Cigánybűnözés? - egy korjelző forrás az 1970-es évekből

Rendőrségi jelentés egy bűnözői csoportról

„A bűnöző csoport hét főből állt, egyes tagjai állandó munkahellyel rendelkeztek. A bűncselekmény elkövetésének idejét általában úgy választották meg, hogy munkahelyükön ne legyen igazolatlan hiányzásuk. Ennek alapján a bűncselekményeiket zömmel péntek, szombat illetve vasárnap éjszaka követték el. Amennyiben péntek éjszaka követtek el bűncselekményt, úgy az állandó munkahellyel rendelkező személyek mindig szabad szombatosok voltak."

II. Bűntettesi oldal

[1. sz. gyanúsított]

1. Személyadatok

Ny. József (Titó), Sorokpolány, 1950. május 16. anyja: H. Ilona, élettársi viszonyban él V. Máriával, 4 általános iskolát végzett, szakképzettsége nincs. Utolsó 5 évben két munkahelyen dolgozott, 1973 tavasza óta nem dolgozik. katona nem volt, útlevéllel nem rendelkezett, külföldön nem járt. Két kiskorú gyermeke van.

Lakhelye: xx

2. Lakáskörülményei, vagyoni viszonyai:

Nevezett személy saját tulajdonát képező egy lakrészből álló házban lakik. A lakáshoz 150 négyszögöl telek tartozott, mely korábban apja tulajdona volt.

A lakás kint a falu szélen eléggé elhanyagolt területen van. Berendezése eléggé hiányos, gondozatlan. Az említett lakáson kívül egyéb vagyontárggyal nem rendelkezik. Gépkocsija, illetve gépjárművezetői engedélye nincs.

3. Legális és illegális jövedelme:

Nevezett 1973 tavaszától állandó jövedelemmel nem rendelkezett, így kimutatható legális jövedelméről tudomásunk nincs. Élettársa 600 Ft gyermekgondozási segélyt kapott. A bűncselekmények elkövetéséből származó illegális haszna hozzávetőleg 100 ezer Forintra tehető. Elfogásakor sem lakásán, sem takarékban készpénzt nála nem találtunk.

Adataink voltak arra, hogy a pénzt lakása közelében rejtette el, azonban kihallgatása során erről vallomást nem tett.

Fentiek alapján lefoglalást eszközölni, zár alá vételt elrendelni nem tudtunk.

4. Életvitele:

Nevezett személy környezetében rendkívüli elmaradottság, primitívség volt tapasztalható. Dolgozni nem szeretett, esetleges munkahelyeit gyakran változtatta. családtagjain kívül más cigány személyekkel kapcsolatot nem tartott. Életvitelére jellemző a túlzott italozás. Ittas állapotban agresszív magatartást tanúsít.

Bűnözésből származó külön jövedelmét környezet észlelte is annál inkább, hogy tudomással bírt a bűncselekmények elkövetéséről. Környezetében olyan személy, aki a bűncselekmények elkövetéséről tudomással bírt volna, azonban a bűnöző csoporton kívül maradt, nem volt.

5. Bűnöző csoportban betöltött szerepe:

A bűnöző csoport tagjai között lényeges koreltérések voltak. A csoporton belül az irányító, vezető szerepet az idősebb személyek végezték. Ny. József (Titó) fizikai állapotánál fogva a bűncselekmények elkövetése során, mint végrehajtó fejtett ki tevékenységet. A bűnöző csoporton belül valamennyi személlyel rokoni kapcsolatban volt.

6. Előéleti adatok:

Nevezett személy jelen ügyből történt felelősségre vonásáig büntetve nem volt. Több esetben indítottak ellene büntetőeljárást, bizonyíték hiányában azokat meg kellett szüntetni.

1972. év őszén rendőri felügyelet alá helyezték, azonban a hivatkozott orvosi igazolás alapján 1973 tavaszán a Zala Megye Rendőrfőkapitányság

Osztálya a rendőri felügyeletet megszüntette annak ellenére, hogy a nagykanizsai kapitányság a fenntartását javasolta.

7. Elfogásakor és a vizsgálat alatt tanúsított magatartása:

Ny. József (Titó) letartóztatásakor konok magatartást tanúsított, mindent tagadott. Az orvosi igazolás birtokában igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy nem beszámítható, elmebetegségben szenved.

A bevont orvosszakértő kétséget kizáróan megállapította, hogy nevezett jelenleg és ezt megelőzően sem szenvedett idegrendszeri megbetegedésben. A szakvélemény ismertetése után a gyanúsított magatartása megváltozott. Beismerő vallomást tett az általuk elkövetett bűncselekményekről. A beismerés során azonban igyekezett apja Ny. Rudolf (Falat) és id. Ny. Imre (Kutya) szerepét kisebbíteni, tehát tartotta magát megállapodásukhoz.

Ezzel azt kívánták elérni, hogy a büntetett előéletű idősebb személyek felelősségének súlyát kisebbítsék.

 

[2. sz. gyanúsított]

1. Személyadatok

id. Ny. Rudolf (Falat) (Sorokújfalu, 1927. május 24. anyja: K. Paula, nős, 4 felnőtt korú gyermeke van, iskolai végzettsége 6 általános, szakképzettsége nincs, foglalkozása segédmunkás, a Zala Megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat nagykanizsai kirendeltségén dolgozik 1969 óta. Katonai szolgálatot teljesített, útlevele nem volt, külföldön nem járt.

Lakhelye: xx

2. akáskörülményei, vagyoni viszonyai:

A nevezett személy saját tulajdonát képező kettő szoba konyhás családi házzal rendelkezik, melyet a korábbi években vásárolt. Az épület elhanyagolt, düledezőfélben volt, melyet újjáépített. Lakását korszerű bútorokkal rendezte be, háztartása gépesítve van. A lakáshoz 150 négyszögöl telek tartozik. Egyéb vagyontárggyal nem rendelkezik, gépjárművezetői jogosítványa nincs.

3. Legális és illegális jövedelme:

Átlagos havi keresete 1800 Ft volt. Ez a legális jövedelme nem biztosította részére az utóbbi időben eszközölt nagymérvű kiadásokat. Azokat minden valószínűség szerint illegális jövedelméből fedezte. Lakásának rendbehozatalára, bebútorzására [!] az utóbbi két év alatt 100 ezer ft körüli összeget költött. Ez az összeg kb. megegyezik azzal, amiben részesült a bűncselekmények elkövetése során. Letartóztatása alkalmával a házán megtartott házkutatás során nála készpénz vagy betétkönyvet nem találtunk. A vizsgálat során vagyontárgyaira zár alá vételt rendeltük el.

4. Életvitele:

Értelmi képessége a többi kolompár cigányhoz mérten jóval magasabb. Értelmi képességét azonban a bűncselekmény szervezésére, a hatóságok kijátszására használta fel. Jellemző volt rá a túlzott mértékű italozás. Ittas állapotban agresszív, kötekedő magatartást tanúsított.

Családtagjai körében nagy tekintélynek örvendett. Neki ellentmondás nélkül engedelmeskedtek. Gyermekeit kiskoruktól kezdve a bűnöző életmódra nevelte, több alkalommal magával vitte őket bűncselekmény elkövetésére, s kioktatta a hatóságok kijátszására.

Családon belül rendszeresen veszekedéseket kezdeményezett. Feleségét, gyermekeit karóval üldözte.

Ezzel az volt a célja, hogy azt a látszatot keltse, a családban nincs meg az összhang.

Ez főleg akkor fordult elő, amikor valamilyen bűncselekmény elkövetésével voltak gyanúsítva. Lakókörnyezetében idővel felfigyeltek a túlzott mértékű költekezésére. Ennek legalizálására 30 ezer Ft kölcsönt vett fel, ezt környezetében elhíresztelte.

Családtagjain kívül más személyek bűnöző életmódjáról nem tudtak. Családtagjai kivétel nélkül tudomással bírtak a bűncselekmény elkövetéséről, bár a bűncselekmények elkövetésében nem vettek részt.

A bűnöző csoport tagjai kivétel nélkül a rokonai voltak.

5. A bűnöző csoportban betöltött szerepe:

Mint többszörösen büntetett előéletű személy irányítója és szervezője volt a bűnöző csoport tevékenységének. Testvérével, Ny. Imrével (Kutya) közösen voltak az eszmei irányítók. A bűncselekmény végrehajtása során inkább figyelő szerepet vállaltak. Annak ellenére, hogy hosszú éveket töltött börtönben, volt börtöntársaival kapcsolatot nem tartott.

6. Nevezett személy különböző bűncselekmények elkövetése miatt több évet töltött börtönben. Ez ügyben történt letartóztatásáig 8 esetben volt büntetve, főként betöréses lopás bűncselekmény elkövetése miatt. Bűntettei között azonban megtalálható a lőfegyverrel való visszaélés és a testi sértés bűntette is. Legutóbbi 1973. március 10-én szabadult Sopronkőhidáról. Betöréses lopás elkövetésének gyanúja miatt több esetben indult ellene eljárás. Legutóbb 5 év alatt négy esetben kellett bizonyítékok hiánya miatt az eljárást megszüntetni ellene. 1974. május 13-tól rendőri felügyelet alatt állt. Mint nyilvántartott veszélyes bűnözőt, a Nagykanizsai Városi és Járási Rendőrkapitányság tartotta nyílt ellenőrzés alatt. Az ellenőrzések felületesek, sablonosak voltak.

7. Elfogásakor és a vizsgálat alatt tanúsított magatartása:

Letartóztatása után konok magatartást tanúsított. A vizsgálat ideje alatt az elébe tárt bizonyítékok ellenére is mindent tagadott. Tagadását fenntartotta társaival történt szembesítés után is.

Ezen magatartása is a rutinos bűnöző életvitelét tanúsítja.

 

3. sz. gyanúsított

1. Személyadatok

id. Ny. Imre (Kutya) (

, 1930. július 17.) A[nyja]: Ny. Ilona, nős, 3 elemit végzett, szakképzettsége nincs, foglalkozása gépkocsi rakodó a Dunántúli Vízügyi Építő Vállalatnál 1971 óta. Katonai szolgálatot nem teljesített, útlevéllel nem rendelkezett, külföldön nem járt. Két felnőtt, 4 kiskorú gyermek apja. Lakhelye: xx.

2. Lakáskörülményei, vagyoni viszonyai

Nevezett Sorokpolány községben 1973 tavaszán vásárolt egy 200 négyszögöl házhelyet. A telekre 1974. év őszén kb. 100 ezer Ft értékű családi házat épített. A családi házon kívül egyéb vagyontárggyal nem rendelkezik. Gépjárművezető engedélye nincs.

3. Legális és illegális jövedelme

Legális havi jövedelme a családi pótlékkal együtt havi 3000 Ft volt. Ebből tartotta el hattagú családját, tekintve, hogy a felesége nem dolgozott.

Illegális jövedelme, amely az általuk elkövetett bűncselekményből származott, megközelíti a 100 ezer Ft-ot. Ezt az összeget telekvásárlásra, részben pedig házépítésre, berendezés vásárlására fordította.

Házkutatás során lakásán készpénzt vagy takarékbetétkönyvet nem találtunk.

A vizsgálat során lakására zár alá vételt rendeltünk el.

4. Életvitele

Nagy tapasztalattal rendelkezett rutinos bűnöző személy. Gyermekeit kiskoruktól kezdve hasonló életvitelre nevelte. Családtagjain kívül kapcsolatot nem tartott senkivel. Rendkívül bizalmatlan természetű. A Vas Megyei RFK bűnügyi osztálya egy ideig hálózati személyként foglalkoztatta cigány vonalon, így bizonyos fokú operatív tapasztalatokat is szerzett.

Ezért környezetében operatív felderítő munkát végezni szinte nem is lehetett.

Munkahelyén igyekezett beilleszkedni társai közé, jó munkát végzett, panasz ellene nem merült fel. Ezzel is az volt a célja, hogy magáról a gyanú látszatát is elterelje.

A közvetlen családtagjain kívül más személy a bűncselekmények elkövetéséről nem tudott. Családjában viszont mindenki tudatában volt bűnös tevékenységének.

5. A bűnöző csoportban betöltött szerepe

Mint nagy tapasztalattal és rutinnal rendelkező bűnöző a testvérével, Nyári Rudolffal együtt irányítója és szervezője volt a csoport munkájának.

Ők oktatták a fiatalabb résztvevőket a bűncselekmény elkövetésének, az objektum kiválasztásának és tanulmányozásának módszerére. Volt bűntársaival kapcsolatot nem tartott.

6. Előéleti adatok

Különböző vagyon elleni bűncselekmények miatt 5 esetben volt büntetve szabadságvesztésre.

A Szombathelyi Városi és Járási Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya az utóbbi időben több esetben indított ellen büntető eljárást, azonban bizonyítékok hiányában az eljárásokat meg kellett szüntetni.

Életvitele miatt 1972. és 1974-75. években rendőri felügyelet alatt állt. Mint nyilvántartott veszélyes bűnözőt a Vas Megyei RFK bűnügyi osztálya ellenőrizte.

Ennek során több alkalommal észleltek nála bűncselekmény elkövetésére utaló körülményeket, azonban megfelelő bizonyítékokat beszerezni ellene nem tudtunk.

7. Elfogásakor és a vizsgálat alatt tanúsított magatartása

Mint megrögözött bűnöző személy elfogásakor és a vizsgálat egész ideje alatt tagadta, hogy bűncselekmények elkövetésében részt vett volna. Tagadását az elébe tárt bizonyítékok hatására sem változtatta meg. A lefolytatott szembesítések eredményre nem vezettek nála.

Ezen a napon történt október 09.

1914

Első világháború: Német csapatok elfoglalják Antwerpent.Tovább

1916

Első világháború: A nyolcadik isonzói csata kezdete. Az olasz hadsereg támadásait az osztrák-magyar haderő sikeresen visszaveri.Tovább

1944

Debrecen térségében hatalmas méretű páncélos csata kezdődik a szovjet, és velük szemben álló német és magyar csapatok között.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő