Az 1968-as párizsi diákmozgalom háttere

„Nagyon érdekes jelentés; a francia főkonzul állításai alátámasztják a májusi eseményekről készített feljegyzésünket, melyben feltételeztük, – bizonyítékok [bizonyító] adatok nem álltak rendelkezésünkre – hogy a zavargások kirobbantásában jelentős szerepe volt a Kína-barát elemeknek, s hogy úgy Peking, mint az USA (és a CIA) vezetői pénzelték őket, illetve működtek a háttérben különböző okokból. De Gaulle bukása és egy USA-barát kormány létrejötte igen hasznos lett volna az angolszász hatalmaknak;“

Forrás

Az isztanbuli francia főkonzul véleménye az 1968-as párizsi eseményekről

a.

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG
FŐKONZULÁTUSA
CONSULAT GÉNÉRAL DE LA
RÉPUBLIQUE POPULAIRE HONGROISE
Szigorúan titkos!


Készült: 4 példányban
2 pl. KÜM-nek
0050 /szig.titk./68.1 pl.Ankarai nagyköv.
1 pl. Főkonzulátusnak
Istanbul, 1968. október 16.
Tárgy: A francia főkonzul véleménye a nyár folyamán Franciaországban lezajlott diáktüntetésekről.

A tárgyban nevezett 1968. szeptember 11-én meglátogatott. A beszélgetés folyamán elmondta, hogy ez év nyarán Franciaországban lezajlott nagy diáktüntetések fő szervezői anarchisták és Maoisták voltak. Leellenőrizték Peking és Párizs között lefolyt telefonbeszélgetést, melyet a diákság vezetői folytattak. Nyomós bizonyíték van a kezükben, hogy Peking mily nagy szerepet játszott az ügyben. A telefonszámla e téren horribilis összeget tett ki. A diákság vezetőinek volt elég pénze. Állítólag a CIA, az angolok és a cionista világszervezet pénzelte őket, céljuk de Gaulle elnök megbuktatása volt, mert úgy USA, mint Anglia és Izrael ellensége de Gaullenak. Az egyik a NATO végett másik a Közös Piacba való belépés végett, a harmadik pedig Izraellel kapcsolatos állásfoglalás végett.

Megjegyezte: Moszkva álláspontja részükre kedvező volt. Úgyszintén a CGT és a Francia Kommunista párt álláspontja nagyon mérsékelt volt. A CGT csupán életszínvonal emelésre törekedett felhasználni az alkalmat a törvényes kereteken belül. Elmondta az említett három tőkés országnak nagy szerepe volt. Neki nincs adata erre vonatkozólag, mert az elhárító szervük féltve őrzi a kezében lévő bizonyítékokat.

Megemlítette 1969 tavaszán választások lesznek Franciaországban alkotmány módosítással kapcsolatban. De Gaulle meg akarja szüntetni a 2 kamarás rendszert. A szenátusnak csak tanácskozási jogot akar hagyni, döntési jogot nem. Ezeket szükségessé tették a nyár folyamán lezajlott események. A két kamarás rendszer nagyon lassan tud intézkedni. [!] Szerinte de Gaulle ez irányú terve aggodalomra ad okot.

A nyár folyamán a választások alkalmával könnyű volt elérni abszolút többséget, mert a polgárság meg volt rémülve attól a zűrzavartól, melyet látott, hisz fekete lobogó lengett mindenhol. Az alkotmánymódosítást nehéz lesz keresztül vinni, mert a franciák ragaszkodnak alkotmányos tradicionális jogaikhoz. Szerinte félő, hogy a szavazáson az elnök nem kapja meg a szükséges többséget, vagy csak igen minimális többséget ér el még az esetben is, ha személyes presztízsét latba veti. Ezen választás nem oly légkörben fog lezajlani, mint a legutóbbi. A nevezett, bár protokolláris bemutatkozó látogatáson volt, 1 óra hosszat tartózkodott nálam. A csehszlovák eseményekről nem tett említést.

Külügyminiszter Elvtársnak
Budapest,
Szabó Imre
főkonzul

Jelzet: MOL KüM XIX-J-1-j-002515/1/1968 - (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK - Franciaország)

b.

SZIGORÚAN TITKOS!A francia főkonzul véleménye a nyár.
folyamán Franciaországban zajlott diáktüntetésekről

0025l5/2/68.
Főkonzulátus

Gerics TamásIsztanbul0050/68.

Főkonzul elvtárs jelentéséről tájékoztattuk a francia referatúrát, ahol a jelentéshez az alábbi véleményt fűzték:

„Nagyon érdekes jelentés; a francia főkonzul állításai alátámasztják a májusi eseményekről készített feljegyzésünket, melyben feltételeztük, - bizonyítékok [bizonyító] adatok nem álltak rendelkezésünkre - hogy a zavargások kirobbantásában jelentős szerepe volt a Kína-barát elemeknek, s hogy úgy Peking, mint az USA (és a CIA) vezetői pénzelték őket, illetve működtek a háttérben különböző okokból. De Gaulle bukása és egy USA-barát kormány létrejötte igen hasznos lett volna az angolszász hatalmaknak; az FKP-t nehéz helyzetbe hozta, mert vagy beugrik egy kalandba, vagy ha nem, elveszti tagsága, befolyása egy részét, ezen felül a hatalomra kerülő kormány mindenképpen retorziót alkalmaz ellene - ez be is következett - s ez a kínai vonalnak kedvez, megosztván a munkásmozgalmat."

A jelentés helytelenü1 írja, hogy 1969 tavaszán választások lesznek Franciaországban egy alkotmánymódosítással kapcsolatban. Ez ugyanis népszavazás lesz, nem választás. Nem De Gaulle elnöksége forog kockán, hanem „a szenátus átalakítására, hatáskörének csökkentésére vonatkozó javaslata."

Figyelemre méltó, hogy a francia főkonzu1 az első, protokolláris látogatásán ilyen bizalmas, belső ügyekről adott tájékoztatást. Kérjük lehetőség szerint keresse vele a kapcsolatot.

Budapest, 1968. december 3.

(Hidasi János)
főosztályvezető

Jelzet: MOL KüM XIX-J-1-j-002515/1/1968 (37. d) - (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK - Franciaország)

Ezen a napon történt február 26.

1945

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány közzétette az 528/1945. sz. rendele-tét, amelynek értelmében feloszlatta a fasiszta pártokat és egyesülete-...Tovább

1952

Elkészül Nagy-Britannia első atombombája.Tovább

1957

Az MSZMP IKB határozott a KISZ felállításáról. Földes László vezetésével bizottságot jelöltek ki, amelynek feladata a hasonló szovjet...Tovább

1993

– Terrorista bombamerénylet a New York-i Világkereskedelmi Központban (WTC): ezer sebesült és öt halálos áldozat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rákosi- és Kádár-korszak: társadalom, életmód, diplomácia

 

A 20. századi magyar történelem egyik meghatározó fejezete a mintegy 40 évig tartó államszocialista időszak, a szovjet típusú totalitarianizmus, azaz a Rákosi- és a Kádár-korszak. A pártállami diktatúra legfőbb jellemzője az élet minden területén végrehajtott szovjetizálás volt: a politikai hatalom centralizálása, a szocialista tervgazdálkodás bevezetése, az állami monopólium megteremtése az oktatásban, a kulturális pluralizmus felszámolása, a marxista-leninista világnézet kizárólagossá tétele, továbbá a szovjet blokkba való betagozódás és a külpolitika feltétlen szovjetbarátsága.

Történelmietlen látásmódra vallana azonban, ha nem tennénk éles különbséget a diktatúra különböző szakaszai között, és összemosnánk a Rákosi-korszakot a Kádár-korszakkal, illetve azokon belül is a különböző periódusokat. A Rákosi-korszakot vizsgálva ki kell hangsúlyoznunk például, hogy a „klasszikus” sztálinizmus időszakát (1949‒1953) legfőképpen az intézményesített terror és a mérhetetlen személyi kultusz, míg az ezt követő két évet (a Nagy Imre-kormány időszakát) a rendszer elviselhetővé tételének szándéka jellemezte.

A rendszerváltás óta eltelt 30 év alatt számos olyan történeti munka született, amelyek alapján ma már a Kádár-rendszert is megbízható pontossággal korszakolhatjuk. Erre itt nem áll módunkban részletesen kitérni, csupán jelezzük, hogy az 1956-os forradalom leverését követő tömeges megtorlások időszaka 1958-tól egyben a rendszer konszolidációját is jelentette. Néhány év alatt befejeződött a mezőgazdaság kollektivizálása, 1963-ban pedig általános amnesztiát hirdettek. Fokozatosan oldódott az ország addig nyomasztó nemzetközi elszigeteltsége, számos nyugati állammal nagyköveti szinten helyreállt a diplomáciai kapcsolat. A magyar külpolitika viszonylagos mozgástérre tett szert annak ellenére, hogy a Szovjetunióhoz és a Varsói Szerződéshez való szövetségesi hűségéhez egy pillanatig sem férhetett kétség. Az 1960-as évektől emelkedett a lakosság életszínvonala („gulyáskommunizmus”), megszűnt a terrorrendszer, a párt hegemóniájának elfogadásáért cserében depolitizálták a mindennapi életet, a korábbiaknál jóval nagyobb utazási szabadságot biztosítottak, és egyre inkább a szakértelemre helyezték a hangsúlyt a származással, illetve a politikai megbízhatósággal szemben. Mindez azonban nem feledteti, hogy a rendszer egészen a bukásáig államszocialista diktatúra maradt ‒ igaz, elvesztette totális jellegét ‒, Magyarország pedig korlátozott szuverenitással a szovjet világbirodalom részét képezte még akkor is, ha a „legvidámabb barakk” volt.

Az ArchívNet idei utolsó, 5‒6. összevont számának fő témája tehát a Rákosi- és a Kádár-korszak. Öt írás vizsgálja különböző szempontok szerint e két időszakot. Szó esik a felsőoktatás helyzetéről, az egészségügyről, a mezőgazdaságról és a diplomáciáról is. A krakkói francia konzul például az 1955-ös magyarországi útja során szerzett tapasztalatait osztja meg érdekfeszítő beszámolójában, és összeveti az itteni állapotokat a lengyelországi viszonyokkal. Különösen aktuális a nemrég elnökké választott Joe Biden és George McGovern amerikai szenátorok 1977-ben tett hivatalos magyarországi látogatásait ismertető írás. Ez nemcsak arról szól, hogyan látták az Egyesült Államokból Magyarországot, hanem arról is, miként próbálta kihasználni a korabeli magyar diplomácia az enyhülés, a kelet‒nyugati kapcsolatok megélénkülése nyomán adódott lehetőségeket. Összeállításunkban ezenkívül számos egyéb olyan témával is találkozhat a tisztelt Olvasó, amely felkeltheti érdeklődését.

Budapest, 2020. december 16.

 

A szerkesztők