Frontnapló a Gyalui Havasokban folyt harcokról

1944. szeptember 8. - szeptember 28.

„Pihenőt rendeltek el, én is lefektettem a szakaszomat. A fiúk eddig derekasan megállták a helyüket. Csak az búsít bennünket, hogy nincsenek fegyvereink. Mindössze 1 puska, 1 pisztoly és egy csomó kézigránát van a szakaszban. A puska a legényemé, a pisztoly az enyém, kiadtam fejenként 2 kézigránátot. De micsoda páncéltörők vagyunk mi löveg nélkül? Szinte úgy hiányzik, mint a fél kezünk."

Szeptember 18.

Ma nagy öröm ért bennünket. Német bajtársak jöttek a segítségünkre. Pedig magunk sem hittük volna. Délben motorzúgásra lettünk figyelmesek. Beérkezett egy német szakasz egy terepjáróra szerelt géppuskával. Nagy volt az öröm mindenütt, ami csak akkor lohadt, amikor megtudtuk, hogy mennek tovább

. Azonban mielőtt még elmentek volna, a gépágyújukkal végiglövettük az ellenséges fészkeket. Mint a vadkacsák úsztak a levegőben a fényjelzős lövedékek. 2 órakor elment a német felderítő osztag Hasadátra. Megint egyedül maradtunk, de nem sokáig. Este 6 órakor beérkezett egy német hegyivadász, gépkocsikon szállítva géppuskákkal, akna és gránátvetővel, és páncélkocsival megerősítve és főhadnagy parancsnoksága alatt. Most azután teljes lett az öröm. De talán én örültem a legjobban, hogy a német csapatok beérkezése részemről nem csak bíztatás maradt, és így az emberek bizalma irántam megnövekedett.

A német parancsnokság mindjárt végigjárta a támpontokat a német szakaszok szétosztására. Az éjjel már sokkal nyugodtabban aludhattunk.

 

Szeptember 19.

Reggel 6 órakor a szokásos ébresztő: a partizánok géppuskával köszöntenek jóreggelt, mi aknavetővel felelünk adjonistent. Azután csend van. A német felderítő járőrök már reggel elindultak, ellenséges tüzet csak Járavize a Szamos felé eső gerincén kaptak a már ismert helyekről.

Délután megkaptuk a támpontokra a német megerősítést. Az én támpontom 2 géppuskát és 24 főt kapott. Egész biztonságban éreztük magunkat. Mint a hideg zuhany jött 5 óra tájban a riadó. Ellenséges harckocsik és csapatok törnek előre Járavölgy irányába. Parancsot kaptam támpontom azonnali megerősítésére, mivel az éppen az ellenség felé volt. Egy német páncélromboló járőr lement a völgybe egy páncélgépkocsival az út műszaki lezárására. Azonban, ahogy esteledett, úgy enyhült a feszültség is. Napnyugta előtt magyar katonákat láttunk közeledni a szemben levő tetőről. Lementem elébük. A 12. hegyivadász zászlóaljnak 1. százada jött a mellettünk levő kúpot [magaslatot - a szerk.] megszállni. Tőlük tudtam meg, hogy a dandár többi zászlóaljai Hasadáton vannak.

őket nyirbálták olyan nagyon, de azóta a román-orosz csapatok be vannak kerítve, és repülőgépen szállítják nekik az élelmet és lőszert. Ezért volt az utóbbi napokban olyan csendes a front. A helyzet teljesen nyugodt, az ellenséges előretörés valószínűleg rémhír volt.

Este már kaptam a parancsot, hogy a megerősítésre küldött rajok foglalják el eredeti védőállásaikat. Az őrséget az újoncok és németek adták az éjszaka.

Minden újonc mellett egy-egy német állt. A német szakasz parancsnoka meglátogatott bunkeromban. Hozott egy üveg pálinkát, és azzal melegítettük magunkat, mivel az este elég hideg volt.

 

Szeptember 20.

Szép verőfényes reggel. A délelőtt éppen úgy telt el, mint a többi. Ellenséges gépek állandóan bombázzák Kolozsvárt, a sajátjaink a bezárt orosz erőket. Német felderítő járőrök ismét körbejárták a vidéket a szokásos eredménnyel: nincs semmi különösebb esemény. A front távolról morajlik, csak néha hallatszik egy közelebbi gránát becsapódás.

Délután átadtam a támpontomat az 1. század parancsnokának. Én összeszedtem szétszórt löveg nélküli szakaszomat, és ismét átvettem felettük a parancsnokságot. Ennek mindnyájan nagyon örültünk. Leköltözködtünk a parancsnokság melletti házba. Kivettem magamnak egy szobát, és ismét kényelemben éreztem magam. Este pulykasült volt vacsorára, melyre meghívtam a német szakaszvezetőt és tizedes barátját. Ők hoztak magukkal valódi bordeaux-i vörösbort, és vidám beszélgetéssel telt el az este. Volt is miről beszélni. A szakaszvezető járt Afrikában, részt vett a balkáni partizánharcokban. Különben grazi, tehát majdnem földi.

Hosszú idő óta ismét ágyban aludtam. Le is vetkőztem ingre-gatyára. Alig tudtam elaludni a boldogságtól. Minden oldalról biztosítva, nyugodtan szobában és ágyban levetkőzve aludni, egyelőre ez álmaim netovábbja.

 

Szeptember 21.

Reggel 8 órakor 5 honvéddel és egy német szakasszal lementem

néhány számunkra fontos holmit harácsolni. A német szakasz gépkocsijával előre ment földeríteni, úgyhogy csak 5 emberrel maradtam a faluban. Itt vannak elhagyott házak, melyeknek a gazdái a hegyekbe menekültek, és beálltak partizánnak. Ezeket a házakat kutattuk át. Gyönyörű és értékes holmikat lehetett itt találni. Finom gyapjútakarók, mintás nehéz függönyök, vadbőrök, befőttek, lekvárok, baromfik garmadával. Fel is pakoltunk alaposan. Hoztunk magunkkal tyúkokat, ruhákat, lekvárokat, befőtteket, valamint 8 zsák zabot. Szereztem magamnak egy gyapjúkesztyűt, szappantartót és egy csomó apróságot, amire szükségem volt. A fiúk is szereztek sok mindenfélét maguknak. Ha ezeket haza lehetne küldeni! De így számunkra értéktelenek maradtak. Mit csináljunk velük, csak cipelni kell, ami számunkra fáradtságos dolog.

Délután a német felderítő osztag tüzet kapott, úgyhogy csak 6 óra tájban értek vissza a tehergépkocsik. No de a német kamerádok is megrakodtak alaposan. Őnekik könnyű, mert a gépkocsikra minden fölfér. Nekünk csak szekereink vannak, azok is túlzsúfolva. Este elosztottuk a zsákmányt. Úgy el voltam telve a sok édességtől, hogy alig tudtam vacsorázni. Pedig finom gulyást készítettek a szakácsok. Két német hadnagyot is meghívtam vacsorára. Vidám borozgatással és beszélgetéssel telt el az este. Az egyik hadnagy, civilben diplomata, járt a balti államokban, harcolt a Balkánon. Nagyon érdekes dolgokat adtak elő, különösen a szovjet besúgó rendszerről.

A mai napon az összes karpaszományos tizedes elő lett léptetve hadapród

. Gyorsan mennek előre. Tavaly ilyenkor még karpaszományos szakaszvezető sem voltam. Hiába, a tiszthiány!

 

Szeptember 22.

Ismét pokoli zenebonára ébredtem, akárcsak vasárnap reggel. Megmozdult a front. Déltájban kapom a parancsot: „Ellenség a Muntele Mare és Tordaszentlászló irányába előretört, és bekerítésre törekszik. Román gépek bombázták Hasadátot. Bombatámadással mi is bármely pillanatban számolhatunk. Ezért tovább, mert nagyon nyílt helyen vagyunk, a nehézfegyver század leköltözik Tordaszentlászló irányába a horhosba, és ott beássa magát. [Olvashatatlan] szivárgásszerűen, anyagot, szerelvényt és lovakat csak szürkület beállta után viszünk le."

Ismét a hideg zuhany. Pedig már olyan biztonságban éreztük magunkat. Ráadásul a kamerádok is itthagytak bennünket, és lementek Tordaszentlászlóra az ellenséges előretörést megállítani. Így legalább a hátunk biztosítva lesz, de viszont arcban és szárnyban gyengébbek lettünk. A légi tevékenység rendkívüli módon megélénkült. Állandóan saját és ellenséges gépek cirkálnak a légtérben, és hol bomba-, hol alacsony támadással avatkoznak a földi küzdelembe. De a légelhárítás is megélénkült. Tordaszentlászó fölött egy román gép a szemünk láttára füstölögve zuhant le. Egy magyar vadászgép valahol szárnybillegetve szállt le.

Egész délután csákányoztuk a sziklákat, de a bunker mégsem készült el estére. Egy hegyivadásznak a kőfejtéshez is értenie kell. Ment is, de ilyen sziklákra mégsem számítottunk. Így hát az éjjel szabad ég alatt kellett aludnunk, pedig erősen felhősödött. Ágyban csak két napig sikerült aludnom.

 

Ezen a napon történt február 26.

1945

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány közzétette az 528/1945. sz. rendele-tét, amelynek értelmében feloszlatta a fasiszta pártokat és egyesülete-...Tovább

1952

Elkészül Nagy-Britannia első atombombája.Tovább

1957

Az MSZMP IKB határozott a KISZ felállításáról. Földes László vezetésével bizottságot jelöltek ki, amelynek feladata a hasonló szovjet...Tovább

1993

– Terrorista bombamerénylet a New York-i Világkereskedelmi Központban (WTC): ezer sebesült és öt halálos áldozat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

2023 utolsó, hatodik ArchívNet számát prezentálja Önöknek a szerkesztőség, amely ezúttal is négy forrásismertetést tartalmaz. A publikációk közül három az 1950-es évekhez kötődik, kettő ezeken belül pedig az 1956-os forradalom eseményeit érinti sajátos nézőpontokból. A negyedik ismertetés pedig egy harmincegy évvel ezelőtti ünnepélyes iratátadás hátterét, következményeit világítja meg.

Az időrendet tekintve első a négy publikáció közül Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) foglalkozik a legkorábban történt eseménysorral. Egy kevésbé kutatott témába enged betekintést írása, amely a magyar-latin-amerikai, ezen belül is a magyar-bolíviai kapcsolatok területére kalauzolja az olvasót. Az ismertetésből kiderül, hogy az 1950-es években instabil belpolitikai helyzettel bíró Bolívia különleges volt a magyar diplomácia számára, mivel csupán a második dél-amerikai ország volt a második világháború után, amellyel Magyarország felvette a kapcsolatot. A szerző egy fotókiállítás megszervezésén keresztül mutatja be, hogy miként indult meg a két állam közötti kapcsolatrendszer mélyítése.

Maradva a diplomaták világánál: Tulok Péter (tudományos kutató, Nemzeti Emlékezet Bizottsága) az 1956-os forradalom eseményeire reflektáló svéd diplomaták jelentéseinek halmazából ad ízelítőt válogatásával. Az 1956 októberében-novemberében Magyarországon zajló események kapcsán nem feltétlenül Svédország az első, amely eszünkbe jut mint külső tényező, szereplő, azonban az akkori történések vizsgálatánál nem utolsó szempont megismerni egy semleges állam véleményét, látásmódját. A forrásismertetés egyben rámutat arra, hogy a svéd külügyi irányításnak volt tudomása arról, hogy Csehszlovákiában miként reagáltak a magyarországi eseményekre – a prágai svéd követ egyik táviratában erről adott röviden tájékoztatást.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-os események utóhatásaival foglalkozik ismertetésében. A hatalmát stabilizálni kívánó Kádár-kormány számára különösen fontos volt a közhangulat javítása, egyben a szovjetellenesség letörése. Az ArchívNet előző számának egyik publikációjában főszerepet kapó újságíró Fehér Lajos ezúttal is felbukkan. Krahulcsán Zsolt írásában úgy jelenik meg, mint ötletadó: másodmagával tett javaslatot arra nézve, hogy a fővárosban miként lehetne szovjet segítséggel végrehajtani a harcokban megsérült épületek renovációját.

A magyar-orosz kapcsolattörténet egy kevésbé terhelt mozzanatát idézi fel Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár), amely esemény egyben a hazai történelemtudomány számára bírt kiemelkedő jelentőséggel. A két részre bontott írásának első felében azt vizsgálta meg, hogy miként alakult Borisz Jelcin budapesti látogatását követően Bethlen István néhai magyar miniszterelnök átadott oroszországi iratainak a sorsa 1992–1994 között. Kitér egyben arra is, hogy a Moszkvában fogvatartott egykori miniszterelnök sorsának alakulása mennyire volt ismert a magyarországi vezetés körében 1945 után.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. december 21.

Miklós Dániel

főszerkesztő