"Hazánkban a labdarúgás…"

„A játékosok rendkívüli szabadságára és munkaidő kedvezményére vonatkozó kormányhatározatot a legtöbb helyen nem tartják be. Számos helyen az edzők, játékosok egy része jövedelmező lehetőségekhez, (gebin), mellékálláshoz jutott. Ezáltal a sportteljesítmény után kapott juttatás a jövedelemnek csak kisebb része, amely nem ösztönöz fegyelmezettebb munkára, nagyobb erőkifejtésre, a sportszerű életre.”

Forrás

Az Országos Testnevelés és Sporthivatal állásfoglalása a labdarúgás fejlesztésére

Hazánkban a labdarúgás a legelterjedtebb sportág, a sportegyesületek háromnegyed részében működik labdarúgó szakosztály. Versenyrendszere átfogja az egész országot. A labdarúgásban uralkodó rend, fegyelem, szakmai színvonal közvetlen hatással van a magyar sport egészére. Eredményeit a közvéleménye nagy figyelemmel kíséri. Gyakran a labdarúgáson keresztül ítélik meg az egész magyar sportmozgalom helyzetét. Az elmúlt évek során a hazai bajnokság gyenge színvonala, a sportág nemzetközi eredménytelensége, a negatív szakmai és erkölcsi jelenségek a közvéleményt is jelentős mértékben foglalkoztatják.

I.

A magyar labdarúgás színvonala nemcsak a hazai követelményektől, de a hazai sportágak zömétől is elmaradt. A sportágban gyakran fejlesztésre kidolgozott és kötelezővé tett központi direktívák helyett a helyi érdekek érvényesülnek, melyek ellentétesek a sportág előtt álló követelményekkel.

Az élvonalban és az utánpótlás területén évek óta alacsony szintű a szakmai munka. A játékosok tudása gyenge, az utánpótlás nevelése - különösen az NB-s csapatoknál - elhanyagolt. A felnőtt korúakhoz viszonyítva aránytalanul kevés az ifjúsági csapat. Túlméretezett az NB-s szakosztályok és csapatok száma. Évek óta vitatott a labdarúgók felkészítésének rendszere. A labdarúgó szakosztályok zöménél a játékosok szerepének megítélésében sokszor a szakvezetők helyett a sportszervezeten kívüli befolyás a meghatározó. A sportegyesületeken belül a labdarúgó szakosztályok irányítása, vezetése nem egységes és szakmailag nincs kellően összehangolva. Az élvonalban szereplő egyesületek többségében nagyon kevés figyelmet fordítanak a játékosok nevelésére.

A labdarúgó edzők és a játékosok anyagi juttatásában gyakran elvtelenség a központi szabályoktól való eltérés tapasztalható. Általános, hogy a játékosok az egyesületektől, de főleg a bázisszervektől, a teljesítménytől függetlenül, magas anyagi juttatásban, kedvezményben részesülnek. A játékosok átigazolását azonnali lakásbiztosítással, soronkívüli gépkocsivásárlási kedvezménnyel és gyakran jelentős pénzösszegekkel is befolyásolják.

A játékosok rendkívüli szabadságára és munkaidő kedvezményére vonatkozó kormányhatározatot a legtöbb helyen nem tartják be. Számos helyen az edzők, játékosok egy része jövedelmező lehetőségekhez, (gebin), mellékálláshoz jutott. Ezáltal a sportteljesítmény után kapott juttatás a jövedelemnek csak kisebb része, amely nem ösztönöz fegyelmezettebb munkára, nagyobb erőkifejtésre, a sportszerű életre.

Az elmúlt években a helyzet változtatására számos határozat és intézkedés született, de azok zöme a gyakorlatban nem valósult meg.

Ebben szerepe volt annak, hogy a sportirányító szervek (OTSH, MLSZÖ részéről hiányzott a kellő határozottság, a szervezett ellenőrzés és az előírások megszegőivel szembeni felelősségrevonás. Sok zavart okozottaz olyan nézet, amely a sport egységes szervezeti rendszeréből a labdarúgás kiszakítására irányult.

A helyzet megváltoztatását nehezítette, hogy egyes állami, társadalmi és gazdasági vezetők szemet hunytak a közpénzek labdarúgóknál - sok esetben jogcím nélküli - a teljesítménytől független szétosztása felett. Helyenként s sportszerűtlen törekvéseket, a játékos- és edzőcsábítást (vásárlást), mérkőzések megvásárlását támogatták. Gyakran egyesületi vezetők, játékosok, edzők visszaéltek a közéleti vezetők jószándékú segítőkészségével, sport iránti szeretetével és érdeklődésével.

II.

A labdarúgó sportágban a helyzet változtatásának alapkövetelménye a tisztességen alapuló rend és fegyelem megteremtése, amely biztosítja a nevelőtevékenységben, az erkölcsi-anyagi ösztönzésben, a vezetés színvonalában a cselekvés egységét.

A labdarúgás fejlesztése érdekében az alábbi intézkedések megtétele szükséges:

1.   Korszerűsíteni kell a sportág vezetését az MLSZ-ben, a sportegyesületekben, a szakosztályokban.

a.   Újjá kell szervezni az MLSZ elnökségét, bizottságait és pontosítani működésük rendjét.

b.   A sportegyesületekben magasabb szintre kell emelni a szakosztályok vezetését, biztosítani kell, hogy munkájukat a szakmai követelményeknek megfelelően végezzék. A szakosztályok szervezeti rendjének a labdarúgás szakmai követelményeihez kell alkalmazkodni. A szakosztályokon belül a szakmai irányítást - a személyi felelősség hangsúlyozásával a vezetőedzőkre kell bízni. Feladatuk a szakosztály valamennyi edzője tevékenységének irányítása, az egymásra épülő szakmai munka vezetése, a sportszervek együttműködésében a központilag elhatározott intézkedések érvényesülésének biztosítása.
Egyértelműen tisztázni kell a sportegyesületen belüli szervezeti rendet és viszonyokat, a vezetők - sportegyesületi és szakosztályi - szabályozott tevékenységét. A vezetők feladatait meg kell határozni és azok elvégzését számon kell kérni. Összhangot kell teremteni a szakmai követelmények alapján a sportegyesületi célkitűzések és a szakosztály tevékenysége között.

2.   Meg kell változtatni a bajnokság jelenlegi rendszerét. El kell érni, hogy a különböző osztályokban részt vevő csapatok az előírt szervezeti, szakmai, erkölcsi, vezetési követelményeknek megfeleljenek.

Helyre kell állítani a Nemzeti Bajnokság komolyságát, tisztaságát, a labdarúgás kedvelői előtti hitelét. Az 1974/1975-ös bajnokságtól kezdve 226-ról 116-ra kell csökkenteni a NB-s csapatok számát.

A négyszintű NB-s bajnokságról át kell térni a háromszintű NB-s bajnokságra. (NB I.: 16 csapattal, NB II.: 20 csapattal, NB III.: 4×20 csapattal.)
Szélesíteni kell a labdarúgás alapját, nagyobb figyelmet fordítva az úttörő- és az iskolai bajnokságok szervezésére, az alsóbb szintű versenyrendszer kialakítására, különösen a sportiskolák munkájára, valamint az alkalomszerű és akciójellegű sportágszervezési feladatokra.

A bajnokság előre meghatározott éves rendjét külső hatásokra nem lehet megváltoztatni.

3.   Meg kell határozni a különböző bajnoki osztályokban részt vevő szakosztályok részére a nevelési és szakmai követelményeket:

• az NB I-ben a játékosok felkészítésében nemzetközi színvonal alapján kell igényt támasztani és annak megfelelően kell a szakosztály belső életét, rendjét szervezni, utánpótlását kialakítani;

• az NB II-ben a felnőtt csapatban szereplő játékosok felkészítésében kell nemzetközi igényt támasztani;

• az NB III-ban az utánpótlás-nevelést és a hazai igényt kell kielégíteni;

•  az NB-s osztályok alatt általában a sportolási igényt, illetve a helyi sportvezetés által meghatározott utánpótlás-nevelési és szakmai igényeket kell kielégíteni;

• a labdarúgó-szakosztályok minden szinten rendszeresen foglalkozzanak a játékosok sportetikai és az állampolgári kötelezettségekre való nevelésével.

4.   Az NB I-ben a szakmai munka egységének biztosítására vezetőedzői rendszerre kell áttérni. A sportegyesületek az NB I. és NB II-ben résztvevő csapatok főfoglalkozású edzőivel több évre szóló szerződést kössenek, amelyben pontosan rögzítsék az edzők kötelezettségeit és jogait.
Az edzők alapfizetését minősítésük és a bajnoki osztály szintje szerint kell megállapítani. Jövedelmük nagysága fejezze ki a játékosok felkészítéséért viselt kiemelt felelősségüket. Az edzők jövedelmét az élvonalban úgy kell szabályozni, hogy az ne a csapat mérkőzésenkénti teljesítményétől, hanem a csapat hosszabb idő alatt nyújtott eredményességétől függjön, ugyanakkor az edzők másodállását és mellékállását meg kell szüntetni.

5.   A játékosok viszonyát a munkahelyhez, a sportegyesülethez, a körülményekhez egyértelművé kell tenni. A labdarúgásban a játékos ugyanolyan sportoló, mint minden más sportágban. A különbség a sportág nemzetközi versenyzése és a hazai követelmények alapján a játékosok jövedelmében fejeződjön ki.
Azt az alapelvet kell érvényesíteni, hogy: az élvonalban szereplő labdarúgó - pályafutásának aktív szakaszában alaptevékenysége a sportolás. A sportegyesületek kötelesek gondoskodni, hogy a játékos ellenőrizhető munkaviszonnyal rendelkezzék vagy tanuljon. Az illetékes minisztériumokkal együtt jogszabályokban meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az élvonalban szereplő labdarúgók a vállalatoknál és intézményeknél sportstátusban dolgozzanak. Ezáltal biztosítani kell részükre, hogy sportpályafutásuk után egzisztenciájuk megteremtődjön. A sportegyesület köteles gondoskodni a kormányhatározatban szabályozott feltételeknek megfelelően a játékos munkájának, tanulásának és a sportbeli követelményeknek az összehangolásáról.
A játékosok juttatási rendszerét az élvonalban úgy kel módosítani, hogy az évi jövedelmük - az NB I. középmezőnyében - mintegy 60 %-át (attól felfelé és lefelé differenciáltan) a sportteljesítmény után kapják, amely ösztönözzön az eredményesebb munkára az egyéni teljesítmény megítélésére.
A játékos jövedelmének összetevői legyenek: alapfizetés, vagy tanulmányi támogatás (melyet a játékos szakmai képesítése, munkahelyi beosztása, munkában eltöltött éveinek száma szerint, a válogatottság figyelembevételével differenciáltan kell szabályozni), felkészülési juttatás - évenként két hónapra -, mérkőzésenkénti pontprémium, helyezési jutalom, bajnoksági jutalom, nézőszám utáni részesedés. A játékosoknak minden juttatást - az alapfizetés kivételével - a sportegyesületek fizethetnek ki. A sportegyesületeket támogató bázisszervek a labdarúgás támogatására szánt pénzösszeget évenként utalják át a sportegyesületeknek. A támogatás ellenőrizhető rendjét a Pénzügyminisztériummal együtt jogszabályban kell rögzíteni. A sportegyesületekben tartsák nyílván a játékos minden jövedelmét.
Meg kell szüntetni a játékosok nagy jövedelmet biztosító mellékállását, saját vagy családtagjaik részére gebinüzlet nyitás engedélyezését. A lakáshoz juttatást szabályozni kell. Egyedülálló játékos lakást csak több éven át nyújtott eredményes sportteljesítmény után kaphat. Az élvonalban szereplő játékosokkal a sportegyesületek kössenek a játékos helyzetére, viszonyára, jövedelmére, valamint az egyéb juttatásokra a kötelezettségeiket és jogaikat meghatározó megállapodást.

6.   A válogatottak felkészítése a bajnokság rendjére épül, és a sportegyesületekben történjen. A válogatottak foglalkoztatása, a világbajnokság és az olimpia előtti felkészülés kivételével, a bajnokság rendjét nem befolyásolhatja.

7.   A játékvezetők tevékenységét a labdarúgás élvonalában a szakmai munka szolgálatába kell állítani. Meg kell szüntetni a játékvezetőknek az egyesületektől való függőségét. Ennek érdekében a hazai mérkőzésvezetői díjakat fel kell emelni. A játékvezetők összes költségét az NB I. és az NB II-ben az MLSZ központilag számolja el.

8.   Módosítani kell az átigazolás rendjét és a következő elveket kell érvényesíteni:

a. segítse elő a tehetséges játékosok gyorsabb előrejutását, a játékosok tudása szerinti színvonalon foglalkoztatását;

§   az NB-s sportegyesületek alsóbb osztályból játékost - sportegyesületi hozzájárulás nélkül - a bajnokság végén, 6 hónapos várakozási idővel, kiadatás nélkül pedig egész évben, várakozási idő nélkül igazolhatnak át,

§   NB I. és NB II. osztályú csapat tartalék játékosát (18-as kereten kívüli játékos) sportegyesületi hozzájárulással évközben is - várakozási idő nélkül -, hozzájárulás nélkül pedig a bajnokság végén, 6 hónapos várakozási idővel igazolhatnak át;

b.   biztosítsa az azonos színvonalú csapatok jogainak és átigazolási kérésének egyforma elbírálását;

c.   adjon lehetőséget a sportág érdekeinek MLSZ és OTSH szintű elbírálására, rendkívüli átigazolási eljárás alkalmazására;

d.  a szabályozott kedvezményes - katonai és főiskolai - átigazolást a sportág érdekeinek fokozottabb figyelembevételével módosítsa.

9.   A labdarúgó-mérkőzések nézőszámának növelése érdekében - a szurkolók igényét is figyelembe véve - a bajnoki fordulókat általában szombati napokon, és ahol a feltételek adottak, az esti órákban kell rendezni.

10.   A sportfoglaló szervek intézkedéseinek megvalósításához, a közvélemény szemléletének helyes irányú formálásához a sajtó, a rádió, a tv nyújtson segítséget.

Az állásfoglalásban rögzítettek végrehajtása érdekében az OTSH megfelelő utasításokat, szabályzatokat ad ki, illetve az MLSZ hatáskörében intézkedik.
A labdarúgásra vonatkozó rendelkezések - az MLSZ elnökségének újjászervezése és a bajnokság rendszerének kialakítása kivételével - az 1974/75. bajnoki évtől kerülnek bevezetésre.

Budapest, 1974. február 13.

Dr. Beckl Sándor s.k.

MOL-M-KS-288. f. 7/445. ő. e. (MSZMP Központi Szervei - Titkárság - 1974. február 4-ei ülés)

Ezen a napon történt október 27.

1904

Megkezdi működését az első New York-i metró.Tovább

1912

Megalakult a Debreceni Izraelita Ifjak Dalköre. Elnöke dr. Bruner Lajos.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő