Eisenhower amerikai elnök rendelete értelmében Hawaii az USA 50. tagállamává válik.Tovább
A Vajdaság és az „anyaország” kapcsolata
A tizenegyedik parancsolat
1979. november 3.
A magyar-jugoszláv kapcsolatokban kiemelt jelentősége a magyarok lakta Vajdasággal való kapcsolatoknak, amely a két ország kereskedelmének 30%-val részesedett.
Az elmúlt héten a Magyar Kereskedelmi Kamara vendége volt a Vajdasági Gazdasági Kamara delegációja. Az idén közel 450 millió dollár értékűre tervezett magyar-jugoszláv külkereskedelmi forgalomból az ez autonóm tartomány mintegy 30 százalékkal részesedik.
A Magyar Kereskedelmi Kamra legnépesebb viszonylati tagozata a jugoszláv. Munkájában a Kamara félezer tagvállalatából több mint 200 vesz részt. Az utóbbi másfél évben számos jugoszláv delegáció járt Budapesten. Ezalatt megfordultak a Kamarában nemcsak a Jugoszláv Gazdasági Kamara, hanem a szerb, a vajdasági, a szlovén gazdasági kamarák képviselői, sőt elnökei is. Magyar részről sem maradtak viszonzatlanok a látogatások.
Noha Jugoszlávia egységes piacnak tekinthető, mégis vannak olyan köztársaságok, autonóm tartományok, amelyek földrajzi és történelmi adottságaik következtében nagyobb jelentőségűek a jugoszláv-magyar kereskedelemben, mint más, távolabbi területek. Így például a Vajdasági Autonóm Tartomány – amelyben Jugoszlávia lakosságának egytizede él – részesedése az országaink közötti kereskedelemben megközelíti az egyharmadot, a határmenti árucserében pedig eléri a 40 százalékot is. Míg korábban ez a terület elsősorban mezőgazdaságáról volt híres, ma már jelentős, többek között, a gépipara, a vegyipara, valamint az építő- és építőanyagipara is.
A vajdasági delegáció tagjai, ki-ki a maga szakmájában, találkozott a magyar minisztériumok és vállalatok illetékeseivel. A megbeszéléseken szó esett a vetőmagtermelésről és cseréről, a növényvédőszerek és műtrágya vásárlásáról és eladásáról, csakúgy mint a határmenti árucsereforgalomról.
A három napig tartó tárgyalássorozat tanulságát az egyik vajdasági vállalat igazgatója ekképpen összegezte: „A kölcsönösen előnyös kereskedelemnek megvan a maga „tízparancsolata”. Eleget kell tenni különféle minőségi, mennyiségi és árfeltételeknek. Számunkra van azonban egy tizenegyedik „parancsolat” is: aki eladni akar, az vásároljon is!”
A jugoszláv kormány meg akarja akadályozni az ország fizetési mérlegének további romlását, ezért a köztársasági és az autonóm tartományi szerveket a korábbinál inkább felelőssé teszi saját területük fizetési mérlegének egyensúlyáért. A devizakontingenseket felosztotta a köztársasságok és tartományok között. Ennek az lett a következménye, hogy a köztársasági szervek és a területükön levő vállalatok jobban törekszenek az azonos értékű vételi és eladási ügyletek összekapcsolására. Maguk a jugoszláv gazdasági szakemberek is elismerik, hogy az önigazgatási rendszerben az export- és import-engedélyezés folyamata meglehetősen bonyolult, hosszadalmas, ami természetesen megnehezíti az üzletkötést.
A hosszú távú termelési kooperáció kialakítását mindkét fél igen fontosnak tartja. A vajdasági vállalatokkal már eddig is néhány nagyvolumenű kooperációs megállapodás született. Ilyenek, többek között, a papír-cellulóz- és a műtrágyagyártásra kötött megállapodások. A kooperációs kapcsolatokra azonban ugyanúgy rányomja a bélyegét a szigorú egyensúlyra, kiegyenlített forgalomra való törekvés, mint az „egyszerű” árucserére.
Többéves szünet után, a közelmúltban magyar kezdeményezésre sikerült felújítani a kamarai együttműködést a határmenti kapcsolatok fejlesztése érdekében. A magyar vállalatok és a jugoszláv partnerek véleménye szerint is a klasszikus határmenti árucsere növelése mellett az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a határ két oldalán levő vállalatok ipari és mezőgazdasági együttműködésére. Nem elégedhetünk meg csupán azzal, hogy a határmenti forgalmon belül, az áruházak közötti csere jóvoltából, a szegedi vásárlók jugoszláv, az újvidékiek pedig magyar árukkal találkozhatnak az üzletekben.
Gáti Júlia
Ezen a napon történt augusztus 21.
1959
1965
Samu, az előember csontjait megtalálják a vértesszőlősi ásatásonTovább
1968
A 20-ról 21-re virradó éjjel megkezdődik a Varsói Szerződés csapatainak inváziója Csehszlovákia ellen Magyarország részvételével.Tovább
1968
A Varsói Szerződés csapatai leverik a „prágai tavaszt”. A demokratikus ellenzék teljesen feladta a rendszer megreformálhatóságának...Tovább
1982
Ifjúsági búcsút tartottak a Bács-Kiskun megyei Hajóson, ahol Paskai Lász-ló mutatott be szentmisét.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő