Cigánybűnözés? - egy korjelző forrás az 1970-es évekből

Rendőrségi jelentés egy bűnözői csoportról

„A bűnöző csoport hét főből állt, egyes tagjai állandó munkahellyel rendelkeztek. A bűncselekmény elkövetésének idejét általában úgy választották meg, hogy munkahelyükön ne legyen igazolatlan hiányzásuk. Ennek alapján a bűncselekményeiket zömmel péntek, szombat illetve vasárnap éjszaka követték el. Amennyiben péntek éjszaka követtek el bűncselekményt, úgy az állandó munkahellyel rendelkező személyek mindig szabad szombatosok voltak."

6. Az elkövetés utáni magatartás jellemzői:

a. Egy-egy bűncselekmény elkövetése után az eltulajdonított pénzt nem vitték haza lakásukra, számoltak azzal, hogy a rendőrség tevékenységükre felfigyel és esetleges házkutatás során lakásukon a pénzt megtalálják. Ezért a lopott pénzösszeget általában dunsztosüvegben rejtették el. Az ellopott összeg elosztására csak azután került sor, miután meggyőződtek arról, hogy a rendőrség irányukban nem nyomoz, őket nem gyanúsítják, illetve nem vették észre a rendőrség ezirányú tevékenységét.

b. Miután biztonságban érezték magukat, egymást értesítették, találkozót beszéltek meg valamelyikük lakásán, ahol különböző ürügyekkel keresték fel egymást. Az elrejtett pénzt ekkor együtt felvették, és azt a bűncselekmények elkövetésében résztvevők egymás között egyenlő arányban elosztották. A bűncselekmény-sorozat vizsgálata során egy esetről tudunk, amikor egymást becsapták. 1973. december 2-án virradóra a fűzvölgyi termelőszövetkezet sérelmére id. Ny. Imre (Kutya), ifj. Ny. Imre (Narancs) és Ny. József () kasszabetörést követtek el. Az eltulajdonított összeget

község mellett az erdőben rejtették el. A pénz felvételére csak egy hónap múlva került sor és ekkor id. Ny. Rudolf sormási lakásán osztották azt el. Az osztozásnál Ny. Rudolf (Falat) is jelen volt annak ellenére, hogy a bűncselekmény elkövetésében nem vett részt. A pénz elosztását ifj. Ny. Imre (Narancs) végezte. Az eltulajdonított összegből 30 ezer Ft-ot magának tartott meg, egy kisebb részt id. Ny. Rudolf kapott és csak ezután osztotta el a maradékot 3 egyenlő részre.

c. Tekintettel arra, hogy a bűncselekmény-sorozat elkövetése során az elkövetők kizárólag készpénz megszerzésére törekedtek, egyéb tárgyat nem loptak el, így tevékenységük során értékesítés nem történt.

A bűnöző csoport tagjai kivétel nélkül rendkívül óvatosak voltak, feltűnő költekezéseik látszatát igyekeztek elkerülni. Ennek ellenére a csoport két legidősebb tagja családi házat épített. Felmerülő költségek legalizálására különböző összegben OTP kölcsönöket vettek fel. A kölcsönök felvételét lakókörnyezetében [!] elterjesztették, ezzel a magatartásukkal úgy környezetüket, mint a hatóságokat egy ideig meg tudták téveszteni.

A bűncselekmény-sorozat vizsgálata során lefoglalás útján pénzt vagy egyéb érétket biztosítani nem sikerült. Kihallgatásaik során arra hivatkoztak, hogy (a) lopott pénzt folyamatosan élelemre, italra, ruházkodásra költötték.

[popup title="c.[!]" format="Default click" activate="click" close text="Elvétve az alpontozás az eredetiben."] Tekintve, hogy értékesítés részükről nem történt, így a csoporthoz orgazdák nem kapcsolódtak.

A csoport tagjai közül egy fő lett

miatt felelősségre vonva, akinek tevékenysége csupán egyrendbeli orgazdaság miatt kapcsolódott a bűnöző csoporthoz.

d. A bűnöző csoport tevékenységét közel négy és fél éven keresztül folytatta, esetenként kisebb-nagyobb megszakításokkal. Ennek során több mint félmillió Ft összegű kárt okoztak, főként a társadalmi tulajdonban. A bűnöző csoport létszámát tekintve, lopott pénzből egy főre jutó összeg valamennyiük környezetében jelentős változást hozott. Ezekre a változásokra színvonalasabb felderítő munkával, a társadalmi kapcsolatok jobb bevonásával időben fel lehetett volna figyelni. Sajnos azonban sem a helyi körzeti megbízottak, sem magasabb szintű rendőri szervek nevezettek költekezéseire, annak ellenőrzésére nem fordítottak elegendő figyelmet.

e. Az elkövetés során használt eszközöket minden esetben a helyszín közelében szerezték be. A bűncselekmény elkövetése után az eszközöket a helyszínen hagyták. A rajtuk levő ruházatukat részben az erdőben rejtették el, részben égetéssel megsemmisítették. Házkutatások során olyan ruhát, amelyet a bűncselekmény helyszínére való utazás, illetve a bűncselekmény elkövetése során használtak, felkutatni nem sikerült.

f. A bűncselekmény elkövetése során csak készpénz megszerzésére törekedtek. Az előbbiek folyamán a lopott összegek elrejtési, költekezésük legalizálási módszereit már említettem.

 

7. A bűnöző csoport leleplezésének és elfogásának, előzményei, közvetlen oka és körülményei.

a. A bűnöző csoportot a bűncselekmény-sorozat végrehajtásának idején rendkívül szoros kapcsolat jellemezte. Bűncselekményeiket „családi alapon" követték el. Közvetlen családtagjaikon kívül más személyeket nem vontak be a bűncselekmény elkövetésébe. Környezetükkel szemben bizalmatlanok voltak, senkinek nem nyilatkoztak tevékenységükről.

A rendkívüli óvatosság és Titóktartás minden valószínűség szerint abból is adódott, hogy id. Ny. Imre (Kutya) sorokpolányi

korábban a Vas Megyei Rendőrkapitányság Bűnügyi osztályán hálózati személyként volt foglalkoztatva cigány vonalon.

A kapcsolatot kétkulacsosság miatt megszakították vele. A foglalkoztatás során id. Ny. Imre bizonyos fokú operatív tapasztalatot is szerzett. A bűnöző csoport szoros összefonódására jellemző, hogy rendkívül vigyáztak arra is, nehogy a családhoz tartozó személyek valamelyikével a jó kapcsolatuk megszakadjon. Pl. Ny. József (Titó) a bűncselekmény-sorozat idején összeveszett a feleségével, azt elzavarta és egy új nővel állt össze. Amikor a csoport tagjai erről tudomást szereztek, kényszerítették Ny. Józsefet, hogy kapcsolatát szakítsa meg, feleségét hívja vissza, mivel esetleg árulójává lehet.

Az aránylag hosszú ideig tartó elkövetést az is lehetővé tette, hogy a bűnöző csoport a helyszínen az elkövetőre utaló nyomot - a módszer jellegzetességét kivéve - nem hagyott, valamennyi alkalommal kesztyűben dolgoztak. Amennyiben valamelyik tárgyon ujjnyomuk maradhatott, azt távozás előtt letörölték. Pénzen kívül egyéb tárgyat nem loptak, így nem kellet tartaniok [!], hogy értékesítés során a lopott tárgy árulójuk lehet.

Egy kivétellel minden egyes személy állandó munkahellyel, megfelelő keresettel rendelkezett. Bűncselekményeiket valamennyi alkalommal úgy követték el, hogy munkahelyükről nem kellett távol maradniuk.

A bűnöző csoport igyekezett titkolni azt is, hogy köztük megfelelő összhang lenne. A csoport tagjai nem egy esetben nyilvános vitát, veszekedést provokálták, hogy ezzel is azt a látszatott keltsék, a családban nézeteltérések vannak. Magatartásukkal sikerült is környezetükben, de még a helyi hatóságok előtt is úgy beállítani saját magukat, mint notórius veszekedők.

Rendkívül érdekes és elgondolkoztató az a tény is, hogy Ny. József 1973. január 29-án Nagykanizsán olyan orvosi igazolást tudott szerezni, mely igazolta, hogy nevezett elmebeteg, állandó ápolásra szorul. Az igazolást a nagykanizsai ideggyógyászati osztályon adták ki. Ny. József rendőri ellenőrzése során ezzel fedezte magát, az orvosi igazolással szemben a rendőri szervek egy ideig tehetetlenek voltak. Kétséges volt még az eljárás során az is, hogy nevezett felelősségre vonható-e.

A vizsgálat során igazságügyi orvosszakértőt vontunk be, aki megállapította, hogy nevezett semmilyen betegségben nem szenved.

b. A bűncselekmény-sorozat 1970. november 29-én kezdődött. Az ezt követő bűncselekményeknél az eljáró szervek nem ismerték fel, hogy azonos elkövetőkre utaló jellegzetességek fordulnak elő valamennyi helyszíni szemlén. Így sem Zala, sem Vas megyében nem volt meg kezdetben a megfelelő összhang a területi rendőri szervek között, mivel a bűncselekmények egyedi eseteknek tűntek. Ugyanúgy nem volt meg az összhang a két megye rendőri szervei között egészen 1973. évig, amikor a bűncselekmények vizsgálatát tekintettel a sorozat jellegére magasabb szintű rendőri szervek folytatták.

Ezt követően kerülhetett sor a két megye között a közösen végzett adatgyűjtésre, a feladatok koordinálására, a beszerzett adatok egyeztetésére. Ennek folytatásaként 1973. december 12-én közös operatív feldolgozást nyitottunk a Vas Megyei Rendőrkapitányság Bűnügyi osztályával a bűnöző csoport eredményes felszámolása érdekében. Hiányosságként kell megemlíteni, hogy a betöréssorozat ideje alatt 1973. december havában a fűzvölgyi tsz sérelmére elkövetett kasszabetörés alapos gyanúja miatt Nyári József (Titó) őrizetbe lett véve. Azonban az ekkor már meglevő és nevezett személy elmebetegségét igazoló okmányt a rendőri szerv minden fenntartás nélkül elfogadta. Az időben bevont igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján már ekkor meg lehetett volna akadályozni a bűncselekmény-sorozat további folytatását, az eddig elkövetett bűncselekményeket eredményesen fel lehetett volna deríteni.

Őrizetből történő szabadon bocsájtása [!] után a bűnöző csoport tagjai még jobban felbátorodtak, még gátlástalanabbul folytatták addigi tevékenységüket.

A fondorlatos módon beszerzett orvosi igazolás hatására Ny. József (Titó) rendőri felügyeletét megszüntették.

Hiányosságként kellene még megemlíteni azt is, hogy az illetékes ügyészségek sem megfelelő hozzáállással fogadták nevezettek ellen összegyűjtött bizonyítékokat. Így pl. 1974. november 12-re virradóra Tanakajd községben feltörték a helyi takarékpénztárt. Cselekményük elkövetése után közös adatgyűjtést végeztünk a Vas megyei elvtársakkal, melynek eredményeképpen az elkövetőket a Szombathelyi Város és Járási Rendőrkapitány őrizetbe vette. Előzetes letartóztatásukhoz azonban a helyi ügyészség nem járult hozzá, sőt utasításukra szabadon kellett őket bocsátani.

Szabadon bocsátásuk után elfogásukig a két megye területén még ötrendbeli betörést követtek el.

c. A bűncselekmények elkövetés [!] módszerének azonossága, valamint az eddig összegyűjtött adatok alapján a Zalaegerszegi rendőrkapitányság és a Vas megyei Rendőrfőkapitányság Bűnügyi osztályával közös nyomozati tervet készítettünk. A terven rögzítve lettek azon feladatok, melyek a további bűncselekmények megakadályozása, illetve az eddig elkövetett bűncselekmények felderítése, a bűnöző csoport tagjainak bűnössége bizonyításához szükségesnek látszottak.

A nyílt vizsgálattal egyidőben folyt az operatív feldolgozás. A kétirányú adatgyűjtés, az 1975. február 9-re virradóra a bocföldei tsz sérelmére elkövetett kasszabetörés során beszerzett adatok alapján ifj. Nyári Imre (Narancs) és id. nyári Imre (Kutya) előzetes letartóztatásba lettek helyezve. Kihallgatásuk kezdetben sikertelenül folyt. A betörőbanda szabadlábon maradt tagjai társaik személyéről a gyanú elterelése végett újabb bűncselekményt követtek, melynek során a murakeresztúri tsz páncélszekrényét törték fel.

Ezidőre elegendő adattal bírtunk a betörőbanda szabadon maradt tagjainak előzetes letartóztatásba helyezésére is.

d. A bűnözőcsoport ügyében a vizsgálati munkát a Zalaegerszegi Városi és Járási Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya folytatta taktikai okokból, mivel két gyanúsított csak a szerv két nyomozójának volt hajlandó beismerő vallomást tenni. Ehhez a vizsgálati munkához az RFK-vezető Rendőri Helyettese és a megyei bűnügyi osztály megfelelő segítséget nyújtott.

A vizsgálat során felderítettük és bizonyítottuk, hogy

1. Ny. József (Titó) alaposan gyanúsítható:

- 35 rendbeli betöréses lopás

- 4 rendbeli betöréses lopás kísérletével

- 23 rendbeli lopással elkövetett vagyon elleni vétség elkövetésével.

2. ifj. Ny. Imre (Narancs) alaposan gyanúsítható:

- 29 rendbeli betöréses lopás

- 2 rendbeli betöréses lopás kísérletével

- 17 rendbeli lopással elkövetett vagyon elleni vétség elkövetésével.

3. id. Ny. Imre (Kutya) alaposan gyanúsítható:

- 10 rendbeli betöréses lopás

- 1 rendbeli betöréses lopás kísérletével

- 12 rendbeli lopással elkövetett vagyon elleni vétség elkövetésével.

4. Ny. Rudolf (Falat) alaposan gyanúsítható:

- 2 rendbeli betöréses lopás

- rendbeli lopással elkövetett vagyon elleni vétség elkövetésével.

5. K. Pál (Zsiga) alaposan gyanúsítható:

- 3 rendbeli betöréses lopás

- 1 rendbeli betöréses lopás kísérletével

- 4 rendbeli lopással elkövetett vagyon elleni vétség elkövetésével.

6. H. János (Gyorgyi) alaposan gyanúsítható:

- 1 rendbeli betöréses lopás kísérletével

- 2 rendbeli orgazdaság bűntettének kísérletével.

7. K. Ignác (Náci) alaposan gyanúsítható:

- 1 rendbeli orgazdaság bűntettének elkövetésével.

Ezen a napon történt október 24.

1917

Első világháború: A tizenkettedik isonzói csata kezdete. Az osztrák-magyar támadó csapatok Caporettónál áttörik az olasz frontot, átkelnek...Tovább

1929

„Fekete csütörtök” a New York-i tőzsdén, e napon robban ki az 1929-től 1933-ig tartó gazdasági világválság.Tovább

1937

Szálasi Ferenc megalapítja a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot.Tovább

1956

A DISZ KV mintegy hattyúdalaként jelent meg egy nyugalomra intő közlemény a Népszavában, amelyben az előző napi események okát a párt PB...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő