Források

1.

Kun páter a csendőrség és a pártszolgálatosok előtt elmondott beszéde

„Kedves testvérek! Olvasmányaimban elmerülve a következő megragadó példázatot találtam. Kinn az erdőben egy szederbokor indájában játszódott le a következő eset. Arrafelé szállt egy méhecske, amelyet minden bizonnyal az inda mögött lévő jázminvirág illata vonzott, ámde mielőtt a célját elérte volna a méhecske, a szederbokor levelei között egy pókhálóban foglyul esett. A méhecske először nem tudta, hogy mi a baja, csak azon gondolkodott, hogyan veszthette el szabadságát és mi az, ami fogva tartja. És amikor tágra meresztette szemét és körülnézett, látta, hogy nyakán, fején, potrohán, mindenütt fényes ezüst szálak húzódnak végig. És amint így tűnődött és vizsgálgatta fogságának okát, akkor a szederbokor egyik levele alatt megpillantotta legádázabb ellenségét, a pókot. A pók is észrevette, hogy kivel áll szemben. Tudta, hogy nem jó közelébe férkőzni. Ezért nagyon óvatosan elkezdett közelebb jutni. Amikor szemtől-szembe voltak, a pók ránevetett és megszólította: Mit félsz, hiszen látom, hogy rabságban vagy, és én a te szabadításodra jöttem. Ahhoz azonban, hogy kiszabadítsalak, előbb feltétlenül szükséges, hogy behunyd a szemed. A méhecske hitt, behunyta a szemét. Ekkor a pók közelebb futott hozzá és még inkább befonta hálójába, míg végre a méhecske teljesen mozdulatlan maradt. Ekkor a pók, most már biztos tudatában annak, hogy a méhecske nem árthat neki, megragadta zsákmányát és levitte a levelek alá: Így ni, most már biztos helyen vagy. A nap heve sem száríthatja ki testedet. Nekem csak egyre van szükségem, hogy szívhassam a véredet, hiszen én csak a véredet akarom. Vér, vér, vér kell nekem.

Testvérek, ebből a példából láthatjuk a magyar nemzet sorsát. Magyar hazánkat és népünket gúzsba kötötték, pókhálót fontak köréje, és rabságba döntötték a magyar népet. Kik az ellenségek, akik rabságba döntötték a népet, ha nem a nemzetközi zsidóság és a nemzetközi zsidóság szolgálatában álló többi eszme, a marxizmus és a különböző szociális elméletek, de legelsősorban a kommunizmus. Látjuk-e, hogy a zsidók mindenütt ott vannak, és a nemzetköziség az internacionalizmus meghirdetésével és szolgálatában megértést kérnek mindenki részéről a maguk számára. Ámde látjuk, hogy csakis a keresztény nép kiszipolyozására törekszenek.

Testvérek! A zsidók és a többi plutokraták, akik megsuhogtatták a bankós kötegeiket és sápadt aranyukat és igába vonják a munkásságot, ugyanakkor kiszipolyozzák őket, és a vesztükre törnek. Amikor a munkásság rájön arra, hogy kik az ő valódi ellenségei és le akarja magáról rázni az igát, a jármot, és betörnek az ő vastag szőnyegekkel borított szobáikba, akkor forradalmat kiáltanak és külföldre menekülnek, és onnan pénzükkel háborút szítanak és fegyvert gyártanak. Testvérek, így tört ki a mostani háború is, amelyben vérzik a magyar haza, vérzenek testvéreink, gyermekeink és atyáink. Éppen ezért most, amikor az áruló Horthy-féle klikk letette a fegyvert, hogy meghódoljon az ellenség előtt, akkor elveszítette a nemzetet, mert az ellenség le fog igázni bennünket, és jaj lesz annak, aki az ellenség bakancsának taposása alá kerül. Testvérek, felhívlak benneteket, fogjunk össze, védjük meg a hazát, utolsó csepp vérünkkel is, és tudjuk meg, hogy kik a mi valódi ellenségeink, harcoljunk ellenük, törjük le őket megalkuvás nélkül. Ne legyünk gyengeszívűek, fel testvérek a harcra, mert győzelemre visz bennünket a nyilaskereszt."

Irat jelzete: ÁBTL 3.1.9. V-119575 - Kun András népbírósági pere 9.