Interjú Tímár Mátyással a Magyar nemzeti Bank elnökével

„Külföldi hitelfelvételeink a gazdasági szerkezet átalakításának meggyorsítását szolgálják”

1979. július 7.

Magyarország számára a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején egyre nagyobb gondot jelentett a szerkezetátalakítás, a gazdaság modernizációja, amit hátráltatott a tőkehiány. A cikk meglehetősen nyíltan foglalkozik az eladósodás kérdésével, annak hatásaival.
Nemrég jelent meg a hír: a Magyar Nemzeti Bank 400 millió dollár kölcsönt vett fel egy amerikai bankcsoporttól. A hír kapcsán kérdeztük meg , a Magyar Nemzeti Bank elnökét, tájékoztassa olvasóinkat a külföldi kölcsönfelvételekről, a felvett hitelek felhasználásáról, az eladósodás józan határáról, a forint árfolyamok alakulásáról, és arról is, hogy miért vett részt Baselban a Nemzetközi Fizetési Bank nyári közgyűlésén. Az MNB 56 éves elnöke Mohácson született, 1962-től 1967-ig pénzügyminiszter, majd 1975-ig a kormány elnökhelyettese. Négy éve elnöke a Magyar Nemzeti Banknak. Tagja az MSZMP Központi Bizottságának. Kandidátus, a közgazdaságtudományok doktora, az Akadémia Közgazdaságtudományi Bizottságának elnöke.

HVG: Közvéleményünket foglalkoztatja a Nemzeti Bank külföldi kölcsönfelvételi tevékenysége. Mire fordítják e kölcsönöket?

T. M.: Korábban is vettünk fel külföldről hiteleket, de jelentőségük az 1973-74-es nyersanyagár-robbanás után megnőtt. Ismeretes, hogy nyersanyag-behozatalra szoruló országunknak a világpiaci árarányok megváltozása tekintélyes veszteségeket okozott, az utóbbi 5 évben az importárak gyorsabban növekedtek, mint az exportárak, s ez a külgazdasági egyensúlyra kedvezőtlenül hatott. Helyreállítása fontos feladat, amelyet mi általában nem a külföldi áruk vásárlásának csökkentésével, hanem a kivitel fellendítésével, a versenyképes termékek gyártásának bővítésével akarunk elérni. Ehhez viszont beruházásokra van szükség, a meglévő üzemek korszerűsítésére, új létesítmények építésére. A külföldi kölcsönökkel ezeket a fejlesztéseket, gépek, berendezések vásárlását finanszírozzuk, a mezőgazdaságban, az élelmiszer-feldolgozóiparban, a vegyiparban, a gyógyszeriparban, a gépiparban és más területeken. A fejlesztésben érdekelt vállalatok hiteligényeit versenyeztetjük, a „győztes” vállalatok kedvezményes beruházási hitelhez juthatnak a 45 milliárd forintos hitelkeretből. Az ily módon végrehajtott fejlesztések 1978-ban csaknem háromnegyed milliárd dollár exportot eredményeztek. Idén a tervek szerint elkészül, és megkezdi szállításait külföldre a Kaposvári Húskombinát, a csepeliek korszerűsített kerékpárüzeme, a Taurus acélradiál és mezőgazdasági gumiabroncsokat gyártó kapacitása. Jövőre lép üzembe a Martfűi Növényolajgyár, bővítheti jelentősen exportját a győri Rába, az Egyesült Izzó, a Chinoin, az Ajkai Timföldgyár, hogy csak néhányat említsek a kedvezményes hitelkeret igénybevételével elkészülő beruházások közül.

HVG: Csak nyugati pénzintézetektől veszünk fel hiteleket?

T. M.: Bankunk a szocialista és a tőkés országok számos pénzintézetével áll hitelkapcsolatban, köztük például a moszkvai székhelyű Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bankkal, amely rövidlejáratú hiteleket nyújt, és a Nemzetközi Beruházási Bankkal (NBB), amely mint nevéből is következik, beruházásokhoz folyósít hosszú lejáratú kölcsönöket. Az utóbbi pénzintézet finanszírozta az orenburgi földgázvezeték építését részben dollárban, részben rubelben. Ez a bank nyújtott hitelt a MÁV, az alumíniumipar, a hajógyártás egyes fejlesztési céljaira is. További hosszú lejáratú hitelfelvételeket is tervezünk az NBB-től. Hosszú lejáratú kormányhitelt kapunk a Szovjetuniótól, s kormányszinten mi is nyújtunk különböző országoknak ilyen hiteleket.

HVG: Hogyan történnek a kölcsönfelvételek?

T. M.: Egy konkrét példát említek: mint ismeretes, legutóbb a Magyar Nemzeti Bank 400 millió dollárt vett föl egy amerikai bankcsoporttól. A kölcsön fő szervezője a Manufacturers Hanover Trust volt, amelynek vezetőivel már régebben jó kapcsolatokat alakítottunk ki. Amikor felvetődött az a javaslat, hogy a két ország kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatainak normalizálódásával az MNB közvetlenül vegyen fel hitelt az amerikai pénzpiacon, a Manufacturers vállalkozott főszervezőnek, és mellette 4 vezető amerikai bankház társszervezőnek: az USA legnagyobb pénzintézete, a Bank of America, továbbá a Bankers Trust, a First Chicago és a Security Pacific Bank. Ők szervezték meg a hitelnyújtó bankcsoportot, amelyben rajtuk kívül még mintegy 45, USA-ban működő pénzintézet vett részt, jóval több, mint amennyivel korábban számoltunk. Az eredeti megállapodás 300 millió dollárra szólt, s mivel a kölcsönt majdnem kétszeresen túljegyezték, közös megállapodással az összeget 400 millióra felemeltük.

HVG: Ez minek volt köszönhető?

T. M.: Úgy vélem, a nyugati partnerek méltányolják Magyarország politikai és gazdasági stabilitását, s azt a fentebb említett törekvést, hogy az egyensúlyt az export fellendítésével próbáljuk meg helyreállítani. Tudatában vannak, hogy elhatározott szándékunk a szükséges gazdasági feltételek megteremtése: csak úgy lehet többlet exportárualapot teremteni, ha itthon az úgynevezett végső felhasználás mérsékeltebb ütemben emelkedik, ha a beruházások összetételükben alkalmazkodnak a megváltozott külső körülményekhez. Partnereink ezt a reális gazdaságpolitikát honorálják, s ez megmutatkozik a nyújtott kölcsönök kedvező feltételeiben is.

HVG: Idén eddig mennyi kölcsönt vettünk fel Nyugatról és mennyi volt tavalyi hitelfelvételünk összege?

T. M.: Ami a pénzkölcsönöket illeti, idén tavasszal már fölvettünk Londonban a Morgan Grenfell bankház vezette bankcsoporttól 300 millió dollárt, továbbá néhány kisebb összegű kölcsönt is. Tavaly négy nagyobb kölcsön megállapodásunk volt, ezen belül például Ausztriával 300 millió dolláros hosszú lejáratú hitelkeret-megállapodást kötöttünk Magyarországon épülő idegenforgalmi létesítmények, köztük két, Budapesten épülő Duna-parti szálloda finanszírozására. Ez is mutatja, igyekszünk a kölcsönfelvételeknél változatos formákat alkalmazni. felvétele mellett kisebb összegekben – a piaci helyzet függvényében - , legutoljára 1977-ben százmillió nyugatnémet márka összegben. Végül a bankközi hitelekről is kell beszélni: egy-egy bankkapcsolatuktól fölveszünk közép- és hosszú lejáratú kölcsönöket, mint ahogy mi is kihelyezzük hozzájuk pénzünket. Ezek a nemzetközi hitelügyletek a nagybankok között megszokottak.

HVG: Tímár elvtárs a Parlamentben a hitelfelvétel, illetve az eladósodás „józan határáról” beszélt. Hol húzódik ez a határ?

T. M.: Egy-egy ország adósságállományát különbözőképpen veszik figyelembe: arányosíthatják a nemzeti jövedelemhez, a devizabevételekhez, vizsgálhatják annak lejárati összetételét, nagyságát az arany- és devizatartalékokhoz képest. Ha az évente esedékes hiteltörlesztést és kamatfizetést az illető ország egyéves exportjához viszonyítják, kapjuk az úgynevezett adósságszolgálati rátát. Ha ez a ráta eléri a 25-30%-ot, az adott ország megközelítette az eladósodás „józan határát”. Ezt a határt mi sem téveszthetjük szem elől.

HVG: Folytatódnak-e a külföldi kölcsönfelvételek az eddigi tempóban?

T. M.: Külföldi hitelfelvételeink – mint már említettem – gazdaságfejlesztési céljainkat, a szerkezetátalakítás meggyorsítását szolgálják. Nem lenne értelme tehát a jövőben sem lemondani erről a lehetőségről, különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy a külföldi hitelek kamata és törlesztése terheli népgazdaságunkat. Itt azt kell mérlegelnünk, hogy ezek a terhek hogy viszonyulnak azokhoz az előnyökhöz, amelyeket e hitelekkel finanszírozott fejlesztésektől várunk. Természetesen számolni kell az eladósodás már említett határaival is.

HVG: Tímár elvtárs az idén is részt vett a svájci Bázelben működő Nemzetközi Fizetési Bank, a BIS nyári közgyűlésén. Ez is valamilyen hitelfelvétel előkészítésével állt összefüggésben?

T. M.: Másról van szó. Az újjászervezett Magyar Nemzeti Bank a felszabadulás után elődjétől nyolcezer darab részvényt „örökölt”, mivel az MNB az 1930-ban alakult Nemzetközi Fizetési Bakban 1,7 százalékkal részesedett az alaptőkéből. Mint tulajdonos-társnak, 880 ezer svájci frank osztalékot fizettek nekünk is. Rajtunk kívül persze más szocialista részvényesei is vannak a BIS-nek, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Bulgária és Jugoszlávia. A részvények többsége a nyugat-európai központi bankok kezén van. Számunkra a BIS azért bír nagy jelentőséggel, mert az évente megrendezett közgyűlések, az időnként sorra kerülő kelet-nyugati bankelnöki találkozók hasznos eszmecserékre, a nemzetközi bankéletben nélkülözhetetlen kölcsönös tájékoztatásra adnak alkalmat.

HVG: Ami a Magyar Nemzeti Bank árfolyampolitikáját illeti – újabban gyakran emlegetik a rugalmasságot. Mit fog jelenteni ez a gyakorlatban?

T. M.: Azt, hogy igyekszünk majd szorosabban nyomon követni a tőkés devizák egymás közötti árfolyamváltozásait éppúgy, mint az általános inflációból következő értékcsökkenésüket. Ezt diktálják a magyar külkereskedelem érdekei. A vállalatokat orientálni kell, hogy milyen valutában érdemes export-, illetve importügyleteket megkötni. Ha a nemzetközi devizapiaci mozgások szükségessé teszik, vállalatainknak sűrűbb árfolyamváltozásokra kell felkészülniük. A forintárfolyamokban azonban csak a tartósnak tekinthető változásokat fogjuk érvényesíteni; az átmeneti, rapszódikus árfolyam-ingadozásokat nem.

Hirschler Richárd

Ezen a napon történt december 15.

1914

A szerb hadsereg visszafoglalja Belgrádot az Osztrák-Magyar Monarchia seregeitől.Tovább

1933

Az alkoholtilalom visszavonása az Egyesült Államokban.Tovább

1944

Adolf Eichmann német SS-Sturmbannführer utasítására Budapestről elindítják a Magyar Nemzeti Bankban tárolt értékeket szállító „...Tovább

1987

Az MSZMP Politikai Bizottságának 1987. december 15-ei határozata március 15-ét ismét nemzeti ünneppé nyilvánította.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2025. november 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő