Munkások és munkásnők ’56-ban

A Budapesti Harisnyagyár ’56-os történetei a levéltári források tükrében

„Megjelent négy katona este. […] Valami levelet kerestek […] Mindenfélét kiturkáltak a szekrényünkből. Akkor még szalmazsák volt a divat. A kisgyerekeim ott feküdtek az ágyon, aludtak, mind a három. Mondtam, hogy kivegyem az ágyból őket. Hát egyet vettem ki, azt a zsákot fölemelték, nem találtak semmit. Amerikából kerestek, hogy Amerikával levelezünk és azt a levelet keresték. […] Bevitték, egész éjszaka verték. Ledobták a pincébe. 12 után szóltak neki, hogy jöjjön föl. De rögtön. Se öltözni, semmi. Kivették a nadrágszíját, a csizmájáról a vasat leszedték, a gatyájából a madzagot kihúzták.”

A Budapesti Harisnyagyár MSZMP szervezetének levele dr. Deák László '56-os magatartásáról

  

Budapesti Harisnyagyár                                                                      Budapest, 1957. VIII. 8.
MSZMP Szervezete

Szükségesnek találjuk az elvtársakat levélben értesíteni arról, hogy vállalatunknál dolgozott dr. Deák László, aki tudomásunk szerint az MTK Sportegyesület röplabda csapatának


Deák László vállalatunknál mint statisztikus dolgozott az ellenforradalom idején Munkástanács elnöke volt. Az ellenforradalom idején és az azt követő időszakban több helytelen kijelentései és intézkedései [!] voltak. Így pl. többek között a végleges Munkástanács választásakor kijelentette, hogy „forradalom volt, néma feladással [!] kell adózni „hősöknek". Az Írószövetség levelét felolvasta, mely a sztrájk további fenntartásáról szólt. Minden eszközzel odahatott, hogy üzemen belül a munka beindulását megakadályozza. A kerületi Munkástanáccsal állandóan kapcsolatban állt, az ő utasításaikat mindenkor végrehajtotta. Annak dacára, hogy az üzem dolgozói nap mint nap bejártak az üzembe, és szerettek volna dolgozni, ezt ő mindenkor megakadályozta. Az ő irányítása mellett véghezvitték, hogy a vállalat igazgatóját, PB titkárát, szervezőtitkárát a vállalattól eltávolítsák.
szintén helytelen kijelentései voltak. Így többek között kijelentette, hogy „nem ismeri el a Kádár kormányt, a lehető legocsmányabb módon beszélt az ÁVH-ról, Szovjet Hadsereg beavatkozásáról. Vérfürdőt rendeztek Budapesten, melynek első áldozata egy kislány volt, akit egész Budapest siratott. Esztelen lövöldözés, utcasorok lerombolása, és szerinte egy igazságos forradalom volt, melynek célja az volt, hogy megszabaduljunk az orosz elnyomástól. Hangsúlyozta, hogy magyarok vagyunk, és vegyük kézbe az irányítást. Ne engedjük meg a pártszervezést, vagy ha muszáj akkor is úgy, hogy mindenféle párt legyen. Minden beszéde egy-egy lázítás volt az üzemi munkástanács részére.
Megjegyezni kívánjuk még, hogy apját Horthy „vitézzé" avatta. Vállalatunknál eltöltött idő alatt, kétszínű, ravasz embernek ismertük meg, aki sok esetben a háttérből irányította a félrevezetett, egyszerű dolgozókat.
Fentieket azért kívántuk az elvtársak tudomására hozni, mert nem tartjuk helyesnek, hogy ifjúságunknak ilyen egyén legyen a nevelője.

                                                                       Elvtársi üdvözlettel:

            Seres Márton                                                                         Kiss Aranka
            tömegszerv. fel.                                                                       párttitkár

Jelzet: BFL BB 8. fond XXXV. c. Budapesti Harisnyagyár iratai 1957. Eredeti tisztázat.

Ezen a napon történt október 05.

1919

Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok megakadályozza a budapesti Nemzeti Múzeumnak a megszálló román hadsereg általi szervezett...Tovább

1922

A cionista mozgalom fellendítése céljából megalakult a Makkabea Ros Szövetség, zömmel egykori Makkabea tagokból. Első vacsorájukat október...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő