Az „elveszett” magyar Szent Korona hazatérése 1978-ban

„l./ Abban az esetben, ha az amerikai fél meghozza a döntését a korona és a koronaékszerek visszaadására, a külügyminisztériumok útján megbeszélhetjük a bonyolítás kérdéseit. Az amerikai küldöttség összetételének ismeretében alakítjuk ki a magyar küldöttséget.
2./ A korona és a koronaékszerek Budapesten kerülnek elhelyezésre, s lehetővé tesszük – eredeti szándékainknak megfelelően – a magyar és a külföldi közönség számára azok megtekintését.”

Források  

Puja Frigyes bécsi magyar követ levele Sík Endre külügyminiszterhez a Magyar Szentkoronára vonatkozó korábbi dokumentumok összegyűjtéséről


Bécs, 1958. október 1.

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG
KÖVETSÉGE

SZIGORÚAN TITKOS!

GESANDTSCHAFT DER UNGARISCHEN
VOLKSREPUBLIK

Bécs, 1958. október 1.
Tárgy: Magyar koronázási ékszerek.

100/5/szt.1958.
Készült 4 példányban.
(1 pld. PM. devizafőoszt.)

Hiv.sz.: 100/4 szt.1958.IV.19.
saját

Ea.: Rác L[ajos] köv[etségi] tit[kár]

Fenti számú jelentés kapcsán a követség javasolta, hogy a koronázási ékszerek ügyében intézzünk egy jegyzéket a Külügyi Hivatalhoz. A tárgyban legutóbb Budapesten Rác et. beszélt a Pénzügyminisztérium Devizafőosztályán Dezséri elvtárssal, amikor is szóba került, hogy a kérdés további feldolgozásához újabb szempontok kerülnek felvetésre.

Mint megbeszélésre került, a Mindszenty ügy kapcsán 1949-ben a bűnügy okmányai között külön fejezetet képez a szent-korona ügye. Az 1949. januárjában megjelent a „Mindszenty bűnügy okmányai" c. brosúrában sok utalás olvasható ezzel kapcsolatban (31-49. oldalon.)

Az okmányok szerint

 1947. november 18-án írt 2, melyben kéri többek között, hogy „a szentkoronát semmilyen körülmények között ne szolgáltassák ki Magyarországnak, hanem juttassák Rómába a Szentatyához". Rohracher levelének fotókópiája a brosúrában szerepel. (41. oldalon.)

Horthy 1948. IV. 3-án írt a pápának, melyben nemcsak a szentkoronát említi meg, hanem a „koronázási jelvényeket" is; nagy megnyugvással veszi tudomásul, hogy ezeket is a Szentszéknek adják át. (45. oldal)

A Külügyi Hivatal semmitmondó legutóbbi válaszára megítélésünk szerint egy sor érvet ki lehet dolgozni, mégpedig a Mindszenty-ügy eredeti okmányai alapján. Feladatként jelentkezik, javasoljuk, hogy a Pénzügyminisztérium forduljon az Igazságügy-minisztériumhoz, kérjék ki, és tanulmányozzák át az erre vonatkozó eredeti iratokat. A nyilvánosságra hozott leveleken kívül, valószínűleg lesznek még mások is. De az eddigiekből is világosan kitűnik hogy Rohracher salzburgi érsek egyrészt beleavatkozott, másrészt tudomással bírt az ügyről. Ennek felvetésére csak később kerülhet sor, azonban a hivatkozott követségi jelentésben javasolt jegyzék átadását most már mindenképen végre kell hajtani. Párhuzamosan meg kellene kezdeni a bizonyítékok összegyűjtését.

 

Puja Frigyes
/Puja Frigyes/
követ

dr. Sík Endre miniszter elvtársnak,
Magyar Külügyminisztérium,
Budapest

Jelzet: MOL XIX-J-1-j-USA-Ausztria-IV-515-002551-2-1958. (15. d.). A követ aláírásával és a magyar Külügyminisztérium 1958. október 9-én kelt érkeztető pecsétjével hitelesített tisztázat.

* * *

Melléklet

„[...] (Kivonat a 00378/1951. sz. ügyiratból. Washingtoni követi jelentés, 1951. III. 24.)

»Az, hogy az amerikaiak ismét előveszik a Vogeler-ügyet és ilyen jelentős sajtót biztosítanak neki, egy újabb kísérlet arra, hogy Vogelert a magyar kormány kiadja azon feltételek mellett, melyeket a magyar kormány szabott meg a múlt évben. Ezek a cikksorozatok bizonyára azt a célt szolgálják, hogy az amerikai közvéleményre való hivatkozással, Vogeler kiadatása ellenében a magyar kormány minden kívánságát teljesítse.

A múlt évben ugyanis, amikor a sajtó a kiadatással foglalkozott olyan hangot is megütöttek, hogy az amerikai kormány semmiképpen se adjon jelentős, komoly kedvezményt, a Magyar Kormánynak Vogelerért és a történelmi értékű Magyar Konát semmi körülmények között se adja ki a kezéből.«

(Kivonat a 00372/1951. sz. Berei Andor Davis amerikai követ látogatásáról. Feljegyzés, 1951. ápr. 9.)

»Ami a koronát illeti, a kormánynak az az álláspontja, hogy a koronát nem a német megszállók hurcolták el és nem hadizsákmányként került amerikai kézre, hanem letétként és az amerikaiak, mint ilyent őrzik meg. Az Egyesült Államok kormánya nem tartja a mostan időpontot a1kalmasnak arra, hogy a letét további kezeléséről lemondjon.

Közöltem a követtel, hogy az Egyesült Államok kormányának álláspontját a Magyar Kormány tudomására fogom hozni. Az információ pontossága kedvéért megkérdeztem tőle, hogy kik és milyen körülmények között helyezték letétbe a koronát az Egyesült Államoknál. A követ azt felelte, hogy magyar tisztek egy csoportja adta át a koronát Ausztria területén, következésképpen nem a németek hurcolták el és így a visszaszolgáltatási kötelezettség erre nem terjed ki.«
[...]"

Jelzet: MOL XIX-J-1-j-USA-Ausztria-IV-515-002551-2-1958. (15. d.). Hitelesítés nélküli másolat.

Ezen a napon történt június 20.

1919

Az Újvárosháza Váci utcai épületének tanácstermében összeült a KIMSZ első kongresszusa, amelyen szervezeti szabályzatot és prog-ramot...Tovább

1928

Puniša Račić merényletet hajt végre a belgrádi parlamentben Stjepan Radić és más HSS-vezető ellen.Tovább

1940

Olaszország megkezdi a Franciaország elleni sikertelen megszállási kísérletet.Tovább

1963

A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok megállapodása a Kreml és a Fehér Ház közti forró drótról (állandó közvetlen telefonkapcsolat...Tovább

1976

A Jugoszláviában megrendezett V. labdarúgó Európa-bajnokságot Csehszlovákia nyeri, Panenka 11-esből szerzett góljával.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő