Előterjesztéshez - az Államgazdasági Bizottsághoz

Előterjesztés
az Államgazdasági Bizottsághoz

Tárgy: A személygépkocsik értékesítésével kapcsolatos intézkedések

A személygépkocsi értékesítés 1959 óta indult meg erőteljesebben. 1963. április 30-án mintegy 46 ezer darab személygépkocsi volt személyi tulajdonba. Az állomány jórészét az utóbbi években vásárolta a lakosság. A forgalom alakulását források szerint a következők jellemzik:

A lakosság nem egészen négy és fél év alatt tehát mintegy 38 ezer gépkocsit vásárolt.

Az 1962. év II. félévéig a gépkocsi forgalmat lényegében a kielégítetlen kereslet határozta meg. Emiatt az értékesítés adminisztratív rendszabályokkal folyt. Ezen túl az évek folyamán áremelések is történtek, amelyek közül a jellemzőket a következő tábla szemlélteti.

Az áremelkedések nemcsak az árszínvonalat növelték aránytalanul, hanem az egyes gépkocsi típusok között is olyan arányok keletkeztek, amelyek nem felelnek meg sem a műszaki, sem a használhatósági mutatóknak.

[...]

A Trabant és a Wartburg gépkocsik értékesítését megfelelő kereskedelmi munka mellett ebben az évbern még biztosítottnak látjuk. A Moszkvics és Skoda gépkocsik eladásához azonban már most is az ár és fizetési feltételek megváltoztatására és egyéb intézkedésekre van szükség. Azonnali hatásos intézkedés elsősorban a vásárlóerő előrehozatala útján lehetséges, amit hitelakció révén lehet biztosítani. A 8 %-os kamat azonban a kocsi árát nagyon megemeli, ezért alacsonyabb kamatláb alkalmazására lenne szükség.

A kereslet és kínálat összhangjának megteremtése azonban egyidejűleg árleszállítást is igényel. Ennek mértékét azonban, figyelemmel a hitelakció bevezetésére, viszonylag alacsonyan javasoljuk megszabni. Nem lenne helyes az, ha az összes gépkocsinál arányos árleszállítást hajtanánk végre, mert ez egyrészt fenntartaná a jelenlegi helytelen árarányokat és nem szüntetné meg azt a követelményt, hogy a forgalmat a Moszkvics és Skoda gépkocsik felé tereljük. Egy 4-6 ezer forintos ármérséklés mellett - kb. 5 500 darab gépkocsi értékesítését feltételezve - az intézkedés mintegy 27 millió Ft kihatással jár. Ezt a kihatást azonban nem javasoljuk áremeléssel ellensúlyozni, mert az árkorrekció lényegében a vevők bizalmát veszélyeztető leértékeléseket akadályoz meg és korábban aránytalanul megállapított árakat enyhít. Azzal, hogy a gépkocsi tulajdonosok száma a vártnál magasabb lesz és havi jövedelmükből mintegy 500-700 Ft-ot előre ismert, meghatározott, célokra lekötjük, amelyből az adó, a biztosítás, a javítás ellenében árualapokra sincs szükségünk, tulajdonképpen az új fogyasztás nemcsak gazdaságos a népgazdaság számára, hanem az ármérséklés kihatását is ellensúlyozza.

Csökkenti a keresletet és egyéb problémákat is felvet a külföldről ajándékképpen beérkező gépkocsik jelenlegi vámolási eljárási rendszere is. A beérkező gépkocsik ugyanis elhasználtságuknak megfelelően kerülnek értékesítésre és az így megállapított érték 60 %-át fizetik vámként a megajándékozottak. /Pl. egy 110 000 forintos Opel gépkocsi az esetben, ha 60 %-os minőségűre van értékelve, vámtétele mintegy 40 ezer Ft./

A kocsik felértékelésénél és ennek alapján a vámolásnál jelentkező problémák megszüntetése érdekében új gyakorlat bevezetése szükséges. Ennek lényege, hogy a használt gépkocsi árát is a mindenkori új típus árában kell a vámolás alapjául meghatározni és a vámot a jelenlegi 60 %-os kulcs mellett kell megállapítani. Ez az intézkedés egyrészt csökkentheti az ajándékképpen beérkező gépkocsik számát és ezzel nő a belkereskedelmi kínálattal szemben a kereslet, másrészt a megnövekedett vámbevételek részben ellensúlyozhatják az árkorrekció kihatásait.

[...]

MOL M-KS 288. f. 15/62. ő.e. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP Központi Szervei - Államgazdasági Bizottság - 1963. június 24-i ülés)