Magyar buszok Isztambulban

Ikarus-expressz

1979. augusztus 18.

A hetvenes és a nyolcvanas évek magyar Ikarusz buszok termelésének az aranykora volt, a buszok sikerét mutatja, hogy 1976-ban az NDK teljesen a magyar buszok vásárlására álltát, illetve az a tény, hogy az eredeti cikkben is szereplő Ikarus 280-as sorozat a világon legtöbbet gyártott csuklós autóbuszt jelentette.
Az elmúlt hetekben nagy sikereket ért el a Mogürt és az Ikarus. A magyar külkereskedők 550 városi autóbuszt adtak el a török közlekedési vállalatoknak. Egy másik szerződés alapján autóbusz-összeszerelő üzemet állítanak fel Angolában.

Nagy értékű buszüzletet öntöttek szerződéses formába a közelmúltban a török és a magyar járműipari szakemberek. A 35 millió dolláros megállapodás alapján a Mogürt Gépjármű Külkereskedelmi Vállalat 550 Ikarus gyártmányú autóbuszt szállít Törökországba, Isztambul, Ankara és más török városok tömegközlekedésének javítására. A 390 normál és 160 csuklós városi busz exportjáról szóló szerződés talán legérdekesebb mozzanata a magyar külkereskedelem gyakorlatában szinte páratlanul rövid szállítási határidő: az első 200 autóbuszt még az év végéig útnak indítják, míg az utolsó szállítmányokat a jövő év első negyedében juttatják el a megrendelőkhöz.

A magyar buszkülkereskedelem másik nagy eredménye, hogy az Ikarus és a Mogürt a közelmúltban Luandában a Sacma angolai autóbusz-gyárral megállapodott egy összeszerelő üzem fölállításáról. A szerződés értelmében 1990-ig összesen 9 ezer Ikarus autóbusz-karosszériát szerelnek össze az angolai gyárban magyar részegységekből. A mátyásföldi gyárnak ez már a negyedik külföldi autóbusz-összeszerelési együttműködése. Kubával az év elején írtak alá évi ezer autóbusz összeszerelésére vonatkozó szerződést. Malgasban két hónapon belül megkezdődik az autóbusz összeszerelése, Irakban pedig már 5 éve folyik az Ikarus segítségével ilyen jellegű tevékenység és közel 3 ezer jármű hagyta el a Bagdad melletti gyárat.

A török buszmegállapodás előzményei viszont 1978 novemberére nyúlnak vissza. A szerződés aláírása után Isztambul főpolgármestere, Aytekin Kotil munkatársunknak elmondta, hogy Isztambulban és a többi török nagyvárosban hosszú éveken át elhanyagolták a tömegközlekedés fejlesztését. A kiöregedett buszpark hovatovább a városi közlekedés megbénulásával fenyegetett. A város vezetői mindezt felismerve gyorsan változtattak tömegközlekedési politikájukon; az isztambuli „BKV”, az Isztambul Electricity Tramway and Tunnel Co. a év végén nemzetközi autóbusz versenytárgyalást hirdetett a török nagyvárosok tömegközlekedési gondjainak enyhítésére.

A versenytárgyaláson Európa számos vezető buszgyártója vett részt. Az ajánlatokat elbíráló szakbizottság értékelése szerint az Ikarus buszok nemcsak jó minőségükkel és teljesítményükkel arattak sikert. A rendelések odaítélésénél a gyors szállítási határidő volt a döntő: a szerződéskötéstől számított 3-4 hónap elteltével a normál kivitelű IK-260 és a csuklós IK-280-as típusú autóbuszokból az év végéig 150, illetve 50 darabot, a jövő év első negyedéven pedig 240, illetve 110 buszt szállítanak.

A szerződés értékének 10 százalékáért alkatrészeket exportálnak és az Ikarus buszok zökkenőmentes üzemeltetése végett magyar szakemberek is segítenek a vevőszolgálati teendők ellátásában.

A Mogürt ilyen nagy mennyiségben utoljára 1975-ben Venezuelának adott el autóbuszokat, számszerint 600 darabot. Az 550 darabos török eladással a magyar vállalatok jól megalapozták idei nem rubel elszámolású exportjukat.

A mostani török üzlet általánosítható tanulsága, hogy a rövid szállítási határidő nem egyszer eldöntheti egy-egy tőkés export sorsát. Az Ikarus gyár termelése – nem utolsó sorban a KGST-n belüli termelési és értékesítési megállapodások jóvoltából – ma már meghaladja az évi 10 ezer autóbuszt. Amennyiben a magyar buszipar a nagy sorozatú gyártás mellett teljesíteni tudja a tőkés vásárlók egyedi kívánságait is, minden remény meg van arra, hogy a magyar külkereskedelem a jövőben hasonló jelentős megrendeléseket kapjon.

Heimer György

Ezen a napon történt november 26.

1941

Megindul Pearl Harbor felé az 1. japán légiflotta.Tovább

1941

Theodore Roosevelt bevezeti a Hálaadás ünnepét.Tovább

1942

New Yorkban, a „Hollywood Theater” filmszínházban bemutatják Humphrey Bogart és Ingrid Bergman főszereplésével a „Casablanca” című filmet...Tovább

1948

A magyar országgyűlés elfogadja a nők egyenjogúsításáról szóló törvényt.Tovább

1959

Az ENSZ közgyűlése ismét napirendre tűzi a „magyar kérdést”.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2025. november 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő