A müncheni konferencia napja. Csehszlovákia bevonása és megkérdezése nélkül Chamberlain, Daladier, Hitler és Mussolini eldöntik, hogy...Tovább
Munkahelyi zaklatás és a lányanyák helyzete a Sztálin Vasműben
„Januárban túlnyomó többségben barak szállások voltak, kb. 2 lég m3 személy egységekben. A szállások tekintélyes részében a dolgozók részére vízszolgáltatás vezeték útján nem volt. Kőépületek csak igen kis mértékben álltak rendelkezésre, azonban a légkubatura valamivel jobb volt, de a kőépületekben még kevésbé volt biztosítva a vezetéki vízellátás.”
Források
Részletek fegyelmi ügyekből
"figyelmes lettem, hogy Ö. János vasesztergályos egy előttem ismeretlen szaktárssal beszélget. Ö. azt mondta, most megyek a D.-hez lakás végett, s kíváncsi vagyok, hogy kapok-e, mert már három hete biztatgat lakással. Erre a másik azt mondta, hogy hiába mész, mert azt előbb ki kell érdemelni. Erre Ö. azt felelte, "hogy bassza meg a büdös S., majd én kikaparom azokat a 300 forintokat, amit egyesek fizettek neki lakáskiutalás végett, én is bekapcsolódtam, és azt mondtam, hogy én is úgy emlékszem, mintha hallottam volna egy pár munkástól, hogy már azok is zúgolódtak ilyesmi végett, hogy 300 forintért kapnak csak lakáskiutalást D.-től?" (D. a párt alapszervezetének titkára volt a Sztálin Vasmű Gépgyárában)
"Sz. Sándor ellen indított fegyelmi eljárás, mivel a gondnokság vezetőjével szemben botrányos szavakat használt, mert nem kapott lakást?"
"B. Ilona ő a lakás külső és belső szobájában lakó L. Rozália és Sz. Erzsébet szerint hosszabb idő óta kisebb személyi tárgyakat, púder, szappan, stb. és élelmiszereket megdézsmál és ellop, ezenkívül engedély nélkül lakótársainak ruháit hordja."
"B. György munkavállaló lakásán a következő gépgyári tulajdont találták:
1 forrasztópáka
1 lemezvágó olló
1 csavarhúzó
1 franciakulcs
1 talpas derékszög
1 gömbhátú reszelő
1 lyukasztó kirner
1 lukmérő
2 pontozó kirner
1 tolómérce
7 vasfémfőrészalap
rajztű
gömbmérő
fémfúrók
tűreszelők
zsírkréta
zsákok
november 7. első öntés plakett
hegesztő szerszámláda lakattal és kulccsal"
"1953. november 30-án 13. 45-kor egy MÁVAUT teherató áttörte a kaput. A tettesek 10 mázsa hulladékvasat gyűjtöttek össze engedély nélkül és a Hulladék Vasgyűjtőnek 145 forintért eladták"
"P. Pál igazolatlan hiányzás és munkahelyi részegség miatt indított fegyelmi eljárás során elmondta: családi körülményeim sem elég megnyugtatók és ha hazamegyek, akkor otthon is leiszom magam."
T. Mátyás segédmunkás ellen indított eljárásban előadta: "a vádbeli napokon azért hiányoztam, mert megelőző nyáron odaígérkeztem egy gazdához aratni. Arra gondoltam, hogy jelenleg a szállítási osztályon csak 500 forintot keresek és így 3 tagú kiskorú családomnak egy kis gabonát tudok szerezni télire? Büntetése 30 forint"
S. Ádám (33 éves) lakatos ellen indított fegyelmi eljárás oka: "TMK irodában kijelentette: nem baj, akármennyire is büntetnek, majd vége lesz ennek a rendszernek nemsokára, ki fogom bírni!"
K. Elemér éjjeliőr (54 éves) ellen indított fegyelmi eljárás oka: "Május 1. utcában a demokráciát becsmérelte. Elmondta, hogy a múltban korcsmáros volt és soha ilyen "topisan" nem nézett ki, mint most a demokráciában - becsmérelte a munkaerőtoborzót, aki őt Gyuláról ide csábította, és azt mondta, hogy "be lehettem rúgva, azért jöttem Sztálinvárosba". Keveselte a 462 forintos keresetét."
K. Elemér (34 éves) műszaki nyilvántartó ellen indított fegyelmi eljárás oka: "Ebédjegy-kártyájának hátoldalára írta: piszok, moslék, disznó, büdös, szar, rohadt kommunista"
MOL-XXIX - F - 2 - a-68. doboz, 73. doboz. (Magyar Országos Levéltár - Dunai (Sztálin) Vasmű - 68. doboz, 73. doboz)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt szeptember 19.
1938
1991
Megtalálták "Ötzi"-t, egy több ezer éves mumifikálódott similauni férfit, az Alpok Ötz-völgyi gleccserében, Ausztria és Dél-Tirol...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Beköszöntő
Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében
„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.
A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.
Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.
Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!
Budapest, 2021. augusztus 18.
L. Balogh Béni
főszerkesztő