"Hazánkban a labdarúgás…"

„A játékosok rendkívüli szabadságára és munkaidő kedvezményére vonatkozó kormányhatározatot a legtöbb helyen nem tartják be. Számos helyen az edzők, játékosok egy része jövedelmező lehetőségekhez, (gebin), mellékálláshoz jutott. Ezáltal a sportteljesítmény után kapott juttatás a jövedelemnek csak kisebb része, amely nem ösztönöz fegyelmezettebb munkára, nagyobb erőkifejtésre, a sportszerű életre.”

Forrás

Az Országos Testnevelés és Sporthivatal állásfoglalása a labdarúgás fejlesztésére

Hazánkban a labdarúgás a legelterjedtebb sportág, a sportegyesületek háromnegyed részében működik labdarúgó szakosztály. Versenyrendszere átfogja az egész országot. A labdarúgásban uralkodó rend, fegyelem, szakmai színvonal közvetlen hatással van a magyar sport egészére. Eredményeit a közvéleménye nagy figyelemmel kíséri. Gyakran a labdarúgáson keresztül ítélik meg az egész magyar sportmozgalom helyzetét. Az elmúlt évek során a hazai bajnokság gyenge színvonala, a sportág nemzetközi eredménytelensége, a negatív szakmai és erkölcsi jelenségek a közvéleményt is jelentős mértékben foglalkoztatják.

I.

A magyar labdarúgás színvonala nemcsak a hazai követelményektől, de a hazai sportágak zömétől is elmaradt. A sportágban gyakran fejlesztésre kidolgozott és kötelezővé tett központi direktívák helyett a helyi érdekek érvényesülnek, melyek ellentétesek a sportág előtt álló követelményekkel.

Az élvonalban és az utánpótlás területén évek óta alacsony szintű a szakmai munka. A játékosok tudása gyenge, az utánpótlás nevelése - különösen az NB-s csapatoknál - elhanyagolt. A felnőtt korúakhoz viszonyítva aránytalanul kevés az ifjúsági csapat. Túlméretezett az NB-s szakosztályok és csapatok száma. Évek óta vitatott a labdarúgók felkészítésének rendszere. A labdarúgó szakosztályok zöménél a játékosok szerepének megítélésében sokszor a szakvezetők helyett a sportszervezeten kívüli befolyás a meghatározó. A sportegyesületeken belül a labdarúgó szakosztályok irányítása, vezetése nem egységes és szakmailag nincs kellően összehangolva. Az élvonalban szereplő egyesületek többségében nagyon kevés figyelmet fordítanak a játékosok nevelésére.

A labdarúgó edzők és a játékosok anyagi juttatásában gyakran elvtelenség a központi szabályoktól való eltérés tapasztalható. Általános, hogy a játékosok az egyesületektől, de főleg a bázisszervektől, a teljesítménytől függetlenül, magas anyagi juttatásban, kedvezményben részesülnek. A játékosok átigazolását azonnali lakásbiztosítással, soronkívüli gépkocsivásárlási kedvezménnyel és gyakran jelentős pénzösszegekkel is befolyásolják.

A játékosok rendkívüli szabadságára és munkaidő kedvezményére vonatkozó kormányhatározatot a legtöbb helyen nem tartják be. Számos helyen az edzők, játékosok egy része jövedelmező lehetőségekhez, (gebin), mellékálláshoz jutott. Ezáltal a sportteljesítmény után kapott juttatás a jövedelemnek csak kisebb része, amely nem ösztönöz fegyelmezettebb munkára, nagyobb erőkifejtésre, a sportszerű életre.

Az elmúlt években a helyzet változtatására számos határozat és intézkedés született, de azok zöme a gyakorlatban nem valósult meg.

Ebben szerepe volt annak, hogy a sportirányító szervek (OTSH, MLSZÖ részéről hiányzott a kellő határozottság, a szervezett ellenőrzés és az előírások megszegőivel szembeni felelősségrevonás. Sok zavart okozottaz olyan nézet, amely a sport egységes szervezeti rendszeréből a labdarúgás kiszakítására irányult.

A helyzet megváltoztatását nehezítette, hogy egyes állami, társadalmi és gazdasági vezetők szemet hunytak a közpénzek labdarúgóknál - sok esetben jogcím nélküli - a teljesítménytől független szétosztása felett. Helyenként s sportszerűtlen törekvéseket, a játékos- és edzőcsábítást (vásárlást), mérkőzések megvásárlását támogatták. Gyakran egyesületi vezetők, játékosok, edzők visszaéltek a közéleti vezetők jószándékú segítőkészségével, sport iránti szeretetével és érdeklődésével.

II.

A labdarúgó sportágban a helyzet változtatásának alapkövetelménye a tisztességen alapuló rend és fegyelem megteremtése, amely biztosítja a nevelőtevékenységben, az erkölcsi-anyagi ösztönzésben, a vezetés színvonalában a cselekvés egységét.

A labdarúgás fejlesztése érdekében az alábbi intézkedések megtétele szükséges:

1.   Korszerűsíteni kell a sportág vezetését az MLSZ-ben, a sportegyesületekben, a szakosztályokban.

a.   Újjá kell szervezni az MLSZ elnökségét, bizottságait és pontosítani működésük rendjét.

b.   A sportegyesületekben magasabb szintre kell emelni a szakosztályok vezetését, biztosítani kell, hogy munkájukat a szakmai követelményeknek megfelelően végezzék. A szakosztályok szervezeti rendjének a labdarúgás szakmai követelményeihez kell alkalmazkodni. A szakosztályokon belül a szakmai irányítást - a személyi felelősség hangsúlyozásával a vezetőedzőkre kell bízni. Feladatuk a szakosztály valamennyi edzője tevékenységének irányítása, az egymásra épülő szakmai munka vezetése, a sportszervek együttműködésében a központilag elhatározott intézkedések érvényesülésének biztosítása.
Egyértelműen tisztázni kell a sportegyesületen belüli szervezeti rendet és viszonyokat, a vezetők - sportegyesületi és szakosztályi - szabályozott tevékenységét. A vezetők feladatait meg kell határozni és azok elvégzését számon kell kérni. Összhangot kell teremteni a szakmai követelmények alapján a sportegyesületi célkitűzések és a szakosztály tevékenysége között.

2.   Meg kell változtatni a bajnokság jelenlegi rendszerét. El kell érni, hogy a különböző osztályokban részt vevő csapatok az előírt szervezeti, szakmai, erkölcsi, vezetési követelményeknek megfeleljenek.

Helyre kell állítani a Nemzeti Bajnokság komolyságát, tisztaságát, a labdarúgás kedvelői előtti hitelét. Az 1974/1975-ös bajnokságtól kezdve 226-ról 116-ra kell csökkenteni a NB-s csapatok számát.

A négyszintű NB-s bajnokságról át kell térni a háromszintű NB-s bajnokságra. (NB I.: 16 csapattal, NB II.: 20 csapattal, NB III.: 4×20 csapattal.)
Szélesíteni kell a labdarúgás alapját, nagyobb figyelmet fordítva az úttörő- és az iskolai bajnokságok szervezésére, az alsóbb szintű versenyrendszer kialakítására, különösen a sportiskolák munkájára, valamint az alkalomszerű és akciójellegű sportágszervezési feladatokra.

A bajnokság előre meghatározott éves rendjét külső hatásokra nem lehet megváltoztatni.

3.   Meg kell határozni a különböző bajnoki osztályokban részt vevő szakosztályok részére a nevelési és szakmai követelményeket:

• az NB I-ben a játékosok felkészítésében nemzetközi színvonal alapján kell igényt támasztani és annak megfelelően kell a szakosztály belső életét, rendjét szervezni, utánpótlását kialakítani;

• az NB II-ben a felnőtt csapatban szereplő játékosok felkészítésében kell nemzetközi igényt támasztani;

• az NB III-ban az utánpótlás-nevelést és a hazai igényt kell kielégíteni;

•  az NB-s osztályok alatt általában a sportolási igényt, illetve a helyi sportvezetés által meghatározott utánpótlás-nevelési és szakmai igényeket kell kielégíteni;

• a labdarúgó-szakosztályok minden szinten rendszeresen foglalkozzanak a játékosok sportetikai és az állampolgári kötelezettségekre való nevelésével.

4.   Az NB I-ben a szakmai munka egységének biztosítására vezetőedzői rendszerre kell áttérni. A sportegyesületek az NB I. és NB II-ben résztvevő csapatok főfoglalkozású edzőivel több évre szóló szerződést kössenek, amelyben pontosan rögzítsék az edzők kötelezettségeit és jogait.
Az edzők alapfizetését minősítésük és a bajnoki osztály szintje szerint kell megállapítani. Jövedelmük nagysága fejezze ki a játékosok felkészítéséért viselt kiemelt felelősségüket. Az edzők jövedelmét az élvonalban úgy kell szabályozni, hogy az ne a csapat mérkőzésenkénti teljesítményétől, hanem a csapat hosszabb idő alatt nyújtott eredményességétől függjön, ugyanakkor az edzők másodállását és mellékállását meg kell szüntetni.

5.   A játékosok viszonyát a munkahelyhez, a sportegyesülethez, a körülményekhez egyértelművé kell tenni. A labdarúgásban a játékos ugyanolyan sportoló, mint minden más sportágban. A különbség a sportág nemzetközi versenyzése és a hazai követelmények alapján a játékosok jövedelmében fejeződjön ki.
Azt az alapelvet kell érvényesíteni, hogy: az élvonalban szereplő labdarúgó - pályafutásának aktív szakaszában alaptevékenysége a sportolás. A sportegyesületek kötelesek gondoskodni, hogy a játékos ellenőrizhető munkaviszonnyal rendelkezzék vagy tanuljon. Az illetékes minisztériumokkal együtt jogszabályokban meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az élvonalban szereplő labdarúgók a vállalatoknál és intézményeknél sportstátusban dolgozzanak. Ezáltal biztosítani kell részükre, hogy sportpályafutásuk után egzisztenciájuk megteremtődjön. A sportegyesület köteles gondoskodni a kormányhatározatban szabályozott feltételeknek megfelelően a játékos munkájának, tanulásának és a sportbeli követelményeknek az összehangolásáról.
A játékosok juttatási rendszerét az élvonalban úgy kel módosítani, hogy az évi jövedelmük - az NB I. középmezőnyében - mintegy 60 %-át (attól felfelé és lefelé differenciáltan) a sportteljesítmény után kapják, amely ösztönözzön az eredményesebb munkára az egyéni teljesítmény megítélésére.
A játékos jövedelmének összetevői legyenek: alapfizetés, vagy tanulmányi támogatás (melyet a játékos szakmai képesítése, munkahelyi beosztása, munkában eltöltött éveinek száma szerint, a válogatottság figyelembevételével differenciáltan kell szabályozni), felkészülési juttatás - évenként két hónapra -, mérkőzésenkénti pontprémium, helyezési jutalom, bajnoksági jutalom, nézőszám utáni részesedés. A játékosoknak minden juttatást - az alapfizetés kivételével - a sportegyesületek fizethetnek ki. A sportegyesületeket támogató bázisszervek a labdarúgás támogatására szánt pénzösszeget évenként utalják át a sportegyesületeknek. A támogatás ellenőrizhető rendjét a Pénzügyminisztériummal együtt jogszabályban kell rögzíteni. A sportegyesületekben tartsák nyílván a játékos minden jövedelmét.
Meg kell szüntetni a játékosok nagy jövedelmet biztosító mellékállását, saját vagy családtagjaik részére gebinüzlet nyitás engedélyezését. A lakáshoz juttatást szabályozni kell. Egyedülálló játékos lakást csak több éven át nyújtott eredményes sportteljesítmény után kaphat. Az élvonalban szereplő játékosokkal a sportegyesületek kössenek a játékos helyzetére, viszonyára, jövedelmére, valamint az egyéb juttatásokra a kötelezettségeiket és jogaikat meghatározó megállapodást.

6.   A válogatottak felkészítése a bajnokság rendjére épül, és a sportegyesületekben történjen. A válogatottak foglalkoztatása, a világbajnokság és az olimpia előtti felkészülés kivételével, a bajnokság rendjét nem befolyásolhatja.

7.   A játékvezetők tevékenységét a labdarúgás élvonalában a szakmai munka szolgálatába kell állítani. Meg kell szüntetni a játékvezetőknek az egyesületektől való függőségét. Ennek érdekében a hazai mérkőzésvezetői díjakat fel kell emelni. A játékvezetők összes költségét az NB I. és az NB II-ben az MLSZ központilag számolja el.

8.   Módosítani kell az átigazolás rendjét és a következő elveket kell érvényesíteni:

a. segítse elő a tehetséges játékosok gyorsabb előrejutását, a játékosok tudása szerinti színvonalon foglalkoztatását;

§   az NB-s sportegyesületek alsóbb osztályból játékost - sportegyesületi hozzájárulás nélkül - a bajnokság végén, 6 hónapos várakozási idővel, kiadatás nélkül pedig egész évben, várakozási idő nélkül igazolhatnak át,

§   NB I. és NB II. osztályú csapat tartalék játékosát (18-as kereten kívüli játékos) sportegyesületi hozzájárulással évközben is - várakozási idő nélkül -, hozzájárulás nélkül pedig a bajnokság végén, 6 hónapos várakozási idővel igazolhatnak át;

b.   biztosítsa az azonos színvonalú csapatok jogainak és átigazolási kérésének egyforma elbírálását;

c.   adjon lehetőséget a sportág érdekeinek MLSZ és OTSH szintű elbírálására, rendkívüli átigazolási eljárás alkalmazására;

d.  a szabályozott kedvezményes - katonai és főiskolai - átigazolást a sportág érdekeinek fokozottabb figyelembevételével módosítsa.

9.   A labdarúgó-mérkőzések nézőszámának növelése érdekében - a szurkolók igényét is figyelembe véve - a bajnoki fordulókat általában szombati napokon, és ahol a feltételek adottak, az esti órákban kell rendezni.

10.   A sportfoglaló szervek intézkedéseinek megvalósításához, a közvélemény szemléletének helyes irányú formálásához a sajtó, a rádió, a tv nyújtson segítséget.

Az állásfoglalásban rögzítettek végrehajtása érdekében az OTSH megfelelő utasításokat, szabályzatokat ad ki, illetve az MLSZ hatáskörében intézkedik.
A labdarúgásra vonatkozó rendelkezések - az MLSZ elnökségének újjászervezése és a bajnokság rendszerének kialakítása kivételével - az 1974/75. bajnoki évtől kerülnek bevezetésre.

Budapest, 1974. február 13.

Dr. Beckl Sándor s.k.

MOL-M-KS-288. f. 7/445. ő. e. (MSZMP Központi Szervei - Titkárság - 1974. február 4-ei ülés)

Ezen a napon történt január 31.

1929

Lev Davidovics Trockijt száműzik a Szovjetunióból.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Az ArchívNet idén utoljára összevont számokkal jelentkezik. A publikált forrásismertetések meglehetősen széttartó tematikával bírnak, azonban öt írás mégis rendelkezik metszéspontokkal, hiszen szó esik az 1956 után berendezkedő rendszer tisztségviselőinek lekáderezéséről, a Kádár-kor apróbb, mindennapos visszaéléseiről és egyedülálló, súlyos bűncselekményeiről, illetve az 1945 után fokozatosan állami kontroll alá nyomott római katolikus egyházról is. Az említett írásoktól témájával a hatodik különül el, amely azonban jövőbeli kutatások számára bírhat gondolatébresztő jelleggel.

Az időrendiséget figyelembe véve az első forrásismertetés Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság) Mihalovics Zsigmond jelentéseit bemutató írásának második része: a Katolikus Akció országos igazgatójának több beszámolóját prezentálja, amelyekben Mihalovics részletekbe menően tudósította a szentszéki vezetést arról, hogy az állam milyen, egyre durvább módszerekkel kívánta az uralma alá hajtani a magyarországi római katolikus egyházat.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) írása már az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik intézményének, a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának a működését tárja az olvasó elé, amely nem volt közismert, azonban a káderpolitikában 1957 és 1961 között mégis nagy szerepet töltött be.

Az 1950-es évek végén végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálási hullám Fejér megyei következményeit mutatja be Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) egy jelentés nyomán: kisebb gazdasági visszaélésektől egészen a komoly sikkasztásokig terjed azon bűncselekmények listája, amelyek a kialakított gazdasági-társadalmi rendszerre adott védekező reakcióként is értelmezhetők.

A korabeli Magyarországon példa nélkül álló bűncselekmény, az 1973-as balassagyarmati túszdráma utóhatásait Bedők Péter (belügyi referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) és Halász Tibor (referens, az államhatalom felsőbb szervei, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) két irat segítségével világítja meg, amelyek különlegessége, hogy az egyes megszólalók (például a lehallgatott Kisberk Imre püspök, illetve Nógrád megyei munkavállalók) annak ellenére rendelkeztek az eseményről információval, hogy a hatóságok hírzárlatot rendeltek el.

Szintén egy, a korszakban egyedülálló, maga után hírzárlatot vonó bűncselekményt mutat be levéltári iratok segítségével Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks). A Szépművészeti Múzeumba 1983 novemberében tört be egy olaszokból álló bűnbanda, az elrabolt festményeket végül egy görögországi kolostorban találták meg a nyomozás során. Az „évszázad műkincsrablásáról szóló ismertetés egyik érdekessége, hogy olyan iratokat is kiválogatott a szerző, amelyek a Népszabadságban a hírzárlat ellenére megjelenő rövidhír utáni rendőrségi vizsgálat során keletkeztek.

Magyarország huszadik századi történének egy-egy eseményéről szóló forrásismertetésektől eltér témájában Kiss András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írása, aki egy speciális forráscsoportot járt körül. A fényképek gyakran csak szemléltető eszközként, illusztrációként jelennek meg a történeti munkákban, azonban a fotók a történetírás – jelen esetben a gazdaságtörténet-írás – forrásai is lehetnek.

A hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2022. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő