Mezítlábas levelek a munkaszolgálatból

„Nagyon jó dolgunk van, szőlőben egészen könnyű munkát végeztünk. Most kaptunk egy fiatal főhadnagy századparancsnokot és most fogjuk csak megtudni, hová megyünk. Feketén írok, nekünk nem lehet írni. Nagyon kíváncsi vagyok, mi újság. Ha a címem majd megírhatom, úgy majd kimerítően írjatok. Nagyon jól jön, amit magammal vittem, csak a borotvakészletemet nem tudom, hová tetted. Ne haragudjatok, hogy így firkálok, de nagyon sok a dolog. Leszerelésről egyelőre szó sem lehet.”

Források

 

1a., 1b.

 

Hivatalos úton feladott levelezőlap, amelynek tiltott sorait a cenzor kisatírozta, valamint cenzúrabélyegzővel és kézjegyével látta el.

Jelzet: Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, 2011.421.14


2a., 2b.

1944 júliusában Újpesten feladott, cenzúrabélyegző nélküli feketelevél

Jelzet: Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, 2011.307.13

„Drága anyukám!
Szerencsésen megérkeztem. Egy új beosztást kaptam, az újpesti Phőbuszban fogok dolgozni. nem tudom, hogy milyen lesz. Megyek kihallgatásra. Ha lehet, jövök. A hét elején írok. Hála a jó Istennek nem volt semmi. Mindnyájatokat sokszor csókol Karcsi."


3a., 3b.

1944 májusában írt, civil személy segítségével feladott levelezőlap

Jelzet: Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, 2011.394.8

„Édes Apuka és anyuka és Gyerekek,
Nagyon jól érzem magam. Ne türelmetlenkedjetek miattam, ha véletlenül nem tudok írni, azért mert hónaponként csak egyszer lehet. Ezt a leveleket is csak a járókelő zsidókkal küldjük postára. Már kiválasztottak minket, de sajnos csak a szerelőket és a műszakiakat, így hát én nem kerültem bele, talán jobb is! Remélem, jól vagytok. Én is jobban szeretnék otthon lenni. A Bandinak mondjátok meg, hogy már megkóstoltam a katonaéletet. A muter ne sírjon, mert nem fognak itt megenni. Meg azért ketten vagyunk. Mindig a vater szavai jutnak az eszembe. Egyelőre Pestre nem megyünk. Ez a címem pedig nem biztos, mert minden pillanatban elmehetünk, csak azt nem tudjuk, hová, azért 1 lappal megpróbálhatjátok.
Csókolok mindenkit Gabi"


4a., 4b.

1944 júniusában Nagykátán feladott mezítlábas levelezőlap

Jelzet: Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, 2011.307.3

„Drága Szívem!
Nagyon jó dolgunk van, szőlőben egészen könnyű munkát végeztünk. Most kaptunk egy fiatal főhadnagy századparancsnokot és most fogjuk csak megtudni, hová megyünk. Feketén írok, nekünk nem lehet írni. Nagyon kíváncsi vagyok, mi újság. Ha a címem majd megírhatom, úgy majd kimerítően írjatok. Nagyon jól jön, amit magammal vittem, csak a borotvakészletemet nem tudom, hová tetted. Ne haragudjatok, hogy így firkálok, de nagyon sok a dolog. Leszerelésről egyelőre szó sem lehet. Anyámnak, anyádnak és mindenkinek szívből minden jót kívánok, vigyázzatok magatokra. Mindenkit, Gyurit, Ádit és téged sokszor csókol Karcsi."


5a., 5b.

Tiltott találka szervezése a fővárosban, 1944 júliusában

Jelzet: Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, 2011.307.8

„Drága Anyuskám!
Szombaton este és vasárnap hiába vártalak, pedig jó lett volna, mert a főhadnagy nem volt otthon. Jövő héten nem tudom, milyen lesz a munkabeosztás, úgy hírlik, hogy egyhuzamban reggel 6-tól este 7-ig. Ha biztosat tudok, úgy azonnal írok. Pali fiam nem jött még? Ha jössz, úgy hozd az egész cipőmet, csináljál 2-3 db fehér karszalagot. Ne hozzál semmit, ne fossz meg tőletek semmit. Gyurikámat, Ádikámat nagyon szeretném látni. Ha pontosan tudnám, mikor vannak otthon, úgy kihallgatásra jelentkeznék és megpróbálnék egy kerettel egy pár percre hazajönni. Róth nagyon szépen köszöni. Inzulin van? Előző lapon írtam, mi kéne. Ha eljössz, megbeszéljük a szennyes ruha tekintetében mit csináljak. A pénzt, ha a bankból nem kaptad meg, úgy írd meg, én majd intézkedem, hogy el legyen intézve. Mi van Kövesiékkel? A gyerekeket és mindenkit csókol Karcsi." 1944. július 12.


6.

A párhuzamos levelezés nyomai egy pesti fekete postás által továbbított küldeményben.

Jelzet: Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, (rendezés alatt)

„Kedves Klári, rólad eddig még nem igen hallottam hírt...
Ezt a levelet valaki Pesten fogja feladni, ha megkaptátok, azt írjátok, hogy elkülditek a 100 levelezőlapot és borítékot, ebből fogom tudni, hogy a levelem megkaptátok. Eddig 3 levelet és 4 levelezőlapot kaptam."


7a., 7b.

Tanács a címzettnek 1944 nyarán, hogyan spóroljon a lapokkal és a sorokkal.

Jelzet: Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, 2011.307.4

„Drága fiam!
Söregpusztára kerültünk. Nagyon jó századparancsnokunk van, katonás ember, de ha jól viseljük magunkat, úgy jó dolgunk lesz. Reggel 5-kor ébresztő és 7órától este 7-ig munka. Egészséges vagyok, néha fáj egy kicsit a vesém. Drága fiam, most már írhatsz. Sok újságot, de ne hosszan, inkább tömören, mert minden cenzúrázva lesz, és nem akarok ebből kellemetlenséget. Mi van Pali dolgával? Megy a frontra? Gyurikám, ugye te is jó gyerek leszel. Ádikám, te vagy most otthon a legidősebb. Mindnyájan írjatok egy pár sort, hogy legalább több kitartásom legyen, hogy jól megálljam a helyem. Külön senkinek sem írok, most egyszer egy héten lehet csak írni. Szóval sokat és röviden írjatok. anyámhoz menjen el Gyuri és referáljon neki, Deutschal találkoztam, ő állítólag Erdélybe ment. Látogatás nincs engedélyezve, keresztlevél kellett. Brechert is láttam. Nagyon fáradt vagyok, az átmeneti kabát nagyon jól jön. Mindnyájatokat sokszor csókol Gyuri."

 

 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt október 27.

1904

Megkezdi működését az első New York-i metró.Tovább

1912

Megalakult a Debreceni Izraelita Ifjak Dalköre. Elnöke dr. Bruner Lajos.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő