Megjelenik a Bibó-emlékkönyv, melyet Bibó István 1945-1948 között írt meg.Tovább
A Vajdaság és az „anyaország” kapcsolata
A tizenegyedik parancsolat
1979. november 3.
A magyar-jugoszláv kapcsolatokban kiemelt jelentősége a magyarok lakta Vajdasággal való kapcsolatoknak, amely a két ország kereskedelmének 30%-val részesedett.
Az elmúlt héten a Magyar Kereskedelmi Kamara vendége volt a Vajdasági Gazdasági Kamara delegációja. Az idén közel 450 millió dollár értékűre tervezett magyar-jugoszláv külkereskedelmi forgalomból az ez autonóm tartomány mintegy 30 százalékkal részesedik.
A Magyar Kereskedelmi Kamra legnépesebb viszonylati tagozata a jugoszláv. Munkájában a Kamara félezer tagvállalatából több mint 200 vesz részt. Az utóbbi másfél évben számos jugoszláv delegáció járt Budapesten. Ezalatt megfordultak a Kamarában nemcsak a Jugoszláv Gazdasági Kamara, hanem a szerb, a vajdasági, a szlovén gazdasági kamarák képviselői, sőt elnökei is. Magyar részről sem maradtak viszonzatlanok a látogatások.
Noha Jugoszlávia egységes piacnak tekinthető, mégis vannak olyan köztársaságok, autonóm tartományok, amelyek földrajzi és történelmi adottságaik következtében nagyobb jelentőségűek a jugoszláv-magyar kereskedelemben, mint más, távolabbi területek. Így például a Vajdasági Autonóm Tartomány – amelyben Jugoszlávia lakosságának egytizede él – részesedése az országaink közötti kereskedelemben megközelíti az egyharmadot, a határmenti árucserében pedig eléri a 40 százalékot is. Míg korábban ez a terület elsősorban mezőgazdaságáról volt híres, ma már jelentős, többek között, a gépipara, a vegyipara, valamint az építő- és építőanyagipara is.
A vajdasági delegáció tagjai, ki-ki a maga szakmájában, találkozott a magyar minisztériumok és vállalatok illetékeseivel. A megbeszéléseken szó esett a vetőmagtermelésről és cseréről, a növényvédőszerek és műtrágya vásárlásáról és eladásáról, csakúgy mint a határmenti árucsereforgalomról.
A három napig tartó tárgyalássorozat tanulságát az egyik vajdasági vállalat igazgatója ekképpen összegezte: „A kölcsönösen előnyös kereskedelemnek megvan a maga „tízparancsolata”. Eleget kell tenni különféle minőségi, mennyiségi és árfeltételeknek. Számunkra van azonban egy tizenegyedik „parancsolat” is: aki eladni akar, az vásároljon is!”
A jugoszláv kormány meg akarja akadályozni az ország fizetési mérlegének további romlását, ezért a köztársasági és az autonóm tartományi szerveket a korábbinál inkább felelőssé teszi saját területük fizetési mérlegének egyensúlyáért. A devizakontingenseket felosztotta a köztársasságok és tartományok között. Ennek az lett a következménye, hogy a köztársasági szervek és a területükön levő vállalatok jobban törekszenek az azonos értékű vételi és eladási ügyletek összekapcsolására. Maguk a jugoszláv gazdasági szakemberek is elismerik, hogy az önigazgatási rendszerben az export- és import-engedélyezés folyamata meglehetősen bonyolult, hosszadalmas, ami természetesen megnehezíti az üzletkötést.
A hosszú távú termelési kooperáció kialakítását mindkét fél igen fontosnak tartja. A vajdasági vállalatokkal már eddig is néhány nagyvolumenű kooperációs megállapodás született. Ilyenek, többek között, a papír-cellulóz- és a műtrágyagyártásra kötött megállapodások. A kooperációs kapcsolatokra azonban ugyanúgy rányomja a bélyegét a szigorú egyensúlyra, kiegyenlített forgalomra való törekvés, mint az „egyszerű” árucserére.
Többéves szünet után, a közelmúltban magyar kezdeményezésre sikerült felújítani a kamarai együttműködést a határmenti kapcsolatok fejlesztése érdekében. A magyar vállalatok és a jugoszláv partnerek véleménye szerint is a klasszikus határmenti árucsere növelése mellett az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a határ két oldalán levő vállalatok ipari és mezőgazdasági együttműködésére. Nem elégedhetünk meg csupán azzal, hogy a határmenti forgalmon belül, az áruházak közötti csere jóvoltából, a szegedi vásárlók jugoszláv, az újvidékiek pedig magyar árukkal találkozhatnak az üzletekben.
Gáti Júlia
Ezen a napon történt november 28.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. november 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő