Labdarúgó világbajnokságok és állambiztonság a Kádár-korszakban

„Feladatommal kapcsolatosan jelentem, hogy a totózóban és az espresssoban a következőket mondták el. Az espressoban jelenlévők kb. 10%-a azt állította, hogy a magyar csapat lefeküdt a szovjeteknek. A nagyobbik része a társaságnak cáfolta ezt azzal az indokkal, hogy elmúlt már a Rákosi-rendszer, ahol le kellett adni a mérkőzést. Elmondásuk szerint azért kapott ki a válogatott, mert teljesítménye a VB-n a legrapszódikusabb volt. Nem fogtak ki jó napot."

Forrás

Besúgói jelentések labdarúgó világbajnokságokról

1958

Részlet „Galambos" ügynök jelentéséből, 1958. április 24.

Április hónapban a Vasas labdarúgó csapatával néhány napot Madridban töltöttem. Jelentésemben néhány benyomásomat szeretném rögzíteni. [...]

A Vasas madridi szereplése alkalmával néhány jelenleg Spanyolországban élő magyar játékos is felkereste a csapatot (Czibor, Szolnok István, Kaszás László, Ilku Péter, D. Szabó). Közülük Cziborral folytattam érdekes beszélgetést. Czibor elmondta, mennyire fáj neki, hogy az 1958-as világbajnokságon nem lehet a magyar csapat tagja. Erre vonatkozóan azt kérte, hogy vessem fel Barcs Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke előtt, hogy milyen jó hatása lenne nyugaton, ha a Magyar Labdarúgó Szövetség levelet bocsájtana ki, amiben a nyugaton élő labdarúgókról úgy nyilatkozna, hogy Puskást, Kocsist, Czibort szívesen játszatná a világbajnokságon, de a rendelkezésre álló rövid idő miatt az ő szerepeltetésük[re], csapatba állításukra már nincs lehetőség. Ez a gesztus Czibor szerint növelné a Magyar Labdarúgó Szövetség iránti szimpátiát, megnyugvást keltene a nyugatra ment magyarok körében, és számukra is kedvező helyzetet teremtenének. Czibor szavaiból mindenesetre az csendült ki, hogy ma már szívesen visszacsinálná nyugatra távozását, bár a jelenlegi körülmények között egy pillanatra sem gondol a hazatérésre. Azt is megemlítette, annak ellenére, hogy nagy összegű szerződése van, mégis sokkal könnyebben, felelőtlenebbül élt Magyarországon, mint ahogy ma él Spanyolországban. Ennek az a magyarázata, hogy ott sokkal nagyobb a kenyérharc, sokkal fokozottabban kell gondolni a jövőjére, és így minden fillérre vigyáznia kell. Mint érdekességet elmondta azt, hogy Puskással, akivel itthon állandó éles harcban állott, most rendszeres levélváltásban és igen jó barátságban van.

Jelzet: ÁBTL 3.1.2 M-19652 28.

***

Részlet „Galambos" ügynök jelentéséből, 1958. május 21.

4. Glaszgofban [!] a mérkőzés előtt és alatt jó hatása volt a játékosok között, hogy győzelem esetén prémiumot ígért nekik a szövetség. Javaslom, hogy a világbajnokság előtt a vezető elvtársak közül valaki, esetleg Marosán [György] elvtárs keresse fel a tatai edzőtáborban a játékosokat. Hallgassa meg kéréseiket, kívánságaikat, és ha ezt helyesnek találják, mondja meg, mire számíthatnak a játékosok sikeres világbajnokság esetén. Gondolok itt pénzjuttatásra, vámkedvezményre. Véleményem szerint - biztosra veszem, hogy az őszinte beszéd hasznára válna a csapatnak.

A válogatott hangulata, a kollektív szellem egyébként jobb, mint volt a nagy csapatnál. Az egyik angol újságíró meg is jegyezte: „ez talán nem is a magyar csapat, olyan szerényen viselkednek, nem hallatszik a kiáltozás". Véleményem szerint ennek a jó hangulatnak a fokozása a világbajnokság előtt jelentős feladat, azért is lenne jó, ha eredményes világbajnokság esetén szét lehetne zúzni a Puskás, Kocsis legendát.

Jelzet: ÁBTL 3.1.2 M-19652 31.

***

1962

A BM II/2-L alosztály jelentése, 1962. május 4.

A chilei labdarúgó világbajnokságra 30 fős küldöttség utazik ki. Ebből 8 fő vezető és szakmai edző, 22 fő játékos. Több mint egy hónapig fognak kint tartózkodni, f. hó 11-én utaznak Olaszországba, és onnan utaznak tovább Chilébe. Visszaérkezésük június második felében várható.

A küldöttség biztosítására 6 fő társadalmi kapcsolatot szerveztünk be. [popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A jelentés három vezetőt, egy MLSZ-munkatársat, egy újságírót és egy edzőt, valamint három játékost nevez meg."]Mind a hat elvtárssal külön-külön megállapodtunk abban, hogy a maguk részéről mindent megtesznek a csapat biztosítása érdekében, és hazatérésük után részletesen beszámolnak tapasztalataikról.

Jelzet: ÁBTL 3.1.5 O-19460/2 33.

***

1966

Részlet „Papp Ferenc" informátor jelentéséből, 1966. július 23.

Feladatom volt a labdarúgó VB-vel kapcsolatosan a November 7. téri [Oktogon] totózóban, ill. a

 a hangulat figyelése.

Feladatommal kapcsolatosan jelentem, hogy a November 7. téri totózóban 4-5 személy volt, akik külön-külön saját szelvényükkel foglalkoztak, és beszélgetést nem folytattak.

A Rozmaring espressoban egy asztaltársaság 4 fővel volt, akik a VB-vel kapcsolatban az alábbiakat beszélték. A magyar csapat eladja a mérkőzést, kapnak fejenként 100 000 Ft-t, és győzni engedik a szovjeteket. Később a társasághoz egy magas, kb. 45-50 [éves] férfi jött be, és bekapcsolódva a beszélgetésbe később kijelentette, ha a magyarok győznek, a szocializmusnak vége Magyarországon. A személy ezen kijelentése után távozott.

A XX. ker. 

 bejáró személyek is foglalkoztak a VB-vel és elmondták, hogy ugyan a magyar csapat jobb, de döntetlent hoznak ki, és a szerencsére bízzák a továbbjutást.

Jelzet: ÁBTL 3.1.2 M-39755 78-79.

***

Részlet „Papp Ferenc" informátor jelentéséből, 1966. július 29.

Feladatom volt a VB-vel kapcsolatosan a November 7. téri totózó, Rozmaring espresso valamint más szórakozóhelyeken a hangulat megfigyelése.

Feladatommal kapcsolatosan jelentem, hogy a totózóban és az espresssoban a következőket mondták el. Az espressoban jelenlévők kb. 10%-a azt állította, hogy a magyar csapat lefeküdt a szovjeteknek. A nagyobbik része a társaságnak cáfolta ezt azzal az indokkal, hogy elmúlt már a Rákosi-rendszer, ahol le kellett adni a mérkőzést. Elmondásuk szerint azért kapott ki a válogatott, mert teljesítménye a VB-n a legrapszódikusabb volt. Nem fogtak ki jó napot. Júl[ius] 24-én a 

 egy asztaltársaság ugyancsak foglalkozott a VB-vel és Baróti lemondásával. Bálint Lehel, a társaság egyik tagja egyenesen tiltakozott az ellen, hogy a csapat lefeküdt. Ezenkívül elhangzott egy vicc is, mely szerint a csapat lefekvés előtt imádkozik.

Baróti lemondásával kapcsolatban a vélemény az, hogy már eleget dolgozott ezen a vonalon, a jelenlegi taktikája nem volt rossz, de éppen ideje, hogy átadja helyét egy fiatalabb, nagyobb tudású személynek.

Jelzet: ÁBTL 3.1.2 M-39755 80-81.

***

1970

Részlet a Magyar Labdarúgó Szövetség és a magyar labdarúgó sport operatív helyzetéről készített összefoglaló jelentésből, 1969. szeptember 24.

1969. április 28-án vezetői engedéllyel nyilvános helyre meghívtuk Sós Károly szövetségi kapitányt, és szóban tájékoztattuk a BM-szervek labdarúgó sporttal kapcsolatos tapasztalatáról, ezen belül az egyes élvonalbeli játékosok különböző törvénysértő tevékenységéről, sporterkölcsöt sértő magatartásáról. A beszélgetés célja az volt, hogy segítsük a szövetségi kapitánynak válogatási gondjait megoldani, mivel az 1969. május 25-i Magyarország-Csehszlovákia VB-selejtező mérkőzés előkészületei, a csapatkeret kijelölés erre az időpontra esett, és megítélésünk szerint ez a mérkőzés politikai jelentőséggel is bírt, mert sem a közhangulat alakulása, sem a mérkőzés kimenetele szempontjából nem volt közömbös számunkra a csapat összeállítása.

Sós Károly nagy megelégedéssel fogadta a tájékoztatásunkat, és közölte, hogy arra a jövőben is igényt tart. Ugyanakkor megígérte, hogy ő is megad minden segítséget részünkre.

Jelzet: ÁBTL 3.1.5 O-19460/1 299.

***

1978

Részlet „Kőszegi" fedőnevű titkos megbízott szóbeli beszámolójából,

Kérdés: Az elmúlt alkalommal jelentetteken kívül barátodtól hallottál-e még valamilyen egyéb zavaró körülményről, amelyek befolyásolták a játékosok hangulatát és kihatással lehettek teljesítményükre?

Válasz: Még két dolgot említenék ezzel kapcsolatban, amit ugyancsak barátomtól hallottam és szerinte ez a két dolog nagyban megrontotta a morális egységet a csapatnál, amely az Anglia [és] Argentína ellen elért eredmények után amúgy is elég rossz volt. Ez a két körülmény még tovább fokozta a morális egység szétbomlását és tulajdonképpen döntő szerepe volt - a korábban jelentetteken kívül - a csapat sikertelen világbajnoki szereplésében. Az egyik ilyen körülmény az volt, hogy a magyar játékosok ígéretet kaptak, hogy a világbajnokság után fogják kifizetni részükre a bejutási prémiumot, játékosonként 5-6 ezer dollár összegben, tehát valutában való fizetésről volt szó. Ezért az ígéretért a felelősséget tulajdonképpen senki sem tudta vállalni, ez egy ígéret volt a játékosoknak a vezetők részéről. Ez egyébként szóbeszéd volt a játékosok és a vezetők között is. És tulajdonképpen ebből az ígért prémiumból játékosonként átlag 80 ezer Ft bejutási prémium lett, ami magában foglalja a világbajnokságon történt szereplési jutalékot is.

A másik ilyen körülmény ugyancsak anyagi vonatkozású, ami szintén ígéret volt a játékosok felé. Még pedig a kint tartózkodásuk ideje alatt fizetendő napidíj. A játékosok erről a Hétfői Hírekből, valamint Krizsán Józsefnek, az MLSZ főtitkárának a Fórum műsorban elhangzott nyilatkozatából értesültek, amelyek szerint a kint tartózkodásuk alatt emelt napidíjat fognak kapni. Ebből nem lett semmi, mivel 5,5 dollárt, a hivatalos napidíjat kapták csak meg.

Jelzet: ÁBTL 3.1.2 M-38117 29-30.

***

Részlet „Kőszegi" titkos megbízott szóbeli beszámolójából,

Kérdés: Az Európából történő elutazás és az Argentínába való megérkezésről, valamint az ott tartózkodásról miket mondott el barátod?

Válasz: Barátom szerint a magyar küldöttség Európából Párizsból utazott el Buenos Airesbe. Párizsban csatlakozott hozzájuk Páder [János] elvtárs, az OTSH elnökhelyettese, Király Ferenc, a válogatott sajtóattaséja, Keszthelyi Mihály, Mezei György edzők és Tóth András labdarúgó. Argentínában biztonsági okokból a küldöttség úgy el volt zárva a külvilágtól, hogy ott megkeresni vagy megkörnyékezni a játékosokat és a vezetőket szinte lehetetlen volt. Így a kint élő magyarokkal személyes találkozás sem jöhetett létre.

Buenos Airesből az argentinok elleni mérkőzést követő napon utazott el a magyar válogatott Mar del Platába Buenos Aires központjában egy kis katonai repülőtérről egy kb. 40 személyes kormánygéppel. Ezen a repülőtéren helikopterek és személyszállító katonai vagy kormánygépek voltak. Mar del Platából autóbuszon utaztak tovább szálláshelyükre, egy tengerparti üdülőtelepre, Chapadmalalba. Itt egy szakszervezeti üdülőben voltak elszállásolva. Barátom szerint ez a terület, ahol az üdülő van, valójában Videla tábornok nyári elnöki rezidenciája. Lehet, hogy nem pontosan az az üdülő, ahol a magyar csapat szálláshelye volt, hanem annak környéke. A magyar csapat szálláshelye inkább a rezidencia személyzetének vagy a kormányőrök otthona lehet. Az üdülő környékén katonai alakulatok voltak. Ezen a szálláshelyen még a magyar újságíróknak is nagyon nehezen és körülményesen lehetett bejutni a csapathoz. Így barátom szerint a magyar küldöttség tagjai szinte kizárólag csak a szálloda személyzetével találkozhattak. Nem tapasztalta, hogy a személyzet a küldöttség valamelyik tagjával szorosabb kapcsolatot alakított volna ki.

Kérdés: 1978. június 11-én Buenos Airesben egy magyar klub látta vendégül a küldöttséget. Ezzel kapcsolatban mit hallottál barátodtól?

Válasz: Barátom szerint a magyar labdarúgó válogatott világbajnoki szereplését követően, a franciák elleni mérkőzés utáni napon Buenos Airesben, a külvárosban, az ott élő magyarok klubjában fogadást adtak a küldöttség tiszteletére. Ez a fogadás mindössze kb. 1 óráig tartott, elég rossz volt a hangulat. Ismerkedésre, barátkozásra nem volt lehetőség, külön ültek a vendégek és a vendéglátók is. Elég hivatalos formában zajlott le az egész. Krizsán József köszöntötte a klubban összegyűlteket. A magyar hazáról beszélt és kérte őket, hogy legyenek hűek hozzá, ha távol élnek, akkor is.

Barátom még elmondta, hogy valamilyen dalárdának a klubja, azt nem említette, hogy melyik emigráns szervezethez tartozik, és a vezetőjét sem tudta megnevezni. A fogadáson kb. 200-300 fő volt jelen. Az idősebbek 1929-30-as években mentek ki Argentínába, a második, harmadik generáció már nem nagyon beszéli a magyar nyelvet, a hivatalos spanyol nyelvet beszélik. [...]

Ellenséges tartalmú propagandaanyag terjesztése nem volt. Tudomása szerint levél vagy üzenet továbbítására a küldöttség tagjai közül senkit nem kértek meg.

Jelzet: ÁBTL 3.1.2 M-38117 34-35.

Ezen a napon történt december 03.

1910

Először mutatja be Georges Claude a modern neonvilágítást.Tovább

1917

Breszt-Litovszkban fegyverszüneti tárgyalások kezdődnek Szovjet-Oroszország és a központi hatalmak (Németország és az Osztrák–Magyar...Tovább

1930

A budapesti Margit-szigeten átadják a Hajós Alfréd tervei alapján elkészült Nemzeti Sportuszodát.Tovább

1989

Befejeződik George H. W. Bush és Mihail Gorbacsov máltai találkozója.Tovább

1992

A távközlés egyik történelmi lépéseként Neil Papworth brit mérnök elküldi az első rövid szöveges üzenetet.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Lapunk idei negyedik száma ismét négy forrásismertetést publikál. Az írások ezúttal nemcsak konkrét személyek sorsának alakulását, hanem egy konkrét intézmény számára mérföldkőnek nevezhető eseménysort mutatnak be. A publikációk időrendjét tekintve egy kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchiához, egy a Horthy-korszakhoz, egy a kommunista hatalomátvétel éveihez, egy pedig a kiépült Kádár-rendszerhez. Mind a négy írásnak van ugyanakkor kihatása a későbbi időszakokra nézve.

A kronologikus rendet tartva Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) forrásismertetése az első, aki az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének történetéhez szolgáltat eddig kevésbé ismert adalékokat. Szerzőnk írásában bemutatja, hogy milyen módon zajlott az akkor még csak papíron létező levéltári palota építéséhez a kivitelezők pályáztatása – a bő száz évvel ezelőtt történt kiválasztásnak pedig máig ható következménye az épület külső-belső kinézete. Mint kiderül: a pályáztatás lineáris folyamatnak tűnik, azonban a gyakorlat mást mutatott több esetben is.

Kunné Tornóczky Andrea (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) Sárdy János operaénekes életének azon szakaszát helyezi reflektorfénybe, amikor még kántortanítóként dolgozott Dunaföldváron. Írásából kiderül, hogy miként került pályázat útján a tolnai városba, és hogy mivel foglalkozott a tanítás mellett (amelynek későbbi énekesi karrierjéhez is köze volt).

Az 1945 utáni magyarországi keresztényellene politikai lépéseket átélő Mihalovics Zsigmond beszámolóit ismerteti Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság), aki a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában végzett kutatásai során bukkant rá Katolikus Akció korabeli vezetőjének a feljegyzéseire, amelyeknek XII. Piusz pápa volt a címzettje. A bőséges, nemcsak a magyarországi egyház-, hanem politikatörténet számára is értékes forrást jelentő írásokat két részletben közöljük terjedelmi okok miatt.

Szabó Imréné Simon Teréz brutális bűncselekményét, bírósági ügyét, majd kivégzését mutatja be részletesen levéltári dokumentumok alapján Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola). A két kisgyermek meggyilkolását tervező takarítónő esete abból a szempontból kuriózum, hogy hazánkban ő volt az utolsó előtti kivégzett nő, valamint, hogy a kegyelmi kérvényének elutasításához nagyban hozzájárult a közvélemény haragja.

Negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei ötödik és hatodik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest 2022. október 20.

Miklós Dániel
főszerkesztő