Azok, akik a cserkészetet a keresztény-nemzeti gondolat szolgálatába akarták állítani, a mielőbbi összefogás érdekében konferenciát hívtak...Tovább
Az „elveszett” magyar Szent Korona hazatérése 1978-ban
„l./ Abban az esetben, ha az amerikai fél meghozza a döntését a korona és a koronaékszerek visszaadására, a külügyminisztériumok útján megbeszélhetjük a bonyolítás kérdéseit. Az amerikai küldöttség összetételének ismeretében alakítjuk ki a magyar küldöttséget.
2./ A korona és a koronaékszerek Budapesten kerülnek elhelyezésre, s lehetővé tesszük – eredeti szándékainknak megfelelően – a magyar és a külföldi közönség számára azok megtekintését.”
Források
Puja Frigyes bécsi magyar követ levele Sík Endre külügyminiszterhez a Magyar Szentkoronára vonatkozó korábbi dokumentumok összegyűjtéséről
Bécs, 1958. október 1.
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG | SZIGORÚAN TITKOS! |
GESANDTSCHAFT DER UNGARISCHEN | Bécs, 1958. október 1. |
100/5/szt.1958. | Hiv.sz.: 100/4 szt.1958.IV.19. |
Ea.: Rác L[ajos] köv[etségi] tit[kár]
Fenti számú jelentés kapcsán a követség javasolta, hogy a koronázási ékszerek ügyében intézzünk egy jegyzéket a Külügyi Hivatalhoz. A tárgyban legutóbb Budapesten Rác et. beszélt a Pénzügyminisztérium Devizafőosztályán Dezséri elvtárssal, amikor is szóba került, hogy a kérdés további feldolgozásához újabb szempontok kerülnek felvetésre.
Mint megbeszélésre került, a Mindszenty ügy kapcsán 1949-ben a bűnügy okmányai között külön fejezetet képez a szent-korona ügye. Az 1949. januárjában megjelent a „Mindszenty bűnügy okmányai" c. brosúrában sok utalás olvasható ezzel kapcsolatban (31-49. oldalon.)
Az okmányok szerint
1947. november 18-án írt 2, melyben kéri többek között, hogy „a szentkoronát semmilyen körülmények között ne szolgáltassák ki Magyarországnak, hanem juttassák Rómába a Szentatyához". Rohracher levelének fotókópiája a brosúrában szerepel. (41. oldalon.)Horthy 1948. IV. 3-án írt a pápának, melyben nemcsak a szentkoronát említi meg, hanem a „koronázási jelvényeket" is; nagy megnyugvással veszi tudomásul, hogy ezeket is a Szentszéknek adják át. (45. oldal)
A Külügyi Hivatal semmitmondó legutóbbi válaszára megítélésünk szerint egy sor érvet ki lehet dolgozni, mégpedig a Mindszenty-ügy eredeti okmányai alapján. Feladatként jelentkezik, javasoljuk, hogy a Pénzügyminisztérium forduljon az Igazságügy-minisztériumhoz, kérjék ki, és tanulmányozzák át az erre vonatkozó eredeti iratokat. A nyilvánosságra hozott leveleken kívül, valószínűleg lesznek még mások is. De az eddigiekből is világosan kitűnik hogy Rohracher salzburgi érsek egyrészt beleavatkozott, másrészt tudomással bírt az ügyről. Ennek felvetésére csak később kerülhet sor, azonban a hivatkozott követségi jelentésben javasolt jegyzék átadását most már mindenképen végre kell hajtani. Párhuzamosan meg kellene kezdeni a bizonyítékok összegyűjtését.
| Puja Frigyes |
dr. Sík Endre miniszter elvtársnak,
Magyar Külügyminisztérium,
Budapest
Jelzet: MOL XIX-J-1-j-USA-Ausztria-IV-515-002551-2-1958. (15. d.). A követ aláírásával és a magyar Külügyminisztérium 1958. október 9-én kelt érkeztető pecsétjével hitelesített tisztázat.
* * *
Melléklet
„[...] (Kivonat a 00378/1951. sz. ügyiratból. Washingtoni követi jelentés, 1951. III. 24.)
»Az, hogy az amerikaiak ismét előveszik a Vogeler-ügyet és ilyen jelentős sajtót biztosítanak neki, egy újabb kísérlet arra, hogy Vogelert a magyar kormány kiadja azon feltételek mellett, melyeket a magyar kormány szabott meg a múlt évben. Ezek a cikksorozatok bizonyára azt a célt szolgálják, hogy az amerikai közvéleményre való hivatkozással, Vogeler kiadatása ellenében a magyar kormány minden kívánságát teljesítse.
A múlt évben ugyanis, amikor a sajtó a kiadatással foglalkozott olyan hangot is megütöttek, hogy az amerikai kormány semmiképpen se adjon jelentős, komoly kedvezményt, a Magyar Kormánynak Vogelerért és a történelmi értékű Magyar Konát semmi körülmények között se adja ki a kezéből.«
(Kivonat a 00372/1951. sz. Berei Andor Davis amerikai követ látogatásáról. Feljegyzés, 1951. ápr. 9.)
»Ami a koronát illeti, a kormánynak az az álláspontja, hogy a koronát nem a német megszállók hurcolták el és nem hadizsákmányként került amerikai kézre, hanem letétként és az amerikaiak, mint ilyent őrzik meg. Az Egyesült Államok kormánya nem tartja a mostan időpontot a1kalmasnak arra, hogy a letét további kezeléséről lemondjon.
Közöltem a követtel, hogy az Egyesült Államok kormányának álláspontját a Magyar Kormány tudomására fogom hozni. Az információ pontossága kedvéért megkérdeztem tőle, hogy kik és milyen körülmények között helyezték letétbe a koronát az Egyesült Államoknál. A követ azt felelte, hogy magyar tisztek egy csoportja adta át a koronát Ausztria területén, következésképpen nem a németek hurcolták el és így a visszaszolgáltatási kötelezettség erre nem terjed ki.«
[...]"
Jelzet: MOL XIX-J-1-j-USA-Ausztria-IV-515-002551-2-1958. (15. d.). Hitelesítés nélküli másolat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 28.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő