"Vendégségben" az állambiztonságnál"

Egy ügynök beszervezési tervének dokumentuma

„A beszervezési beszélgetéssel, a célunk, hogy lelkileg teljes egészében megtörjük. Nevezettnek látnia kell, e beszélgetés alapján, általa elkövetett politikai bűncselekményét, 1945 előtt és azutáni években a mai napjainkig. Látni fogja, hogy gyermekei és családja és saját maga jövője forog kockán, ha nem viselkedik rendesen, s nem bánja meg tettét. Úgy vezessük a beszélgetést, hogy ő ajánlja fel a szolgálatait számunkra, mi ezt nem vetjük fel előtte.”

Bevezetés

A rendszerváltást követően, az egykori állambiztonsági szervek irattárainak megnyílása, a Történeti Hivatal-, majd az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának megalakulása lehetőséget teremtett az addig szinte ismeretlen irategyüttes kutatására. Ennek nyomán már eddig is igen sok lényegi információval gazdagodott a magyarországi történettudomány. A feltárt ismeretanyag nem jelentéktelen hányada származik olyan jelentésekből, amelyeket - az állambiztonsági szervekhez fűződő kapcsolatuk tartalma, illetve együttműködésük alapja szerint különbözőképpen minősített - hálózati személyek készítettek. Ahhoz, hogy valaki az "állambiztonsági szervek titkos segítőtársai" közé kerüljön, azaz a hálózat tagjává váljon, végig kellett szenvednie a hosszadalmas beszervezési folyamat valamennyi őt közvetlenül érintő fázisát. Így a kiválasztását követő (titkos) tanulmányozást, illetve - most már közvetlen kontaktusba kerülve egy operatív tiszttel - az ún. "személyes megismerést". Ezt követően került sor a tanulmányozás és a személyes megismerés során szerzett adatok elemzésére, értékelésére, amelynek alapján döntöttek a beszervezés alapjáról, illetve módszeréről. Miután ezekről döntés született, meghatározták a beszervezés idejét és helyét, majd elkészítették a beszervezési javaslatot. Mindezek után következhetett a konkrét végrehajtás.

Az elkészített beszervezési javaslatok - egy későbbi, a BM Tartalékostiszt-képző Iskola hallgatói részére összeállított jegyzet szerint - két nagyobb részre tagolódtak, egy ún. leíró részre és egy terv részre. A K. Sz. beszervezésére vonatkozó javaslatot, a Belügyminisztérium belső reakció elhárításért felelős II/5. f. alosztálya készítette 1960. október 3-án. Leíró része, amely a dokumentum első tíz oldalát foglalja el, a korabeli előírásoknak megfelelően ismerteti az ellenséges személyekre, csoportokra vonatkozó adatokat. Így beszámol a feloszlatott cisztercita rend szerzetesei által az értelmiségi ifjúság körében végzett illegális tevékenységről, melynek célja az idealista szellemben való nevelés, az egyházhoz való hűség elmélyítése volt. Ezen kívül tartalmazza azoknak a személyeknek a neveit - s részben az illegális tevékenységben vállalt szerepüket -, akiket K. Sz. papi- vagy világi kapcsolatainak minősítettek.

A BM II/5. f. alosztálya által megbízhatónak minősített adatok szerint K. Sz. a "ciszteri illegációban" mint világi főcsoportvezető tevékenykedett, s B. Ö. cisztercita szerzetes internálása idején, 1959 decemberéig ő irányította az - összesen mintegy 300-400 főt számláló - ifjúsági csoportokat. A javaslat megfogalmazói - szintén a leíró résszel szemben támasztott követelményeknek megfelelően - K. Sz. beszervezésének célszerűségét és szükségszerűségét igazoltnak látták, mivel véleményük szerint ügynökként "fel tudja dolgozni" többek közt a ciszteri felső vezetést, a világi papok ellenséges tevékenységét, a főcsoportokon belül a nem egyházi vezetőket, az "illegációban" résztvevő szülőket és azok gyermekeit, a külföldi kapcsolatokat és a más rendekkel való titkos együttműködést.

Az állambiztonsági szervek számára igen fontos volt, hogy a "beszervezési jelölt" megbízható és az ügynöki feladatok ellátására alkalmas személy legyen. Ezért kellett tartalmaznia a beszervezési javaslat leíró részének a jelölt személyére vonatkozó jellemző adatokat, illetve ezért volt szükséges ismertetni személyi tulajdonságait. Részben erre szolgál a dokumentumban található K. Sz.-ről készült környezettanulmány, s teljesen erre, a magatartásáról és jelleméről készült összefoglaló.

A leíró rész igen fontos eleme volt a beszervezés alapjának rögzítése. A hálózat tagjaként később titkos megbízotti, vagy titkos munkatársi "rangot" viselő személyeket elvi, hazafias meggyőződésük alapján-, az ügynököket viszont terhelő, vagy kompromittáló adatok felhasználásával, illetve anyagi érdekeltség alapján szervezték be. Terhelő adatok alapján tervezték beszervezni K. Sz.-t is. Letartóztatott személyek vallomásaiból-, valamint ügynöki jelentésekből vett részletek, illetve a "III/e módszer" (szobalehallgatás) alkalmazásával megszerzett információk bizonyították az állambiztonsági szervek számára K. Sz. ellenséges illegális tevékenységét. Ezen kívül a már említett környezettanulmányban, mint többszörös terheltségét igazoló tényezők, hangsúlyozottan szerepelnek a Hunyadi SS-es múltjára vonatkozó adatok, egy 1949-ben, a munkahelyén történt felderítetlen szabotázs elkövetésének utólagos gyanúja, illetve egy olyan feltételezett levelezésnek a ténye, amelyet K. Sz. folytatott volna az FSS (Field Security Service - az angol katonai hírszerzés tábori részlege) egyik ügynökével.

Figyelemre méltó, hogy a már említett későbbi forrás szerint, a leíró részben még helyet kellett kapnia a beszervezés módszerére és a beszervezés végrehajtására vonatkozó állambiztonsági elképzeléseknek is. Ezen kívül, ha az adott ügyben már korábban bevezetett hálózati személy "dolgozott", párhuzamos foglalkoztatásuk - átfedést és lelepleződést kiküszöbölő - tervét is szükséges volt ide rögzíteni, valamint azt, hogy a hálózati személyek majd hogyan ellenőrizzék egymást. Mindezek az elemek hiányoznak a leíró részből, viszont (a foglalkoztatási terv kivételével) mindegyikkel kapcsolatban találhatunk információkat az 1960-ban keletkezett javaslat terv részében.

A terv résznek szabályosan a beszervezés helyét és időpontját-, a "meghívás módját"-, a beszervezési beszélgetés lényegi érveit-, a beszervező és a beszervezésen résztvevő személyek megjelölését-, a szükséges anyagi, technikai eszközök felsorolását-, a hálózati személy első feladatát-, az ellenőrzésére tervezett intézkedéseket-, valamint a legközelebbi találkozó lehetőségét és időpontját kellett tartalmaznia.

K. Sz. beszervezési javaslatának terv része két nagyobb egységre tagolódik. Az első, az ún. "meghívás módja", amelyből megismerhetjük azt a kombinációt, melyet beszervezésének végrehajtására dolgoztak ki az állambiztonság rendőrtisztjei. Erről előzetesen azt állapították meg, hogy ehhez három napra van szükségük. Ennek megfelelően, K. Sz. munkahelyének személyzeti osztályvezetője ("T" állományú tiszt volt!), gondoskodik arról, hogy az ügynökjelölt több napig tartó vidéki munkát kapjon, s így hosszabb távolléte családja és ismerősei előtt is legalizálódjon. Őrizetbe vételére, vidékre indulása után, vonatra szállását követően kerül sor, majd a budapesti vizsgálati alosztályon megkezdődik beszervezésének gyakorlati megvalósítása. Ennek sikere esetén az ügynököt elviszik az eredeti vidéki helyszínre, ahol elvégzi az üzemétől kapott feladatot. Budapestre való visszatérése után, a már említett személyzeti osztályvezető beszámoltatja, de nem tér ki arra, hogy mennyi időt vett igénybe a vidéki munkavégzés. Szintén itt találhatjuk meg a beszervezést végrehajtó-, valamint az azon résztvevő operatív tiszt nevét, az állambiztonságnak, a beszervezés során a jelölttel szemben követni kívánt taktikáját, illetve a kihallgatásánál alkalmazandó "főbb elvi irányelveket."

A terv rész második-, egyben a dokumentum utolsó része tartalmazza annak a beszervezési beszélgetésnek a tervezetét (benne annak lényegi érveivel, a szervezetszerű titkos együttműködés gyakorlati kérdéseinek tisztázásával), melynek lezajlása után K. Sz. - az állambiztonsági szervek reményei szerint - beszervezett ügynökként hagyta volna el a vizsgálati alosztály épületét.

Utóirat: K. Sz. beszervezése minden bizonnyal csak terv maradt, hiszen sem általa aláírt beszervezési nyilatkozat; sem a "káderanyagait" összegyűjtő B-, azaz beszervezési dosszié; sem róla kiállított ügynöknyilvántartó (6-os) karton; sem pedig a jelentéseit tartalmazó M-, azaz munka dosszié nem került elő az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának raktáraiból.

K. Sz.-t 1961. február 6-án letartóztatták, s ellene, valamint 16 társa ellen, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntette miatt rendeltek el nyomozást. Ennek lezárása után (1961. július 12.), a Budapesti Fővárosi Bíróság 1961. augusztus 1-jén kelt ítéletével 3 év 8 hónap börtönbüntetésre ítélte.

Ezen a napon történt november 30.

1913

Megalakul a Magyar Turista Szövetség (MTSZ). Elnökének gróf Teleki Sándort jelölik. Mire a lényegi munkát elkezdhették volna, kitört az...Tovább

1918

Alakuló ülését tartja Budapesten az Ifjúmunkások Országos Szövetsége (IOSZ), amely a munkáshatalomért folyó harcot tűzi ki célul. Központi...Tovább

1939

A Szovjetunió megtámadja Finnországot. (Ez az ún. téli háború.)Tovább

1963

Budapesten átadják az első gyalogos aluljárót az Astoriánál.Tovább

1990

Hivatalosan is befejeződik a berlini fal bontása.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Sport, társadalom, politika a 20. században

„A béke vagy te, Sport! / a népeket egymáshoz fűző szép szalag: /és testvérré lesznek mind általad, / önuralomban, rendben és erőben” ‒ írta Pierre de Coubertin báró 1912-ben az Óda a sporthoz című versében. Coubertin a modern olimpiai eszme egyik legkiválóbb képviselője volt: mélyen hitt abban, hogy a sport, a tisztességes versengés önbizalmat ad, erkölcsös jellemet formál, megnemesíti az embereket, és hozzájárul a népek megbékéléséhez. Az ókori olimpiák példája nyomán azt szerette volna, ha a játékok idejére szünetelnének a háborúk, és béke honolna a földön. Meg volt győződve arról, hogy az emberiség harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlen a világbéke, és ezt leginkább a sport segítségével lehet megvalósítani. Szép és tiszta elgondolása azonban illúziónak bizonyult. Ha ugyanis visszatekintünk a 20. század történelmére, azt látjuk, hogy a politikai, gazdasági, ideológiai megfontolások a legtöbb esetben felülírták az olimpiai eszmét. A két pusztító erejű világháború, az 1945 utáni évtizedek nagyhatalmi szembenállása, vagy a harmadik világban lezajlott számos helyi fegyveres konfliktus mind azt bizonyítja, hogy az elmúlt évszázadban a politikusok többsége az együttműködés, a megbékélés helyett inkább a nyers érdekérvényesítés eszközeit választotta.

Magyarországon a sport a 19. század végén, a 20. század elején vált egyre népszerűbbé: az úszás, az evezés, a korcsolyázás, az atlétika, a kerékpározás mellett elsősorban a labdarúgás. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-ben alakult meg, ekkor indult el az első hazai bajnokság is. Az első kettőt az ország legrégebbi futballcsapata, az 1897-ben létrejött BTC (Budapesti Torna Club) nyerte, ezt követően több mint két évtizedig az FTC (Ferencvárosi Torna Club) és az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) versenyzett az első helyért. Rivalizálásuk ‒ sokszoros áttételen keresztül ‒ a magyar társadalom keresztény‒zsidó ellentétét is kifejezte. A két világháború közötti időszakban a sport tömeges méretű időtöltéssé vált, a versenysportok terén pedig Magyarország nagyhatalom lett. Ugyanakkor a testnevelés ‒ amelyet már 1921-ben kötelezővé tettek az iskolákban ‒ egyre nyíltabban kapcsolódott össze a militarista szellemű neveléssel. 1947 és 1951 között szovjet mintára a sportot is állami ellenőrzés alá vonták. Mivel továbbra is a labdarúgás volt az egyik legnépszerűbb sportág, az 1950-es években leginkább ezt politizálták át. Az Aranycsapat kiugró nemzetközi sikereiből a hatalom is igyekezett profitálni, és a sikereket saját diadalaként könyvelte el. A diktatúra nyomásának enyhülésével a politika a sportból is kezdett visszavonulni. E folyamat azonban korántsem volt teljes, ezt az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottja is bizonyítja. A Magyar Olimpiai Bizottság ugyanis kénytelen volt elfogadni a pártvezetés azon „ajánlatát”, hogy a Szovjetunió iránti szolidaritásból a magyar sportolók se vegyenek részt ezen az olimpián. A politikának ez a durva és közvetlen beavatkozása komoly törést okozott a magyar sportban, ami a későbbi eredményekben is megmutatkozott.

Az ArchívNet idei 4‒5. összevont számának fő témája tehát: „Sport, társadalom, politika a 20. században”. A témaválasztás azért is aktuális, mert a világjárvány miatt 2020 helyett az idén rendezték meg a labdarúgó-Európa-bajnokságot és a XXXII. nyári olimpiai játékokat. Összeállításunkban tizenegy írást közlünk, ezek közül hét kapcsolódik szorosan a témához. Sipos-Onyestyák Nikoletta a politika és a sport kapcsolatát vizsgálja az ún. kis-hidegháború korszakában, külön-külön részletezve a moszkvai, a Los Angeles-i és a szöuli olimpiát. Koós Levente egy 1963-as labdarúgó-mérkőzés kapcsán elemzi a Kádár-korszak legproblémásabb egyesületének számító FTC és a diktatúra irányítóinak viszonyrendszerét. Kántás Balázs és Szerényi Ildikó az egykor világhírű, de mára elfeledett sakkfeladvány-szerző, Neukomm Gyula eseménydús életét eleveníti fel személyes dokumentumok segítségével. Kiss András írása arról szól, miként kapcsolódott össze a két világháború között a testedzés a militarista neveléssel, és milyen szerepet játszottak ebben a vállalatok. Sáfár Gyula az 1950-es évek, míg Szabó Csaba Gábor a Kádár-korszak tömegsportját taglalja a Békés megyei spartakiádok, illetve a Komáromi Állami Gazdaság sportkörei vizsgálata alapján. Bubik Gyöngyi és Garadnai Zoltán a százéves korában nemrég elhunyt Fülöp edinburgh-i herceg és Magyarország sportkapcsolatairól ír annak kapcsán, hogy a herceg a múlt század hetvenes éveiben sportemberként többször megfordult Magyarországon, részt vett a Magyar Lovassport Szövetség által szervezett bajnokságokon, és a nemzetközi versenyeken is a magyar csapat riválisának számított. Négy további forrásközlést is olvashatunk. Völgyesi Zoltán a gyermekvasút építését és az ehhez kapcsolódó korabeli kommunista propagandát mutatja be. Csikós Gábor és Ö. Kovács József Varga Zsuzsanna közelmúltban megjelent, a magyar mezőgazdaság szocialista korszakát kelet-európai kontextusban tárgyaló angol nyelvű könyve kapcsán készít mérleget a jelenkortörténeti források feltárásának és értelmezésének módszertani kérdéseiről. Összeállításunk zárásaként Veres Emese-Gyöngyvér a székelyföldi evangélikus missziós egyház történetéről ír, Somorjai Ádám OSB pedig Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius utolsó magyarországi jelentéseit közli és beszámol a nuncius 1945-ös távozásáról is.

Budapest, 2021. november 26.

L. Balogh Béni

főszerkesztő