Fazakas György naplója Budapest ostromáról

„Mára virradó éjjel rendkívül erős tüzérségi becsapódások voltak. Sztalinorgona is lőtt. A házban rengeteg ablak betört. A mi ablakunk jól tartott, csak az üveg repedt meg. A p. németek felrobbantották a lakásom előtti ágyúkat. Az ablak keretestül kiesett, az ajtó zárja is tönkrement. Egy láda az utcára kiesett. Most már az utcáról be lehet lépni a lakásba. Sándor tegnap még átmentett egy pár dolgot egy ládában. A konyha, ahol lakunk a külső bejárati ajtónál sérült meg. Egy szilánk a falat átütötte, a ládák védtek meg. A csendőrök és a nyilasok az éjjel elmentek a Várba.”


„Napló a körülzárt Budapestről"

 

1944. XII. 24.

Karácsony estéje közeledik. Délelőtt még járnak a villamosok, bevásárolnak az emberek. Persze már alig lehet valamit kapni. Itt is ott is nyilas kiárusítások. Vasárnap lévén csak fél 11-re mentem a hadkiegészítő parancsnokságra. Ott váratlan hír fogadott. Második lépcső még ma délután indul. Az oroszok elfoglalták Bicskét és előretörőben vannak északra Pilisvörösvár felé. Lehet, hogy már el sem lehet menni a Bécsi úton. Nekem is indulnom kell. Milosovszkynak bejelentem, hogy én lemaradok,

. Azonnal hazajövök. Az emberek még nem is sejtik a bekerítést.

töltöm a karácsony estét. Béke van, talán nem is sejtjük, mi következik.

 

1944. XII. 25.

Reggel teljes nyugalom volt. Csak az tűnt fel, hogy a villamosok nem jártak. Még a HÉV is közlekedett délelőtt

. A katonák mindenütt pakolnak. Hosszú felpakolt sorok az utcákon. Délután láttuk, ahogy felállították a páncéltörő lövegeket a Fehérvári úti töltésnél. Ezek Diósdról vonultak vissza. A támadás Buda ellen megkezdődött. A legközelebb a Hűvösvölgynél nyomultak előre a Szépilonáig. Reményem az ittmaradásra megerősödött.

Azt beszélgettük, hogy nagyon hamar itt lesznek az oroszok.

 

1944. XII. 26.

Ma már az egész város beszéli, hogy be vagyunk kerítve. Még 24-én délután elvágták a Bécsi utat.

A nyilasok bús arccal, hátizsákokkal gyülekeznek, gyalog indulnak el. A várost már erősebben lövi a tüzérség. A front a Fehérvári útnál, a Hengermalomnál lehet.

Délután Sándorék átköltöztek hozzánk. Két-három hétre van élelmiszerünk, de főzni

fogunk járni. Egyáltalán nincs rossz kedvünk. Várjuk a .

 

1944. XII. 27.

Délelőtt elmentünk Sándorral a városba. A hidakon csak csoportosan engedtek át. Sőt, reggel 10-ig egyáltalán nem lehetett átmenni.

A hadkiegészítő parancsnokságot akartam megkeresni. A Krisztina téren már több becsapódás volt látható. A Vérmezőnél magyar aknavetők tüzeltek a Hűvösvölgy felé.

Az Olasz fasoron már nehéz volt végig menni, becsapódások és géppuska tűz is hallatszott.

A fogaskerekűnél volt a hadkiegészítő parancsnokság, de már elköltöztek onnan. Pontos címet nem tudott a házmester.

Nálunk még csend volt.

 

1944. XII. 28.

Délelőtt kenyérért álltunk 7-10-ig

a töltés melletti Gros-nál. Józsiéknál volt főzés. Délelőtt Józsiék átmentek Pestre.

Délután megszűnt a villanyvilágítás. Gyertyafény mellett korán lefeküdtünk.

 

1944. XII. 29.

Az éjjel az oroszok előrenyomultak a vasúti töltésig. Egy robbanás is volt a közelben, egyik ablakom betört. A Déli összekötő vasúti hidat felrobbantották, az ütegek a Verpeléti út - Körtér vonalra vonultak vissza.

Elég erős tüzérségi tűz volt.

 

1944. XII. 30.

Semmi különös nem történt. Az óvóhelyen aludtak Cinciék. Várjuk, hogy valami újabb történjen.

 

1944. XII. 31.

Ma kezdődött az erős légi tevékenység. Inkább csak géppuskázás volt. Az utcára nem mertünk kimenni. Ma egy gépágyút állítottak a Siroki utcába is.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt szeptember 19.

1938

A müncheni konferencia napja. Csehszlovákia bevonása és megkérdezése nélkül Chamberlain, Daladier, Hitler és Mussolini eldöntik, hogy...Tovább

1991

Megtalálták "Ötzi"-t, egy több ezer éves mumifikálódott similauni férfit, az Alpok Ötz-völgyi gleccserében, Ausztria és Dél-Tirol...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő