Az ostromtól az újjáépítés ötletéig

Dokumentumok a Nemzeti Színház történetéből

„Fentiek alapján nem tartjuk célszerűnek az épület megerősítését. Javasoljuk az új Nemzeti Színház megépítését a XIV. ker. Dózsa György úton. (Díszszemle tér) Ez lenne az első új színházépület, amelyet a felszabadulás óta építettünk. (Ugyancsak a Díszszemle tér ligeti részén a későbbiek folyamán, csatlakozva a színházépülethez, megoldható lenne a régi terv: a hangverseny és kongresszusi terem felépítése is.)”

Észrevétel "az új Nemzeti Színház építésének problémáiról" című jelentéshez

MSZMP Központi BizottságaSzigorúan bizalmas!
Gazdaságpolitikai OsztályKészült: 4 példányban

Észrevétel
"az új Nemzeti Színház építésének problémáiról" címu
jelentéshez

Az új Nemzeti Színház építésének elkezdésével a IV. ötéves terv, a népgazdaság teherbíró képességének mérlegelése alapján nem számolt, arra anyagi eszközöket nem irányzott elő. A terv lezárásakor a Muvelődésügyi Minisztérium javasolta az Országos Tervhivatalnak, hogy a kulturális területek fejlesztésére előirányzott eszközökből mintegy 100 millió Ft-ot csoportosítsanak át az új Nemzeti Színház építésének megkezdésére. Az új színház építési költségét ekkor még 3-400 millió Ft-ra becsülték. Az újabb elképzelések már 6-700 millió Ft-tal számolnak, de véleményünk szerint ez még alábecsült összeg. A beruházás eszközigénye kb. l milliárd Ft-ra becsülhető.
A IV. ötéves terv számításaiban 90 millió Ft-tal szerepel az Operaház felújítása. Az Operaház rekonstrukciója azonban ennél lényegesen magasabb költségeket igényel. A Muvelődésügyi Minisztérium újabb számításaiban már mintegy 300 millió Ft szerepel, de egyes szakértők véleménye szerint ez az összeg még tovább fog emelkedni. Az Operaház rekonstrukciója sorolásban megelőzi az egyéb színház felújítási és rekonstrukciós munkákat, azonban ma még nyitott kérdés a többlet költségek biztosítása.

A IV. ötéves terv időszakában az Operaház felújítása és a Nemzeti Színház építésének megkezdése az előirányzott egyéb kulturális beruházások megvalósíthatóságát veszélyezteti és ezért - véleményünk szerint - a két cél megvalósítása csak egymástól jelentős időbeni különbséggel lehetséges. Nem tartjuk indokoltnak azt sem, hogy a Muvelődésügyi Minisztérium a IV. ötéves tervben a kulturális területek fejlesztésére előirányzott eszközökből átcsoportosítson a Nemzeti Színház építésére, mert ez elsősorban oktatási és közmuvelődési céloknál növelné a jelenleg is meglévő feszültséget.
A beruházások területén a feszültség a terv véglegesítése óta növekedett. A legújabb felmérések szerint több milliárd az az összeg, amely terven felüli célkituzések, illetve többlet költségek következtében jelentkezik. Ezek többek között abból is adódnak, hogy a lakosság közvetlen ellátásával kapcsolatban újabb problémák, merültek fel. Ilyen például a kórházi ellátás helyzetének javítása, a tömegközlekedés gyorsabb ütemu fejlesztése (METRO építésének gyorsítása). A tervidőszakban komoly erőfeszítéseket igényel a nagyarányú lakás és közmuellátási program teljesítése is.

Az általános beruházási helyzeten belül különösen Budapesten feszült a helyzet, ahol az ipari és nem termelő beruházások nagy hányada koncentrálódik. Mindezek figyelembevételével olyan intézkedések kerülnek előtérbe - összhangban a Központi Bizottság IV. ötéves tervre vonatkozó irányelveivel amelyek a beruházási piac meglévő feszültségének csökkentését eredményezik. Ennek érdekében többek között biztosítani kell azt is, hogy a tervben nem szereplő fejlesztési célkituzések ne kaphassanak szabad utat. A Nemzeti Színháznak, mint a tervben nem szereplő új beruházásnak megkezdése megnehezíthetné az állami szervek népgazdasági egyensúlyt veszélyeztető és gazdasági lehetőségeinket meghaladó fejlesztéseinek, beruházásainak visszaszorítását.
A fentiek alapján az új Nemzeti Színház építésének a megkezdését a IV. ötéves terv időszakában nem tartjuk indokoltnak és azt javasoljuk, hogy e kérdésben a végleges döntésre az V.ötéves terv készítésekor kerüljön sor.

Budapest, 1971. április 14.

(Klézl Róbert)

 

MOL-M-KS-288f.5.cs.552.ő.e. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP - Politikai Bizottság-552. őrzési egység)

Ezen a napon történt december 14.

1911

Roald Amundsen csapata először éri el a Déli-sarkot.Tovább

1921

Népszavazás kezdődik Sopron hovatartozásáról. A szavazók 65%-a Magyarországot választja, a város ezért megkapja a „Civitas...Tovább

1939

Adolf Hitler utasítja a Wehrmacht főparancsnokságát, hogy kezdje meg a Norvégia elleni invázió előzetes tervezését (Weserübung hadművelet...Tovább

1955

Magyarországgal együtt Albánia, Ausztria, Bulgária, Finnország, Írország, Jordánia, Kambodzsa, Laosz, Líbia, Nepál, Olaszország,...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő