Forrás

Rendezői elképzelés az »Állami Áruház« című filmhez

A film eszmei mondanivalója a szocialista kereskedelemnek a régi kapitalista kereskedelemtől való szöges eltérését mutatja be. Azt, hogy a mai kereskedelem célja a dolgozóknak legmesszebbmenő kielégítése minőség és mennyiség tekintetében egyaránt, szemben a kapitalista kereskedelem célkitűzéseivel, amely a dolgozók érdekeit figyelmen kívül hagyva, kizárólag a maga minél nagyobb hasznát nézte. Ezen belül rámutat a film államunk iparának erőteljességére és arra, hogy a dolgozók nyugodtan bízhatnak iparunk termelőképességében, és hogy a dolgozók szilárdan bíznak népi demokráciánkban.

A film műfaja zenés vígjáték, amelyen végigvonul a derű és az optimizmus, amely boldog és szabad életünkből természetesen fakad. A film meséje, a környezet, amelyben játszódik, az egész téma, rendkívül alkalmas a zenének széles szerepeltetésére, ezért anélkül, hogy a zenés vígjáték műfaját megtörné, olyan helyeken, ahol a cselekményből fakadóan reális lehetőségek vannak a zene elhelyezésére, mindenütt bőven kívánok élni a zenei lehetőségekkel. Mindenütt, ahol nem öncélúan kerülne a zene a filmbe, pl. tehát amikor próbálnak, vagy egy vidám vasárnap felszabadult, derült hangulatában, vagy a szerelmespár egyes jeleneteinél, ahol az érzelmek hőfoka természetessé teszi a zenében való kifejezést, mindenütt bővérűen kívánom a zenét megszólaltatni. A zenei anyagot közérthető, dallamos, könnyen megtanulható dalokból akarom összeállítani, egyes dalokat kimondottan olyan célkitűzéssel, hogy az közkedvelt tömegdallá váljék.

A műfajból adódik, hogy ott, ahol az ellenség van a színen, a szatíra eszközeivel dolgozom, de gondosan ügyelni kívánok arra, hogy [a] nevettetés és nevetségesség az ellenség veszélyességét ne bagatellizálja el és a gyűlöletessége is világos legyen.

Az egyes figurák megalkotásánál arra igyekszem [!], hogy bár vígjátékról lévén szó, és így komikus figurák komoly teret kapnak a filmben, mégis az eszmei mondanivalót a legnagyobb súllyal hordozó alakok, jó és hiteles megformálásával kikerüljük azt a veszélyt, hogy a filmben a komikusok vonala domináljon. Ezért választottam Kocsis Ferenc alakítójának Gábor Miklóst, aki színészi képességeinél és sullyánál [!] fogva is, meg tudja adni ennek a figurának azt az erőt és súlyt, amin keresztül az eszmei mondanivaló kellőképpen kifejezésre tud jutni.

A figurát annak ellenére, hogy rajta keresztül jut a darab mondanivalója kifejezésre és így mégis olyannak képzelem, aki bár komoly és megfontolt, higgadt ember, mégis tele van derűvel, adott helyzetben és esetekben játékos kedvvel, aki szereti az embereket, és akit az emberek szeretnek, aki bízik az emberekben és ezért környezetének fejlődését komoly mértékben tudja elősegíteni. Lendületes ember, a kommunistákra jellemző akcióképességgel. Olyan ember, aki bár mélyen bízik az emberekben, éberen felfigyel az ellenséges jelenségekre és az ellenséggel szemben kemény, határozott és tántoríthatatlan.

Ilonka: Kocsis partnere, kedves, vidám, megnyerő és szeretetreméltó fiatal leány, szakmájában ügyes és nagyon igyekvő. Fiatalságából fakadó túlbuzgalmában, gyakran az intézkedéseket betű szerint veszi, kissé szűk látókörű, akaratos, makacs és lobbanékony természetű, aki azonban teljesen fejlődőképes és apró botladozásai közben tanulja meg, hogy nehéz helyzetben mi a helyes magatartás, és válik Kocsis Ferenc méltó társává.

Dániel: Ennél a figuránál arra való tekintettel, hogy a legnépszerűbb komikus színészünk, Latabár Kálmán játssza, különösen gondosan fogok ügyelni arra, hogy ne a megszokott Latabár-trükkök domináljanak, hanem, hogy Latabár egy figurát alakítson, aki nem külsőséges és öncé[lú] játékai miatt nevetséges, hanem a komikum jelleméből fakad. Ez a figura a régi kereskedősegéd jó és rossz tulajdonságait mentette át a mába, de fejlődőképes, becsületes, jószándékú ember lévén, a történet során mindinkább leveti a rossz tulajdonságait és egyre inkább válik tudatosan újtípusú szocialista kereskedővé. Vele ellentétes figura:

Klimkó: Aki a múltból átmentett rossz tulajdonságait ma is jónak érzi, típusa a finomkodó, a nyugati kozmopolita divatot majmoló belvárosi kereskedősegédnek, aki a mai vevőközönséget némileg félvállról kezeli, görcsösen ragaszkodik ideáljaihoz, és ez gátat szab fejlődésének. Rajta keresztül az ilyen típusú embereket akarjuk nevetségessé tenni, aki el is nyeri méltó büntetését, szerelménél hoppon marad, és a nézők igazságosnak érzik választását, amely nem rá, hanem Dánielre esik. Kettőjük partnere:

Boriska: Ügyes, szorgalmas, nyílteszű elárusítónő, aki egészséges ösztönnel áll a fejlődőképes Dániel mellé, általában egészségesen él, és nyitott szemmel járva látja meg az egyes akciókban azt, hogy hol van a helye.

Glauziusz: Öreg könyvelő, becsületes, kitűnő szakember, akit a régi világban elnyomtak és hosszú ideig nem veszi észre, hogy a mai élet minden becsületes dolgozó ember számára meghozta a felszabadulást, és amikor szembekerül az újtípusú kommunista vezetővel, aki megbecsüli benne becsületességét és szaktudását, az rendkívül nagy hatással van rá, és hatalmas fejlődésnek indul. Kocsis éppen azzal ér el nála nagy hatást, hogy elsősorban benne nem egy elesett öreg munkatársat lát, hanem tudja, hogy becsületes, jó munkás, akire neki szüksége van. Így Glauziusz értékeit teljes egészében fel tudja használni.

Iványiné: Lényegében méretét tekintve egészen kis szerep, de ő képviseli a filmben az állam vezetését és ezért választottam elsőrangú színésznőt, aki kis jelenetben is meg tudja adni a figura súlyát.

Dancs: Régi nagykereskedő, jó szakember, aki igen jól helyezkedik. Még azt is elhiszi magáról, hogy valóban jól dolgozik. Demagóg, önző ember, aki osztályhelyzeténél fogva áll szemben a népi demokráciával. Nem tudatos beszervezett ellenség, de éppen osztálygyökereinél fogva ellenséggé válhat, és válik is adott pillanatban. Veszélyes a tudatos ellenség számára, komoly bázis. [?] A vásárlási láznál ő maga valóban elhiszi az amerikai kacsát, de azt azonnal a maga hasznára akarja kihasználni. A film műfajának megfelelően őt is szatirikusan ábrázolom, de vigyázok arra, hogy veszélyessége világos legyen, és végeredményben a figura gyűlöletes volta is egyértelmű.

Mácai: Ő a tudatos ellenség a filmben, ő az, aki Dancsot felhasználja. Még nem ÁVH ügy, de tudjuk, hogyha a kommunisták ébersége nem figyel fel rá idejében, nyilvánvalóan komoly kártevővé válhat.

A film legfontosabb fordulópontjai azok a jelenetek, ahol Kocsis ütközik Danccsal. Az első összecsapásnál már világosan látjuk a két ember szembenállását. Az első ilyen összecsapás a félreértelmezett újítások körül tör ki, a második akkor, amikor Kocsis igazgató lesz. A százforintos ügynél pedig az összecsapás kiéleződik, és ettől kezdve látjuk Dancs teljes arculatát, és ugyanakkor megismerik Kocsist, aki a kellő helyzetben ütőképes, határozott és az ellenséggel szemben kérlelhetetlen ember.

Ennél a filmnél a tömeg megjelenítése különösen fontos. A film első jeleneteiben, ahol az általános áruházi élet kerül a néző elé, a reális életnek megfelelő formában jelennek meg a figurák. A pániknál azonban a tömegnek külön-külön arca van. Látnunk kell, hogy az áruházat a reakció rohanja meg, és a tömegben megmutatkozó munkásokon keresztül látnunk kell a munkásosztály állásfoglalását, a reakció akciójával kapcsolatban. A reakciós tömeg ábrázolásánál épp úgy, mint egyes ellenséges figuráknál, a szatíra eszközeit kívánom használni, megint ügyelve arra, hogy ez az ellenség veszélyességét ne tegye semmivé.

A tömeg és a háttér rendezésére és mozgatására a film színhelyének és történetének megfelelően, különös gondossággal kívánok ügyelni arra, hogy élő, mozgalmas és kifejező legyen, mai életünknek megjelenítésének hű tükre.

A díszletekről csak annyit, célkitűzésem olyan díszleteket használni, amely előremutat, amely megmutatja, hogy milyennek szeretnénk áruházainkat látni.

Budapest, 1952. szept. 15.

Gertler Viktor

filmrendező

Jelzet: MNL OL XXXIX-I-1-a (74. d.) - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Vállalatok, Magyar Filmgyártó Vállalat, Általános iratok. - Másolat.