Prostitúció a ’70-es évek Budapestjén

A rendőrség szemüvegén keresztül

„Az üzletszerű kéjelgést – csupán tapasztalati tények alapján megállapítva – leggyakrabban találkahelyeken, szállodákban, az utóbbi időkben IBUSZ lakásokon követik el. Az utóbbi időben gyakran taxi, valamint magángépkocsikban („porcelánfuvar”) bonyolítják le a nemi aktust. A prostituáltak legzüllöttebb része – amennyiben ezt az időjárás lehetővé teszi – a szabadban, parkban stb. közösülnek, sokszor másokat megbotránkoztató módon.”

 

III.

 

A prostitúció közegészségügyi szempontból is rendkívüli figyelmet igénylő probléma. Hazánkban - összefüggésben a prostitúció alakulásával - a fertőző nemi betegségének számának nagyarányú növekedése tapasztalható. (11. sz. melléklet.)

A statisztikai adatok szerint a vizsgált időszak végére - 1961. évhez viszonyítva - több mint kétszeresére nőtt a fertőző nemi betegségben szenvedők száma. A tényleges helyzet azonban ennél sokkal rosszabb, mivel az adatok csupán a bőr- és nemibeteg-gondozó intézetekben gyógykezeltekre vonatkoznak. Gyakori viszont, hogy a beteg nem SZTK alapon kezelteti magát, s így ez a nyilvántartásba sem kerül.

Az emelkedés 1964. évtől ugrásszerű. Ebben az évben szüntették meg a prostituáltak kötelező és tényleges rendőrorvosi vizsgálatát. Úgy a syphilises, mint a gonorrheás megbetegedések száma 1968. évben volt a legmagasabb. Az utóbbi két évben valamivel kevesebb nemi beteg kezelésére került sor, azonban a helyzet így is rendkívül aggasztó.

A fertőző nemi betegségek terjesztésében kiemelkedő szerepe van a prostitúciónak. Az Egészségügyi Minisztérium megállapításai szerint a syphilises fertőzések alakulását befolyásolja az idegenforgalom is. A gonorrheás megbetegedések terjesztésében főként a prostituáltak alsó rétege a jelentős tényező. Az adatokból megállapítható, hogy egy-egy nő átlagosan 3 férfit fertőz meg nemi betegséggel, ez pedig vitathatatlanul és egyértelműen a prostitúció jelenlétére, élénkülésére utal.

Mindezekre figyelemmel a fertőző nemi betegségek számának csökkentése, a fertőző források megszüntetése közegészségügyi és egyben rendőri feladat is.

Az üzletszerű kéjelgést folytató nemi beteg nők és férfiak felderítése elsősorban rendőri feladat, csak a betegség megállapítása után válik egészségügyi gyógyító feladattá.

Ennek ellenére nem megoldott ez a probléma. Az ük. gyanújával előállított nők nem esnek át ilyen jellegű orvosi szűrővizsgálaton, mivel ehhez sem a személyi, sem a dologi feltételek nem állnak rendelkezésre.

Ugyanez a helyzet az ük. és a kmk. sértés miatt korábban Tökölre, jelenleg pedig Pálhalmára szállított nők esetében is.

A BRFK vezetőjének 3/1964. sz. utasítása elrendeli ugyan azon személyek kötelező rendőrorvosi vizsgálatát, akiknél az előállításuk alkalmával arra lehet következtetni, hogy fertőző nemi betegségben szenvednek. Az utasítás végrehajtása azonban orvoshiány és egyéb okok miatt csorbát szenved. (Az utasítás egyébként sem tartalmaz rendelkezést a munkahellyel bíró és előállításra nem kerülő prostituáltak megvizsgálásáról.)

Érdemes megemlíteni, hogy a BRFK Bűnüldözési Osztály Akciócsoportja csak 1970. évben 1170 nőt állított elő ük. és kmk. gyanúja miatt, akiknek orvosi vizsgálata elmaradt. A kiemelkedő feladatként ránk háruló megelőzés érdekében ezt a lehetőséget nem lenne szabad kihagyni.

Adataink vannak arról, hogy a fertőző nemi betegségben szenvedők melyik objektumban, parkban stb. ismerkednek meg partnereikkel. Ezek szerint is azok a területek az érdekeltebbek, ahol a legtöbb prostituált megfordul. Közülük is leginkább (zárójelben illusztrálásként az 1970. évi fertőzések száma).

Emke étterem, presszó, aluljáró (76), Baross étterem (64), Otthon étterem (57), Keleti pályaudvar (57), Margitsziget (32), Rákóczi étterem (29), Ifjúsági park (28), Tavasz presszó (25), Tengerszem (20), Rákóczi tér (18), Csili (17), Savoy bár (16), Belvárosi (16), Astoria kávéház (15), Európa étterem (10) stb.

A prostitúció és a fertőző nemi betegség elleni küzdelem szempontjából ennek megoldása napjaink egyik legégetőbb kérdései közé tartozik.

Ezen a napon történt július 20.

1944

Sikertelen merénylet Claus von Stauffenberg ezredes által Adolf Hitler ellenTovább

1969

Neil Armstrong holdsétája - "Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek"Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő