Prostitúció a ’70-es évek Budapestjén

A rendőrség szemüvegén keresztül

„Az üzletszerű kéjelgést – csupán tapasztalati tények alapján megállapítva – leggyakrabban találkahelyeken, szállodákban, az utóbbi időkben IBUSZ lakásokon követik el. Az utóbbi időben gyakran taxi, valamint magángépkocsikban („porcelánfuvar”) bonyolítják le a nemi aktust. A prostituáltak legzüllöttebb része – amennyiben ezt az időjárás lehetővé teszi – a szabadban, parkban stb. közösülnek, sokszor másokat megbotránkoztató módon.”

 

IV.

  

Ennek ellenére a prostitúció vonalán foglalkoztatott ügynökség sem minőségileg, sem számszerűségében nem felel meg a követelményeknek.

Az ügynökök számának folyamatos - bár lassú ütemű emelkedése - kizárólag a központi csoportnál jellemző. A kerületi bűnügyi szervek évek óta azonos számú, illetőleg kevesebb ügynököt foglalkoztatnak. A kerületi rendőrkapitányságoknak több mint fele - 1970. év végén - egyáltalán nem rendelkezett erkölcsrendészeti vonalon hálózati személlyel, az exponált kerületek is csupán minimális számban. (12. számú melléklet.)

A decentralizált erkölcsrendészeti vonal ilyen létszámmal és területi elosztással kielégítően nem biztosítható. Indokolt, hogy elsősorban a kerületi rendőri szervek jól kiválasztott, kvalifikált ügynökökkel létszámukat emeljék.

Az ügynökök kiválasztása a prostituáltak középső és felső rétegéből történik, akik rendelkeznek ezekben a körökben megfelelő hírszerző lehetőséggel. Az alsó kategóriába tartozó prostituáltak közül ügynöki kiválasztásokat - megbízhatatlanságuk miatt - csak kivételesen eszközlünk, főként a kerítők és a kitartottak felderítése érdekében. Az ide tartozó személyek tevékenységének feltárása többnyire nyílt úton is lehetséges.

Az ügynökség létszámán belüli változásokról csak a szakcsoport adataival rendelkezünk. Itt a fluktuáció egészségesnek mondható, öt év alatt 30 fővel nőtt (29 szervezés, egy más szervtől átvéve), és 12 fővel csökkent (7 kizárás, egy kapcsolat megszakítás) az ügynökség száma. Külön figyelemreméltó az 1970-ben végrehajtott új szervezések - korábbi évekhez viszonyított - magas száma. (13. sz. melléklet.)

Az ügynököket a prostituáltak által leginkább látogatott objektumokban foglalkoztatjuk. Az ügynökök többsége kvalifikált, eredményesen dolgozik.

A hálózati munka eredményességi mutatóiról ugyancsak a központi csoportok tekintetében vannak külön adataink. Ezek kedvezően alakultak. A vizsgált időszak végére az ügynökségtől 67%-kal több híranyag érkezett, egyébként öt év alatt 1970. évben volt legmagasabb a híranyagok száma. (14. sz. melléklet.)

Kielégítőnek mondható az ügynökök aktivitása is. (Pl. 1970. évben egy ügynökre 73 híranyag jutott.) Az egy ügynökre eső híranyagok száma évenként alig változott. Az érdemleges híranyagok arányában - 1969. év kivételével - némi javulás mutatkozik. Bár valamivel jobb, mint a fővárosi, illetve az osztály átlaga, azonban még további javulás kívánatos.

Kiemelten kell szólni az ügynöki jelentések alapján elrendelt nyomozások alakulásáról, tekintve, hogy az idetartozó bűncselekmények felderítésének legjelentősebb eszköze az ügynökség. Megállapítható, hogy rendkívül alacsony - és 1967. év óta alig mutat eltérést a nyomozás elrendelések alapjául szolgáló híranyagok aránya (3,3-4-4% közt alakult). A ténylegesen felderített bűncselekmények és elkövetők száma azonban a statisztikai adatok többszöröse.

Az eredményességi mutatót főként ebben a vonatkozásban kell javítanunk, a támadóbb jellegű operatív munka végzésén és a bűnöző körbe való beépülés fokozásán, illetve meggyorsításán keresztül.

Az előbbiekhez képest hasonló következtetések levonására van lehetőségünk, amennyiben az operatív felderítések alakulását vizsgáljuk. Ezekre kerületi és központi vonatkozásban egyaránt a csökkenő tendencia jellemző. (15. sz. mutató.)

Operatív feldolgozások a kerületek nagy részénél egyáltalán nem fordulnak elő és nem túl magas a számuk a központi csoportnál sem.

Az operatív adatgyűjtések alakulásáról csak központi adataink vannak. Az évenként kezdeményezett adatgyűjtésekre a lassú növekedés a jellemző. Jónak mondható a lezárt adatgyűjtések eredményességi aránya.

A hálózatfejlesztés terén végzett munkák értékelése kapcsán olyan következtetést kell levonnunk, hogy a központi csoportnál főként színvonalasabb, támadóbb, a változásokhoz jobban igazodó, gyorsabban reagáló ügynöki munkával, míg a kerületi bűnügyi szerveknél a mennyiség és minőség egyidejű javításával kell előbbre lépni.

A jövőben különösen fokoznunk kell az úgynevezett harmadik személyek („bűnös kíséret") ellen irányuló operatív felderítő tevékenységünket, mivel ezen a téren végzett munkánk színvonala rendkívül alacsony, és évek óta minimális javulást sem sikerült elérnünk.

Felderítő munkánkba illeszkedtek be a különböző operatív akciók is. Az értékelt időszakban közülük, mint legjelentősebbet az „Éjszaka" és az „Alkonyat" fedőnevű akciókat említhetjük. Nemcsak a prostitúció, hanem egy sor más bűncselekmény felderítésében, a prostituáltak és más bűnöző személyek kapcsolatainak feltárásában is rendkívül hasznosak voltak. Igazolták ezzel annak a megállapításnak a valódiságát, mely szerint a prostitúció és az egyéb bűnözés sokoldalú kölcsönhatásban vannak egymással. (példatár 12. pontja.)

A konkrét helyzet, az eredmények tekintetében az ilyen akciókat intenzívebben kell folytatnunk.

A találkozási fegyelem évek óta azonos szinten áll. Viszonylag magas az elmaradt találkozók aránya, bár az elmaradások többnyire indokoltak voltak. (16. sz. melléklet.)

A jövőben növelni kell a

lakásokban tartott találkozók arányát.

Operatív munkánkban szorosan együttműködünk és jó kapcsolatot alakítottunk ki a BM különböző politikai szerveivel, a BRFK Politikai és Társadalomtudományi Osztályával, mivel ezen szervek hatáskörébe tartozó bűncselekmények rendszerint kapcsolódnak a prostitúcióhoz. Ennek következménye az említett szervek részére ügynökeink gyakori átadása. A vizsgált időszakban 21 ügynök ideiglenes átadására került sor, ami esetenként azok további irányítása, nevelése, kapcsolattartása vonatkozásában negatív hatással is van.

A prostitúció megelőzését és felderítését szolgálták a rendszeresen végrehajtott nyomozó- és közrendvédelmi portyák, nyílt, razziaszerű ellenőrzések. Azokon a fertőzött és nyilvános és szórakozóhelyeken tartottuk ezeket, ahol a prostituáltak leginkább megfordulnak. Ellenőrzéseink időpontját aktivitásukkal egybehangolva határoztuk meg.

A feladatok megoldása nem lehet egyetlen szerv feladata. A rendőrségre háruló tennivalók sikere nagyban függ attól is, hogy a szervek milyen széles köre érzi feladatának az abban való részvételt. Ennek figyelembevételével sokoldalú, rendszeres kapcsolatot építettünk ki a társosztályokkal, szervekkel, melyekkel közösen hajtottunk végre intézkedéseket. Jó a kapcsolatunk a Pest Megyei RFK-val, a Közrendvédelmi Osztállyal és a kerületi bűnügyi szervek többségével. A prostitúció elleni harcnak összrendőri feladattá tétele érdekében azonban a különböző szolgálati ágak összehangolt tevékenységét, a koordinációt még jobbá kell tenni.

A végrehajtott akciók során előállítottakkal szemben nagy számban - bár ez még nem elengedő - jártunk el szabálysértés miatt, illetve alkalmaztunk velük szemben államigazgatási kényszerintézkedéseket, ref. alá helyezést és kitiltást. A szabálysértési eljárások decentralizálása (Központi Rendészeti Bírságolási Csoport megszűnése) óta az ük. és a kmk. szabálysértések száma csökkent.

Megelőző tevékenységünk közé sorolhatjuk annak a több száz, első esetes prostituáltnak [az ügyét], akiket ellenőrzéseink során előállítottunk, illetve berendeltünk, és velük szemben eljárás kezdeményezése a jogpolitikai szempontok figyelembevételével nem volt indokolt.

A prostitúció elleni intézkedéseinknél igénybe vettünk társadalmi erőket, akiknek közreműködése a feladatok megoldásában ugyancsak elengedhetetlen feltétel. Elsősorban azokat, a meghatározott foglalkozásokat űző személyeket vontuk be társadalmi aktíváknak, akiknek munkakörüknél fogva lehetőségük van a felderítésre, a bűncselekmények megakadályozására (szállodai alkalmazottak, vendéglátóipari dolgozók, lakóbizottsági tagok stb.)

Hiányosság munkánkban, hogy nem törekedtünk olyan erők bevonására, mint pl. a KISZ, a Nőtanács stb., melyek főként a megelőzésben, az utógondozásban tudnának hathatósabb segítséget nyújtani.

Ezen a napon történt június 16.

1919

Eperjesen kikiáltják a Szlovák Tanácsköztársaságot.Tovább

1940

A Szovjetunió megkezdi Észtország megszállását.Tovább

1944

Jaross Andor belügyminiszter a közrend és a közbiztonság megőrzésére hivatkozva feloszlatja a Gyermekbarát Egyesületet. A "veszélyt...Tovább

1948

A Nemzetgyűlés elfogadja az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot (1948:XXXIII. tv.), amelynek végrehajtása...Tovább

1958

Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós halálos ítéletének végrehajtása.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő