Fazakas György naplója Budapest ostromáról

„Mára virradó éjjel rendkívül erős tüzérségi becsapódások voltak. Sztalinorgona is lőtt. A házban rengeteg ablak betört. A mi ablakunk jól tartott, csak az üveg repedt meg. A p. németek felrobbantották a lakásom előtti ágyúkat. Az ablak keretestül kiesett, az ajtó zárja is tönkrement. Egy láda az utcára kiesett. Most már az utcáról be lehet lépni a lakásba. Sándor tegnap még átmentett egy pár dolgot egy ládában. A konyha, ahol lakunk a külső bejárati ajtónál sérült meg. Egy szilánk a falat átütötte, a ládák védtek meg. A csendőrök és a nyilasok az éjjel elmentek a Várba.”

1945. I. 1.

Erős légi tevékenység egész nap.

Kimozdulni sem lehetett.

A víz nem folyik. Szerencsére vettünk elég vizet.

 

1945. I. 2.

Az erős légi tevékenység tovább folytatódott. Egyébként semmi különös nem történt.

 

1945. I. 3.

Ma éjjel egy bomba az ablakunkkal szemben esett le. Minden ablakunk betört. Az ablak előtti pokrócokat átlyukasztották a szilánkok. A lakásba is több szilánk bejött.

Sándorral fent voltunk, amikor történt.

Délelőtt bedeszkáztuk az előszobát és estére, ha sötétben bár, azért mégis fűthető lakásban voltunk.

 

1945. I. 4.

A légi tevékenység tovább folytatódott. Más érdekes esemény nem történt.

 

1945. I. 5.

Ma már csendesebb, nem volt (légi tevékenység). Kenyérért álltam sorba.

 

1945. I. 6.

Ma Pestre is átmentem a Kálvin térig. Erősen összebombázták. Különösen a Kecskeméti utca - Váci utca (környékét?).

Meglátogattam Kocsis Arany-t [

. Vettem újságot is.

 

1945. I. 7.

Ma is elég csend volt. Sándorral bejártuk Pestet, a Nagykörúton végigmentünk. Nyilas járőr igazoltatott. Mindenfelé légitámadások nyomai. Jó ebédet ettünk, s nyugodt hangulatban töltöttük el a napot.

 

1945. I. 8.

Ma is csend volt. Kenyérért szaladgáltunk. Kiderült, hogy be kell vonulnunk.

Nyilasok „sorakozó" címen elrendelték mindenkinek a bevonulást. Pontos adatot senki sem tud, hogy hová és mit kell csinálni.

 

1945. I. 9.

Ma elmentem a hivatalba. Senki sem volt benne. Katonák vannak beszállásolva. Mindent összeforgattak, a fiókokat kidobálták. Innen

és Gittához mentem el. Gitta nagy agilitással dolgozott, a Gömbös Gyula utcai . Ott még elég békés hangulat volt. Adott gyógyszereket, s így a kis Évike köhögése ellen is volt már . Sávos Karcsiék fent voltak a lakásban.

 

1945. I. 10.

Ma a hivatalban próbáltam felmentést szerezni a bevonulás alól. Nem kaptam. Elmentem a Császár fürdőben szemben levő Espranada Szállóba, ott volt valamikor a hadkiegészítő parancsnokság. De már elmentek Kőbányára, a házmester szerint.

Utána a Lánchídon át elmentem a MÁV igazgatóságra.

Ott megtudtam, hogy jó, ha Sándor is bemegy, és hazajöttem. A nap csendben telt el.

 

1945. I. 11.

Voltam a

a fizetésért, megtudtam, hogy [hiányos!].

Sándor elment a MÁV-hoz és délben igazolvánnyal ellátva élelmiszereket is hozott magával.

Nagyon örültünk neki s jó hangulatban töltöttük a napot. Ő mondta, hogy a Városligetet elérték az oroszok. Délután erős gyalogsági tűz volt.

 

1945. I. 12.

Ma felvettem két hónapi fizetésemet a hivatalban. A Duna-part igen viharverten nézett ki. Hullák, döglött lovak. A németek a Duna-partról a két híd közötti részről elmentek. Visszajövet igen erős tüzérségi tűz volt. Alig tudtam az Erzsébet-hídnál a Gellért-hegyi barlangok között átszaladni.

 

1945. I. 13.

Délelőtt ismét erős tüzérségi tűz volt. Utána állandó repülő tevékenység.

 

1945. I. 14.

Erős légi tevékenység volt. Otthon tartózkodtunk egész nap. Kisebb tüzérségi tűz is volt. Délután voltam

, igen erős tűz volt ott, alig tudtam futva hazajutni.

 

1945. I. 15.

Kisebb tüzérségi tűz volt. Reggel elmentem vízért és Budafoki út 52-nél álltam egy órát, míg végre vizet kaptam. Egy sötét pincében voltunk. Nagyon lassan

már a víz.

Ma robbantották fel a németek a

. Az oroszok elérték a Nagykörutat.

 

1945. I. 16.

Ma Sándor volt kenyérért, és beállították, hogy elviszik munkára. Alig tudott ellógni onnan.

Ma is volt légitevékenység. Ma a Ferenc József hidat robbantották fel a [popup title="p.[?] németek" format="Default click" activate="click" close text="A mai Szabadság híd. A „p” egy keresetlen jelző lehet."]. Az oroszok elérték a Kiskörutat.

Most már nem merünk az utcára sem kimenni. Elviszik az embert munkára. Persze se enni nem adnak, se semmi egyebet.

 

1945. I. 17.

Ma erős légi tevékenység volt. Délután tüzérségi tűz.

Voltam vízért a Stoczek utcában, illetve a Váli úti iskolában.

 

1945. I. 18.

Délelőtt elszórt gyalogsági tűz volt. Semmit sem tudunk Pestről.

Ma elkezdtük délután a kút ásását az udvarban. Mindketten dolgoztunk

.

 

1945. I. 19.

Ma éjjel elesett Pest. Az Erzsébet- és [a] Lánchidat felrobbantották. Elég csend volt. Kisebb tüzérségi tűz.

 

1945. I. 20.

Gyenge tüzérségi tűz. Éjjel csend volt. A kutunk ma elkészült. 5,75 méter mély. Agyagos ugyan kissé a talaj, de a víz azért meg fog tisztulni.

 

1945. I. 21.

Ma is elég csend volt, csak egy-egy tüzérségi tűz zavarta a helyzetet. A kút jól adja a vizet. Kb. 1 m mély vízoszlop van benne.

 

1945. I. 22.

Délelőtt erős tüzérségi tűz. Repülő tevékenység is volt. Ezek bombáztak is.

Délután munkára kellett menni. Negyed 5-től negyed 8-ig vártunk, míg végre közölték, hogy hazamehetünk, nem kell dolgozni.

Sokat izgultunk és bosszankodtunk emiatt. Persze Faludiéktól senki sem ment

.

 

1945. I. 23.

 

Ma nem kaptunk kenyeret. Minden reménységünk megszűnt a kenyér beszerzés terén. Schup bombát kapott, már csak keveset süt. A fiókokban nincs többet kenyér, Gros csak a katonáknak,

csak a nyilasoknak süt.

Ma fél 9-től 3-ig dolgoztunk a Tas vezér utcában a Lenke tér mellett. Két német katona ügyelt fel. Egy téglafalat kellett építeni. Erős légi tevékenység volt, bombáztak is. Éjjel sok akna becsapódás volt.

 

1945. I. 24.

Ma szokatlan csend volt. Havazás. Délután kimentem sétálni negyed 5-kor a Verpeléti útnál aknaszilánktól megsebesültem. A 4. számú házba vittek le az óvóhelyre, ahol egy orvos bekötött, és hordágyon hoztak haza. Nagy fájdalmaim voltak. Este Sándorék elvittek hordágyon Pázsint [?] főorvoshoz, aki csak az arcom kötötte át.

 

1945. I. 25.

Reggel erős aknázás. A szobát korán reggel átrendezték Cinciék. Nagy lázam van.

Tegnap megindult az

keleten, ezt hallottuk.

Kenyeret kedd óta nem kapunk. Nincs semmi remény, hogy lesz kenyér. Cinci megpróbálkozik a pászka sütéssel.

 

1945. I. 26.

Ma is még elég erős fájdalmaim vannak. A nap feltűnően csendes. Budapesti Hírek című újságban olvastuk, hogy Székesfehérvárt

. A Budapesti Hírek első száma 24-én jelent meg.

 

1945. I. 27.

Ma sem történt semmi különös. Délután eljött Pázsint főorvos. 8 gyertyát adtunk neki.

Este erős gyalogsági tűz és erős hangszórók szóltak az oroszok részéről.

 

1945. I. 28.

Csendes nap. Kezdem jobban érezni magam. Semmi különös nem történt.

 

1945. I. 29.

Ma volt Mucustól egy ember. Írtam levelet. Egyébként semmi nem történt.

 

1945. I. 30.

Ma hallottuk, hogy a Déli vasútnál vannak harcok, és a Margit-szigettel szemben. Sok alakulat jött ide. Az utcák reggelre teljesen tele lettek autókkal. Erős légi tevékenység volt. Sok bombát dobtak.

Ma írtunk Józsiéknak, de még nem tudjuk, hogy Mucusék el tudják-e juttatni nekik.

 

1945. I. 31.

Ma elég erős tüzérségi tűz volt. Az újságban olvastuk, hogy Buda északi részén visszavonultak csapataink. Egyéb semmi nem történt, az orvos nem volt hajlandó eljönni.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt október 27.

1904

Megkezdi működését az első New York-i metró.Tovább

1912

Megalakult a Debreceni Izraelita Ifjak Dalköre. Elnöke dr. Bruner Lajos.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő