"Férje ott akarta hagyni... ezért keresett valami vigaszt a jósoltatásban"

A jósoltatás miatt pártból kizárt munkásnő esete

„Krisztus nevében bibliai idézetekkel agitált, vallási szektás nézeteket terjesztett. Jósnőhöz járt, ahová a dolgozó társait is magával vitte. A vele való többszöri foglalkozás dacára nem változott. Ezen magatartása nem egyeztethető össze a párttagsággal.”

Források

A Budapesti Harisnyagyár alapszervezeti taggyűlésének jegyzőkönyve

"... Ezenkívül ismerteti az alapszervezeti vezetőség javaslatát, amely szerint K. elvtársnő igen becsületes, demokratikus érzelmű elvtársnő, az ellenforradalom alatt bebizonyította, hogy mennyire kiáll a párt mellett, elsőként jelentkezett felvételre, a kommunistákat megvédte, azonban politikai képzettsége hiányos, és agitációjában igen komoly és káros hibákat követ el. Krisztus nevében és bibliai idézetekkel agitál, amely nem összeegyeztethető párttagságával. K.-néval foglalkoztak, sajnos eredmény nélkül. Ezek után járt még jósoltatni, sőt másokat is belevont ebbe. Ezért az alapszervi vezetőség javaslata K.-né elvtársnő pártból való kizárása.

Elnök ezután felteszi a kérdést, hogy szóljanak hozzá a fenti ügyhöz:
K.-né: - Belátja, hogy hibázott, azonban férje ott akarta hagyni és nagyon el volt keseredve, ezért keresett valami vigaszt a jósoltatásban. Spiritiszta szeanszon (sic!) nem volt, csak tudott róla, hogy az a férfi, akivel a jósnőnél ismerkedett meg, ezzel foglalkozik. Bent a munkahelyen elmesélte az esetet a jósnővel, és többen jelentkeztek, kérték őt, vigye el őket. Miután a jósnő másnak nem volt hajlandó jósoltatni, ő ajánlotta a János atya nevű spiritisztát, akinél azonban ő nem volt. Az ügy egyébként rendőrségre is került, kétszer volt kihallgatáson, de ellene megszüntették az eljárást. Belátja, hogy nagyon súlyos hibát követett el, de még ma is minden gondolata a párt, és kéri, hogy tekintsenek el helytelen cselekedetétől.

- Megállapítja, hogy K.-nénak zavaros ideológiai nézeteire már korábban is felfigyeltek, azonban azt hitték, hogy lehet nevelni rajta. M. elvtárs, a bizalmija foglalkozott vele, sőt a 4-es alapszerv is. A bibliai nézetek a marxista világszemlélettel össze nem egyeztethetőek, munkahelyén sem szeretik, intrikus természet, durván, nyersen mondja meg véleményét, V.-néval kapcsolatos megállapításai is helytelenek. A fegyelmi bizottság előtt tett bizonyos drasztikus kifejezésekkel kapcsolatban személyeskedést idézett elő, ami nem felel meg a valóságnak. Megállapítja, hogy K.-né árt a pártnak, nem tud megfelelően, politikusan agitálni, tanulni nem akar, nincs fejlődési lehetőség, egyetért a javaslattal.

- Megállapítja, hogy a személyi kérdéseket félretéve a marxista elmélettel összeegyeztethetetlen bibliai idézetekkel agitálni. Ha egy kommunista már olyan fejlett, hogy meg tudja magyarázni a vallás keletkezését, annak okait, az helyes, de így a legnagyobb mértékben helyteleníti. Véleménye szerint vallási szellemben nevelkedett, ettől még nagyon megbecsült dolgozója lehetne a társadalomnak, de hibás nézetekkel a pártnak tagja nem lehet senki.

H. Gy.-né: - Pártból való kizárását ugyan javasolja, de felteszi a kérdést, nem taszítjuk-e bele jobban az ilyen irányú dolgokba, ha kizárjuk a pártból. Mentségére hozza fel az elvtársnőnek idős korát és megállapítja, hogy ebben a korban már nehéz az átnevelődés, de helyes volna, ha a Pártvezetőség továbbra is foglalkozna az elvtársnő nevelésével.

É. elvtárs: - A kerületi Pártbizottság is foglalkozott K. elvtársnő ügyével. K. elvtársnő érdeme, hogy az ellenforradalom után az elsők között volt, aki kiállt a Párt mellé és be is lépett a pártba. Hibája az, hogy a személyes figyelmeztetés ellenére nem változtatott a cselekedetein, de megállapítja, hogy hibás az alapszervezet is, miután taggyűlésen előbb nem foglalkoztak a kérdéssel. Javasolja a taggyűlés felé, hogy ne zárják ki K.-né elvtársnőt a pártból, hanem utolsó figyelmeztetést kapjon, ami után kizárás következik, illetve adjon a taggyűlés félév próbaidőt neki ahhoz, hogy a magatartásán változtasson.

B.-né elvtársnő: - Csatlakozik É. elvtárs javaslatához, hogy foglalkozzanak az elvtársnővel, megjegyezve azt, hogy eddig ki foglalkozott egyáltalán K.-né elvtársnővel, hogy politikailag fejlessze magát.

D. elvtársnő: - Megállapítja, hogy K. elvtársnő, aki paraszt származású, azért juthatott idáig, mert általában a falusi emberek, különösen téli estéken a bibliát olvassák. Bár a marxizmus tanításával ez nem egyezik, nem tartja helyesnek a kizárását, mert ez családjára rossz fényt vet. Ugyanakkor megjegyzi még azt is, hogy a bibliai idézetek a párt hátrányára voltak, de ő így akarta az embereket megnevelni.

Sz. elvtárs: - K. elvtársnő felszólalásával ért egyet, gazdasági munkájában nem éri hátrány, ha kizárják a pártból. D.-né felszólalásának azzal a részével ért egyet, hogy K. elvtársnő idős, és ebben a korban hajlamosak a vallásosságra, de nem ért egyet azzal, hogy bibliai magyarázatokkal próbálta az embereket megnevelni, mivel leszögeztük, hogy a párt elmélete nem egyezik az isteni tanításokkal. Hibájául rója fel K. elvtársnőnek, hogy taggyűléseken nem vett részt, pártmunkát nem végzett, sőt párttagsági díjjal sok esetben elmaradt. Javasolja a kizárását.

P.-né elvtársnő: - Nem ért egyet D. elvtársnővel, hogy azért nem szabad kizárni nevezettet a pártból, mert mit fog szólni a családja, mivel azok magas pártfunkcióban vannak, ők is hibásak, hogy K. elvtársnő idáig jutott. Azt azonban nem érti, miért lépett be a pártba, ha annak elméletével nincsen tisztában, illetve, ha nem tudta azt, hogy a bibliai idézetek terjesztése az emberek között nem egyezik a marxista elmélettel. Végezetül megjegyzi, K. Aranka elvtársnőről nem feltételezi, hogy személyi bosszúból azon lenne, hogy egy elvtársat kizárjanak a pártból. Javasolja a pártból való kizárását.

- Felveti a taggyűlés felé, hogy miért nincs itt a formázóból senki, akik végeredményben abban az időben vele együtt dolgoztak. Hibának tartja azt is, hogy M. elvtárs nincs jelen a taggyűlésen, holott abban az időben, amikor ez az egész rendőrségi ügy megindult, ő volt a pártbizalmija K. elvtársnőnek. Megállapítja, hogy a formázóban dolgozók között különösebb szervezést nem kellett ahhoz kifejteni, hogy elmenjenek a jósnőhöz, mert ott általában az ilyen dolgokat kedveli a dolgozók egy része. Továbbá felveti, hogy K. elvtársnő már akkor a pártnak tagja volt, amikor az üzemben azért még kinevették őket. Felteszi a kérdést, mit tett a pártszervezet azért, hogy K. elvtársnőt helyes irányban (sic!) vezesse. Hibájául rója fel, hogy annak ellenére, hogy megbeszélték, mindenen részt vesz, mégse jött el semmiféle rendezvényre. Ha értelmileg nézzük, nem helyes, hogy a pártnak tagja legyen, de korlátoltságán múlik, hogy ilyenekkel foglalkozik, és nem javasolja a pártból való kizárását.

H.-né elvtársnő: - Vallás kérdésében egyetért Sz. és a többi felszólaló elvtársakkal, ugyanakkor D. elvtársnő felszólalásának ahhoz a részéhez csatlakozik, hogy korlátoltsága miatt foglalkozott ilyen ügyekkel. H. elvtársnő személyesen felkérte, hogy lépjen ki a pártból, de ő azt válaszolta, hogy a kerületi pártbizottság az ő oldalán áll, és így nem lép ki a pártból. Gazdasági munkáját rendesen elvégzi. Arra azonban felkéri K. elvtársnőt, hogy a fegyelmi ügyét ne beszélje meg Sz. szaktársnővel, mert az olyan konzekvenciákat von le ebből, hogy a 10 tojás eladása miatt akarják a pártból kizárni. A pártból való kizárását nem javasolja.

K. Aranka elvtársnő: - "Párttagságunk színvonalának emelése érdekében sok olyan becsületes dolgozót nem veszünk fel a pártba, aki vallásos, mivel ez nem egyezik a marxista-leninista elmélettel." Nem tartja helyesnek, hogy K.-né, akinek sokkal súlyosabb vétkei vannak, a pártnak tagja legyen.

G. elvtársnő: - A fegyelmi bizottság megingott javaslatában, megállapítja ezek után, hogy ne legyenek párttagok a bizonytalanok, akik az egész ügyről most értesülnek. Ugyanakkor felveti, hogy félévvel ezelőtt, amikor a rendőrség is foglalkozott ezzel az üggyel, miért nem akkor tárgyalta az illetékes alapszerv az ügyet, miért hagyták eddig elhúzódni. Megjegyzi azt, ha a párthoz nem lenne hű, nem lépett volna be a pártba. Javasolja, hogy a kizárás helyett írásbeli fenyítésben részesítsük.

Elnök ezután szavazásra teszi fel a kérdést: ki szavaz K. elvtársnő pártból való kizárására és ki ellene? 10 fő kizárást javasol, 10 fő nem javasolja a kizárást.
É. elvtárs javasolja, hogy a végső döntést a kerületi pártbizottságra bízza a taggyűlés.
Elnök megállapítja, hogy a taggyűlés kezdetén jelen volt 26 fő, akikből 6 fő a taggyűlés befejezése előtt távozott, 10 fő igazoltan hiányzik (szabadság, betegség stb.), 2 fő igazolatlanul hiányzó.
Több tárgy nem lévén Elnök a taggyűlést bezárja.
K.m.f."

BFL (Budapest Főváros Levéltára) BB 8. fond. XXXV (8) C Budapesti Harisnyagyár iratai. MSZMP csúcsvezetőségi iratai. 1958. (részlet)

Ezen a napon történt október 27.

1904

Megkezdi működését az első New York-i metró.Tovább

1912

Megalakult a Debreceni Izraelita Ifjak Dalköre. Elnöke dr. Bruner Lajos.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő