„Provinciális kozmopolitizmus és mondénság.”

1956 hatása Sztálinváros társadalomképére

A szerző két sztálinvárosi rendőrségi vallomást hoz nyilvánosságra. Az egyik Sándor András író börtönben készített feljegyzése a forradalom és a forradalmat megelőző időszak történetéről, míg a másik F. Mihálynak, a 26. számú Építőipari Tröszt munkástanács tagjának vallomása a forradalom alatti eseményekről.

F. Mihály a sztálinvárosi 26. számú Építőipari Tröszt munkástanács tagjának vallomása

  

F. Mihály vallomása, 1957. augusztus 5.
BM. Fejér Megyei Rendőrfőkapitányság. VIII. Alosztálya.

[...] Kérdés: Mondja el, miért akart külföldre szökni, mikor tervezte szökését?
Felelet: Két döntő ok késztetett arra, hogy külföldre, azaz Jugoszláviába szökjek. Feleségem súlyos betegségnek minősülő állandó féltékenysége, valamint a körülmény, hogy Sztálinvárosban munkástanács tag voltam. Miután két munkástanács tagot hónapokkal ezelőtt letartóztattak, féltem, hogy alaptalan feljelentés alapján hasonló sorsra kerülhetek. [...] Tudomásom van arról, hogy az elmúlt két hét alatt volt munkástanácstagokat tömegesen tartóztattak le. Közvetlen indok, mely a határidőt részemre megállapította részben a fenti körülmény, főként pedig az, mint nagy futballdrukker, szerettem volna megnézni a Vasas-Vojvodina mérkőzést."

*

F. Mihály önéletrajza, Székesfehérvár 1957. augusztus 13-án.
BM. Fejér Megyei Rendőrfőkapitányság. VIII. Alosztálya.

1918 [...] Kisteleken születtem. Apám géplakatos volt. Iskoláimat Kistelken végeztem, középiskolai tanulmányaimat Szegeden a Felsőkereskedelmi Iskolában szereztem 1936-ban. Még ez évben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban Szegeden felvételre kerültem.
Innen áthelyeztek Kiskunhalasra, ahol 1940 októberéig mint banktisztviselő működtem. [...] Első katonai szolgálatomra Kiskunhalasra a 15. k[ar]p[aszományos] Zászlóalj ütegéhez vonultam be. [...] 1941. június végén, július elején csapattestem Budapestről visszarendelt, mert mozgósították a keleti frontra. [...] Itt a Don melletti harcokban vettünk részt. 1942 októberében súlyosan megsebesültem és később sebesülésemmel kapcsolatban Nagy Ezüst Vitézségi Érmet kaptam.

Egy hónap kinti kezelés után 1943 júliusáig hadikórházban voltam [...]

1944. november végén egyik banktisztviselő barátom menyasszonya izgatottan felhívott és kérte segítségemet. Édesanyja legjobb barátnőjét a németek elvitték zsidó származása miatt. Megígértem, hogy próbálok segíteni és el is mentem a Bellevue szállóban székelő egyik német parancsnokságra. Itt, amikor igazoltattak és katonakönyvemből látták frontszolgálatomat és kitüntetésemet, közölték, hogy súlyos hibát követtem el, amikor zsidó érdekében léptem közbe, ezt a hibát úgy hozhatom rendbe, ha az adott belépési nyilatkozatot azonnal aláírom.

A

volt szó, vonakodtam, de fenyegetőztek a Gestapóval és kényszerből aláírtam. Azonnal be kellett volna vonulnom, de nem tettem meg. 3 nap múlva a németek lakásomon jelentek meg és kényszerítettek. [...]

Fentiekről 1948-ban Népbírósági tárgyalás volt, ahol azonnali hatállyal szabadlábra helyeztek, és a bank is azonnal visszavett állásomba.

1946 márciusában megnősültem. Két gyermekünk született 1947 és 48-ban. A Kereskedelmi Bank központjában, mint revizor dolgoztam a bankok államosítása alatt is. [...]

1952. július elején a [Közlekedési] Minisztérium Sztálinvárosba helyezett a Mélyépítőipari Tröszt pénzügyi vezetőjének személyes kiválasztás alapján. Az ottani nagy pénzügy és gazdasági zűrzavar, állandó nagy összegű béralaptúllépések és 30-40 milliós évi veszteségek megszüntetésére. [...]

4 és fél évi sztálinvárosi munkám alatt többször kaptam minisztériumi jutalmat és vállalati igazgatói jutalmat. 1953-54-ben a sztálinvárosi munkaleállások miatt feleslegessé vált anyagok (cca. 50 millió) értékesítésének legfőbb irányítója voltam, Trösztigazgatói rendelkezés alapján.

4 és fél éven keresztül a legjobb trösztön belüli hivatalos és baráti kapcsolatban voltam. Többször jelentette ki személy szerint nekem, hogy egyik főtámaszának, oszlopának tart a trösztben.
Így érkeztek el az októberi események. [...]

Október 22-én és 23-án Pécsett voltam kiküldetésben, ahol Nagy Sándor személyzeti osztályvezetővel töltöttem majdnem a két napot.[...]

Október 24-én délelőttől kezdve a trösztben már nem folyt komoly munka, mindenki a rádiót hallgatta. 25-én ugyanez volt a helyzet. A legtöbb budapesti lakosú dolgozó csütörtökön délután és pénteken reggel hazautazott, gépkocsikkal [...]

Időközben rádiófelhívásokra 3 vállalatunknál megalakultak a munkástanácsok, olyan hírek jöttek a tröszt felé, hogy a trösztöt, mint középirányító szervet azonnal meg kell szüntetni. Ezeket a híreket a tröszt dolgozók csoportokba verődve tárgyalták, s többekben felmerült az a gondolat, hogy a tröszt is alakítsa meg a munkástanácsot. Ezt alátámasztotta az a körülmény is, hogy Bondor trösztigazgató azokban a napokban teljesen összeomlott, elvesztette tőle megszokott aktivitását, sőt, amikor szóba került a munkástanács megalakítása, helyeselte azt. [...]

A megalakult tröszt munkástanácsának legfontosabb feladata lett, hogy a behívott vállalati munkástanácstagokkal elismertesse a tröszt további fennállását. Ez csak nagyon nehezen sikerült. Ily módon a munkástanács megalakulásának nem politikai, de elsősorban szociális és gazdasági célkitűzése volt.

Ezután következett be a tanácsválasztás, úgy emlékszem szerdai napon. A választáson részt vettek a Sztálinvárosban maradt dolgozók, akiknek ott volt már az állandó lakóhelyük. Zömmel párttagok voltak. A teljesen titkos választ alapján - jelölés nem volt - Bonta József főtechnológus, Kossuth-díjas volt főmérnök kapta a legtöbb szavazatot, utána Róthy Ferenc vagy Molnár László, utána következtem én és végül Sándor László. A választás előtt rövid beszámolót tartottam.

A megszavazott munkástanács még a helyszínen megszólaltatta elnökét. Bonta József lett az elnök. Utána azonnal a trösztigazgatói szobába mentünk - a választás a mellette lévő nagy tanácsteremben volt - és kértük Bondor igazgatót, engedje meg, hogy a szobája másik oldalán lévő kis tanácsteremben ülésezhessünk. Ebbe készséggel beleegyezett és közölte, hogy mindjárt bejelentenivalója van. Mondta: „Én a régi rendszer prominens képviselője voltam, belátom annak hibáit, levonom a konzekvenciát, benyújtom a lemondásomat és a jövőben, mint az ország egyszerű dolgozója kívánok tevékenykedni. Ha a minisztériummal szóban vagy telefonon fel tudom venni a kapcsolatot, ugyanezt ott is elmondom." A telefonszolgálat akkor már vidékre 1-2 nap óta nem működött.

Ekkor a munkástanács hellyel kínálta Bondor igazgatót. Bonta ült a tárgyaló asztalfőn, az asztal végén, az asztal oldalán Bonta mellett Bondor, szemben vele Molnár, Bondor mellett én, szemben Sándor, majd mellettem Ráthy. Helyfoglalás után Bonta szólt Bondorhoz, majd én beszéltem. Ecseteltem Bondor kiváló képességeit, a tröszt vezetésében elért eredményét, munkájára mindenképpen szükség van, ekkor Rátky javasolta, hogy a munkástanács bízza meg Bondor Józsefet fődiszpécseri állás betöltésével, mely amúgy is csak pár száz (200-400) Frt-ot [tal] jelentene kevesebb fizetést. A tanács azt a javaslatot azonnal megszavazta, melyet Bondor József köszönettel fogadott, majd felállva könnyes szemekkel megölelt, megcsókolta a tanács tagjait és mondotta: „Tudtam mindig, hogy baráti jó viszony vagy köztetek és köztem, de hogy ennyire humánusak legyetek, arra nem számítottam." [...]

A személyzeti előadót és osztályvezetőt - akiknek a funkciója automatikusan megszűnt, mert napokkal előbb kiadták a személyzeti okmányokat - a tanács áthelyezte a munkaügyi osztályra. Mindezek azt bizonyítják, hogy a tanácsban nem lépett fel semmiféle politikai reakció vagy egyéb alantas érzés.

[...] A következő napok mint a tanács részéről, mint Bondor részéről gazdasági természetű ügyek intézéséből teltek el. Én mint pénzügyi osztályvezető gondoskodtam a hó végi bérek számfejtéséről, egyéb ügyeleti díjak kifizetéséről, a tröszt ügyeletet a tanács megszervezte előzőleg. Sor került még a Minisztérium által jóváhagyott prémiumok számfejtésére is, és kifizetésére.

A tröszt 2 bölcsődéjében elhelyezett gyermekek élelmezéséről kellett még gondoskodni a tanácsnak, valamint a dolgozók szállásainak tüzelőanyag ellátást kellett biztosítani. A Tröszt szociális osztálya végezte ezt a funkciót az összes vállalatok tekintetében. [...]

Közben nov. 4-e következett be. Aznap délelőtt Bondor Józseffel a munkástanács tisztázta, hogyan tekinti a tanács helyzetét, ő közölte, mindenképpen támaszkodni kíván a tanács munkájára, és ő sem a Minisztériumba sem egyéb helyre nem tesz egy lépést sem a tanács nélkül. A rádiófelhívások alapján Ő már akkor visszanyerte pozícióját. Még arra is emlékszem, hogy vasárnap délelőtt, amikor a tanács tagjaival találkozott, azt mondotta: „Mindent felejtsünk el és dolgozzunk együtt tovább." Mi azt kértük, ugyanolyan humanitással járjon el velünk szemben, mint ahogy az mi gyakoroltuk.

Ettől kezdve is vele naponként több órán keresztül együtt voltunk. Tárgyaltuk a vállalatok helyzetét, az anyagi erőforrásokat mértük fel, majd a meginduló budapesti újjáépítésbe való bekapcsolódásról beszéltünk. [...]

Dec. 22-én vettem ki az évben ki nem vett szabadságomat, és akkor családommal együtt Budapestre utaztam. Itt jegyzem meg, hogy feleségem súlyos betegségszerű féltékenységéről nem kívánok itt foglalkozni, szükség szerint szóban, azonban megjegyzem, hogy az a körülmény szorosan kihatott a későbbiekre.

Közben megtudtam, hogy a Minisztérium a Trösztöt dec. 31-ével megszünteti és a 3 vállalatot összevonja. Január 3-án leutaztam Sztálinvárosba Bondor igazgatóhoz és érdeklődtem jövőmet, beosztásomat illetően. Ő közölte, hogy elsősorban a kivitelező vállalatokra akar támaszkodni és engem egyébként is kér az az alakulóban lévő vállalat, melynél már vagy 7-8 trösztalkalmazott dolgozik. Megbeszélés alapján január 9-én mindannyian lementünk Sztálinvárosba, ahol még

Jelenleg is a január 16-án megalakult Fővárosi Építőipari Beruházó Vállalatnál dolgozom, mint pénzügyi és könyvelési osztályvezető. [...]

Beszélnem kell arról, hogy amióta megtudtam, hogy a tanács két tagja cca. 3-4 hónap óta biztonsági őrizetben van - időközben Molnár László visszakerült 2 hóval ezelőtt - azóta állandó idegizgalomban élek. [...] Volt olyan érzésem is, hogy egy mesterségesen elindított lavina közeledik felém, amely sok meg nem történt és valótlan dolgot tartalmaz. [...]

Így jutottam arra a gondolatra, hogy Jugoszláviába kíséreljek átmenni, hogy ott Anyósom rokonainál megvárjam a politikai enyhülés időszakát és a korábbi ígéretek valóra váltását [...]

A többi már ismeretes: pénteken múlt egy hete, dátumra már nem emlékszem, éjjel 11-12 h között a járőr elfogott és a határsértésért bekísért. Szegedre, Sztálinvárosba, majd ide kerültem. [...]

Jelzet: Fejér Megyei Levéltár. Sztálinvárosi Városi Bíróság. Büntetőperek. 1963. 11. d. 14/1963. F. Mihály rehabilitáció

Ezen a napon történt május 08.

1902

Martinique szigetén kitört a Mont Pelée vulkán. A vulkánkitörést kísérő jelenségek (láva, hamu, gázok) a pár kilométerrel távolabb fekvő...Tovább

1903

Paul Gauguin francia festő, van Gogh és Cézanne mellett a posztimpresszionizmus legnagyobb képviselője (*1848)Tovább

1912

A magyarországi eredetű Adolf Zukor Famous Players Film Company néven megalapítja a Paramount Pictures produkciós cég elődjét.Tovább

1918

Hollósy Simon magyar festőművész (*1857)Tovább

1930

A Hlinka vezette Szlovák Néppárt másodszor nyújtja be a szlovák autonómia tervezetét.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők