propaganda szerepe letagadhatatlan, az alábbi képek azonban már kiadásuk évében sem feltétlenül csak azt mutatták meg, amit meg akartak velük mutatni, és így mégis tükrözik a kort, amelyben készültek.
A Magyar Diafilmgyártó Vállalat 1960-ban "A tízéves Sztálinváros" címmel diafilmet hozott forgalomba. Nehéz ma már megítélni, hogy az érdekfeszítő téma - a lokálpatriótákat leszámítva - vajon hány ember fantáziáját mozgatta meg annyira, hogy a diafilm megvásárlása mellett döntsön - de bizonnyal voltak ilyenek, hisz az itt közzétett példány is magántulajdonban van. Az 1960 óta eltelt több, mint négy évtized azonban igazi művelődéstörténeti adalékká érlelte a fekete-fehér kockákat. Részben a képanyag mint forrás önmagában is kellőképpen tükrözi a kort, legfőbbképpen a pedig a kor hangulatának sajátosan ambivalens kettősségét: a hivatalos világ képét, amelyről - talán néhány idealistát leszámítva - valójában mindenki tudta, hogy nem olyan, amilyennek ábrázolni akarják. Emellett pedig a "való világot", amely - a korszak sajátos nyelvezetében megfogalmazott optimizmus ellenére - mégis visszaadja a nagyon is röghöz kötött valóságot. Erre talán a legjobb példa a film egyik utolsó kockája, ahol a "Kigyúlnak a fénycsövek" felirat fölött egy sötétbe burkolózó város képét láthatjuk, amelyben csupán néhány fényfolt villan fel. ám tegyük hozzá rögtön: meglehet, akkor ez valóban fényárnak számított és talán csak a történelmet retrosepktíve szemlélő kortárs szemlélő látószögéből mondhatunk már-már elfogult ítéletet a képek szövegezésének fentebb citált részlete felett, mintegy szimbolikusan tekintve fény fogalmának relativitására.
Összességében a diafilm talán kettős hatással "működött" már kiadása évében is: nem feltétlenül csak azt mutatta meg, amit meg kellett mutatnia. Végezetül ismét fel kell hívni a figyelmet a sajátos nyelvezetre: manapság már elképzelhetetlen egy hasonló hangvételű szöveg közzé tétele, így pl. a "Cipőt a cipőboltból" reklámszlogenre rímelő képaláírás: "A tehetséges zenekedvelő gyerekek a zeneiskolában tanulnak." De manapság már megejtő bájjal bír az alábbi mondat is: "A doktornő kis sztálinvárosit vizsgál". Igaz, az is elképzelhetetlen már, hogy Dunaújvárost Sztálinvárosnak hívják ?
Ezen a napon történt május 28.
1940
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az ArchívNet idei második száma. A mostani lapszám négy forrásismertetése a 20. század második felébe, azon belül a Kádár-rendszer időszakába kalauzolja el az olvasókat. A dokumentumok által bemutatott események különlegesnek mondhatók: megelevenedik előttünk az utolsó Magyarországon kivégzett nő bűnügye, betekinthetünk egy beszéd legépelt szövegén keresztül a Kádár-korszak nőpolitikájának átalakításába, valamint egy Ukrajnában fennmaradt beszámoló révén szó esik arról, hogy miként tudott egy alkalommal Grósz Károly sikert aratni a nemzetpolitika terén.
Az időrendet követve a sorban az első Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) forrásismertetésének második része, amelyben Zágon József Mindszenty Józsefnek szóló levelének a tervezetét mutatja be. Az elküldött levél még nem került elő, azonban elég valószínű, hogy azt az akkoriban az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén tartózkodó Mindszenty kézhez kapta. Az esztergomi érsek egy későbbi levelében ugyanis felfedezhető Zágon papírra vetett gondolatainak a nyoma.
Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola) korábban már bemutatta az ArchívNet hasábjain a Magyarországon utolsó előttiként kivégzett nő esetét. Ezúttal az utolsó kivégzett, a többszörösen büntetett előéletű Besze Imréné ügyét mutatja be bírósági iratok alapján, aki 1967 szeptemberében gyilkolta meg nyereségvágyból Kertész Lajosnét Gyöngyösön.
Besze Imréné büntetőügye még zajlott, amikor 1968 májusában Székesfehérvár adott otthont egy népességtudományi konferenciának, ahol az egyik előadó Ortutay Zsuzsa volt. Beszéde szövegét Svégel Fanni (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történelemtudományi Doktori Iskola) ismerteti, aki Ortutay Zsuzsa szavai alapján tárja az olvasók elé, hogy az 1960-as években milyen minőségi változás ment végbe a magyarországi nőpolitikában.
A Kádár-korszak legvégének egy mindössze félnapos eseményét mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár): Grósz Károly kárpátaljai villámlátogatását. Ugyan Grósz és Nicolae Ceausescu aradi találkozója katasztrofális következményekkel járt a magyar politikus hírnevére nézve, az 1989. április 3-án lezajlott kárpátaljai útját mégis egyfajta sikerként könyvelhette el. Terjedelmi korlátok miatt a forrásismertetés első részét adjuk közre mostani számunkban.
A második idei számunk számára forrásismertetéseket küldő és publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Felhívjuk továbbá leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. május 19.
Miklós Dániel
Főszerkesztő