A Hitlerjugend árnyékában

Birodalmi német gyermekek keresztényellenes atrocitásai Magyarországon 1942-ben

„Már hónapok óta itt élnek közöttünk azok az úgynevezett „Hitler-ifjak", akik Németországból jöttek ide, és élvezik vendégszeretetünket. - Mi természetesen a legnagyobb szívélyességgel fogadtuk őket és azt a keveset, amit a mai nehéz megélhetési viszonyok között összegyűjthettünk úgy élelmiszerekben, mint ruházatban, testvériesen megosztottuk velük. - De mi önfeláldozásunkért a jutalom? Ezek az ifjak, a fiúk épen úgy, mint a leányok, titokban összebújnak a mi gyermekeinkkel és megfertőzik a lelküket, hogy az ő úgynevezett nemzetiszocialista tanaiknak megnyerjék."

A birodalmi gyermekek, és vezetőik a vendéglátó településeken számos alkalommal kerültek összetűzésbe az ott élő, zömében hívő katolikus német lakossággal. Akadt arra is

, hogy a birodalmi városokból érkező fiatalok nem fogadták el a vendéglátó család paraszti életmódját. A nemzetiszocialista eszméken nevelődött németországi fiatalok Magyarországon is közömbösen, sőt gyakran ellenségesen a keresztény tanítással és a vallásos érzülettel szemben. Több helységben gúnyt űztek az egyházi szertartásokból, magatartásuk miatt olykor más községbe való átköltöztetésük is A birodalmi német gyermekek viselkedését nem lehetett csodálni, hiszen hazájukban a kereszténység tagadása és az egyházellenesség az alapoktól kezdve beépült nevelésükbe, ez a tény pedig jól érzékeltette a német egyházak fokozatos térvesztését és a náci ideológia A küzdelem részeként a német állam az Apostoli Szentszékkel 1933-ban kötött konkordátumot folyamatosan megszegte, mire válaszul XI. Pius pápa 1937 tavaszán kiadta a nemzetiszocializmust, ill. a fajelméletet élesen elítélő „Mit brennender Sorge" kezdetű enciklikáját, amelyben nyíltan elítélte a nemzetiszocialista fajelméletet, valamint újpogányságot, és óva intette a fiatalságot az ateizmustól, a keresztény életvitel A német  egyház nem volt egységes a hatalommal való együttműködés kérdésében, de lelkészeinek és elöljáróinak többsége - szemben a Ludwig Müller birodalmi püspök által létrehozott, Hitlerrel kooperáló mozgalommal (Deutsche Christen) - az ún. Hitvalló Egyház keretében elutasította a nemzetiszocializmust, ezért egyre inkább az illegalitásba kényszerült.

Német ifjak Magyarországon

Magyar Világhíradó 954. 1942. június

A magyar katolikus egyházi vezetés - Rómához hasonlóan - elutasította a nemzetiszocialista eszmék terjedését, ugyanakkor már a birodalmi gyermekek üdültetési akcióját megelőző időszakban, a Volksbund 1938 óta tartó fokozatos térnyerésétől kezdve aggódva tekintett a vallás- és egyházellenes tendenciákra. A klérus - a vidéki papság visszajelzései alapján - a kormány interveniálását kérte egy-egy helyi vagy országossá terebélyesedett konfliktus kapcsán, amikor a híveket, illetve az egyház tekintélyét, alapvető működését veszélyeztető események

A gyakorlatilag egyre inkább Berlin kinyújtott karjaként működő Volksbunddal az egyház nem minden esetben tudott hatékonyan szembeszállni, jóllehet ha jelentősen megkésve és kis hatékonysággal, de kísérletet tett a szervezet alternatívájaként fellépő hazai német mozgalmak támogatására (pl. MNNE 1938 utáni működtetésének tervei, ), a németajkú hívek védelmére. Az egyház konfliktuskezelése a Volksbunddal nagyban függött a magyar kormány mozgásterétől, az aktuális kül- és belpolitikai szituációtól, valamint helyi szinten az adott település társadalmi-politikai viszonyaitól is. Nyilvánvaló, hogy a katolikus főpapság nem volt abban a helyzetben, hogy - különösen a második világháború idején - érdemben befolyásolja a politikai történéseket, ám ha a klérus a két világháború közötti időszakban a német kisebbség jogos kulturális, oktatási és nyelvi igényei iránt nagyobb fogékonyságot tanúsít, akkor integráns szerepet játszhatott volna a kisebbségpolitika alakításában.

                                         

A Volksbund napilapja, a Deutsche Zeitung 1944. június 16-i írása

a birodalmi gyermekek magyarországi üdüléséről

                               
                        

Serédi Jusztinián

Az alábbi dokumentum Budapest környéki lakosok nevében íródott Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek (1927-1945) részére a Magyarországon üdülő német fiatalok atrocitásai ügyében. A panaszosok levelét az érsek Kállay Miklós miniszterelnöknek továbbította a kilengések leállítását kérve, aki intézkedett az ügyben. A magyar világháborús szerepvállalás ezen aktív időszakában nem állhatott Berlin érdekében a hasonló konfliktusok eszkalálódása, a magyar kormány neheztelése, ezért is intézkedtek gyorsan a kérdésben.

A közölt források az esztergomi Prímási Levéltár Serédi Jusztinián érsekségének egyházkormányzati iratanyagából valók.

 

 

 

Ezen a napon történt október 07.

1915

Bulgária a központi hatalmak oldalán belép az első világháborúba.Tovább

1938

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt választmánya határozatában támogatja a Felvidék visszacsatolását.Tovább

1938

Németországban törvényt hoznak, mely előírja, hogy minden zsidó állampolgár útlevelébe "J" megkülönböztető jelzést kell pecsételni.Tovább

1949

Megalakul a Német Demokratikus Köztársaság (NDK).Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idei harmadik száma a külkapcsolatok világát járja körül. Fontos kiemelni, hogy a külső ágensekkel való kapcsolattartás nemcsak a mindenkori központi kormányzathoz kötődő külügyminisztérium privilégiuma. A most megjelenő írásokban több példát is láthatunk arra nézve, hogy egyes szervezetek (legyenek azok hazaiak vagy külföldiek) miként tartották a kapcsolatot egymással, illetve kormányzati szervekkel.
A tematikát figyelembe véve és időrendben haladva Szabó Mátyás (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) forrásismertetése a legkorábbi, aki az OsztrákMagyar Monarchia és az Európai Dunabizottság közti kapcsolattartás mélyebb rétegeibe nyújt betekintést. A szerző írásában bemutatja, hogy az önálló külügyminisztériummal nem rendelkező magyar birodalomfél egyes szaktárcái miként tudták akaratukat érvényesíteni a Ballhausplatzon keresztül egy nemzetközi szervezet felé. A hivatali érintkezés egy konkrét ügy, az Oszmán Birodalom adósságrendezésén keresztül kerül bemutatásra.
A hidegháború alatti, a már megszilárdult hatalmi blokkok korszakának időszakáról szól Krajcsír Lukács (tudományos munkatárs, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) forrásismertetése. Az 1960-as években zajló első irakikurd háború a nyugati és keleti hatalmi tömbök figyelmét is felkeltette. A keleti blokk országai a monarchia megbuktatása után kifejezetten politikai szempontok alapján támogatták az új, nyugatnak hátat fordító rezsimet, amely azonban kommunista- és kurdellenes nézeteket vallott. Nem meglepő módon a kezdeti jó viszony megromlott, így később az sem okozhatott meglepetést, hogy a kirobbanó polgárháborúban a Szovjetunió és annak érdekszférájába tartozó államok már a kurd felkelőket támogatták – Magyarország például humanitárius szállítmányokkal.
Regionális konfliktusok után egy világesemény a magyarság egy jól körülhatárolható részére gyakorolt hatását mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár). Négy dokumentum segítségével prezentálja, hogy a kijevi magyar közösség milyen módon reagált 1986 tavaszán a csernobili atomerőműben bekövetkező katasztrófára. A főként a külügyi apparátusból származó iratok ismertetése előtt azonban kitér írásában arra is, hogy a korabeli helyi magyar kolónia milyen létszámmal és milyen háttérrel rendelkezett.
A tematikus írások mellett az ArchívNet idei harmadik számában olvasható Kosztyó Gyula (kutató, Clio Intézet) publikációja, amely nem egy külügyi, hanem belügyi intézkedés körülményeit mutatja be. 1944 késő tavaszán-nyarán a Magyarországhoz tartozó Kárpátaljára ejtőernyős szovjet diverzánsokat-partizánokat dobtak le, akik ellen a helyi magyar csendőrség és katonaság egyaránt fellépett. Az írás egyben képet is ad Kárpátalja 1944 májusi helyzetéről, amely területen megkezdődött a zsidóság deportálása, és amely terület ugyan még nem vált hadi zónává, de már érezhető volt, hogy a „vihar előtti csend” állapotában van.
A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei negyedik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban
 

Budapest, 2022. augusztus 26.

Miklós Dániel
főszerkesztő