Prostitúció a ’70-es évek Budapestjén

A rendőrség szemüvegén keresztül

„Az üzletszerű kéjelgést – csupán tapasztalati tények alapján megállapítva – leggyakrabban találkahelyeken, szállodákban, az utóbbi időkben IBUSZ lakásokon követik el. Az utóbbi időben gyakran taxi, valamint magángépkocsikban („porcelánfuvar”) bonyolítják le a nemi aktust. A prostituáltak legzüllöttebb része – amennyiben ezt az időjárás lehetővé teszi – a szabadban, parkban stb. közösülnek, sokszor másokat megbotránkoztató módon.”

 

A prostitúció és a prostitúcióhoz kapcsolódó bűntettek alakulása a fővárosban

(1966-1970)

  

A prostitúció és a vele összefüggő bűncselekmények gyökerei teljes mértékben szocialista társadalmunkban sem szűntek meg. Azok az objektív okok, amelyek a múltban szükségszerűen újratermelték és táplálták a prostitúciót, a felszabadulás után megszűntek ugyan, de korunkban is létrejönnek egyrészt társadalomban, másrészt a szubjektumban rejlő - olyan újabb és újabb okok, amelyek segíthetik a prostitúció létezését, növelhetik terjedelmét, illetve akadályozzák teljes felszámolását.

Hangsúlyoznunk kell azonban azt a lényeges különbséget, mely a korábbi és jelenlegi prostitúció között van. A felszabadulás előtt elsősorban a megélhetés, az anyagi gondok, a létfenntartás bizonytalansága miatt váltak a nők prostituáltakká. Bizonyítják ezt azok a korabeli statisztikák, melyek szerint a prostituáltak nagy része cseléd, háztartásbeli vagy munkanélküli személy volt.

Mai viszonyaink között, amikor mindenkinek megvan a lehetősége, hogy munkát vállalhasson, merőben más indítékok miatt választják a nők ezt az utat. Elsősorban a munka nélkül élés, a fényűző, luxus életmód megteremtése, a társadalmi morállal szembefordulás stb. - ezek az alapvető okok, melyek a prostitúciónak létezést biztosítanak. Napjainkban a prostituált sosem kényszerül erre az útra, hanem legtöbbször maga választja. Nem kenyérkérdésből, hanem az átlagon felüli, könnyelmű életmód biztosítása céljából. Ez a körülmény lényeges a prostitúció elleni harc szempontjából.

Nehezebbé teszi úgy a generális, mint a speciális prevenciót, mert sikere elsősorban a munkára nevelés, illetve a morál javításának eredményétől függ és rendkívül bonyolult társadalmi probléma.

A bűnüldöző szervek számára mindig fontos körülmény annak vizsgálata, hogy bizonyos bűncselekmények milyen gyakran fordulnak elő, és milyen változásokon mennek keresztül. Különösen fontos ez, ha vizsgálódásunk tárgykörébe eső bűntettfajtákra a növekedési tendencia jellemző.

Az elmúlt évek bűnügyi helyzetét értékelve ugyanis megállapítható, hogy a prostitúció és bűnös kísérlete nem egyszerűen létezik, hanem igen erőteljesen növekszik, és közben változásokon is keresztülmegy.

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a prostituáltak és a belőlük élő harmadik személyek száma nem korlátozódik csupán azokra, akiket a bíróság éveként elítél, illetve a rendőri szervek államigazgatási eljárás alá vonnak. A prostitúció a statisztikai adatoknál lényegesebben nagyobb körben fordul elő, nagyobb terjedelmű. Ezen bűncselekmények esetében rendkívül nagyarányú a látens bűnözés, és a felderítés is számos sajátos problémát mutat.

A prostitúció társadalmi veszélyessége, a közbiztonságra gyakorolt negatív hatása több oldalról is jelentkezik.

•·         Elsősorban említhető amorális, erkölcsileg züllesztő hatása a társadalomra, főképpen a fiatalokra. A fiatalok prostituálódása azért veszélyes, mert ők képezik a felnőttkorúak prostitúciójának tartalékát és a korán megszokott, könnyű, dologtalan, könnyelmű, luxus életmódból már nagyon nehéz a visszaút.

•·         A prostituáltak cselekményükkel sértik a közerkölcsöt, a társadalmi együttélés szabályait, és sok esetben üzelmeik ízléstelen, indiszkrét végrehajtásával közbotrányt is okoznak.

A bűnüldözés szempontjából a prostitúció, mint bűncselekmény, az elkövetésen túl azért jelent fokozott veszélyt, mert a prostituáltak - közvetlenül vagy közvetve - kapcsolatban vannak más bűnöző személyekkel, züllött, kétes elemekkel. A prostitúció ugyanis alig jelentkezik „tiszta" formában, rendszerint kölcsönhatásban van más bűncselekményekkel is.

A prostituáltak sokszor az

halmazatban elkövetik a közveszélyes , a kéjlopást, a , a szállodai és egyéb lopást, a devizagazdálkodást sértő , a zsarolást, a BTK 299§ (1) bekezdésének második fordulata szerinti , a nemi érintkezésig sokszor el sem jutó új ismerőssel szembeni csalást, sikkasztást vagy politikai jellegű bűncselekményeket, a nemi betegség átragályozásával okozott, így eszmei halmazathoz vezető testi sértést. Az említetteken túl üzletszerű kéjelgésre rábírást, ük. elősegítést, kitartottak vagy más bűntettesek vagyon elleni bűncselekményeiben való bűnsegédi közreműködést, vagy ezekkel összefüggésben orgazdaságot, hivatalos személy elleni erőszakot, tiltott visszatérés bűntettét is elkövetik. Abban az esetben, ha a tettes a cselekményével a nevelése, felügyelete vagy gondozása alatt álló kiskorú erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztette, úgy az üzletszerű kéjelgésnek a BTK 274§ (1) bekezdésébe ütköző ifjúság elleni való eszmei halmazat áll elő.

Számos esetben előfordult közvetett kapcsolat a prostitúció és más bűncselekmények között. Az üzletszerű kéjelgést folytató nőt ugyanis nem érdekli, hogy partnere honnan - esetleg betörésből, társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopásból stb. szerzi a pénzt, egy a lényeges, hogy a szolgáltatásért fizessenek.

  • Végül, de nem utolsósorban rendkívül nagyfokú a prostitúció káros hatása egészségügyi szempontból. A fertőző nemi betegségek számának szinte aggasztó méretű emelkedése folytán a prostitúció társadalmi veszélyessége az említetteken kívül ebben is jelentkezik.

Mindezekből következik, hogy a prostitúció megelőzése, felderítés és felszámolása bonyolult társadalmi problémáink egyike. A feladat megoldása a legkülönbözőbb társadalmi erők bevonása, hatékony és folyamatos közreműködése nélkül lehetetlen. A bűnüldöző szervek munkája sem járhat teljes sikerrel mindaddig, amíg nem bontakozik ki egy szélesebb körű társadalmi kezdeményezés az idesorolt cselekmények okainak felszámolására, a visszaesők átnevelésére, a megelőzésre.

A társadalmi erőfeszítéseken túl rendkívül nagy feladat hárul a rendőri szervekre. A prostitúció elleni küzdelemben végzendő feladatainkat az 1964. évi BM kollégium határozata szabta meg. Munkánkat ennek, valamint az idevonatkozó parancsok, utasítások szellemében végezzük. Időközben azonban a prostitúció és a vele kapcsolatos bűncselekmények jellege és megjelenési formái, az elkövetők módszere bizonyos változásokon ment keresztül. Egyre sürgetőbb számunkra, hogy ezek figyelembevételével kidolgozzuk a prostitúció elleni harc új taktikáját, meghatározzuk e téren az új feladatainkat.

Értékelésünk a nemi erkölcs elleni bűntettek köréből az üzletszerű kéjelgés (BTK 283§), az üzletszerű kéjelgésre rábírás

, az üzletszerű kéjelgés elősegítése , kitartottság , kerítés bűntettek alanyi és tárgyi oldalát jellemző sajátságokkal, valamint a fővárosi bűnüldöző szervek idevonatkozó és felderítő tevékenységével foglalkozik.

Értékelésünk alapját az 1966-1970. évi hivatalos rendőri-ügyészi statisztikai adatok, a BRFK erkölcsrendészeti csoportjának korábban feldolgozott részadatai, valamint az operatív értékelések, gyakorlati munkák tapasztalatai képezik.

 

I.

  

A bevezetőben már említést nyert, hogy a prostitúció és a hozzá kapcsolódó bűncselekmények esetében rendkívül nagyfokú a látens bűnözés. Ugyanakkor e bűncselekmények miatt ténylegesen felelősségre vontak száma is jóval meghaladta a statisztikai adatokat. Az esetek többségében ugyanis az üzletszerű kéjelgés más jellegű, súlyosabb bűncselekményekkel is párosult, így a terheltek adatai a jellemzőbb bűntetteknél (deviza) kerültek feldolgozásra.

Mindebből következik, hogy a számok megközelítően sem mutatói a prostitúció, sem a felderítés tényleges helyzetének. Alkalmasak viszont arra, hogy néhány általánosítható következtetéseket [!] vonjunk le, és egybehangolva gyakorlati tapasztalatainkkal, ismeretükben olyan konkrét feladatokat határozzunk meg, amelyek ezen a területen előbbre viszik a megelőző-felderítő munkánkat.

Fentiek előrebocsátása után megállapíthatjuk, hogy e bűncselekményfajtákból - melyek a nagyvárosi bűnözés jellegzetes formái - a főváros részesedése az ország bűnözésében kiemelkedő. A befejezett ügyeknek öt év alatt 52%-63%-a Budapesten történt. Érdekes, hogy az egyéb, nem erőszakos, szexuális bűntettekből viszont jóval alacsonyabb (21,3%-31,6%) a főváros részesedése.

A bűncselekmények számszerinti alakulásában - mind a nyomozáselrendelések, mind a befejezett nyomozások tekintetében - nincs említésre méltó változás. (2. és 3. sz. melléklet.)

Többirányú tapasztalataink szerint azonban a bűncselekményekben - főként az utóbbi években - élénkülés, intenzív emelkedés tapasztalható, terjedelme azonban általunk nem ismert.

Milyen körülmények alapján vonhatunk le ilyen következtetést?

  • E bűncselekményfajta jellegzetessége, hogy nincs személyi sértettjük. [!] Az eljárások nem feljelentésekre, hanem a rendőri szervek kezdeményezésére indulnak. A „sértettek" - ellentétben az egyéb bűntettekkel - rendszerint több okból is inkább titkolnák a cselekmény megtörténtét.

Így tehát a számszerű alakulás az egyes bűnüldöző szervek aktivitásának fokát mutatja. A statisztikai adatokból viszont az tűnik ki, hogy a frekventált kerületek legtöbbje évek óta alig kezdeményezett ilyen bűncselekmények elkövetése miatt operatív felderítést, illetve büntetőeljárást annak ellenére, hogy a prostitúció élénkülésére egy sor egyéb jelzésünk, észlelésünk volt és jelenleg is van.

  • Tapasztaljuk, hogy az idegenforgalom növekedésével párhuzamosan szaporodik azoknak a száma, akik felismerve a benne rejlő lehetőségeket - nyilvánvalóan a nagyobb anyagi haszonszerzés célzatával - e területre specializálják magukat. Új jelenségként említhető, hogy többen kifejezetten a külföldi valuta megszerzése érdekében kapcsolódnak a prostitúcióhoz.
  • A fertőző nemi betegségek számának emelkedése - mely az utóbbi két évben meglehetősen magas számon stagnál - szintén a prostitúció fellendülésére utaló tényező.
  • A titkos találkahelyek számának szaporodása, újfajta találkahelyek kialakulása ugyancsak erősítheti bennünk a fenti megállapításaink reális voltát.
  • Az utóbbi időben a prostituáltak és a körülöttük tevékenykedő harmadik személyek (bűnös kíséret) módszere is bizonyos változáson ment keresztül. Cselekményeiket igyekeznek diszkrétebben, leplezettebben, szervezettebben végrehajtani, nehezítve ezáltal a felderítésüket.

Mindezek ellenére rendkívül alacsony a mutató az üzletszerű kéjelgésben, de még rosszabb a prostituáltakból anyagi hasznot húzó -a társadalom számára még nagyobb veszélyt jelentő - élősdi személyek vonatkozásában.

Érdemes megemlíteni, hogy a fővárosban 5 év alatt az összes bűncselekmények miatt befejezett nyomozásoknak mindössze 0,7%-át tették ki a prostitúció és a vele kapcsolatos bűntettek. (4. sz. melléklet.)

Ezt a minimális arányt egyébként a gyakorisági mutató is tükrözi. (5. sz. melléklet.)

Az üzletszerű kéjelgések miatt elrendelt nyomozások száma 1970. évben (147), míg a befejezett nyomozásoké 1968-ban (133) volt a legmagasabb. A számadatok rendkívül alacsonyak, és igen kedvezőtlen képet adnak a rendőri szervek munkájáról. Egy-egy kerületre átlagosan mindössze 4,5 nyomozáselrendelés jut, azonban ha ebből levonjuk a központi szakcsoport évi 50-52%-os átlagát, mindez a felére csökken, és a helyzet még rosszabb. Hasonlóan alakultak a befejezett nyomozások mutatói is.

A többi bűncselekmény (ük-ra rábírás, ük, ük. elősegítés, kitartottság, kerítés) miatt kezdeményezett eljárások száma szinte említésre sem méltó. Pedig ez a parazita réteg napjainkban egyre intenzívebb és merészebb, melyhez a felderítő munkánk gyengesége is hozzájárul. E körülmény a korábban már említett azzal a formai változással magyarázható, mely szerint a prostituáltak háttérben maradásával a „harmadik személyek szerepe" kerül előtérbe.

A „harmadik személyek" tevékenysége rendkívül veszélyes, mert egyrészt lehetővé teszik a cselekmények lebonyolítását, biztosítják a maguk számára - nem is akármilyen szinten - a munka nélkül élést, másrészt igyekeznek minél több nőt a prostitúció útjára vinni. A nagyobb társadalmi veszélyesség egyébként abban is tükröződik, hogy ezek a bűncselekményfajták a BTK-ban önálló bűntettként szankcionáltak, járulékos jellegük ellenére.

A rendőri szervek munkájának nem kielégítő voltára utal az is, hogy rendkívül alacsony az ük. és a

miatt szabálysértés útján történt felelősségre vonások száma. Ellentétben a valóságos helyzettel - a szabálysértési eljárások száma nem emelkedik, hanem - főként az utóbbi két évben - csökken. (6. sz. melléklet.)

Az egyes kerületek konkrét tevékenységét vizsgálva a többi kerülethez képest - viszonylagos aktivitás csupán - a VII., VIII. és XIII. kerületet jellemzi, azonban ha figyelembe vesszük, hogy ezen kerületek fertőzöttsége a legnagyobb, egyáltalán nem lehetünk elégedettek a végzett munkával.

Feltűnő, hogy a prostitúciós jellegű bűncselekményekben exponált kerületek közé tartozó V., VI., IX., X., XIV. kerületek alig kezdeményeztek ilyen eljárásokat.

A központi szakcsoport munkájára is a csökkenés jellemző az utóbbi három évben. A vizsgált időszak első évéhez képest 1970-ben pl. üzletszerű kéjelgés miatt már 33,3%-kal kevesebb nyomozás elrendelésére került sor.

Mindezek a körülmények arra hívják fel figyelmünket, hogy rendőri szerveink korántsem tesznek meg mindent e rendkívül veszélyes bűncselekmények megelőzésére, felderítésére. Még mindig nem koncentrálnak eléggé a prostitúció ellen harcra, hogy felderítő munkánk messze elmarad a követelményektől, s ezzel általános megelőző tevékenységünk is csorbát szenved.

Ezen a napon történt június 20.

1919

Az Újvárosháza Váci utcai épületének tanácstermében összeült a KIMSZ első kongresszusa, amelyen szervezeti szabályzatot és prog-ramot...Tovább

1928

Puniša Račić merényletet hajt végre a belgrádi parlamentben Stjepan Radić és más HSS-vezető ellen.Tovább

1940

Olaszország megkezdi a Franciaország elleni sikertelen megszállási kísérletet.Tovább

1963

A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok megállapodása a Kreml és a Fehér Ház közti forró drótról (állandó közvetlen telefonkapcsolat...Tovább

1976

A Jugoszláviában megrendezett V. labdarúgó Európa-bajnokságot Csehszlovákia nyeri, Panenka 11-esből szerzett góljával.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő