Keresetlen szavak a vonatok tisztaságáról
„Most se víz, se szappan, se papír, se kézmosóvíz. Kár a gőzért. Mindent ellopnak! A vizet nem lehet, hát kifolyatják. A tróger addig nyomja a pedált, amíg az utolsó csepp ki nem folyik. A mosdó váltót addig cseszegeti jobbra-balra míg meg nem unja. Mit lehet tenni?”
Forrás
V. Mihály levele N. Béla menetrendi és személyszállítási főfelügyelőhöz
1976. augusztus 1., Pécs
„Kedves Béla!
„Apám szokta volt mondani: Fiam, ha baj van, mindig előbb a lábhoz, de sose a fejhez. Ha mégis a fejhez mész, a láb fogja elintézni, - ha tudja."
Nos: 1972. 09. 30-án a félig M. P. V. (Minden pina viszket) juris doctor Bálint, ez a nadrág és kalaptól megfosztott papucsos házas ember bevonta tőlem a személyszállítási társadalmi ellenőri igazolványomat és megbízó levelemet.
Ezért: Pécs állomás minden rendű- és rangú emberével szahterolok [?] immár 4 éve. Most elfogott a szentlélek tüze és a hajdan volt Dunaújvárosi főnök [!] - Pongrácz Jenőtől kapott papíron írok Neked.
A Pécs-Mohács vonalon futó szerelvényeken egyet-mást látok és minden nap dühösebb vagyok.
figyelőlapja jut eszembe.„I. főo. Lindner!
A maguk emberei olyanok, mint a kofferek. Utaznak, de nem látnak. A várótermek rondák. A padok alatt szemét csirke csontok, dinnye héj és szőlőcsutakok.
Van seprő, víz, rongy. Mi kell még?
Ha 3 napon belül nem csinálnak rendet ... [értelmezhetetlen szó] járok el maguk ellen!!!
Magát is felelősségre vonom!!!
Intézkedjék!!!"
Ez volt írva grafit ceruzával. Ekkor vettünk fel lóhalálában állományon kívüli takarítónőket, de nem csak mi, valamennyi Igazgatóság. Ezek a páriák voltak a WC-s nénik, és legálisan szedtek pénzt a kakilóktól.
Ebből lett aztán az országos botrány és Bebrits-nek fel kellett oszlatnia az egész WC-s ármádiát. Az egész ármádia toborzója, működtetője a III-10 „felsőbbsége", ahogy Markó Pista szokta volt mondani a lötyögő 3 alsó ...
És most a téma sava-borsa:
A kocsikban húgy és szar-szag van. Ahol a csésze alsó záró deklije nem esik le, a szar összekupacosodik. Nincs víz, ami lemossa, lenyomja. Hajdanában volt a jó puha, selymes kukorica csutka. A paraszt fogta a csutkát és alulról-felfelé húzott egyet a segge likján! A csutkát nem dobta be a latrinába. Á, dehogy, rádobta a trágyadombra. Ott levegőzött, aztán összeszedték a szakajtóba, és begyújtottak vele a sparheltba.
Az első-második vi.há. [világháború] között jött divatba az újságpapír. Egész oldalakkal törölte a seggét a pórnép, de a városi is. Ebből aztán lettek olyan dugulások, hogy ember volt a talpán, aki egy városi reterátot kikuriglózott. Én láttam a III. o. WC-jét hétfőn!
A konszolidáció után lábra kapott a kulturált utazás. Megjelent a papírtörülköző, a toalett papír, az illatos kis szappan. Mindennek lába kelt, mint Toldiban a rögnek.
Aztán jött a forgácsszappan. Azt is megcufolták [!].
Addig tekerték a masinát, amíg az utolsó szappanforgács ki nem potyogott.
Erre fel a kocsiműszakokban felment a pumpa.
Most se víz, se szappan, se papír, se kézmosóvíz. Kár a gőzért. Mindent ellopnak! A vizet nem lehet, hát kifolyatják. A tróger addig nyomja a pedált, amíg az utolsó csepp ki nem folyik. A mosdó váltót addig cseszegeti jobbra-balra, míg meg nem unja. Mit lehet tenni? Semmit!
De talán igen. Próbálja meg, lesz valami eredménye.
Ezt kívánom:
V. Miska."
Irat jelzete: MÁV Központi Irattár. Pécsi Igazgatóság gyűjteményes iratai. 5. d. 6. t -
Köszönettel tartozom Matus László és dr. Fűzy-Molnár Zoltán levéltári szakelőadóknak, amiért felhívták figyelmemet a levélre.
Fotók: Fortepan
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 28.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő