Magyar-indonéz kapcsolatok

A feltáratlan lehetőségek piaca

1979. augusztus 4.   

Réti Pál újságíró cikke a magyar-indonéz kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének a fontosságáról szól, annak fejlődéséről és a kapcsolatok fejlesztésének a fontosságáról.   
Az indonéz gazdaságról Magyarországon kialakult kép – ha van ilyen egyáltalán – nem mindig fedi a valóságot. A világ ötödik legnépesebb országának gazdasága évek óta gyorsan fejlődik, rohamosan emelkedik az import. Ha nagyobb üzleti sikereket remélnek, a magyar vállalatoknak sem szabad pótlólagos piacnak tekinteniük Indonéziát.

A 136 milliós népesség, a stabil gazdasági helyzet és az erőteljes beruházási politika vonzó piaccá teszik Indonéziát – mondta előadásában Ligeti Pál, djakartai magyar kereskedelmi tanácsos, a Magyar Kereskedelmi Kamara marketing szakbizottságának ülésén. – Igaz, az egy főre jutó nemzeti jövedelem ebben az országban csak körülbelül 240 dollár, ám évek óta 7 százalékkal nő, s Indonéziában japán, valamint nyugatnémet licencek alapján egyebek között színes tévét, magnetofont, hűtőszekrényt gyártanak; autóösszeszerelő üzeme van itt a Toyotának, a Hondának, a Mazdának, de a Mercedesnek és a Polski Fiatnak is. Az ország fizetési mérlege tartósan aktív, tavaly 11,2 milliárd dollár értékű árut – főleg olajat – exportáltak, s 6,7 milliárd dollár értékű árutót importáltak. A tervek szerint 1982-re az import meghaladja a tízmilliárd dollárt. A szocialista országok részesedése Indonézia külkereskedelméből jelenleg mindössze egy százalék.

Magyarország 1974 óta a legnagyobb kedvezmény elve alapján kereskedik Indonéziával, a forgalom tavaly mintegy 24 millió dollár volt. Ez hozzávetőlegesen ötszöröse a két évvel azelőttinek, hiszen 1976-ban még az ötmillió dollárt sem érte el. 1977-ben a hagyományos importtermékek (elsősorban fűszerek) mellett a magyar behozatali listán megjelent a kávé és az ón, s 1978-ban további három millió dollárral, húsz millió dollárra nőtt az import. Tavaly a magyar export csaknem negyven százaléka gép és berendezés volt, ezenkívül főleg gyógyszereket, izzólámpaalkatrészt – utóbbit 1,5 millió dollárért – vásárolt Indonézia Magyarországtól. Egy izzólámpa- és fénycsőgyár berendezéseinek szállítására 1976-ban vállalkozott az Egyesült Izzó. A gyár tervezett teljes kapacitása évi 30 millió izzó és ötmillió fénycső. Az új üzemben 1978 februárjától magyar alkatrészekből szerelik össze a lámpákat, a gyártóberendezések szállításáról most folynak a tárgyalások.

A magyar exportelképzelések kidolgozásakor figyelembe kell venni az indonéz piac sajátosságait – hangsúlyozta a tanácsos a Kamarában. – A magyar vállalatoknak rendívül éles versenyben kell megküzdeniük a megrendelésekért az iparilag fejlett országok – gyakran indonéziai képviselettel is rendelkező – vállalataival, a japán, amerikai, ausztrál, nyugatnémet, vagy holland cégekkel, s nemkülönben a korszerűt is olcsón szállító közeli országok, Kína, Hong-Kong, Dél-Korea, vagy Tajvan termékeivel.

Mindez megköveteli, hogy a magyar vállalatok kulturált piaci munkát végezzenek Indonéziában, időben reagáljanak az érdeklődésekre, a kiírásnak megfelelően készítsék el pályázataikat a versenytárgyalásokra, tartsák be a szállítási határidőket, s igyekezzenek alkalmazkodni az Indonéziában szokásos üzleti feltételekhez.

A beruházások mintegy felét állami vállalatok bonyolítják. Ilyenkor az üzletkötéshez kötelező egy ügynök közbeiktatása. Ezért különösen fontos, hogy az eladni szándékozó vállalatok jó hírű és jó kapcsolatokkal rendelkező ügynököt válasszanak.

A piaci jelenlét Indonéziában is sokra becsült módja a vásárokon, kiállításokon való részvétel. (A Medicor Művek ismerve az indonéz egészségügyi fejlesztési terveket, már az idén önálló kiállítást rendez az indonéz fővárosban.) A következő lépés közös vállalatok, gyártási kooperációk létrehozása lehet. Ha az új vállalat új munkahelyet teremt, s lehetőségeket a hazai ipar termékeinek beépítésére, akkor létesítését az indonéz hatóságok is ösztönzik. A többé-kevésbé sajátos játékszabályok megszegése adott esetben a késedelmesedése itt is a remélt üzlet meghiúsulását jelentette.

A forgalom bővítésének – a magyar export növelésének – komoly gátja a magyar és az indonéz külkereskedelem eltérő hitelfizetési gyakorlata. Az indonéz importőrök nagyobb gépbeszerzések esetén meglehetősen hosszú futamidőt és egy-két éves türelmi időt kötnek ki. Ilyen feltételeket a magyar vállalatok legtöbbször nem vállalhatnak. De miután Indonézia jól fizető, megbízható partner, érdemes lenne a magyar vállalatoknak is megtalálniuk azokat a finanszírozási lehetőségeket, amelyek révén jobban bekapcsolódhatnának Indonézia új fejlesztési programjaiba.

Ezen a napon történt november 28.

1909

Ünnepélyesen felavatták a budapesti József Nádor Műegyetem épüle-teit.Tovább

1924

A Ruhr-vidéket elhagyják az utolsó megszálló francia és belga csapatok is.Tovább

1943

Teheránban találkozik Franklin D. Roosevelt, Winston Churchill és Joszif Sztálin.Tovább

1960

Mauritánia deklarálja függetlenségét Franciaországtól.Tovább

1971

Az anglikán egyház történetében először avatnak nőket pappá.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2025. november 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő