Robert Peary eléri az északi-sarkot, másodikként Frederick A. Cook (1908. április 21.) után.Tovább
Áremelkedés Magyarországon
A fogyasztói árak. Megváltozott arányok.
1979. július 28.
A hetvenes évek végére Magyarországot is elérte a gazdasági világválság, ami a fogyasztói árak emelkedésében, a megváltozott cserearányokban már közvetlenül érintette a szocialista viszonylatban nyitott magyar gazdaságot. Az új magyar nyugati nyitási politika 1977-1979 között a nehézségek ellensúlyozását, a gazdasági-kereskedelmi lehetőségek bővítését célozta.
A fogyasztói árak Magyarországon néhány éve a korábbiakhoz képest szokatlan mértékben változtak, a mostani árváltozásokhoz hasonló pedig negyedszázada sem volt. Bár hosszabb ideje érzékelhetők a gazdaságban meglevő és csak lassan oldódó gondok, mégis sokan felszisszentünk, megismerve a mostani árváltozásokat. Jogos a kérdés, hogy hol tartunk a közgazdászok által évek óta kritizált, elemzett fogyasztói árrendszer korszerűsítésében? Az elmúlt évtized, különösen az utóbbi évek fogyasztói árváltozásai – mondjuk közérthetően: emelkedő fogyasztói árai – több következtetés levonására alkalmasak.
A tapasztalatok azt igazolják, hogy a követelményekhez mérve nem eléggé rugalmas, de a korábbi gyakorlatnál sokkal rugalmasabb árrendszer mellett sikerült tartósan jó, folyamatában javuló árukínálatot kialakítani. Ezt a tényt nem homályosíthatják el az áruellátást és a kereskedelmet naponta érő bíráló megjegyzések sem. Természetesen nem csak a mozgékonyabb ár által keltett nagyobb ipari és kereskedelmi érdekeltség eredményezte a jobb ellátást. Az összefüggésnek azonban az az oldala feltétlenül igaz, hogy tartósan merev árrendszer mellett tartósan jó kínálatot eddig még a világ egyetlen országában sem sikerült létrehozni. A mesterségesen megmerevített árak és árszínvonal az áruellátás romlását eredményezi.
Miközben a fogyasztói árszínvonal az előző évek mindegyikében 4-5 százalékkal nőtt, a termelői, – azaz a gazdálkodó szervek egymás közötti forgalmában használatos árak – és a fogyasztói árak egymáshoz viszonyított aránya nem a közgazdaságilag kívánatos módon változott. Normálisan működő árrendszerben ugyanis a fogyasztási cikkek és szolgáltatások termelői árszintje ugyanis alacsonyabb, mint a fogyasztói árak színvonala. Nálunk ez pont fordított, és egészen a mostani árrendezésig a fogyasztói árszínvonal volt az alacsonyabb.
Mivel a fogyasztási cikkek és szolgáltatások emelkedő népgazdasági ráfordításainak csak egy része került be a fogyasztói árakba, a be nem engedett részt a növekvő költségvetési támogatások fedezték. Az utóbbi években a fogyasztási cikkekre és szolgáltatásokra adott árkiegészítés jóval meghaladta az ugyanebben a körben beszedett forgalmi adókat. A ráfordítások növekedését több tényező okozta, részben a gazdaság nem kielégítő hatékonyságú működése, részben a megdrágult alapanyag- és energiaköltségek.
Az árrendszer kritikai elemzése során általánosan elfogadottá vált, hogy helyre kell állítani a termelői és fogyasztói árak közötti közgazdaságilag helyes viszonyt. A korábbi feltételezések szerint ez kétirányú intézkedéssel érhető el. Egyrészt a termelői árakban meglévő indokolatlanul magas állami tiszta jövedelmek (eszközlekötési járulék, bérjárulék) mérséklése révén csökkenteni kell a termelői árszínvonalat, másrészt a fogyasztói árszínvonalat emelni kell (nagyjából a most végrehajtott körben és mértékben).
Országunknak a társadalmi össztermékhez képest igen jelentős külkereskedelme van, vagyis a magyar munka értéke egyre közvetlenebbül méretik le a nemzetközi cserében. Az árrendszerre vonatkozóan ebből az a következtetés, hogy nem használhatunk más mércét – hiszen ez önmagunk becsapása lenne – , mint külső piaci árakat, azokat, amelyeket egymás közötti kapcsolataikban a KGST országok is alapként figyelembe vesznek; a tőkés piacok tartósnak ítélhető ártendenciáit, árarányait.
A termelői árak kiindulópontja az alapanyagok és az energia ára. Mint ismeretes, e termékkörben éppen az árrendezés időszakában ugyanolyan árrobbanás ment (és megy) a tőkés piacon végbe, mint amilyen az 1973-1974. évi volt. Az így kialakuló és tartósnak tekinthető árakat már érvényesíteni kell az új árrendszerben. Sőt, olyan rugalmas ármechanizmust kell létrehozni, amely alkalmas az induló helyzet után bekövetkező árváltozások folyamatos átvételére. Nem ismétlődhet meg a korábbi évek gyakorlata, amikor világpiaci értékítélettől a magyar árrendszerben megmutatkozó értékelés egyre nagyobb mértékben elmaradt.
A fogyasztói áraknak – néhány jól körülhatárolható kör kivételével – ki kell fejezniük a társadalmi ráfordításokat.
A fogyasztói áremelésekkel tehát közgazdaságilag indokoltan, s jó irányba léptünk egyet, fenntartva jelentős fogyasztói ártámogatásokat is. A fogyasztói árak lényegében a termelői árakkal azonos szintre kerültek, tehát az említett kétszintűség, (a termelői árszintnél magasabb fogyasztói árszint) nem valósult meg, ehhez ugyanis a mostaninál jóval magasabb fogyasztói árakat kellett volna megállapítani.
Idén megtermelt nemzeti jövedelemből a belföldi felhasználás meghatározott összegű lehet és ez mind felhalmozásnak, mind pedig a lakosság fogyasztásának szigorú keretek között tartását követeli meg. Gazdaságunk egyensúlyi helyzete ezt igényli. Ehhez a lakossági vásárlóerő bizonyos mértékű korlátozására volt szükség, amit a lakosságnak adott jövedelem kiegészítés és az áremelések különbsége jelent.
Az árak változása nemcsak az árszínvonal egészét emelte, hanem megváltozott arányokat is létrehozott. Ma mást jelent a „drágább” és az „olcsóbb”, mint az árrendezés előtt. Így remélhető, hogy a fogyasztó – ahol választhat – a számára és a népgazdaság számára egyaránt olcsóbb lehetőséggel fogja szükségleteit kielégíteni. Például ha, a villamosenergia drágulása miatt ezentúl nem létesítenek villannyal működő fűtőberendezéseket, sőt a meglévőket is kevésbé használják, ez igen előnyös. Ha a viszonylag olcsóbbá vált földgáz az eddiginél gyorsabban terjed, ez is jó. Ha megtermelt gabonából többet tudunk exportálni, mint eddig, mert kevesebb kenyeret etetnek fel takarmányként, ez is eredmény. Ilyen és ehhez hasonló hatásokat vár az ország vezetése a fogyasztói árváltozásoktól, s ezekre szükség van már ebben az évben.
Ezért került sor most fogyasztói áremelésekre, miközben a termelői árak végleges kidolgozása most folyik és azok várhatóan, jövő év január elsejétől lépnek életbe.
Már az elmondottakból is következik, hogy az új fogyasztói árakról ma senki sem állíthatja, hogy hosszabb ideig változatlanok lesznek. Azért kell az elkövetkezendő években ármozgásokkal, mert az ország gazdasági helyzetét meghatározó belső és külső körülmények folytonos változásban vannak és lesznek. Az árreformon kívül számos olyan intézkedés áll még előttünk, amelytől népgazdaságunk versenyképességének előnyös változását várjuk. A gazdaság szerkezetének átalakítása, modernizálása nagy, hosszú évekre szóló feladat, de az eredményeknek már hamarosan jelentkezniük kell.
Ezen a napon történt április 06.
1909
1919
A munkáspárt egyesülése után létrejött ifúsági szervezet felvette a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) nevet.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő