Munkatársi akciók Horváth Ede eltávolítására (1960–1964)

„Horváth Ede [...] mintaszerű munkásigazgató volt 1953-54-ig, amikor kezdte elfelejteni, hogy mi volt, hogy honnan jött és kezdett megváltozni. [...] Az általa kiérdemelt sikerek és gazdasági eredmények, a közelébe férkőzött kétes elemek és született nagyravágyása egyre jobban megszédítették és 1955-től egy új Horváth Edét ismertünk meg: a személyi kultuszt elváró, a kollektív pártvezetést semmibe vevő diktátort, aki a régi gyárosokhoz hasonló durva hangon kezdett beszélni volt munkatársaival, és mindjobban átvette a luxus, a fény, a pompa és a kispolgári tulajdonságok alkalmazását."

A rendőrség az „izgatásról" azoknak a személyeknek a bejelentése alapján szerzett tudomást, akik a nekik küldött röplapokat azonnal beszolgáltatták. A megyei III/III-as osztály egy hónap alatt kiderítette, hogy az egyik tettes Lovas József vagongyári munkavédelmi felelős, akit 1964. november végén előzetes letartóztatásba helyeztek, majd az időközben ugyancsak felderített társával, együtt bíróság elé állították és „izgatás" miatt elítéltek. Mivel az akcióbizottság Lovasékkal párhuzamosan tevékenykedtek, ezért a nyomozók feltételezték, hogy Lovasnak és Béresnek köze lehet ez . A kihallgatás során azonban mind a ketten tagadták, hogy az akciósok tevékenységében részt vettek .

Lovas és Béres 1956-1957-ben karhatalmista volt, majd alapító tagjai lettek az 1957 márciusában szervezett Munkásőrségnek. Elégedetlenek voltak a vagongyári pártélettel, Horváth Ede vezérigazgatói kinevezésével és működésével, mert a két gyár (a Szerszámgépgyár és Vagongyár) összevonását követő szervezeti és személyi változások során mind a ketten alacsonyabb beosztásba kerültek. Helyzetük kedvezőtlen irányú megváltozását Horváth Edének tulajdonították, és úgy vélték, hogy őket, mint a kommunizmusért nagy áldozatot hozó párttagokat méltánytalan sérelem érte. Az 1956-os „ellenforradalom" leverésében és az azt követő rendcsinálásban játszott karhatalmista szerepük, az ezért kapott „Munkás-paraszt hatalomért érdemrend" birtokában nem leváltásra, hanem magasabb pozícióra és elismerésre

.

Kihallgatásuk során elmondták, hogy szerintük a kommunistákra csak addig volt szükség, amíg az 1956-os események után helyreállították a rendet, megszervezték a tsz-eket, és stabilizálták a gazdaságot. Úgy

, hogy kommunisták helyett olyan pártonkívülieket neveznek ki, akik nem mernek bírálni és az „asztalra ütni," hogy így a vezetőknek „könnyebb legyen irányítani, vezetni."

Gyakori találkozóikon felvetődött, hogy ezeket a problémákat valahogyan a vezető pártszervek tudomására kellene hozni. Előbb azt tervezték, hogy az MSZMP KB-nak írnak levelet, amelyben feltárják a helyben tapasztalt hibákat. Ezt az ötletet azonban hamar elvetették, mert sejtették, hogy a KB a panasz kivizsgálását a helyi pártszervekre bízza, amiből nekik személy szerint mindenféle kellemetlenségük származna. Ezért 1964 nyarán úgy határoztak, hogy „Éljen a Kommunista Párt!" szövegű röpcédulákat küldenek elvbarátaiknak, főleg volt karhatalmistáknak, illetve helyi pártvezetőknek. Így akarták a címzettek figyelmét az általuk észlelt hiányosságokra felhívni. Attól azonban tartottak, hogy kézírásukat felismerik, ezért ezt az egy mondatot játék guminyomdával nyomtatták a

.

Béres István Budapesten megvásárolta a játék nyomdát, majd Hruscsov 1964. októberi leváltása után akcióba léptek. Abban reménykedtek, hogy Leonyid Iljics Brezsnyev és Alekszej Nyikolajevics Koszigin hatalomra kerülése Magyarországon is változásokat idéz elő a politikában, és megáll az MSZMP politikájának felfogásuk szerinti további jobbratolódása. Ekkor Lovas lakásán a játék guminyomdával elkészítették az egyetlen mondatból álló röpcédulát, mintegy 40 db borítékot kézzel megcímeztek, a leveleket megfelezték, és a város különböző pontjain postaládákba dobálták. A gyanút magukról úgy próbálták meg elterelni, hogy Béres István címére is küldtek egy

. A küldemények egy részét már a postán lefoglalta a BM, így azok a címzetthez nem jutottak el.

Lovas József és Béres István „bűnügyében" a győri járásbíróság 1965. február 23-án nyilvános tárgyaláson hozta meg elsőfokú ítéletét. A két vádlott a cselekedetet beismerte, de tagadta, hogy ezzel bűncselekményt követtek volna el. Azt állították, hogy az „Éljen a Kommunista Párt!" szöveg nem alkalmas az MSZMP elleni gyűlöletkeltésre, továbbá a leveleket kizárólag kommunistáknak, mégpedig jórészt vezető pozícióban lévő kommunistáknak küldték. Abban bíztak, hogy a röpcédulák a kommunista vezetőket felrázzák, akik így az általuk észlelt hibákat „meg fogják szüntetni." Cselekedetükkel tehát tulajdonképpen a párt ügyét szolgálták. Az MSZMP politikájával általában egyet értettek, de a vagongyári vezetésben olyan hibákat észleltek, amelyek a párt politikájával összeegyeztethetetlenek és ezekre a hibákra szerették volna a párt vezetőinek a figyelmét felhívni.

Azt a bíróság is elismerte, hogy a röpcédula szövege a vádlottak „céljától és a konkrét körülményektől" függetlenül nem alkalmas az „izgatás" bűntettének a megvalósítására. Ha viszont tényleg a pártot akarták volna éltetni, akkor az MSZMP-t kellett volna dicsőíteni. Ha a vádlottak célja valóban csak arra irányult volna, hogy a munkahelyükön észlelt, illetve sérelmezett egyes hiányosságok megszűnjenek, akkor a bíróság megítélése szerint az országos pártvezetőségnek kellett volna írniuk, és nekik feltárni a hiányosságokat. Ez az indoklás világosan példázza, hogy a kommunista hatalom, ha érdeke úgy kívánta, bármilyen magatartást képes volt büntetni. Mint korábban már láttuk, Háhnékat hasonló cselekmény elkövetéséért azért bírálták és büntették meg, mert megkerülték a „szolgálati" utat és a helyi pártszervek helyett közvetlenül a legfelsőbb pártvezetőkhöz fordultak.

A bíróság megítélése szerint a vádlottak cselekményét a személyükön esett „sérelem motiválta." Lovas a saját leváltását úgy értelmezte, hogy ennek oka a párt politikájában bekövetkezett jobbra tolódás. Az elszenvedett egyéni sérelmet „a kommunisták elleni tevékenységnek" fogta fel. A bíróság szerint a vádlottak megnyilvánulása „balos," amely „feltétlen gyűlöletkeltésre alkalmas." Ezért a terheltek bűnösségét az izgatás elkövetésében a bíróság megállapította. Enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlottak büntetlen előéletét, családi állapotát és az 1956 utáni tevékenységüket, amikor „az ellenforradalom utáni konszolidáció megteremtésében mindketten komoly munkát végeztek." A vádlottak tevékenységét „a meggondolatlanság, cselekményük súlyának hibás értékelése" hatotta át, és maguk sem számoltak azzal, hogy a röplapokkal „a Párt politikájában milyen káros hatást idézhetnek elő." Ezért a bíróság első fokon „sokszorosítás útján elkövetett izgatás bűntette" miatt Lovas József I. rendű vádlottat nyolc, Béres István II. rendű vádlottat hat havi börtönre ítélte. A „bűnösökkel" fizettette meg a bíróság a felmerült 385 Ft-os írásszakértői

. (Lásd a 24. forrást!)

Az ítélet ellen mind a ketten fellebbeztek, de 1965. április 28-án II. fokon a Győr megyei bíróság a vádlottak és védőik fellebbezését elutasította, így az ítélet jogerőssé

. Lovas büntetésébe betudták az előzetesben töltött időt. Jó magaviseletük miatt harmadolással előbb . Kiszabadulásuk után „ellenséges magatartásuk miatt" mindkettejüket kizárták az MSZMP-ből.

A Győr-Sopron megyei Rendőr-főkapitányság 1965 nyarán készítette el a Wilhelm Pieck Járműipari Műveknél történt rendkívüli eseményekről szóló összefoglaló jelentését. Ekkorra a Lombos Ferenc megyei első titkár és a Horváth Ede vezérigazgató közötti személyes elemekkel is teletűzdelt konfliktus már teljes mértékben

. Lombosnak kapóra jött ez a rendőrségi vizsgálat, amely ugyan elítélte a „pártellenes," „anarchista" és „szektás" csoportok túlzó balos megnyilvánulásait, de egyúttal egy sor kompromittáló tényt is feltárt Horváth Ede vezetési stílusával és emberi magatartásával kapcsolatban. Ezek a hibák a rendőrség szerint „kétségkívül motiválóan hatottak a pártellenes anarchista elemekre és az úgynevezett »akcióbizottságra«, aknamunkájuk végrehajtásában. Ugyanis a vezetés, de különösképpen Horváth Ede vezérigazgató elvtárs helytelen vezetési módszere és több intézkedése széleskörű elégedetlenséget idézett elő." (Lásd a 25. forrást!)

Ebben az esetben a kommunista vezetés immoralitásának a magas iskolájáról van szó. Azokat ugyanis, akik a fenti szakmai, emberi hibákat megfogalmazták, megbüntették, börtönbe zárták, elbocsátották a munkahelyükről, megvonták a jutalmukat, csökkentették a fizetésüket. Néhány hónappal később a helyi vezetés ugyanezeket a vádakat - lényegében szó szerint - a Lombos-Horváth közötti konfliktusban igazolt tényekként tálalták, és egy koncepciós jellegű eljárásban Horváth Ede megbuktatására akarták használni. A két helyi vezető ügye szokatlan módon a Politikai Bizottság elé

. Bár Lombos és Horváth is szigorú megrovás pártfegyelmi büntetést , végső soron a konfliktusból a vagongyár vezérigazgatója került ki győztesen. Ez azonban már egy másik történet.

 

A dokumentumokat a mai helyesírási szabályoknak megfelelően közöljük, a javításokat [...]-ben jelezzük.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 06.

1941

Magyarország területén hajnali 3 órakor bevezetik a jobb oldali közlekedési rendszert (Budapest és közvetlen környéke kivételével). Ezt az...Tovább

1944

Koszorús Ferenc vezérkari ezredes az esztergomi páncélosok mintaszerű alkalmazásával megakadályozza a Baky László belügyi államtitkár...Tovább

1988

Bartók Béla zeneszerző újratemetése Budapesten, a Farkasréti temetőben.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő