Fiatal értelmiségünk bátor vitafóruma

„A Petőfi kör szerdái keretében..." - olvashatjuk az utóbbi hetekben, hónapokban meghívókon, műsorfüzetekben. Pedig a Petőfi kör immár kezd túlnőni szerdái keretén, a rendkívül nagy visszhangot kiváltó közgazdász-vitát például a hallgatóság kérésére egy keddi napon, a még nagyobb érdeklődést keltő történész-vitát pedig péntek este folytatni kellett.

A Petőfi kört a

hívta életre, de valóságos szülője az a friss, szabad légkör, amely a Szovjetunió Kommunista Pártjal táplálkozik. Szinte jelkép, hogy a kör első igen sikeres rendezvénye március 17-én az egykori MEFESZ-isták [Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szervezete] találkozója volt, ahol az 1946-49-es egyetemi mozgalom résztvevői, vezetői a vártnál jóval nagyobb számban gyűltek össze. Kétségkívül bebizonyosodott, hogy az ifjúsági mozgalomnak ezeket a „veteránjait" - akik 11 esztendeje ott álltak a MADISZ [Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség], a MEFESZ, a NÉKOSZ [Népi Kollégiumok Országos Szövetsége], a Diákszövetség bölcsőjénél, sőt, egy részük még az illegális Kommunista Ifjúmunkás Szövetségben küzdött - ma is, „kiöregedetten" is szenvedélyesen érdeklik az ifjúsági mozgalom gondjai, s ha hívjuk őket, bizton számíthatunk rájuk. Nyilvánvalóvá vált a MEFESZ-találkozón az is, hogy ezekben a fiatalokban, akiket joggal neveztek a „párt ifjúságának," s akikből azóta felnőtt fiatal marxista értelmiségünk - ma is megvan az igény arra, hogy időnként összejöjjenek, munkaterületük, mindennapi életük gondjairól beszélgessenek és örömmel veszik, ha módot ad ehhez a DISZ. A MEFESZ-találkozó, tehát szerencsés kezdet volt, mert egyszeriben létrejött az ifjúsági mozgalom nevelte fiatal értelmiségi mag, amelyre a DISZ Petőfi kör további munkája épülhet.

Mert a DISZ Petőfi köre a fiatal budapesti értelmiség klubja kívánt lenni, a már diplomásoké, vagyis azé az értékes rétegé, amellyel szemben - éveken át meg nem érdemelt bizalmatlansággal viseltettünk. Az a rideggé merevült szó, hogy ezek „értelmiségiek," funkcionáriusaink elől gyakran elfedte azt a tényt, hogy ezek többségükben a munkásosztály, a parasztság fiai, lányai, s hogy az értelmiségi származásúak is nagyrészt a párt neveltjei, akik a marxizmust-leninizmust vallják világnézetüknek. Ezek a fiatal értelmiségiek az ifjúsági mozgalom olthatatlan szerelmesei, az ifjúság nevelésének rengeteg tapasztalatával rendelkeznek, a DISZ-szervezeteknek nem eltaszítaniuk kell őket, hanem magukhoz kapcsolni.

S hogy ebben a fiatal értelmiségben milyen energiák szunnyadnak, azt a DISZ Petőfi köre rövid fennállása ellenére is már ékesszólóan bebizonyította. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy az első nagyobb rendezvénye, a MEFESZ-találkozó csupán néhány hete, márciusban zajlott le, hiszen azóta már volt egy jelentős Dózsa-vita, fiatal történészek beszélgetése Illyés Gyulának, a Nemzeti Színházban bemutatott „Dózsa" című drámájáról, amelyre eljött a szerző is. Azt követően jugoszláv irodalmi est volt, amely hatéves kényszerű szünet után tulajdonképpen a jugoszláv népek iránti barátság egyik megnyilatkozása volt hazánkban, azután került sor a közgazdász és történész vitára, közben pedig a fiatal mérnökök tanácskozására.

Miért olyan vonzóak ezek a viták? Mindenekelőtt azért, mert a Petőfi kör olyan fórum, ahol - a XX. kongresszus új légkörének megfelelően - bármiféle kérdést fel lehet tenni, meg lehet tárgyalni attól a gondolattól áthatva, hogy mindazért, ami ebben az országban történik, valóban mi, fiatalok is felelősek vagyunk, s nem nyugszunk bele többé, hogy gondolkodás helyett csupán a végrehajtás tartozzék ránk. A szocialista demokratizmus egyik jelentős fóruma tehát a DISZ Petőfi kör, s miként

egyetemi tanár, a történettudományok doktora, a történész ankét egyik vitavezetője elmondotta: egyek vagyunk az örömben, hogy kezd az a szocialista demokratizmus kibontakozni, amelyet oly sokáig nélkülöztünk.

Újszerű, demokratikus, figyelemre méltó volt a DISZ Petőfi körben a közgazdász, illetve történész vita módszere: a Petőfi kör vezetősége ugyanis nem előadókat kért fel, hogy az előre elkészített, és így szükségszerűen körülhatárolt témakörű referátum legyen a későbbi vita alapja, hanem a vitavezetők irányították a tanácskozásokat, s a hallgatóság körében nyomban hozzászólásra, vagy kérdésekkel lehetett jelentkezni. Az estek a Petőfi körben azzal kezdődtek, amivel másutt végződni szoktak: kérdésekkel, hozzászólásokkal. Szóba kerülhettek itt, akár polémikusan is, a lapokban, folyóiratokban megjelent cikkek vagy bárhol elhangzott, s az ankét témakörébe vágó problémák, s általában elő lehetett hozakodni akármilyen, a tárgykörrel egyező gondolattal. Ez az újszerű, demokratikus légkör azzal egészült ki, hogy a hozzászólások vitatkozhattak egymással, ellentmondhattak a vitavezetőknek. Egyszóval: mód nyílt arra, hogy szabad, barátságos hangnemben életünk és a közgazdaságtan, illetve a történettudomány gondjairól beszéljenek.

Ennyit hát a vita formájáról, a tartalmáról pedig azt, hogy a fiatalok ezeken a vitákon - marxizmust tanulnak. Eleven marxista elméletet, amely vitákban, harcokban erősödik, és amelynek legfőbb éltető eleme az élettel, a gyakorlattal a szocializmus győzelméért folytatott harccal való egysége. A mi mostani korszakunkban egyre jobban kibontakoznak a marxista elmélet továbbfejlődésének impozáns körvonalai, s a DISZ Petőfi-körének vitái e fejlődésből adnak szerény ízelítőt.

A DISZ Petőfi kör vitáin a legtöbb szó a dogmatizmusról esett. Mégpedig nem egyszerűen ismételgetve az ide vonatkozó ismert megállapításokat, hanem új és új oldalairól bemutatva azokat a súlyos hibákat, károkat, torzításokat, amelyeket a dogmatizmus, a szubjektivizmus okozott. A fiatal értelmiségnek az a szenvedélyes törekvése, hogy a marxizmus-leninizmus tudományos módszerével még mélyebbre hatoljon a társadalmi valóság megismerésében - ez helyezte előtérbe a dogmatizmus elleni küzdelmet. Teljességgel félreérti a dogmatizmus és a szubjektivizmus elleni harc lényegét, aki úgy gondolja, hogy ezzel csökkenhet a marxizmus harcossága, a burzsoá ideológiával szembeni kérlelhetetlensége. Ellenkezőleg! A dogmatizmus, miközben hosszú időn keresztül pangásra kárhoztatta a marxista tudományt, egyidejűleg lefegyverzően is hatott. Hiába voltak időnkint túlságosan is gyakoriak a goromba szidalomszavak, ha nem volt elég mély elvi és tudományos a burzsoá ideológia kritikája. A viták lelkes, harcos, fiatal és idősebb résztvevői, fellépve a marxizmus szektás vulgarizálása ellen, egyszersmind a burzsoá ideológia elleni még hatékonyabb küzdelem hadállásait erősítették. S ez a feladatuk a további vitáknak.

Fennáll-e a veszélye annak, hogy a vitákon téves, helytelen nézetek is bukkannak elő? Természetesen igen. De nyilvánvalóan jobb, ha ezek felszínre kerülnek, s ezért megvitathatók, megcáfolhatók. Tagadhatatlan, hogy akadtak a Petőfi kör vitáin is disszonáns hangok. Volt például olyan törekvés, amely szűkkeblűen fékezni próbálta a vita demokratizmusát és a tudomány fejlődését gátló okok feltárását. Hallatszottak azután - nem hozzászólásban, inkább közbekiáltásokban - demagóg, sőt ízléstelen hangok is. Ezeket a vitavezetés utasította rendre, de a vitában szükségszerűen adódó félresiklások ellenére sem vetődött fel egyetlen egyszer sem, hogy vissza a polgári tudományhoz, sőt, a közgazdász vitán többen felhívták a figyelmet a modern polgári közgazdaságtan kritikai tanulmányozásának fontosságára, a történész-vitán ugyancsak számosan beszéltek arról, hogy az eddiginél többet kell foglalkozni a nyugati történetírás bírálatával. Vagyis a DISZ Petőfi kör eddigi működése példa rá, hogy a téves, helytelen nézetek ellenszere nem a viták elfojtása, hanem éppen a szabad, demokratikus vitalégkör!

A Petőfi kör további terveiről, feladatairól csak annyit, mostanában - a DISZ Központi Vezetősége határozatának megfelelően - a Petőfi körhöz hasonló vitafórumokat kezdenek szervezni a nagyobb vidéki városokban is. S a DISZ Központi Vezetőségének határozata előírja, hogy „bővítsük" a budapesti Petőfi kör tevékenységét.

Érthető, miért olyan vonzó, miért olyan sikeres a Petőfi kör tevékenysége. Az értelem fényében vizsgálni tetteinket, s mindezt a marxizmus elvei alapján, szabadon, nyílt szóval - ez jó, ez tetszik a tudományok ifjú művelőinek.

---