Prostitúció a ’70-es évek Budapestjén

A rendőrség szemüvegén keresztül

„Az üzletszerű kéjelgést – csupán tapasztalati tények alapján megállapítva – leggyakrabban találkahelyeken, szállodákban, az utóbbi időkben IBUSZ lakásokon követik el. Az utóbbi időben gyakran taxi, valamint magángépkocsikban („porcelánfuvar”) bonyolítják le a nemi aktust. A prostituáltak legzüllöttebb része – amennyiben ezt az időjárás lehetővé teszi – a szabadban, parkban stb. közösülnek, sokszor másokat megbotránkoztató módon.”

 

II.

  

Az egyes bűncselekményeket jellemző sajátosságokat vizsgálva az alábbiakat állapíthatjuk meg:

 

•1.        Üzletszerű kéjelgés

Fertőzöttség tekintetében elsősorban a főváros belső - V., VI., VII., VIII., IX., XIII., és XIV. kerületei exponáltak. Az átlagosnál több prostituált mozog a budai kerületek közül a II. és a XI. kerület területén, melyet részben a statisztikai adatok is mutatnak. (7. és 7/a. sz. melléklet.)

A fertőzöttség tradicionális okkal, a vendéglátóipari objektumok és szórakozóhelyek koncentráltságával magyarázható. A rendelkezésre álló operatív és nyílt ellenőrzések tapasztalatai alapján a főváros legfertőzöttebb objektumai is meghatározhatóak, ahol a prostituáltak partnereikkel megismerkednek. Ezek többsége eszpresszó, bár éjjeli mulató, utca, tér. (8. sz. melléklet.)

Fertőzöttség tekintetében kiemelkednek az alábbi objektumok:

  • Az osztályon felüli helyek közül: Pipacs, , Jereván, Savoy, Berlin stb., bárok, a Gellért, a Szabadság, a Palace, a Metropol, Vörös Csillag, Astoria Szállók halljai és bárjai,
  • Az I., II., III. közül: Emke, Tavasz, Harmat, Luxor, Otthon, Tinódi, Fény, Gong, Trojka, Szimpla, Rózsa és Ibolya presszók, Liliom, Nemzeti, Szarvas Étterem, Múzeum Kávéház,
  • a terek közül kiemelkedik a Rákóczi tér, az Úttörő tér [!], Kulich Gyula [Kálvária] tér, Almássy tér.
  • fertőzöttek még: a Nyugati és [a] Keleti Pályaudvar környéke, ezek várótermei, a Vidámpark, a Margitsziget, Hűvösvölgy, Népliget.

Az egyes kerületek fertőzöttsége a tapasztalatok szerint az évszakoknak megfelelően is változik. A nyári időszakban a nyilvános szórakozóhelyek a prostituáltak által kevésbé látogatottak, viszont emelkedik a közterületek, parkok, zöldövezeti területek veszélyeztetettsége. Említésre méltó, hogy az üdülési szezon beálltával a prostituáltak jelentős hányada a Balaton mellett folytatja tevékenységét.

Az idegenforgalom növekedésével a szállodai prostitúció élénkülése figyelhető meg. A szállodákban működő prostituáltak felderítése - minthogy rendszerint összefonódás van köztük és a szállodai alkalmazottak között - rendkívül nehéz. Másrészt azzal a veszéllyel is jár, hogy a prostituáltak külföldi partnereiktől rendszerint külföldi valutát kapnak, melyet azután illegálisan értékesítenek. Leleplezésük csak támadóbb jellegű operatív munkával lehetséges.

Az üzletszerű kéjelgést - csupán tapasztalati tények alapján megállapítva - leggyakrabban találkahelyeken, szállodákban, az utóbbi időkben IBUSZ lakásokon követik el. Az utóbbi időben gyakran taxi, valamint magángépkocsikban („porcelánfuvar") bonyolítják le a nemi aktust. A prostituáltak legzüllöttebb része - amennyiben ezt az időjárás lehetővé teszi - a szabadban, parkban stb. közösülnek, sokszor másokat megbotránkoztató módon.

A felderített ügyek kapcsán megállapítottuk, hogy a prostituáltak nemi partnerei többségükben nős, csak kis százalékban nőtlen férfiak. A partnerek köre az idegenforgalom hatásaként egyre nagyobb számban külföldi állampolgárokkal szélesedik. Mindez megnehezíti a bűncselekmények felderítését, a tanúként kihallgatások eredményességét.

Az utóbbi időben tapasztalható, hogy turistaként hazánkba látogató csehszlovák, lengyel, német állampolgárságú nők folytatnak prostitúciós tevékenységet.

A prostitúcióval kapcsolatos tanulmányokban - véleményünk szerint a valóságos helyzetnek is megfelelően - kialakult a prostituáltak különböző csoportjainak - a megismerkedés, az elkövetés helye, módja, az anyagi ellenszolgáltatás mértéke alapján történő megkülönböztetése, kategorizálása. A differenciálás érdekében helyes ez a megkülönböztetés, mert az elkövetők társadalmi veszélyessége nem egyforma, bár hangsúlyozni kell, hogy az egyes kategóriák között nincs merev választóvonal. A kategóriák között fluktuálódás tapasztalható, az alacsonyabb kategóriákból a felsőbb felé és fordítva.

  • Az első csoportba sorolhatók a társadalom perifériáján élő, lakással, munkahellyel nem rendelkező prostituáltak, akiknek külső megjelenése is árulkodik „foglalkozásukról". E kategóriában megtaláljuk az egészen fiatal és a már kiöregedett prostituált nőket egyaránt. Ismerkedési területük a különböző parkok, terek (ahol rendszerint a közösülést is végrehajtják), pályaudvarok várótermei, italboltok.

Ez a réteg elsősorban egészségügyi szempontból veszélyes, mivel körükbe tartozók a fertőző nemi betegségek legfőbb forrásai. Minthogy azonban külső megjelenésükkel, viselkedésükkel legtöbbször felhívják magukra a figyelmet, tevékenységük a rendőri szervek aktivitásával nagyban korlátozható.

  • A prostituáltak jelentős része rendelkezik lakással és munkahellyel, bár munkavállalásuk sok esetben a személyi igazolványba történő bejegyzésig terjed. Ezek a személyek férfipartnereikkel ugyancsak válogatás nélkül, eszpresszókban, szórakozóhelyeken, italboltokban ismerkednek meg. Kapcsolataikat azonban már sokkal diszkrétebben, rendszerint saját, partnereik, illetve találkahelytartók lakásán bonyolítják le. Ezek felderítése már nehezebb, mint az előző csoportba tartozóké.
  • A harmadik csoportba sorolhatók - és a bűnüldöző szervek számára a legveszélyesebb kategóriát jelentik - azok a prostituáltak, akik rendszerint kerítők útján szállodákban külföldiekkel közösülnek. Ezek egy része bizonyos foglalkozást űzők köréből - pl. felszolgáló, mixer, fodrász stb. - kerülnek ki. Átlagon felüli, luxus igények kielégítése céljából űzik a prostitúciót. Viselkedésükben kulturáltak, esetenként több nyelvet is beszélnek. Tevékenységük többnyire valutáris bűncselekményekkel párosul.

Az egyes csoportokba tartozó prostituáltak a fertőzött objektumok meghatározott kategóriájában ismerkednek meg partnereikkel. Így az osztályon felüli és első osztályú szórakozóhelyeket főként a harmadik csoportba tartozó nők, míg a tereket, parkokat az első kategóriába sorolt nők látogatják.

Jellemző az utóbbi időben a prostituáltakra, hogy gyakrabban váltogatják ismerkedési helyeiket, nyilván nemcsak üzleti szempontból, hanem felderítésük nehezítése céljából is.

Gyakori, hogy az egy-egy objektumban ismerős prostituált kapcsolatban van az oda bejáró galeritagokkal, az ott dolgozó zenekar tagjaival, összefonódik a pincérekkel („kamuital"), akik partnerek megismerésében is közreműködnek.

A prostituáltak által kért összeg is a kategorizálásnak megfelelően alakul. Az alacsonyabb kategóriákba tartozók általában 100-400 Ft-ig, a felsőbb kategóriába tartozók 3-600 Ft-ig, az ún. elitprostituáltak 500-2000 Ft összeget kérnek a nemi aktusért. Ez utóbbiak körében - mint már említettük - egyre gyakoribb, hogy a partner külföldi valutával fizet. Sőt, a prostituáltak egy része a „taksát" a valuta hivatalos árfolyamnak megfelelően számolja. A valuta feketén való értékesítésével további plusz jövedelemhez is jutnak.

Statisztikai adataink szerint az üzletszerű kéjelgés bűntette miatt felelősségre vont nők száma rendkívül alacsony, másrészt - a tényekkel ellentétben - fokozatosan csökkenő. (9/a. sz. melléklet.)

Már utaltunk arra is, hogy ez a szám messze elmaradt a ténylegesen felelősségre vontak számától, mert például előfordult, hogy egy-egy operatív feldolgozás, illetve nyomozáselrendelés 50-60 személy bűnös tevékenységét tárta fel. (

1. és 3. pontja.)

Életkor tekintetében a bűntett jellegének megfelelően a fiatal korosztály túlsúlya figyelhető meg. (9/c. sz. melléklet.)

Az adatokból fény derül arra is, hogy a felelősségre vontak nagy része büntetett, illetve visszaeső személy. (9/d. sz. melléklet.)

A gyakori visszaesések oka az alacsony büntetési tételeken túl abban is kereshető, hogy a prostitúció sajátossága következtében fokozottabban fennáll a visszaesés lehetősége.

A felderítés gyengesége, a kellő aktivitás hiánya fokozottabban hat a visszaesésre, egy-egy prostituált felelősségre vonására csak hosszú idő eltelte után - 1-3 év vagy ennél is több - kerül sor, ez fokozza a rizikóvállalásukat, mivel az esetleges joghátrány megközelítően sincs arányban jövedelmükkel és lehetőségeikkel.

Másrészt a megbüntetettek a büntetés kiállása után - helyzetüknél fogva - könnyebben kerülnek olyan személyek társaságába, akik továbbviszik őket a bűnös úton, akik ismételt prostitúcióba sodorják őket (anyagi, lakásproblémák stb.) Mindez a körülmény még inkább elősegíti az amúgy is labilis jellemű, a könnyelmű élethez szokott személyek ismételt bűnelkövetését. E probléma a fokozottabb utógondozás jelentőségére hívja fel az illetékesek figyelmét.

Megállapítható viszont, hogy ennek ellenére rendkívül alacsony a veszélyes bűnözővé nyilvánítottak aránya.

A prostituáltak jelentős része az általános iskola nyolc osztályát végezte el, illetve analfabéta. (9/e. sz. melléklet.)

Foglalkozásukat tekintve szak- és betanított munkások, nagyobb részük foglalkozásnélküli. (9/f. sz. melléklet.)

Találkoztunk olyan jelenséggel is, amikor prostituált ellenszolgáltatásért kisiparossal munkahelyet igazoltatott. (Példatár 2. pontja.)

E kérdésnél említést kell tenni arról, hogy az üzletszerű kéjelgéshez rendszerint kapcsolódik a közveszélyes munkakerülés is. Az ilyen személyek nagy része - mint a statisztikákból kitűnik - tartósan nem vállal munkát, másrészt a közveszélyes munkakerülők az üzletszerű kéjelgés bűntettét rendszeresen elkövetik.

Mivel a bűntettek halmazatban történő megállapítása esetén a felelősségre vonás a statisztikában csak egyszer a - jellemzőbb bűntetteknél - szerepel, figyelmet érdemel a kmk miatt elítélt nők aránya is. Eszerint az öt év alatt felelősségre vont összes terhelteknek 44-56%-a volt nő. (10. sz. melléklet.)

A prostitúcióval kapcsolatos egyéb bűncselekmények statisztikai értékelésének gyakorlatilag nincs értelme, a büntetőeljárások minimális száma miatt. (Öt év alatt pl. ük. rábírás bűntette miatt 17, kitartottság bűntette miatt 21 nyomozás elrendelésre került sor.)

Ezek tekintetében arra van lehetőségünk, hogy tapasztalati tényeken alapuló, néhány legjellemzőbb sajátosságot bemutassunk.

 

•2.        Üzletszerű kéjelgésre rábírás

E kérdésben számunkra az okoz problémát, hogy az általános jogi és bírói gyakorlat szerint csak tisztességes nőt lehet üzletszerű kéjelgésre rábírni, prostituáltat nem. Ebből adódóan az ük-t folytató nők eljárás alá vonása esetén már eleve nem is kutatnak az eljárást végző (bűnügyi, vizsgálati, igazgatásrendészeti) szervek az esetleges rábíró személye iránt. Ennek az a következménye, hogy még az első bűntényeseknek sem teszik fel a kérdést, pedig a megelőzés érdekében ezt a lehetőséget nem szabad kihasználatlanul hagyni.

A gyakorlatban sokkal többször jelentkezik az üzletszerű kéjelgésre rábíró bűnös magatartás, főleg züllött, iszákos szülők, illetve vidékről felkerült fiatal lányok tapasztalatlanságát kihasználó személyek részéről. A probléma azért érdemel fokozottabb figyelmet, mivel elsősorban a fiatal lányok prostituálódását segíti elő.

•3.            Üzletszerű kéjelgés elősegítése

Ez a bűntett elsősorban a találkahelytartók (szobáztatók) tevékenységén keresztül valósul meg. A prostituáltak módszereiben végbemenő változások hatására a valóságban ezek száma is emelkedik. Ugyanakkor eljárásaink adatai ezt nem igazolják, úgy a nyomozás-elrendelések száma, mint a befejezett nyomozásoké minimális és évek óta csökken.

A találkahelyek - aszerint, hogy a prostituáltak milyen köre látogatja, illetve kik a vendégek - különbözőképpen csoportosíthatók:

  • Vannak olyan találkahelyek, amelyek fenntartói maguk is prostituáltak, munkakerülő, csavargó életmódot folytatnak. Rendszerint a lakáshoz közel eső italboltokban, fertőzött objektumokban létesítenek kapcsolatot a prostituáltakkal és minimális használati díj, esetleg étel-ital ellenében bocsátják lakásukat rendelkezésre. Ezeknek a tulajdonosoknak rendszerint nincs állandó körük, általában az alkalomszerűség a jellemző. A legtöbb ilyen találkahely a II., VI., VII., VIII., és IX. és XIII. kerületben van.

Tekintettel arra, hogy az elkövetés helye konkrét és állandó, a figyelések fokozásával, társadalmi erők (lakóbizottsági tagok) stb. bevonásával eredményesebb harcot lehetne ellenük folytatni.

  • Gyakoriak az olyan találkahelyek is, amelyeknek tulajdonosai - pl. házfelügyelőnők, varrónők, kozmetikusok, portások, üzletlakások bérlői - a lakás jellegét és fekvését kihasználva biztosítanak lehetőséget az üzletszerű kéjelgés lebonyolítására. Ezek a személyek csak részben rendelkeznek állandó „üzletfelekkel", akik nem esetenként, hanem időszakonként meghatározott összeget fizetnek. Az igénybevevők az alsó- és középkategóriába tartozó prostituáltak közül kerülnek ki, általában 50-100-200 Ft a lakás használati díja. (Példatár 5. és 6. pontja.)
  • A legnehezebben felderíthetőek azok a találkahely-tulajdonosok, akiknek köre a prostituáltak ún. felső rétege kapcsolódik. Gyakorlati munkánk során többször tapasztaltuk, hogy az idetartozó tulajdonosok legtöbbször állandó férfivendégekkel rendelkeznek. A rendszeresen visszatérő vendégek részére a tulajdonos biztosítja - kerítés útján - a nemi partnert. E körülmény az ilyen találkahelyet tartók társadalmi veszélyességét tovább növeli. (Példatár 7. pontja.)

A nemi aktusért járó összeget a vendég esetenként a kerítőnek, találkahelytartónak fizeti, aki bizonyos százalékát juttatja a prostituáltnak. Ezek a találkahelyek főként az I., V., VI., VII., XII., XIII. kerületben találhatóak. Az elmúlt években több ilyen találkahely felderítéséra került sor. (Példatár 3., 8. és 9. pontja.)

  • A prostitúció terjedését segíti, hogy egyes szállodákban - nyilván a nagyobb bevétel érdekében - üzleti szempontból kifejezetten szükségesnek tartják prostituált nők működését. Egyes vendéglátóipari szakemberek szerint a szórakozás nélkülözhetetlen része - főleg a külföldi vendégek esetében - a női partner biztosítása. Gyakorlatilag nem is tesznek lépéseket a prostituáltak működésének korlátozására. Sőt, előfordul - mivel a rendelkezések szerint minden nő partnerétől függetlenül köteles szobát kivenni, amelyet gyakorlatilag sosem használnak - hogy ugyanazt a szállodai szobát egyidőben több prostituáltnak is kiadják.
  • A találkahelyek jellegzetes új formájaként alakult ki az utóbbi időkben az IBUSZ lakásokban folytatott üzletszerű kéjelgés.

Előfordul, hogy a prostituált maga bérli az IBUSZ lakást, igen magas, havi 4-5000 Ft-os áron. (Példatár 10. pontja.)

Ezeknek a találkahelyeknek felderítése nehéz, amit a prostituáltak felismertek, és egyre gyakrabban kihasználják.

Figyelembe véve a találkahelytartók (szobáztatók) társadalmi veszélyességét, indokoltnak látszik a nyilvántartásba vételük. Nem elégséges ugyanis egy-egy találkahelytartó leleplezése, eljárás alá vonása, a büntetés letöltése, hanem a büntetés letöltése után további ellenőrzésének feltehetően visszatartó ereje lenne. Ennek érdekében gyakrabban kellene élnünk a veszélyes bűnözővé nyilvánítás és a

alá helyezés eszközeivel.

 

•4.            Kerítés

Nem kielégítő a bűnüldözés színvonala a kerítés bűntettében sem, bár ezek tevékenysége is élénkül. Bizonyos meghatározott foglalkozású személyek - pincérek, kávéfőzők, szállodai dolgozók, portások (szex-impex), akiknek munkakörüknél fogva nagy lehetőségeik vannak e tevékenység folytatására, - a lehetőségeket igyekeznek minél jobban kihasználni.

Az elmúlt években végrehajtott „Éjszaka" és „Alkonyat" fedőnevű akciók eredménye is igazolta, hogy az ilyen személyek jelentős része ezen a területen erősen exponálja magát.

E bűntettnél a rendőri passzivitás mellett problémaként jelentkezik a munkát végző elvtársak szakmai képzettségének hiánya is.

A legtöbb kerítő a különböző vendéglátóipari objektumokban főként a II., V., VI., VII. VIII., IX. és XIII. kerületben - tevékenykedik. Jelentős a számuk az éjjeli mulatókban, előkelő szórakozóhelyeken is. (Példatár 9. és 11. pontja.)

Tapasztalható az utóbbi időben a hagyományos kerítéstől eltérően az ún. „sötét kerítés", melynek lényege, hogy a nőt tudta nélkül kerítik az adott partner részére. A kerítésnek ez a formája elsősorban a külföldiek esetében jelentkezik.

 

•5.            Kitartottság

A vizsgált időszak alatt mindössze 14 személy lett kitartottság bűntette miatt felelősségre vonva. A valóságban pedig a legtöbb prostituált mellett ott található a kitartott férfi is, rendszerint ő az összekötő kapocs a prostituált és más bűnözők között. Konkrétan igazolta ezt az „Éjszaka" és az „Alkonyat" fedőnevű akciók során felderített kitartottak példája.

A kitartottak többnyire a prostituáltak aló rétegéhez kapcsolódnak, azonban megtalálhatóak a többi prostituáltak esetében is.

Társadalmi veszélyességük egyrészt a prostituált nők kihasználásában, másrészt pedig abban rejlik, hogy különböző bűncselekmények (rablás, markec, deviza) végrehajtásában bűnsegédként is részt vesznek.

Ezen a napon történt május 28.

1940

A második világháborúban Németország elfoglalja Belgiumot – III. Lipót király feltétel nélkül kapitulál.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő