Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok megakadályozza a budapesti Nemzeti Múzeumnak a megszálló román hadsereg általi szervezett...Tovább
Az egykori népbiztosok börtönből írt levelei
Az 50%-os hiányos táplálkozás megállapításával az orvos elvégezte szakszerű kötelességét s hivatása felhívni az Igazgatóság figyelmét, hogy az eddigi tápanyagok kétszeresét nyújtsa, ellenkező esetben a skorbut és gyakoribb szívhűdések esetei el nem kerülhetők.”
Források
1.
Az Országos Gyűjtőfogház főorvosának jelentése
Tekintetes Gyűjtőfogházi Igazgatóság!
A letartóztatottak jó része lesoványodott, vérszegény, szédül, álmatlan, éhezést panaszol, s úgyszólván szemmel láthatóan gyengül, az ambulanciákon naponta 80-100 személy jelenik meg, sírva könyörög az orvosnál élelmezésért.
Ez indított számszerűleg megállapítani, mennyiben indokoltak panaszaik?
Február 29. napján átlag naponta 2110 egészséges (kórházban nem fekvő) letartóztatott élelmeztetett.
Jutott egy személyre naponta 234,33 gramm rozsliszt, ebben fehérje: 26,78 gr
zsír 4,00 gr
: 218,72 gr
olajban: zsír: 4,50 gr
marhahúsban: fehérje: 19,70 gr
zsír: 9,80 gr
darákban: fehérje: 9,70 gr
zsír: 3,80 gr
szénvízegy: 44,90 gr
répákban: fehérje: 12,40 gr
zsír: 16,50 gr
szénvízegy: 82,90 gr
Tehát 24 órára kapott egy egyén: fehérjében: 66,96 gr
zsírokban: 38,60 gr
szénvízegyben: 346,52 gr
Az életbúvárok szerint szüksége van egy egyénnek egy napra: fehérjében: 110 gr-ra
zsírban: 60 gr-ra
szénvízegyben: 450 gr-ra
Ezek szerint megállapítható, hogy letartóztatottjaink csak felét kapják meg az életműködés karbantartásához szükséges tápanyagoknak, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy fogházunk helyiségei fűtve nem lévén, a tápanyagok egy része a test melegítésére is felhasználtatik. Testük pedig annyival könnyebben lehűl, mert jó részének igen fogyatékos a ruházata.
Az 50%-os hiányos táplálkozás megállapításával az orvos elvégezte szakszerű kötelességét s hivatása felhívni az Igazgatóság figyelmét, hogy az eddigi tápanyagok kétszeresét nyújtsa, ellenkező esetben a skorbut és gyakoribb szívhűdések esetei el nem kerülhetők.
Távol áll tőlem, hogy idegen berkekbe kalandozzam, de mint antropológusnak meg kellett szoknom, hogy a közönség nemcsak testi, de lelki bajaiban is az orvostól várja a segedelmet, s ez indít arra, hogy a következő indítványomat becses figyelmébe ajánljam.
Hazánk jelen súlyos anyagi helyzete lehetetlenné teszi, hogy a letartóztatottak tápszerekkel ellátását az eddigi adagok kétszeresére emeljük fel, mert ezzel a vis maioron felül méltánytalanságot követnénk el a szabad emberekkel szemben.
A sanyarú helyzetet a kommunisták okozták, akiknek túlnyomó része már le van tartóztatva.
Intézetünkben megállapítottam, hogy a kétezren felüli létszámból csak 490, vegyük kikerekítve: 500 a valódi proletár, akiknek egyáltalán nem hoznak be élelmiszereket, míg ¾ része kívülről kap élelmiszereket. Tehát az ő tanaik szerint is illő és igazságos, ha amidőn ezek bővelkednek a bő és jobb tápszerekben, legalább a letartóztatási intézetek által nyújtott tápszereket adják át azon társaiknak, akik egyáltalán nem kapnak hozzájuk tartozóik szegénysége, vagy távol vidékbelisége miatt tápszerpótlást.
Ezen megoldás elrendelése mellett bőven kikerülne a szükséges dupla porció.
Budapest, 1920. március 15.
Rüben László, az Orsz. Gyűjtőfogház főorvosa
Jelzet: MNL OL K 579-1919-vl. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Polgári kori kormányhatóság levéltára. Igazságügy-minisztérium, Országos Gyűjtőfogház ügyei.
2.
Dr. Ötvös József fogházorvos jelentése Kalmár Henrik egészségügyi állapotáról
Orvosi jelentés
Kalmár Henrik 49 éves, vizsgálati fogoly, ki folyó évi augusztus hó 17-e óta van fogházunkban letartóztatva, felső fogainak hiánya okozta gyomorbélbetegség, vérszegénység, lesoványodás, szédülés és ideggyengeségben szenved.
Tekintettel arra, hogy felső fogainak hiánya következtében rendszeresen csakis folyékony tápszerrel bír élni s így a mesterséges összeaprított, illetőleg összetépett húsdarabokat, úgy a tésztát s a kenyeret csakis vízzel képes lenyelni: megállapítható, hogy részint az emésztéshez szükséges előkészítő eljárás - a rágás - hiányzik, részint a táplálkozás a legnagyobb mértékben tökéletlen.
A rágás hiányának nagy jelentősége abban nyilvánul, hogy ez által részint a nyálképződés csökken, enélkül pedig a szénhidrátos tápszerekben lévő keményítőnek és szénhidrátnak dextrinizálása (cukorrá való átalakulása) hiányzik, és a táppép kevesbedik, részint hiányozván a húsnak összerágása a gyomorban lévő emésztőnedveknek a húsrostokban lévő fehérjét kevésbé képesek peptonizálni, s így a táppép szintén csak kisebb mértékben fejlődhet.
A táppép csökkenésével a szervezet kevesebb kalóriát kap.
A táplálkozás tökéletlensége pedig abban találja kifejezését, hogy csökkenvén az emésztés a gyomorban s a belekben visszamaradt emésztetlen tápanyagok hurutos folyamatot - dyspepsiát - hoznak létre.
S így egyrészt fogyás, s elerőtlenedés, másrészt gyomorbélhurut és következményei, bántalmai, mint vérszegénység s ideggyengeség lépnek fel.
Mindezek alapján szükséges, hogy a hiányzó felső fogak műfogbetétdarabbal mielőbb pótoltassanak.
Ez okból az a véleményem, hogy részint a műfogbetétdarab elkészítése céljából, részint a meglévő gyomorbélhurut, vérszegénység, s ideggyengeség gyógyítása s a diétás élelmezés alkalmazása okából a fogvatartás legalább hat hétre felfüggesztessék, nehogy egészségére, sőt életére nézve is veszélyes következmények származhassanak.
Budapest, 1919. október 8.
Dr. Ötvös József, egészségügyi tanácsos, törvényszéki és fogházorvos
Jelzet: Budapest Főváros Levéltára (BFL) VII. 5. c (Budapest Királyi Büntetőtörvényszék iratai. Büntetőperek iratai.) 6274/1920 - A népbiztos-per iratanyaga 6423.
3.
Kalmár Henrik levele egészségügyi állapotáról
Tekintetes Ügyész Úr!
Úgy hiszem, hogy tegnap az én fogaimnak az ügye nem volt helyesen elintézve, és kérem az én tegnapi kihallgatásomat a következőkkel kiegészíteni: 1913-1914 évben az én fogaimat dr. Kőnig Ignác kezelte Pozsonyban. Akkor én egy aranyhidat kaptam egy pár felső fogakkal, amely aranyhíd a még akkor meglévő két valódi foghoz volt erősítve. A háború alatt azonban az én összes felső fogaimat egynek a kivételével elveszítettem és ennek a következtében az aranyhíd kiesett. 1918-1919 telén akartam én magamat dr. Császár fogorvossal kezeltetni. Dr. Császár azt mondotta, hogy az én itteni felső fogaimat is ki kell húzatni, mielőtt ő nekem egy új „Gebiss" csinálhat. Ezen műtétnek én akkor magamat nem akartam alávetni. Később pedig nem volt alkalmam orvosilag kezeltetni magamat. Most azonban érzem én fogatlanságom következményeit, nevezetesen gyomor- és bélfájdalmakat, egyáltalában nem tudom magamat táplálni és rohamosan soványodom.
Kérem tehát a tekintetes ügyész urat, hogy nekem fogaim helyreállítása és ezáltal egészségem javítása céljából szabadságot adni szíveskedjék.
Budapest, 1919. 10. 11.
Kalmár Henrik, vizsgálati fogságban lévő politikai fogoly
Tekintetes dr. Aczél államügyész úrnak
Jelzet: BFL VII. 5. c 6274/1920 - A népbiztos-per iratanyaga 6424.
4.
Szabados Sándor levele egészségügyi állapotáról
Tekintetes Államügyészség!
Az 1./. alatt tisztelettel becsatolt orvosi bizonyítvány tanúsága szerint idült orr-garat-gégehurutban szenvedek, amely betegségem állandó orvosi kezelésre szorul. Ezt a kezelést csupán specialista, még pedig olyan, aki betegségemet alaposan ismeri, az láthatja el, miért is tisztelettel kérem a tekintetes Államügyészséget, hogy miután rajtam a kezelés teljes elhanyagolása következtében mindjobban elhatalmasodó bajom kezelését megengedni méltóztassék, jelesül kérem, hogy állandó kezelőorvosomat, dr. Réthi Aurél orvos urat, kezelés céljából kísérővel együtt hetenként kétszer vagy háromszor, vagy amennyire a kezelés miatt szükségem lesz, többször lakásán felkereshessem.
Tisztelettel: Szabados Sándor
1./. számú melléklet:
Orvosi bizonyítvány
Alulírott igazolom, hogy Szabados Sándor úrnál időnként exacerbatio iköbölgenyedés van jelen, s ezzel kapcsolatosan idült orr-garat-gégehurut. Nevezett 5 év óta állt időnként kezelésem alatt.
Budapest, 1919. december 2-án
Dr. Réthi Aurél
Jelzet: BFL VII. 5. c 6274/1920 - A népbiztos-per iratanyaga 6437-6438.
5.
Dr. Ötvös József levele Szabados Sándor egészségügyi állapotáról
Orvosi jelentés
Szabados Sándor letartóztatott idösült orr-garat-gégehurutban és ideggyengeségben szenved.
Tekintettel arra, hogy a klinikai tünetek alapján iköbölgenyedést jelenleg nem lehet kimutatni, mint ezt dr. Réthi Aurél, egyetemi tanársegéd folyó évi január hó 20-án fogházunkban végzett vizsgálat alapján sem volt képes megállapítani.
Tekintettel arra, hogy a meglévő betegségét a fogházban is lehet gyógykezeltetni, tekintettel arra, hogy jelenleg életveszélyről szó sem lehet, tekintettel továbbá arra, hogy ideggyengesége nem bír komolyabb jelentőséggel: az a véleményem, hogy Szabados Sándor ama kérése, hogy hetenként többször dr. Réthi Aurél tanársegédhez eljárhasson, nem indokolt.
Budapest, 1920. január 27.
Dr. Ötvös József, egészségügyi tanácsos, törvényszéki és fogházorvos
Jelzet: BFL VII. 5. c 6274/1920 - A népbiztos-per iratanyaga 6440.
6.
Gündisch Guido levele Kalmár Henrik ügyében
Tekintetes Államügyészség!
Vagyok bátor az igen tisztelt nyomozóhatóság figyelmét arra felhívni, hogy védencem elmeállapota gyanús. Előre bocsájtom, hogy Kalmár Henrik édesapja 15 évig volt elmegyógyintézetben, mégpedig Módoson, Békésgyula mellett. Körülbelül 9 évvel ezelőtt védencemen magán mutatkoztak elmezavarnak jelenségei, amely alkalomkor hetekig a Schlesinger-féle szanatóriumban gyógykezeltetett Pozsonyban. A napokban védencem feleségéhez intézett cédulákat juttatta hozzám, melyek nyilvánvalóan zavaros tartalmúak.
Ezek alapján kérem védencemet két törvényszéki orvos által megfigyeltetni és amennyiben elmeállapotának további megfigyelés válnék szükségessé, a Lipótmezei állami intézetbe szállítani.
Megjegyzem, hogy talán Somogyi Béla meggyilkolása okozta a napokban védencemnek oly magaviseletét, mely üldözési mániának tetszik. Félek, hogy a gyűjtőfogházban való esetleges kiszállítás állapotát még rosszabbítaná, mert ott karhatalmi közegek és tisztek végzik a foglyok őrzését, úgy hogy védencem azon bűncselekményekre való tekintettel, amelyekkel gyanúsíttatik, ott még nagyobb félelemben volna.
Tisztelettel: dr. Gündisch Guido
Jelzet: BFL VII. 5. c 6274/1920 - A népbiztos-per iratanyaga 6430.
7.
Kalmár Henrik német nyelvű levele feleségéhez
Liebe Toni!
Heute Nacht hat mir der Diener von Váry mitgeteilt, dass er die Leute kennt, die ein Complott gegen dich schmieden. Er hat mir es zugerufen über den Hof. Seid auf den Hut und mache die Anzeige! Dem Diener gebe ein Trinkgeld, aber sage, er soll nicht so schreien, andere müssen das nicht wissen. Liebes Fräulein! Lebt die Frau überhaupt noch? Sagen Sie mir, ich bitte alles, ich will alles wissen. Hüten Sie sich auch vor dem Bub, wo ist denn der Bub eigentlich? Liebes Fräulein! Ich bitte Sie, sagen Sie mir alles, denn etwas geht da draussen vor. Es ist ganz schrecklich wie besorgt ich bin. Und der Lump - Sie wissen schon - der tut nichts dergleichen und macht es so, als ob er davon keine Kenntniss hätte.
Grüß, Heini
Jelzet: BFL VII. 5. c 6274/1920 - A népbiztos-per iratanyaga 6468.
8.
Szabados Sándor levele Gárdos Frigyesnek
Édes Fricikém,
a Népszava lerombolása a sors részletfizetése azokért a bűnökért, amiket a Conti utcában a proletárság ellen elkövettek. Sajnálom az anyagi kárt, amit egyébként a kormány meg fog téríteni és örülök a politikai haszonnak, amit cserében ki fognak verekedni. Nincs itthon a párt esze
, tehát megjött a párt esze és talán kivételesen valami okost fognak cselekedni.Nem tudtam, hogy
, akiről Ágai Béla és Krausz Simi vallomása alapján beigazolódott, hogy részt vett ellenforradalmi akciókban - egész politikai és társadalmi egyéniségével összhangban karikatúragyűjtéssel foglalkozunk. Ha van történelmi igazságszolgáltatás, ez a figura nem fogja elkerülni a sorsát. Ez a szánalomra sem méltó ember Ágai lakásán több ízben részt vett olyan tárgyalásokon, ahol tisztára burzsoá elemek, bankdirektorok, katonák, polgári újságírók szerveztek összeesküvést a diktatúra megbuktatására. Ez a példátlan árulás azokból a jegyzőkönyvekből derül ki, amiket a Krausz Simit rehabilitáló tárgyalásokról vettek fel és adtak ki Bécsben. A Kovács ügy csak annyiban érdekel, hogy türelmetlenül várom Friedrich letartóztatását. Pozitive tudom, hogy a Károlyi-kormány és a katonatanács között ő alkotta az összekötő kapcsot és így, főképp Károlyi Imre gróf levele után, aligha folytatható ennek a bűnügynek politikai regárdokkal számoló vizsgálata. Forradalmakat nem vágyak és kívánságok, hanem szükségszerűségek támasztják. Ebből a szempontból a sánszok abszolút jók. Azonban azt hiszem, nem tévedek, ha az újabb forradalom tűzhelyét - szemben a miénkével - a birtoktalan parasztságnál keresem. A földbirtok-reform javaslattól várom a helyzet felborulását. Minthogy ezt a nemzetiek sokáig nem halaszthatják, a dátum egybe eshetik a sejtésekkel, hogy ezt a kedvező alkalmat nem hagyjuk majd elsuhanni, az csak természetes. Egyébként e pár nap, ami legközelebb ránk virrad, elhatározó fontosságú. Szívszorongva várhatjuk.
Kezét csókolja Szabados
Jelzet: BFL VII. 5. c 6274/1920 - A népbiztos-per iratanyaga 6458-6459.
9.
Bokányi Dezső levele Szakasits Árpádnak
Kedves Szakasits elvtársam, 1920. 01. 14.
nem tudom, hogy jól tudom-e, de úgy tudom, hogy Ön most már állandóan a Népszavánál van. Figyelem is az irodalmi fertályt, ha néha a kezem ügyébe akad az újság. De bizony nem igen illatoznak ott virágok a múzsák kertjéből. Úgy látszik, a „tér szűke" elhessegeti a „fölösleges szedés" rejtekébe. Amennyire visszaemlékezem legutolsó kis irodalmi zsüzsüja volt Zola „Pénz" regényének méltatása. Vonal alatt, tárcában. Felhasználta az alkalmat, hogy sűrítve elmondja Zoláról mindazt ennél a regénynél, amit Zola jobb regényénél kellett volna megmondani. A pénz nem a legsikerültebb regénye Zolának. A Rougou-Macquart sorozatban a Patkányfogó, a Germinal, a Mouret abbé vétke, a Nana, a Pascal orvos mindegyike külön-külön sokkal jobb költői alkotások. A gondolat nagy volt, de ekkor még Zola nem volt elég erős, mert látszik ugyan, hogy olvasta már a szocializmust, de mélyére nem hatolván, alkalmazni nem tudta. Szocialista mélység nélkül a pénzzel leszámoló szellemi birokra kelni nem lehet. A Munka megírásakor már jobban bírta volna. De mikor neki már a Rougou-Macquart sorozatban kellett bírnia! Ezt talán Zola is érezhette, mert hőseit a végén mind elutaztatja más világrészbe, mintha csak később folytatni szándékozta volna a birkózást. De ezt csak
mondom. Nem ezt akartam lényegében mondani, hanem azt, hogy próbálkozzon meg a gondosabb alkotásokkal. Írjon mondatonként jól kicsiszolt apróságokat. Olyanformán csiszolja, mint amikor valaki újra meg újra előveszi a körmit rágni. Az emberi élet annyira tele van ezernyi változatossággal, hogy sohasem merül ki. Pillanatnyi felvételek gondolat szikrái igen sokszor jobban visszatükrözik az ember nagyságát és gyarlóságát, mint némely kötetes regények. Önnek már van elég szóbősége, kifejezési módja is elég míves. Ha akar, tud sűrű is lenni, itt-ott az evezővel már a mélységet is tudja érinteni. Önnek kell maga számára olyan áhítatos pillanatokat lefoglalni, amikor ateista szívvel bár a múzsákhoz imádkozik. A múzsák igen önző lények, csak annak adják oda egészen magukat, akik nekik is egészen odaadják valójukat. Akik nem ilyenek, azok kaphatnak tőlük tarka, röpke pillangókat, de tündérbirodalmat soha. Vigyázzon, hogy a gyors rőfméréssel el ne repegesse a vásznat! Még egy rőf, még egy rőf, stb. Sokan haltak meg így! Most azt hallom, Gödöllőt kell kerülgetnie. Rossz volt az királyi nyaralónak, de még rosszabb szocialista püspökfalatnak. „Hivatalnok urak" domíniuma. Ipar, gyár stb. nincsen, azaz mérvben nincsen. Ha ilyen fészket lát az ember, a proletárdiktatúra után csorog az ember nyála. Inkább az öklét izgatja az embernek, mint a parlamentáris érzékeit. Egy tudat vigasztalhatja, hogy az összes építőmunkás jelöltek hasonló „terep-gyengeségben" szenvednek. Hatan jelöltek. Elég szép szám és a szervezettséghez mérten is arányos a többi szervezettel, csak a „kilátás" aránya kedvezőtlen. Bár rám csúfolnának az események és a kilátás jóra fordulna.Ön persze nem tud németül, pláne nem tud annyira, hogy klasszikus német nyelvű írásokat megérthetne, s így csak magyar fordításban ajánlhatom. Romain Roland „Jean Cristoph" regényét, amely németben három vastag kötet, magyarban azonban az első kötetét kezdték 10 koronás részletfüzetekben kiadni. Azt hiszem, hogy még az első kötet összes füzetei sem jelentek meg, hanem abbahagyták a kiadást. Ajánlom azonban ezt a keveset is megvenni, elolvasni és a világirodalom újkori első nagymesterét fogja megismerni, a többi élők csak tanoncok mellette. Kanalanként kell élvezni. Mit csinál a
? Gondolnak-e néha rám?
Üdvözli: BD
Jelzet: BFL VII. 5. c 6274/1920 - A népbiztos-per iratanyaga 6472-6473.
10.
Bokányi Dezső levele Somogyi Bélának
Somogyi elvtársam! 1919. XII/24
Negyedszázados fordulója van pártvezetőségi tagságomnak. A proletárnak ez is ünnep, még pedig elég tiszteletreméltó ünnep. Én úgy ünnepelem a fordulót, hogy fűtetlen, jégszekrényszerű cellámból rövid egymásutánban üdvözlöm régi jó barátaimat és harcostársaimat és így önt is.
Tudom, hogy most Ön kénytelen sokszor a tollszárat megrágni, míg valahogy leír jobbra-balra kanyarított mondatot. Mikor néha cikkeihez hozzájutok, valósággal bámulom stílusbeli készségét, mellyel nagyszerűen védelmezi formában a lényeget. Azért írom meg ezt Önnek, mert tudom, hogy jól esik, ha az értelmetlen bírálók hangjai közé odavegyül a megértő bíráló hangja, pláne ha a bíráló olyan régi katona, mint én. Vettem észre, hogy múltkoriban hirtelen melegében szocializálni kezdte a házakat, de abba is kellett hagynia. Gondolta, hogy az ügy még koraszülött. Érdekes valami is ez a koraszülött eszme. Néha úgy látszik, hogy az eszme megelőzi kora viszonyait, néha pedig a kor viszonyai erősebbek, mint az egyének eszmei akarásai. Az eszmének és a kor viszonyainak szerencsés egyensúlya csak azokban az államokban található meg, amelyekben a kölcsönös erő mellett megvan a hajlandóság a követelő felet kielégítő engedékenységre. Mi nem ilyen államban élünk! Mi annyiféle köntösben vagyunk kénytelenek bujkálni az eredményekért, hogy az állatkert összes pikkely, toll, bőr és szőr képviselői megirigyelhetnek bennünket. A mi rajtuk csak külön-külön van meg, az mi rajtunk szükség esetén mind együtt van.
De majd kiderül. Vigasztaló egyelőre, hogy ezt a helyzetet egy osztály sem tartja elfogadható helyzetnek. Az egyoldalúság csak a másik egyoldalúság sorsára jut. De addig? Sziklák, zátonyok között kanyargassa türelemmel a cikkeit. Nem először áll nehéz helyzetek örvényes forgatagában. Aki pedig ilyeneknek egyszer már a szemébe nézett, az félelem nélkül állja a hasonlókat.
Emlékszem, mikor még 10 pengő forintokért rámába való Népszavákat szerkesztett. Hol ingyen, hol garasokért, hol száz forintért fordítgatott, cikkezett, tárcázott, stb. olyan idők voltak ezek, amelyben az ipari proletár még a borbélyműhelyt is párterkölcsbe ütközőnek minősítette. A proletár a jó cikkeket szerette, de zsíros csuszát nem adott hozzávaló kedvderítőnek, éltetőnek. Somogyi mégis megmaradt Suhogónak.
Az emlékekről eszembe jut, hogy
megírtam, hogy nem-e volna jó 50 éves forduló ünnepet rendezni vagy Népszavát újévnapjára ünnepi hangulatba ringatni. Ha jól emlékezem, 1869-ben volt a pesti István téri gyűlés, ahol először dörgött az égbolt felé: le a munkásbérrendszerrel, éljen választási jog! stb. Természetesen csak azt kidomborítani, amit ma lehet kidomborítani. A mai sivár, nagyobb megnyilatkozások nélküli időben valóságos oázis volna egy a lelkeket összefogó ünnepi hangulat. Úgy hiszem, 1868-1870-ig majd minden hónapra akadna emlékezni való. Táncsics orosházi választása. „Testvériség" lapja. Arany Trombita és az Általános Munkás Újság megjelenésének dátumai. Politzer pere, akit azért fogtak perbe, mert az udvar 500 forintos ajándékát nem akarta Ferencz József nevű úrnak megköszönni, mert felségnek nem ismerte el. Mindezt természetesen okosan feldolgozva, vigyázva a sziklára. A fene egye meg, de fázik az ujjam! Egy kicsit a tüdőm is. A morózus hidegből üdvözli és köszönti: Bokányi, akit ön is tartson meg jó emlékében.
Jelzet: BFL VII. 5. c 6274/1920 - A népbiztos-per iratanyaga 6466-6467.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 05.
A cionista mozgalom fellendítése céljából megalakult a Makkabea Ros Szövetség, zömmel egykori Makkabea tagokból. Első vacsorájukat október...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő