Diákok forradalma?

Az 1968. májusi válság Franciaországban

Magyarország az 1968-as megmozdulásokhoz hasonló utcai harcokat „testközelből" ismerte, tisztában volt azzal, hogy lehetnek külső erők az események mögött, és ismerte azon eszközöket is, hogy mi kell a hatalom megőrzéséhez.


6. Józan Sándor ideiglenes ügyvivő jelentése a francia válság amerikai visszhangjáról

1968. május 31.

Tárgy: Francia események visszhangja
A jelentés tartalma: A State Department egy középbal koalíciós kormánytól fél, ezért USA szempontjából de Gaulle hatalmon maradása pillanatnyilag előnyös.

Washingtonban az amerikai nézetek nem egyeznek meg a francia válsággal kapcsolatban kö-vetendő magatartás terén, vannak azonban általános elvek, [Charles E.] Bohlen nagykövet egy beszélgetés során leszögezte a következő elveket:

1. Amerikai megítélés szerint DeGaulle számára a népszavazás nem kedvező. Parlamenti választások előnyösebbek. (A beszélgetés azt követően hangzott el, hogy De Gaulle bejelen-tette a parlament felosztását.)

2. De Gaulle képes a hatalom megtartására, akár erőszakos eszközökkel is.

3. Az Egyesült Államok szempontjából De Gaulle hatalmon maradása, annak minden Ame-rika-ellenességével együtt is kedvezőbb, mint távozása. Ennek magyarázata, hogy De Gaulle-tól a jelenlegi körülmények között csak egy olyan középbal koalíció veheti át [a kormányzást], amelyben a kommunistáknak szerep jut, és erősen kétli, hogy ebben az esetben a kommunisták nem használnák ki helyzetüket egy tipikus „Népfront” kormány megteremtésére. Bármilyen kormány, akár Mitterand, akár [Pierre] Mendès-France vezetésével tehetetlen és gyenge lenne, erős baloldali nyomás alatt állna.

4. A kommunisták hatalomátvétele ugyanakkor az adott körülmények között teljesen való-színűtlen, a párt pozíciója viszont javul.

5. Az Egyesült Államok csak közvetett formában tud segítséget nyújtani, mégpedig pénz-ügyi intézkedésekkel és az Amerika-barát politikai erők befolyásolásával.

6. Mindenfajta baloldali, még mérsékelten középbaloldali, hatalomátvétel veszélyezteti az Egyesült Államok európai terveit. Az USA az MLF terv feladása és a francia kiválás után csak ad hoc jellegű megoldásokat alkalmazott s ezen belül is nem teljesen sikeresen. Amerikai részről például úgy vélték, hogy a Közös Piac terv jobban fog sikerülni, s ezt éppen De Gaulle magatartása hiúsította meg. A Közös Piac tervek megvalósulásának elmaradása veszélyeztet minden – az Egyesült Államok által támogatott – „államfeletti” európai programot, még azo-kat is, amelyeket Franciaország elvben támogat. Egy baloldali francia kormány ezektől a ter-vektől is fokozottan visszavonulna, így a kis népek és Németország maradnának egyedül, ami eleve működésképtelenné teszi azokat.

7. A szélsőbaloldali hatalomátvétel esetén Németországból teljesen kivonják a francia csapa-tokat, s ez még inkább megnehezíti az USA helyzetét, ugyanakkor Nyugat-Németországot „teljesen körülvennék a kommunisták.” – jegyezte meg az információt adó amerikai újságíró.

Boris Kidel angol újságíró hozzáfűzte, hogy tudomása szerint a State Department kérte John-son elnököt, tartózkodjék mindenfajra kommentálástól. A washingtoni francia nagykövettel a State nem folytatott hivatalos tárgyalásokat, Bohlen azonban a minisztérium épületén kívül „magánbeszélgetésen” tárgyalt vele. Ugyancsak foglalkozik a helyzettel a Nemzetközi Pénz-ügyi alap, amely meg akarja akadályozni, hogy a frank helyzetének romlása esetleg újabb pénzügyi krízist idézzen elő. Ebben az ügyben – értesülésem szerint – tárgyaltak Schwitzerrel, az International Monetarys Fund igazgatójával.

Józan Sándor
id. ügyvivő

Jelzet: MOL KÜM XIX–J–1–j– 002510/2/1968. (Magyar Országos Levéltár – Külügyminisz-térium – TÜK – Franciaország)

Ezen a napon történt június 14.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő