Neumann János autográf levelei a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában

Neumann János születésének 120. évfordulója köszöntött ránk, és az emlékév apropóján olyan iratanyagot igyekszünk bemutatni a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának megszámlálhatatlan gyűjteményei közül, amely eddig ritkán volt a reflektorfényben. Magyarország washingtoni követségének anyagai közt fennmaradt egy vékonyka dosszié, amiben Neumann autográf levelei is megtalálhatóak.

 

A szóban forgó iratok[1] több mint négyéves időintervallumot lefedve (1935. február 8. - 1939. december 29.). mutatják be Neumann János és Pelényi János levelezését.[2] Az itt található néhány autográf levélből egyet már bemutatott nyomtatásban a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, a 2016-2017 folyamán nyitva tartó állandó kiállításának, a Nyomot Hagytak katalógusában.[3] Még mielőtt a levelekre és azoknak a tartalmára rátérnénk, érdemes bemutatni, hogy miként került Neumann és későbbi levelezőpartnere, Pelényi az Amerikai Egyesült Államokba.
Neumann János a Fasori Evangélikus Gimnáziumban szerzett érettségije után a Budapesti Tudományegyetemen folytatta tanulmányait matematika szakon, majd Berlinbe ment, ahol többek között kémiát is tanult. Budapesten doktorált; a Zürichi Egyetemen pedig ezzel egyidejűleg vegyészmérnöki diplomát is szerzett. 1927 és 1929 között a berlini, majd 1929-től a hamburgi egyetem magántanárává vált. 1930-ban utazott először a tengerentúlra, majd 1931-ben Princetonban folytatta karrierjét, ahol először vendégelőadó, majd 1933-ban – legfiatalabbként – az egyetem rendes tanárává is kinevezik. Egészen a haláláig az egyetem, azon belül is az Institute for Advanced Study tagja maradt. A levelek keletkezésekor tehát már az egyetem rendes tanáraként próbálta felvenni és tartani a kapcsolatot Pelényi Jánossal.

 


Neumann János
Forrás: Wikimedia Commons

 

Pelényi ekkor Magyarország követeként működött az Amerikai Egyesült Államokban. Pelényi hagyatékának nagy része a tengerentúlon található, mivel amerikai származású feleségével ott kötött házasságot, majd a hivataláról 1940-ben történt lemondását követően ott telepedett le és élt 1974-es haláláig.[4] Magával Teleki Pállal is szorosabb kapcsolatban volt: erre példa, hogy Pelényi tervezete nyomán az akkor második miniszterelnöki ciklusát töltő politikus igyekezett külföldre egy küldöttet kiküldeni, aki Magyarország megszállása esetén egy magyar emigráns kormány szervezését kezdhette volna meg.[5] Ennyi kisebb kitérő után azonban nézzük, hogy miről szól a szóban forgó levelezés.

 


Pelényi János
Forrás: Library of Congress

 

Olyan levéllel kezdődik az iratanyag, amelynek szerzője csupán itt bukkan fel a gyűjteményben. Ortvay Rudolf[6] 1935. február 8-án írt levelében megemlíti, hogy örömmel venné, ha Pelényi látogatást tenne a Princetoni Egyetemen.[7] Ez kulcsinformáció, mivel az egész iratanyag jóformán csak arról szól, hogy Pelényit miként próbálják Princetonba elcsábítani egy előadás erejéig. Ortvay úgy gondolja, hogy ősszel lenne alkalmas Pelényi látogatása, mert előtte Neumann Cambridge-ben, míg Wigner Jenő[8] szintúgy távol lesz. Levele végén azt írja Pelényinek, hogy nagyon hálás a magyar ügyek iránti érdeklődése miatt. Ortvaynak adott válaszában a diplomata arról írt, hogy örül a személyes ismertségnek, és elképzelhetőnek tartja, hogy ősszel előadást tartson.][9]

1935 novemberében egy levelet és egy táviratot is küld Pelényi János azért,[10] hogy találkozzon az ekkor még Baltimore-ban tartózkodó Neumannal. Nem tudjuk, hogy ez a találkozó valóban megvalósult-e, ám közel egy év múlva újfent felvetődik a kérdés: mikor tud Pelényi Princetonba jönni? Neumann arra kéri, hogy tartson előadást az egyetemen és erre Dr. H. W. Doods[11] az egyetem elnöke egyből időt is szakítana. Továbbá L. P. Eisenhart,[12] a Graduate School dékánja és Dr. A. Flexner,[13] az Institute for Advance Study igazgatója is kitüntetésnek venné a látogatást (lásd az 1. számú dokumentumot!). E levélből azt is megtudjuk, hogy Teleki Pál gróf[14] a második szemesztert, mint „Carnegie visiting professor” szintén Princetonban fogja tölteni.[15]

 

1. számú dokumentum

Jelzet: HU-MNL-OL-K 106-125-1939 1936. december 9.

 

Pelényi ismét elhalasztja a látogatás időpontját, ugyanis Mexikóban – akkreditációjából adódóan[16] – és Kaliforniában kell tartózkodnia huzamosabb ideig. Arról is írt, hogy ő maga Teleki Pál kijövetelét szorgalmazta, de ez több ok miatt végül mégsem valósulhat meg. Neumannt egyben kéri, hogy ne említse sehol azt, hogy végül meghiúsult Teleki útja, amíg hivatalos értesítést nem kap erről. Pelényi nem részletezte, hogy miért hiúsult meg a kérdéses út, így csak feltételezhető, hogy politikai okokról van szó.[17]

1937 májusában ismét próbálja felvenni a kapcsolatot Neumann Pelényivel (lásd a 2. számú dokumentumot!), azonban az egyik levélből – amelyet a magyar királyi követség ügyvivője, Balásy Antal fogalmaz meg – kiderül, hogy a követ azért nem látta a leveleket, mert Havannában tartózkodott ebben az időszakban.[18] Később világossá vált, hogy Kubában igen nehézkesek voltak Pelényi körülményei, így nem volt módja a gyors válaszadásra. A követ ezen levelében arról is ír, hogy nem menne Princetonba, Paul van Zeeland, Belgium miniszterelnökének fogadásával van elfoglalva.[19] A politikus júniusi látogatásáról a korabeli sajtó is beszámolt.[20]

Sajnos mire a diplomata válasza megérkezik Princetonba, Neumann már New Yorkból Franciaországba utazott, ahonnan később Ausztrián keresztül Magyarországra érkezett.[21] (lásd a 3. számú dokumentumot!)

 

 

Jelzet: HU-MNL-OL-K 106-125-1939 1936. május 11.

 

Jelzet: HU-MNL-OL-K 106-125-1939 1937. július 13.

 

Neumann egy évszám nélküli levelében arról írt Pelényinek, hogy elvált feleségétől (lásd a 4. számú dokumentumot!). A papíroson csupán az írás keltének hónapja és napja látható (november 16.), ám ebben az esetben csakis az 1937-es év jöhet szóba, ugyanis ekkor válik el első feleségétől, Kövesi Mariettától, akivel nyolc évig volt házas. Második feleségét, Dán Klárát 1938-ban veszi el, akivel 1957-ben bekövetkezett haláláig együtt élt.

 

Jelzet: HU-MNL-OL-K 106-125-1939 [é. n.] november 16.

 

Neumann ebben a levelében nem fogalmaz egyértelműen. Habár „feleséget” ír, mégis a datálás kikövetkeztetése után egyértelmű, hogy nem Dán Kláráról ír. Marietta – Neumann elmondása szerint – ekkor úgy gondolta, hogy a fővárosban, Washingtonban élne ezt követően. Neumann szeretné a jóindulatú figyelmébe ajánlani Pelényinek, és bízik abban, hogy a követséggel Marietta meg fogja találni az összeköttetést. Pelényi 1938. január 11-én keltezett válaszában[22] így fogalmaz Neumann válásáról: „it will turn out for the best.”

A további levelekből kiderül: Neumann továbbra is szeretné, hogy Pelényi ellátogasson hozzá Princetonba, Dodds igazgató pár napig Princetonban vendégül látná Pelényit május folyamán (lásd az 5. számú dokumentumot!): a levelezésből azonban kiderül, hogy a látogatásból 1938 májusában sem lesz semmi. Mindeközben Neumann egy, későbbi baltimore-i előadóútjáról is kapunk információt (erről a márciusi utazásról többet sajnos nem tudunk), amely kapcsán felveti, hogy Washingtonban személyes látogatást is hajlandó tenni a követnél (lásd a 6. számú dokumentumot!).

 

Jelzet: Jelzet: HU-MNL-OL-K 106-125-1939 [é. n.] április 20.

 

Jelzet: HU-MNL-OL-K 106-125-1939 [é. n.] február 9.

 

 

A levelezés a második világháború alatt is folytatódott. A konfliktus első hónapjában Neumann továbbra sem tett le arról, hogy a magyar követ előadást tartson Princetonban – ezt Dodds elnök is támogatta. Neumann viszont úgy fogalmaz most az előadással kapcsolatban, hogy az elnök „amíg világosan látja, hogy mi a princetoni hallgatóság reakciója az európai háborúra, és amíg ő végleg elhatározta, hogy milyen mértékben és formában folyjanak le itt a külpolitikai diszkussziók”, addig még nem tudja, hogy ez mikor valósulhat meg. (lásd az 7. számú dokumentumot!) Ekkor már a háború javában zajlott: mindenki óvatosabb volt, és várta a híreket. Eltelik négy nap, mire választ kap Neumann. Itt már azt írja Pelényi, hogy elvből nem híve az előadásoknak, mert azokat propagandának tartja, s a mai viszonyok között nehéz lenne előadást tartania. Ehelyett inkább négyszemközt beszélgetne, amelynek elsődleges célja a személyes ismerkedés lehetne. Kérte, hogy álláspontját Dodds is értse meg.[23] A válasz nem is vár sokáig, ugyanis október 3-án már azt írja Neumann, hogy Dodds elnök már mindenről tud és ettől függetlenül nagyon szeretné Princetonba látni, ahogyan ő maga is (lásd a 8. számú dokumentumot!).

 

Jelzet: HU-MNL-OL-K 106-125-1939 [é. n.] szeptember 21.

 

Jelzet: HU-MNL-OL-K 106-125-1939 [é. n.] október 3.

 

Az utolsó levél, amelyet itt az Országos Levéltárban a Neumann-Pelényi levelezésben olvashatunk, 1939. december 29-én kerül ki Pelényi kezéből. Ebben megköszöni, hogy végre ott lehetett Princetonban. Végül tehát összejött az a bizonyos látogatás– és talán az előadás is – 1939 októbere-decembere között egy jelenleg meg nem határozható időpontban, amelynek ügyében közel négy évig levelezett Neumann és Pelényi. Az irat egyébként egy piszkozat, amelyet a javítások figyelembevételével küldtek el Princetonba. A papírlap alján, jobb oldalt O. Karikás[24] aláírást fedezhetünk fel, aki nem más, mint Karikás Ottília, Pelényi követségi munkatársa Washingtonban (lásd a 9. számú dokumentumot!).

 

Jelzet: HU-MNL-OL-K 106-125-1939 1939. december 29.

 

A korabeli újságokat olvasva, legyen az a magyar vagy épp amerikai, egyáltalán nem említették meg ezt a találkozót. Ennek okát a kutatás jelenlegi állása szerint nem tudjuk felfedni. Nagyon valószínű azonban, hogy a találkozó elég zártkörű lehetett, vagy épp nem hivatalos, baráti látogatás lett belőle, hogy ne legyen politikai felhangja.
A Neumann leveleket magába fogadó vékonyka dosszié egy olyan piszkozatot is tartalmaz, amelyen nem szerepel dátum. Ezen írásában Pelényi kifejti: kívánatosnak tartja, hogy Princetonba utazzon, valamint meglátása szerint Neumann a magyar kultúrának kiváló befolyást és tekintélyt szerzett.
Amint olvashattuk, még a jelentéktelennek tűnő, vékony dossziékban található kis számú dokumentumok is sok információval szolgálhatnak. Itt elsősorban Pelényi princetoni meghívását kísérhetjük figyelemmel (1935 és 1939 között), amelynek szervezését Neumann János intézte, és amely törekvése végül sikerrel zárult. A levelek alapján emellett nyomon követhettük Neumann életének meghatározó pillanatait is. Például azokat, hogy mikor és merre járt, milyen kapcsolatai voltak, mi zajlott a magánéletében. Izgalmas időszakot követhetünk nyomon a leveleknek köszönhetően, és egyben bepillantást nyerhetünk Neumann János életének ezen rövidke szakaszába is.

 


[1] HU-MNL-OL-K 106-125-1939

[2] Neumann János levelezését tudósokkal a Fizikai Szemle hasábjain mutatták be korábban. Lásd: Györgyi Géza: Neumann János levelei Ortvay Rudolfhoz. Fizikai Szemle, 1972. 12. sz. 357-369., Szentiványi Tibor: Neumann János újabb levelei Ortvay Rudolfhoz. Fizikai Szemle, 1979. 10. sz., 380-389., Nagy Ferenc: Bay Zoltán és Neumann János levelezése. Fizikai Szemle, 1989. 3. sz. 82-96.

[3] A levél jelzete: HU-MNL-OL-K 106-125/1939 1939. szeptember 21. In: Nyomot Hagytak: Évszázadok-személyiségek-aláírások. Főszerk.: Németh László Sándor. Budapest, 2017. 155.

[4] Pelényi irathagyatékát jelenleg a Hoover Intézet őrzi Kaliforniában: https://oac.cdlib.org/findaid/ark:/13030/kt0c6030w7/?query=pelenyi

[5] Lásd: Borbándi Gyula: A Teleki-Pelényi terv nyugat magyar ellenkormány létesítésére. Új látóhatár, 1966. 2. sz. 155-170.

[6] Ortvay Rudolf 1885. január elsején született Miskolcon. Tanulmányait Budapesten, Göttingenben, Zürichben és Münchenben folytatja, végül Kolozsvárra kerül, mint fizikus, egyetemi tanár. A menekülő kolozsvári magyar egyetemmel Budapestre érkezik, majd nem sokkal később a szegedi Ferenc József Tudományegyetem tanára, később az egyik tanszék alapítója lett. 1925-ben az MTA levelező tagjává választották. 1929 őszétől a fővárosban szervezte az elméleti modern fizika előadásait, ahova Neumann Jánost is meghívta, mind vendégelőadót. 1945. január 2-án önkezével vetett véget az életének.

[7] HU-MNL-OL-K 106-125-1939 1935. február 8.

[8] Wigner Jenő 1902-ben, Budapesten látta meg a napvilágot. Középiskolai tanulmányait a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte el. A Műegyetem vegyészmérnöki karát hamar elhagyva Németországban tanult tovább, de ott is inkább fizikával foglalkozott. Ekkor ismerkedett meg Gábor Dénessel és Szilárd Leóval. 1933-ban döntött úgy, hogy Amerikában marad és az atommagfizika felé fordul. 1963-ban megosztott fizikai Nobel-díjban részesül. 1995-ben hunyt el Princetonban.

[9] HU-MNL-OL-K 106-125-1939 1935. február 21.

[10] HU-MNL-OL-K 106-125-1939 1935. november 13.

[11] Dr. Harold Willis Dodds a Pennsylvania-i Uticában született. 1917-ben mesterdiplomát szerzett Princetonban, majd a Pennsylvaniai Egyetemen doktori címet szerzett politikatudományból. 1920-ban kinevezték a Nemzeti Önkormányzati Liga titkárává és a Liga havi folyóiratának szerkesztőjévé, mely tisztségeket 1933-ig töltötte be. 1934 és 1937 között a Liga elnöke volt. Amellett, hogy közel negyed évszázadon át a Princeton elnöke volt, Dr. Dodds számos kormányzati szervezetnél szolgált állami és nemzeti szinten. 1980-ban, 91 éves korában hunyt el.

[12] Luther Pfahler Eisenhart 1876-ban született Yorkban (Pennsylvania). Doktori fokozatát 1900-ban a John Hopkins Egyetemen szerezte. Eisenhart központi szerepet játszott a huszadik század eleji amerikai matematikában. A Princeton Egyetem matematika tanszékének elnökeként, majd 1933 és 1945 között az ottani Graduate School dékánjaként tevékenykedett. 1933-ban a Princeton Egyetem matematikai tanszékének elnöke volt, majd később az ottani Graduate School dékánja lett. Az általános relativitáselmélet matematikai hátterének kidolgozása alatt együtt dolgozott Einsteinnel és Neumann Jánossal is. 1965-ben hunyt el Princetonban.

[13] Abraham Flexner német eredetű, bevándorló zsidó család sarjaként látta meg a napvilágot 1866-ban. Flexner a John Hopkins Egyetemre járt. Az egyetem elvégzése után visszatért Louisville-be, hogy latint és görögöt tanítson az ottani középiskolában. Később a Harvardon pszichológiából szerzett diplomát, és egy évet töltött a berlini és a heidelbergi egyetemen. Flexner élete nagy részét az oktatásnak szentelte, és igyekezett jobban megérteni annak helyét a társadalomban. Megkérdőjelezte a felsőoktatás szerepét Amerikában, igyekezett megérteni az amerikai egyetem helyét, és elkötelezte magát az Egyesült Államok orvosképzési rendszerének javítása mellett. Flexner 1959. szeptember 21-én, 92 éves korában halt meg.

[14] Ezen időszak alatt Teleki Pál a következő tisztségeket viselte: a Közoktatási Tanács elnöke (1936-37), a Műegyetem rektora (1937-38), a Felsőház tagja (1937), majd vallás- és közoktatásügyi miniszter (1938).

[15] Teleki Pál több ízben járt az USA-ban, utazásainak egy része a Carnegie Alapítvány jóvoltából valósulhatott meg, amely utak során több rendezvényükön is részt vett. Az alapítvány célja volt, hogy a nemezetek közötti együttműködést elősegítse és az Egyesült Államok aktív nemzetközi szerepvállalását is nagyban támogassa. Lásd: Andzsans-Balogh Kornél: Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért / Carnegie Endowment for International Peace (CEIP). Grotius.hu, 2009. december 9. http://www.grotius.hu/doc/pub/MUYOZB/2009_147_andzsans_balogh_kornel_carnegie.pdf

[16] Pelényi János ellátta Magyarország képviseletét Kubában és Mexikóban is. Lásd: Külügyi Közlöny, 1937. 9. sz. 51.

[17] HU-MNL-OL-K 106-125-1939 1936. december 18.

[18] HU-MNL-OL-K 106-125-1939 1937. május 13.

[19] HU-MNL-OL-K 106-125-1939 1937. június 3.

[20] The New York Times, 1937. június 23., 20.

[21] Látogatása magánjellegű lehetett (lehetséges, hogy ekkor ismeri meg Dán Klárát, a leendő második feleségét) ugyanis nem maradt fenn arról információ, hogy miért és meddig volt Európában. Levelében is csak annyit ír erről Neumann, hogy Franciaországban és Ausztriában pár hétig volt, míg Magyarországon csak rövid ideje tartózkodik.

[22] HU-MNL-OL-K 106-125-1939 1938. január 11.

[23] HU-MNL-OL-K 106-125-1939 1939. szeptember 25.

[24] Külügyi Közlöny, 1940. 2. sz., 13.

Ezen a napon történt március 03.

1974

A római katolikus és az evangélikus egyház megkötik első egyezményüket.Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

2023 utolsó, hatodik ArchívNet számát prezentálja Önöknek a szerkesztőség, amely ezúttal is négy forrásismertetést tartalmaz. A publikációk közül három az 1950-es évekhez kötődik, kettő ezeken belül pedig az 1956-os forradalom eseményeit érinti sajátos nézőpontokból. A negyedik ismertetés pedig egy harmincegy évvel ezelőtti ünnepélyes iratátadás hátterét, következményeit világítja meg.

Az időrendet tekintve első a négy publikáció közül Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) foglalkozik a legkorábban történt eseménysorral. Egy kevésbé kutatott témába enged betekintést írása, amely a magyar-latin-amerikai, ezen belül is a magyar-bolíviai kapcsolatok területére kalauzolja az olvasót. Az ismertetésből kiderül, hogy az 1950-es években instabil belpolitikai helyzettel bíró Bolívia különleges volt a magyar diplomácia számára, mivel csupán a második dél-amerikai ország volt a második világháború után, amellyel Magyarország felvette a kapcsolatot. A szerző egy fotókiállítás megszervezésén keresztül mutatja be, hogy miként indult meg a két állam közötti kapcsolatrendszer mélyítése.

Maradva a diplomaták világánál: Tulok Péter (tudományos kutató, Nemzeti Emlékezet Bizottsága) az 1956-os forradalom eseményeire reflektáló svéd diplomaták jelentéseinek halmazából ad ízelítőt válogatásával. Az 1956 októberében-novemberében Magyarországon zajló események kapcsán nem feltétlenül Svédország az első, amely eszünkbe jut mint külső tényező, szereplő, azonban az akkori történések vizsgálatánál nem utolsó szempont megismerni egy semleges állam véleményét, látásmódját. A forrásismertetés egyben rámutat arra, hogy a svéd külügyi irányításnak volt tudomása arról, hogy Csehszlovákiában miként reagáltak a magyarországi eseményekre – a prágai svéd követ egyik táviratában erről adott röviden tájékoztatást.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-os események utóhatásaival foglalkozik ismertetésében. A hatalmát stabilizálni kívánó Kádár-kormány számára különösen fontos volt a közhangulat javítása, egyben a szovjetellenesség letörése. Az ArchívNet előző számának egyik publikációjában főszerepet kapó újságíró Fehér Lajos ezúttal is felbukkan. Krahulcsán Zsolt írásában úgy jelenik meg, mint ötletadó: másodmagával tett javaslatot arra nézve, hogy a fővárosban miként lehetne szovjet segítséggel végrehajtani a harcokban megsérült épületek renovációját.

A magyar-orosz kapcsolattörténet egy kevésbé terhelt mozzanatát idézi fel Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár), amely esemény egyben a hazai történelemtudomány számára bírt kiemelkedő jelentőséggel. A két részre bontott írásának első felében azt vizsgálta meg, hogy miként alakult Borisz Jelcin budapesti látogatását követően Bethlen István néhai magyar miniszterelnök átadott oroszországi iratainak a sorsa 1992–1994 között. Kitér egyben arra is, hogy a Moszkvában fogvatartott egykori miniszterelnök sorsának alakulása mennyire volt ismert a magyarországi vezetés körében 1945 után.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. december 21.

Miklós Dániel

főszerkesztő