Eisenhower amerikai elnök rendelete értelmében Hawaii az USA 50. tagállamává válik.Tovább
Hare krisna, Hare krisna…
Külkereskedés Indiával – nagy piac, nagy verseny
1979. július 14.
A cikk a magyar-indiai kereskedelmi kapcsolatok jelentőségére, az indiai piacra történő bejutás lehetőségeit és buktatóit tárgyalja, felhívván a figyelmet arra, hogy a versenyben a magyarok fokozatosan háttérbe szorulnak.
Vitathatatlan, hogy nem könnyű az indiai piacon eladni, ám a magyar külkereskedelmi és iparvállalatok nagyobb kezdeményező kedve és szívós kitartása nélkül az exportbővítés csak puszta óhaj marad – mondta el meggyőződését Szebeni László, új-delhi kereskedelmi tanácsos, aki a Magyar Kereskedelmi Kamarában tartott előadást.
A METRIMPEX viszont felszámolta bombayi irodáját és szervizét. Szerviz nélkül a műszerforgalom erősen összezsugorodott. Igaz, közben az indiai műszergyártás is fejlődött. A MEDICOR-ral hasonló a helyzet: orvosi műszerekből az indiai piac sokkal többnek a felvételére lenne képes, mint amennyit a magyar vállalat elad.
Az indiai beruházási piacin a Magyar Alumínium Trösztnek (MAT) vannak jó esélyei. Tervezik a korbai timföldgyár bővítését, a gudzserati timföldgyár tervei pedig úgyszólván készen vannak a MAT tervezőintézetében. A meglévő jó referenciák alapján az indiai fél örömmel venné, ha magyar technológiával működne az az évi 600 ezer tonna kapacitású alumíniummű is, amelynek beruházása szovjet fővállalkozásban és szovjet hitellel a közeli jövőben megkezdődik.
Jóllehet a kétoldalú áruforgalom egyenlegének időleges kibillenése önmagában még nem ad okot a harangok megkongatására, érdemes odafigyelni, hogy a 2 évvel ezelőtt még 2,5 milliárd forint értékű magyar-indiai külkereskedelem az utóbbi időben csökken és az Indiába irányuló magyar export jelentős mértékben elmarad az onnan származó import mögött. Az játszaná ebben a döntő szerepet, hogy 1978. január 1-től áttértünk a korábbi ról a szabad devizás fizetésre? Szebeni László, az új-delhi magyar kereskedelmi kirendeltség tanácsosa ezt erősen vitatja. Sokkal inkább úgy látja, hogy részben az érdekelt magyar vállalatok piaci munkájának, fogyatékosságaiban kell keresni a hibát.
A magyar vállalatok csupán szerény sikereket könyvelhettek el az utóbbi időben Indiában. Lényegében kivonult az indiai piacról a CHEMOLIMPEX és a METALIMPEX, az a két külkereskedelmi vállalat, amely az Indiába irányuló kivitel mintegy háromnegyedét adta. Miközben bizonyos mértékig liberalizálták az indiai behozatalt, a magyar vállalatok tétlenkedtek. Annál inkább résen volt a gazdaságilag erősödő Tajvan, Dél-Korea, sőt Románia és Jugoszlávia is; ez utóbbiak Magyarországgal szemben ráadásul élvezik a fejlődő országoknak járó t .
Az indiai piaci aktivitás oldaláról nézve, igazán csak a MEDIMPEX dicsérhető, amely indiai közös vállalata segítségével kitűnően szervezi tevékenységét és mindezek révén mintegy 50 százalékát adja jelenleg a magyar exportnak. Eredményesnek mondható a NIKEX és az Egyesült Izzó tevékenysége is.A METRIMPEX viszont felszámolta bombayi irodáját és szervizét. Szerviz nélkül a műszerforgalom erősen összezsugorodott. Igaz, közben az indiai műszergyártás is fejlődött. A MEDICOR-ral hasonló a helyzet: orvosi műszerekből az indiai piac sokkal többnek a felvételére lenne képes, mint amennyit a magyar vállalat elad.
A könnyűipar példája is mutatja, hogy a kivitel visszaeséséért nem hibáztathatók csupán az objektív nehézségek. A bőr- és a textilipar jogosan nagy reménységekkel startolt Indiában három évvel ezelőtt. Államtitkári szintű tárgyalásokon rögzítették, milyen részt vállal a magyar ipar az indiai cipőfelsőrész-gyártás és textilkonfekcionálás megszervezésében. Ezután a vállalatok többnyire olyanokat küldtek ki „iparszervezésre” Indiába, akiknek ehhez mind a képességük, mind a képzettségük hiányzott.
Ami a kooperációt illeti, ki kell emelni a MOM eredményes munkáját. Olyan termékeinek gyártását helyezte ki fokozatosan indiai üzemekbe, amelyek előállításával idehaza leáll. Az áttelepítést jól megszervezik, és ennek eredményeként bizonyos termékekből nem csupán a magyar igényeket tudják már indiai gyártásból kielégíteni, hanem tőkés exportra is jut belőlük. A MOM jó tapasztalatai alapján hasonló jellegű tevékenységbe fogott az Egyesült Izzó is.
Ami a kooperációt illeti, ki kell emelni a MOM eredményes munkáját. Olyan termékeinek gyártását helyezte ki fokozatosan indiai üzemekbe, amelyek előállításával idehaza leáll. Az áttelepítést jól megszervezik, és ennek eredményeként bizonyos termékekből nem csupán a magyar igényeket tudják már indiai gyártásból kielégíteni, hanem tőkés exportra is jut belőlük. A MOM jó tapasztalatai alapján hasonló jellegű tevékenységbe fogott az Egyesült Izzó is.
Az indiai beruházási piacin a Magyar Alumínium Trösztnek (MAT) vannak jó esélyei. Tervezik a korbai timföldgyár bővítését, a gudzserati timföldgyár tervei pedig úgyszólván készen vannak a MAT tervezőintézetében. A meglévő jó referenciák alapján az indiai fél örömmel venné, ha magyar technológiával működne az az évi 600 ezer tonna kapacitású alumíniummű is, amelynek beruházása szovjet fővállalkozásban és szovjet hitellel a közeli jövőben megkezdődik.
A fentiek bizonyítják: az indiai piacon eredményt elérni csak úgy lehet, ha az ajánlatok mind műszakilag, mind kereskedelmileg pontosan kidolgozottak, és ha az ígéretek megalapozottak, nem maradnak meg csupán ígéretnek. Végül pedig elengedhetetlen, hogy az értékesítési törekvések az indiai piacon a magyar vállalati stratégia elemei legyenek, ne pedig esetleges, ötletszerű megmozdulások.
Ezen a napon történt augusztus 21.
1959
1965
Samu, az előember csontjait megtalálják a vértesszőlősi ásatásonTovább
1968
A 20-ról 21-re virradó éjjel megkezdődik a Varsói Szerződés csapatainak inváziója Csehszlovákia ellen Magyarország részvételével.Tovább
1968
A Varsói Szerződés csapatai leverik a „prágai tavaszt”. A demokratikus ellenzék teljesen feladta a rendszer megreformálhatóságának...Tovább
1982
Ifjúsági búcsút tartottak a Bács-Kiskun megyei Hajóson, ahol Paskai Lász-ló mutatott be szentmisét.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő