Megalakul a Népszínház – 1978

Az Állami Déryné Színház és a Huszonötödik Színház összeolvadása

„Az 1960-as évek második felében a színházi közélet egyre inkább kicsinyes belharcok színtere lett. A fővárosi színházak és a színházi szakmai-társadalmi szervezetek élén régóta ugyanaz a néhány alkotó állt, a budapesti színházi struktúra teljesen megmerevedett. Megdönthetetlennek látszó képződménnyé vált, amely sok esetben már a nézők számára is elviselhetetlen volt, a produkciók teljesen elszürkültek. Míg a hivatalos jelentések évi ötmilliós nézőszámról számoltak be, a KSH adatai szerint az ország felnőtt lakosságának kb. kétharmada egyáltalán nem látogatta a színházakat.”

A Népszínház megalakítása, az Állami Déryné Színház és a 25. Színház összevonása,
1977. szeptember 27.  

Jegyzőkönyv
az Agit. Prop. Bizottság 1977. szeptember 27-i üléséről

Jelen vannak: a Bizottság tagjai (Aczél [György], Nemes [Dezső], Lakos [Sándor], Grósz [Károly] elvtárs kivételével), Király Andrásné, Polinszky Károly,

elvtárs.

Napirend:

2. Javaslat az Állami Déryné Színház és a 25. Színház összevonásából létrejövő Népszínház működésére.

Előadó:        


Meghívott:     Gyurkó László
                        Orosz László
Hozzászólt:    [popup title="Orbán [László]," format="Default click" activate="click" close text="1976-tól az Országos. Közművelődési Tanács elnöke."] Királyné, Pozsgay, [popup title="Óvári [Miklós]" format="Default click" activate="click" close text="Az MSZMP PB tagja (1977–1988.), a KB-titkára (1977–1985)"] elvtárs

Az Agit. Prop. Bizottság - vitában tett észrevételekkel - elfogadja a javaslatot.

Egyetértően tudomásul veszi, hogy az Állami Déryné Színház és a Huszonötödik Színház összevonásából megalakul a Népszínház, amely építve a két korábbi színház művészeti, közművelődési eredményeire, a legszélesebb közönségrétegek színházi kultúrájának gazdagítását tűzi ki célul, művészi - közművelődési törekvéseinek valóra váltásával színesítheti, frissítheti színházi életünket.
A Népszínház prózai, opera-, tánc-előadásaival és szorosabban értelmezett közművelődési tevékenységével szervesen beépül hazánk művelődési rendszerébe. Kulturális politikánk általános alapelveihez igazodva, hangsúlyozottan törekszik a szocialista eszmeiségű alkotások bemutatására, a klasszikus és az élő magyar irodalom legjobb drámáinak színpadra állítására, az egyetemes klasszikus és kortárs - kiváltképpen a Szovjetunióból és más szocialista országokból átvett - művek tolmácsolására. Rangos alkotásokkal elégíti ki a közönség szórakozási igényeit; művészi eszközökkel küzd a kispolgári életérzés, ízlés ellen.

Az Agit. Prop. Bizottság tudomásul veszi, hogy az Állami Déryné Színház és Huszonötödik Színház 1977-ben az eddigi rend szerint folytatja tevékenységét; 1978. január 1-el a Kulturális Minisztérium, a szükséges tárcaszintű egyeztetések után létrehozza a Népszínházat. Megbízza a Kulturális Minisztériumot, hogy 1980 második felében adjon tájékoztatást az Agit. Prop. Bizottságnak a Népszínház működésének tapasztalatairól. Kívánatosnak tartja, hogy az új színház működéséhez, különösen a kezdeti időszakban, az érintett helyi szervek adjanak fokozott segítséget.

Az előterjesztés, a vitában tett észrevételek szerint módosítva, az Agit. Prop. Bizottság állásfoglalásával együtt jelenjen meg az Agit. Prop. Osztály Tájékoztatójában.

Az állásfoglalást kapják:


Kornidesz Mihály
Pozsgay Imre
Vas Imre
A megyei pártbizottságok első titkárai.

K. m. f.

Jegyzőkönyvezte:                                                                                        Látta:

Rátkai Ferenc                                                                                             Óvári Miklós

***

KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM

Javaslat

Az Agitációs és Propaganda Bizottság részére a Népszínház létrehozására

A Kulturális Minisztérium ez év márciusában összevonta a színházi kultúra fejlesztésében nagy eredményeket elért, de napjainkban elavult rendszerű, súlyos problémákkal küszködő, nagy apparátusú Déryné Színházat a Huszonötödik Színházzal, amely a korszerű színjátszást hatékony közművelődési tevékenységgel összekapcsolva, szerény lehetőségek között működött. A két színház egyesítésével olyan új színház létrehozása volt a cél, amely - a rendelkezésre álló erők, működési feltételek ésszerű koncentrálásával - népszerű szocialista művészeti-közművelődési programjával színesíti, és várhatóan felfrissíti színházi életünket.
Az összevonásról, a majdani Népszínházról a párt, a tanácsi és társadalmi szervek képviselői, művelődési szakemberek mondták el észrevételeiket. Az így kialakított koncepciót megvitatták az illetékes párt- és állami szervek, az érintett művészeti szövetségek, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, valamint a Színházművészeti Tanács. Mindezek alapján a Népszínház szerepére, arculatára, szerkezetére vonatkozóan a Kulturális Minisztérium a következőket javasolja.

I.

•1.      A Népszínház új, egységes és komplex alkotóműhely, amelyet más színházakhoz képest határozottabb, közművelődési arculat jellemez. Különösen a közművelődési határozat óta minden színház igyekszik bekapcsolódni a szorosabban értelmezett közművelődési munkába is. A Népszínház működésében azonban a közművelődési program nem csupán kiegészítője a hagyományos színházi tevékenységnek, hanem egész műsorpolitikáját, produkcióit, szervezését közvetlenül alakítja.

A munkásművelődés, a színházművészeti nevelés valamint az iskolai oktató-nevelőmunka segítése érdekében lényeges és jellemző feladata, hogy a hagyományos értelemben vett színházi előadások mellett azokkal egyenrangú, tartalmas produkciókkal (irodalmi estek, zenés összeállítások, rendhagyó irodalomórák, üzemi műsorok stb.) is ellássa a közönséget, kiváltképpen a kisebb helységekben, peremkerületekben, munkástelepüléseken. A feltételek megteremtésétől függően egyéb színházi-közművelődési formák kifejlesztését is folyamatosan kezdeményezi (baráti-kör hálózat kialakítása; amatőr mozgalmak patronálása; társművészetek, rokon műfajok népszerűsítése; KISZ és úttörő táborok, vezetőképző tanfolyamok műsorokkal való ellátása stb.). Székhelye a Főváros (és bár a Várszínházban és a Józsefvárosi Színházban tartott előadásai hozzájárulnak Budapest színházi életének színesítéséhez) - tevékenységének színtere az egész ország. Működésével hozzájárul, hogy az eddigi színházi struktúrában el nem ért (elsősorban vidéki) közönség színházi kultúrája növekedjék, gazdagodjék.

A Népszínház prózai, opera-, tánc- előadásaival és közművelődési tevékenységével szervesen beépül az ország művelődési rendszerébe. Kulturális politikánk általános alapelveihez igazodva hangsúlyozottan törekszik a szocialista eszmeiségű alkotások bemutatására, a klasszikus és az élő magyar irodalom legjobbjainak színpadra állítására, az egyetemes klasszikus és az élő magyar irodalom legjobbjainak színpadra állítására, az egyetemes klasszikus és kortárs (kiváltképpen a szovjet és más szocialista országokból származó) művek tolmácsolására. Rangos alkotásokkal elégíti ki a közönség szórakozási igényeit; küzd a kispolgári életérzés, ízlés ellen.

A Népszínház épít a korábbi két társulat művészeti és közművelődési eredményeire, és fokozatosan alakítja ki a populáris játékstílust képviselő, egységes színházi alkotóműhelyt.

Az egységes Népszínházon belül működő Várszínház lehetőséget biztosít vidéki és külföldi színházak, valamint a társművészetek (zene, tánc stb.) kiemelkedő, hivatásos és amatőr produkcióinak budapesti bemutatásaira.

•2.      A Népszínház feladatkörének megfelelően tagozódik (lásd 1. sz. melléklet). Csupán műfaji szerepű társulatai azonban sem személyi összetétel, sem játszási hely szempontjából nem különülnek el mereven. Programjában műfajilag is új kezdemény a táncszínház, amely a többi részleg támogatása, valamint saját produkciók létrehozása mellett egyben fóruma is a műfajba tartozó (balett, néptánc, pantomim stb.) hivatásos és amatőr bemutatóknak, a Népszínház törekvéseinek egybehangzó kísérleteknek.

•3.      Az összevonás - különösen a Déryné Színház működéséhez képest - a korábbinál sokkal kedvezőbb játszási rend kialakítását teszi lehetővé, ami az új színház művészi színvonalának egyik biztosítéka; megteremti a rendszeres képzés- és továbbképzés, a színészek sokoldalú és humánus igénybevételének feltételeit; jobb működési és szociális körülményeket biztosít a művészek és a műszaki dolgozók számára.

•4.      A társulat összetételét a Népszínház - feladatrendszerének - fokozatosan, a vonatkozó jogszabályok betartásával és a méltányosság szellemében felújítja, művészi tekintetben megerősíti. (Különösen a volt Déryné Színház együttesébe nagyon kevés a főiskolai végzettségű vagy működési engedéllyel rendelkező színész.) A két egykori társulat teljes integrációja mellett a játszási színvonal általános emelése érdekében a szerződtetési rendszernek megfelelő fokozatos átszerződtetéssel, vendégművészek foglalkoztatásával, a színház által kiképzett fiatalokkal fejleszti a személyi állományát. Megerősíti a középvezetői gárdát (dramaturgia, rendezői kar, társulatvezetők).

•5.      A közönségszervezés teendőit mindenekelőtt a pontos helyzetelemzéseken alapuló szervezésre, a közönség tervszerű tájékoztatására összpontosítja. Közművelődési tevékenységének egészével a színház-közönség kapcsolat bevált formáit gazdagítva növeli nézőinek színházi igényeit, színház iránti érdeklődését. Ennek érdekében is konstruktív kapcsolatokra törekszik a többi színházzal, a közművelődési intézményhálózattal, a megyei tanácsi apparátussal. Ezek a célok megkívánják a szervezői gárda felfrissítését s egy megfelelőbb fizetési-ösztönzési rendszer kimunkálást, bevezetését.

•6.      A Népszínház működésének kezdeti szakaszában jelentősen csökken az előadás- és nézőszám. (lásd 3. sz. melléklet). Ez azonban elkerülhetetlen feltétele annak, hogy emelkedjék az előadások művészi színvonala; hogy a művészi és szociális szempontokat kielégítő játékrendet, normális játszási feltételeket lehessen teremteni. (Ezek hiányai terhelték elsősorban a Déryné Színházat.) Az előadás- és nézőszám csökkenést némileg ellensúlyozza a terv szerint 1978-ban belépő új nyíregyházi társulat működése, a jelenlegi tájolási rend folyamatos korszerűsítése, a nyári színházi előadások állandósítására való törekvés. A Népszínház fokozatos fejlődése az előadás- és nézőszám gyarapodását is jelenti.

•7.      Nem az összevonással, hanem a Várszínház mint új létesítménynek üzembe helyezésével függ össze, hogy a Népszínház állami támogatása meghaladja az alapját képező két színházét. Az összevonás és a népszínházi koncepció fokozatos megvalósítása során felszabaduló és átcsoportosítható anyagi eszközök hozzájárulnak az új nyíregyházi színházi társulat létrehozásához.

JAVASLAT AZ ÁLLÁSFOGLALÁSRA

Az MSZMP KB Agit. Prop. Bizottság jóváhagyólag tudomásul veszi a Kulturális Minisztérium előterjesztését Népszínház létrehozásáról. Egyetért azzal, hogy a Kulturális Minisztérium

•-        A szükséges tárcaszintű egyeztetések után 1978. január 1-el létrehozza a közvetlen felügyelete alá tartozó Népszínházat;
•-        Biztosítsa, hogy az Állami Déryné Színház és a Huszonötödik Színház 1977-ben az eredeti tervek szerint végezze tevékenységét;

Az MSZMP KB. Agit. Prop. Bizottsága megbízza a Kulturális Minisztériumot, hogy 1980 második felében adjon tájékoztatást az MSZMP KB Agit. Prop. Bizottságának a Népszínház működésének tapasztalatairól. Kívánatosnak tartja, hogy a Népszínház működéséhez - különösen a kezdeti időszakban - az érintett helyi szervek adjanak fokozott segítséget.

Budapest, 1977. szeptember hó.

MOL M-KS 288. f. 41. cs. 291. ő. e. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP Központi Szervei - Agitációs és Propaganda Bizottság - 1977.)

Ezen a napon történt december 09.

1917

Románia fegyverszünetet köt a központi hatalmakkal.Tovább

1941

Kína hadat üzen Japánnak, Németországnak és Olaszországnak.Tovább

1948

A kecskeméti Bethlen Kata Tanítónőképzőben – központi utasításra – Mindszenty ellenes tüntetést szerveztek, amire öt III. éves leány nem...Tovább

1967

Nicolae Ceaușescu Románia elnöke lesz.Tovább

1980

A PB jelentést fogadott el a belső ellenzéki, ellenséges tevékenységről. Megállapították, hogy a hetvenes évek második felében, a korábban...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Sport, társadalom, politika a 20. században

„A béke vagy te, Sport! / a népeket egymáshoz fűző szép szalag: /és testvérré lesznek mind általad, / önuralomban, rendben és erőben” ‒ írta Pierre de Coubertin báró 1912-ben az Óda a sporthoz című versében. Coubertin a modern olimpiai eszme egyik legkiválóbb képviselője volt: mélyen hitt abban, hogy a sport, a tisztességes versengés önbizalmat ad, erkölcsös jellemet formál, megnemesíti az embereket, és hozzájárul a népek megbékéléséhez. Az ókori olimpiák példája nyomán azt szerette volna, ha a játékok idejére szünetelnének a háborúk, és béke honolna a földön. Meg volt győződve arról, hogy az emberiség harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlen a világbéke, és ezt leginkább a sport segítségével lehet megvalósítani. Szép és tiszta elgondolása azonban illúziónak bizonyult. Ha ugyanis visszatekintünk a 20. század történelmére, azt látjuk, hogy a politikai, gazdasági, ideológiai megfontolások a legtöbb esetben felülírták az olimpiai eszmét. A két pusztító erejű világháború, az 1945 utáni évtizedek nagyhatalmi szembenállása, vagy a harmadik világban lezajlott számos helyi fegyveres konfliktus mind azt bizonyítja, hogy az elmúlt évszázadban a politikusok többsége az együttműködés, a megbékélés helyett inkább a nyers érdekérvényesítés eszközeit választotta.

Magyarországon a sport a 19. század végén, a 20. század elején vált egyre népszerűbbé: az úszás, az evezés, a korcsolyázás, az atlétika, a kerékpározás mellett elsősorban a labdarúgás. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-ben alakult meg, ekkor indult el az első hazai bajnokság is. Az első kettőt az ország legrégebbi futballcsapata, az 1897-ben létrejött BTC (Budapesti Torna Club) nyerte, ezt követően több mint két évtizedig az FTC (Ferencvárosi Torna Club) és az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) versenyzett az első helyért. Rivalizálásuk ‒ sokszoros áttételen keresztül ‒ a magyar társadalom keresztény‒zsidó ellentétét is kifejezte. A két világháború közötti időszakban a sport tömeges méretű időtöltéssé vált, a versenysportok terén pedig Magyarország nagyhatalom lett. Ugyanakkor a testnevelés ‒ amelyet már 1921-ben kötelezővé tettek az iskolákban ‒ egyre nyíltabban kapcsolódott össze a militarista szellemű neveléssel. 1947 és 1951 között szovjet mintára a sportot is állami ellenőrzés alá vonták. Mivel továbbra is a labdarúgás volt az egyik legnépszerűbb sportág, az 1950-es években leginkább ezt politizálták át. Az Aranycsapat kiugró nemzetközi sikereiből a hatalom is igyekezett profitálni, és a sikereket saját diadalaként könyvelte el. A diktatúra nyomásának enyhülésével a politika a sportból is kezdett visszavonulni. E folyamat azonban korántsem volt teljes, ezt az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottja is bizonyítja. A Magyar Olimpiai Bizottság ugyanis kénytelen volt elfogadni a pártvezetés azon „ajánlatát”, hogy a Szovjetunió iránti szolidaritásból a magyar sportolók se vegyenek részt ezen az olimpián. A politikának ez a durva és közvetlen beavatkozása komoly törést okozott a magyar sportban, ami a későbbi eredményekben is megmutatkozott.

Az ArchívNet idei 4‒5. összevont számának fő témája tehát: „Sport, társadalom, politika a 20. században”. A témaválasztás azért is aktuális, mert a világjárvány miatt 2020 helyett az idén rendezték meg a labdarúgó-Európa-bajnokságot és a XXXII. nyári olimpiai játékokat. Összeállításunkban tizenegy írást közlünk, ezek közül hét kapcsolódik szorosan a témához. Sipos-Onyestyák Nikoletta a politika és a sport kapcsolatát vizsgálja az ún. kis-hidegháború korszakában, külön-külön részletezve a moszkvai, a Los Angeles-i és a szöuli olimpiát. Koós Levente egy 1963-as labdarúgó-mérkőzés kapcsán elemzi a Kádár-korszak legproblémásabb egyesületének számító FTC és a diktatúra irányítóinak viszonyrendszerét. Kántás Balázs és Szerényi Ildikó az egykor világhírű, de mára elfeledett sakkfeladvány-szerző, Neukomm Gyula eseménydús életét eleveníti fel személyes dokumentumok segítségével. Kiss András írása arról szól, miként kapcsolódott össze a két világháború között a testedzés a militarista neveléssel, és milyen szerepet játszottak ebben a vállalatok. Sáfár Gyula az 1950-es évek, míg Szabó Csaba Gábor a Kádár-korszak tömegsportját taglalja a Békés megyei spartakiádok, illetve a Komáromi Állami Gazdaság sportkörei vizsgálata alapján. Bubik Gyöngyi és Garadnai Zoltán a százéves korában nemrég elhunyt Fülöp edinburgh-i herceg és Magyarország sportkapcsolatairól ír annak kapcsán, hogy a herceg a múlt század hetvenes éveiben sportemberként többször megfordult Magyarországon, részt vett a Magyar Lovassport Szövetség által szervezett bajnokságokon, és a nemzetközi versenyeken is a magyar csapat riválisának számított. Négy további forrásközlést is olvashatunk. Völgyesi Zoltán a gyermekvasút építését és az ehhez kapcsolódó korabeli kommunista propagandát mutatja be. Csikós Gábor és Ö. Kovács József Varga Zsuzsanna közelmúltban megjelent, a magyar mezőgazdaság szocialista korszakát kelet-európai kontextusban tárgyaló angol nyelvű könyve kapcsán készít mérleget a jelenkortörténeti források feltárásának és értelmezésének módszertani kérdéseiről. Összeállításunk zárásaként Veres Emese-Gyöngyvér a székelyföldi evangélikus missziós egyház történetéről ír, Somorjai Ádám OSB pedig Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius utolsó magyarországi jelentéseit közli és beszámol a nuncius 1945-ös távozásáról is.

Budapest, 2021. november 26.

L. Balogh Béni

főszerkesztő